Szeressétek ellenségeiteket

(Mt 5:43-48) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szemlélődés

Szeressétek ellenségeiteket! Kemény beszéd. Ki hallgathatja (Jn 6:60)?... Az Úr Jézus, a megváltó kereszthalála előtt, az utolsó vacsorán mondta: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem fokozza a dolgokat. Mondhatta volna talán azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja rosszakaróiért, ellenségeiért. De nem... És valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy rossz emberért, egy ellenségért, mint egy barátért...

(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.

De bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg. Miért? Azért, mert a keresztfán, az idők teljességében, egyszer s mindenkorra bevégeztezett a megváltás műve (Jn 19:28). Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem részesednek a megváltás gyümölcseiből, tehát nem üdvözülnek, és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az eljövendő élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus valóban nem az ellenségeiért halt meg, hanem csakis a barátaiért és testvéreiért. A Saul féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14). Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró, jövőbeli barátok...

Az ember életében titokzatos módon fonódik össze a predesztináció és a saját döntéseinek sorozata. Számunkra ez egy misztérium, de Isten előtt nyitott könyv, mert Isten mindentudó. Isten arra hív meg minket, hogy az Ő transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Még ha nem is látjuk ellenségeinkben a jövőbeli barátainkat, testvéreinket, ahogyan Isten látja őket, tegyünk hiben egy lépést, mert a keresztény ember hitben jár, és nem látásban...

(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

(2Kor 5:7) ... mert hitben járunk, nem látásban.

Az ellenség megnyilvánulásai

Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy különféle rossz dolgokat művel az életünkben. Ezek a rossz dolgok több szinten jelenhetnek meg:

1. A gondolatok szintjén

- Értelmileg: az ellenség rosszat gondol rólunk, velünk kapcsolatosan;

- Érzelmileg: az ellenség gyűlöl minket;

- Akaratilag: az ellenség rosszat akar nekünk testileg vagy szellemileg.

Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében, és senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe. Azért van ez, mert a szeretet mindent remél...

(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

2. A beszéd szintjén

- Az ellenség rágalmaz minket, és kárt tesz a becsületünkben; 

- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz minket; 

- Az ellenség hazudik nekünk, megcsal és félrevezet minket.

Nekünk a rágalmakra, a káromlásokra és átkokra csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...

(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!

(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

3. A cselekedetek szintjén

- Az ellenség kirekeszt, kitilt, elzavar minket;

- Az ellenség megfoszt minket javainktól, jogtalanul elvesz tőlünk;

- Az ellenség támad, üldöz, pusztít minket testileg vagy szellemileg.

Nekünk okosoknak és szelídeknek kell lennünk, és óvakodnunk kell az ellenségtől...

(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...

4. A mulasztások szintjén

- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy minket a testi vagy lelki javakból;

- Az ellenség kerül, mellőz minket a takálkozásokban;

- Az ellenség szándékosan kifelejt minket különböző listákról és amúgy a létezők sorából.

Ilyenkor, nekünk ismét oda kell hajolnunk ellenségünkhöz...

(Mt 5:39) Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!

(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

Jót kell cselekednünk ellenségeinkkel

Újból és újból reménykednünk kell ellenségeink megtérésében, és a rosszat jóval kell legyőznünk...

(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.

(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.

Nekünk be kell fogadnunk ellenségeinket is a szívünkbe, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből is Isten barátjává tehet valakit...

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.

Ki a valódi ellenség?

A valódi ellenség nem a bűnös ember, hanem a gonosz lélek, a Sátán, aki mögötte áll és benne munkálkodik. Persze, ez nem menti fel a bűnös embert a felelősség alól, és nem lehet mindent csak a gonoszra fogni. De a fő felelős a Sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhettük már az első emberpár bűnbe esésekor is...

(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."

(Jn 8:44)  A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Ef 6:12)  Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Miért kell szeressük ellenségeinket?

1. Tekinttel őrájuk

Szeressük ellenségeinket megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...

(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

2. Tekinttel önmagunkra

Szeressük ellenségeinket, mert ebben mutatkozik meg a szentek béketűrése és az átistenesedett emberi természet, az életszentség. Ebben mutatkozik meg leginkább, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Ő fiai vagyunk...

(Jel 13:10) Itt van a szentek béketürése és hite.

Isten szeretet (1Ján 4:16)... Ő a szeretet, abszolut értelemben véve... A szeretet pedig ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyűlöletnek. Ha valaki ezekben él, az még nem ismeri Istent. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, feltétel nélkül szeretünk mindenkit, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...

(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Az ellenség szeretete az életszentség leghitelesebb fokmérője. És be kell vallanunk magunknak, hogy még messze állunk ettől...

Uram Jézus! Kérünk Téged öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.

Méhednek gyümölcse

(Jn 8:3-11) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Szemlélődés

Amikor ítélkezésre vonatkozó evangéliumi részeket olvassuk, a következő dolgokat szűrjük le:

- Mi emberek, mindnyájan bűnösök vagyunk és ezért nincs jogunk ítélkezni;

- Egyedül csak az Úr Jézus Krisztus bűn nélküli, ezért csak Neki van joga ítélkezni;

- A mennyei Atya, az Õ Szent Fiának, Jézus Krisztusnak adta át az ítéletet;

- Ha ítélkezünk, akkor mi is ítélet alá esünk, és ahogyan ítélünk, bennünket is úgy fognak majd ítélni.

Kapcsolódó igerészek:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

(Jn 5:22)  Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Lk 6:37) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Azonban, mindezeken túl, ha figyelmesen olvassuk ezt az evangéliumi részt, akkor észrevehetünk egy rejtett dolgot is. T.i. a törvény azt monja, hogy nemcsak a házasságtörő asszonyt, hanem a vele együtt vétkező férfit is el kell ítélni és halálra kellett kövezni. Ezért aztán, egy kérdés ebben az evangéliumi részben, hogy hol maradt el a házasságtörő férfi, és miért nem hozták őt is oda az Úr Jézus elé az asszonnyal együtt?...

(Lev 20:10) Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.

(Mtörv 22:22) Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!

A figyelmesen olvassuk a szentírást, akkor a lehetséges ok ott van az ószövetségnen...

(Péld 7:6:22) Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. 

Terhesség vagy áldott állapot?

A kézenfekvő magyarázat itt az, hogy az asszony házasságtörés közben várandós lett. Ha a férj elmegy otthonról, mert katonai szolgálatot teljesít, vagy mert messzi tájra utazik kereskedni, és amikor hazajön, az asszony a várandósság jeleit mutatja, akkor ott nagy gond van. De már azelőtt is, az egy házban lakó asszonyok azonnal észreveszik ha kimarad a másik asszony menstruációja... 

Tehát, egy ilyen helyzetben, a tettenérés abból áll, hogy jön a baba, és bizonyíthatóan nem a férj az apja... Azt viszont nem tudni, hogy ki az a férfi, akivel megtörtént a házasságtörés, mert az odébbállt. Az asszony pedig vagy bevallja, hogy ki az, vagy nem, vagy tudja, hogy ki az, vagy nem, stb... Így talán már érthető, hogy miért is nincs ott a bűnt elkövető férfi az asszony mellett az ítélkezésnél....

Tehát a bűn, a házasságtörés bizonyítéka maga az asszony méhének gyümölcse ...

Ez ebben az esetben az megérkező új élet:

- Öröm helyett rettegést hoz;

- Élet helyett halált hoz;

- Jövő helyett, reménytelen sorsot hoz.

 

 

Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor eléje hozták az asszonyt? Lehet, hogy éppen az egykor áldott állapotban lévő Édesanyjára és saját emberi természetének magzati állapotára gondolt. Mert hát, ha nincs ott a mennyei Atya gondviselése, ha Szent József nem lett volna igaz ember, ha nem hitt volna az Úr angyalának, akkor nem vette volna feleségül Máriát és kiszolgáltatta volna őt a törvénynek. Ugyanis a törvény azt írta elő, hogy ha egy jegyben álló leány várandósnak bizonyul, akkor kövezzék meg, mint egy házasságtörőt...

(Mt 1:18-20) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

(Mtörv 22:23-24) Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.

Ebben a megvilágításban, meglehet, hogy az Úr Jézus éppen az asszony és a megszületendő gyermek nagybetüs életét írta a porba (habár egyesek szerint a farizeusok és az írástudók bűneit). Ő azt akarta, hogy életük legyen és bőségben legyen (Jn 10:10)... Azt akarta, hogy az asszony méhének gyümölcse életet hozzon és ne halált. Hiszem, hogy a bűn tényén túl, az Úr Jézus és a Szűzanya nagy szeretettel és irgalommal vannak a lányanyák iránt...

A gyermek a család gyümölcse

Ez a szentírási rész rávilágít a nő, az asszony természeti lényegére és a család lényegére. Az asszony méhe lehet:

- Az élet és az áldás forrása meg helye;

- A család legbenső központja és féltett kincse;

- A társadalom és az emberiség fenntartója.

Ezért az asszonyi méhet nagy tisztelettel és megbecsüléssel kellene kezelnie minden férfinak és nőnek. A nőnek fel kellene fognia magasztos szerepét és a férfinak ezt meg kellene becsülnie...

Manapság gyakran nem ez történik és így, az asszony méhe:

- A félelem és a rettegés forrása;

- A gyilkosság és a halál szinhelye;

- Mindenféle lator átjáróháza;

- A társadalom terhe.

Mond meg, hogy mit jelent számodra az asszonynak méhe, és én megmondom neked, hogy mi annak a gyümölcse…

Uram Jézus, megrettenünk és könyörgünk a Te végtelen irgalmadért. Ments meg Uram minket! Ámen.

A tíz szűz - ismétlés

(Mt 25:1-13) Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.


Ezen a példabeszéden gyakran elmélkedtem, és bevallom, olyan az értelmemnek, mint valami délibáb, vagy mint egy kézzel való halfogás. Amikor azt hiszem, hogy már megragadtam, kisíklik az elmémből, mint a kézzel fogott hal a patakban…

A szüzek

Isten, már az ószövetségben kijelentette prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a vőlegény a menyasszonyát, vagy mint a férj a feleségét (Iz 65:2). Izrael népének Isten iránti hűtlensége, a más istenekhez való elpártolása, vagyis a bálványimádás, a házasságtörõ asszony képével van szemléltetve. De Szent Pál is, az újszövetségben, úgy beszél a házasságról, mint Krisztus és az Egyház viszonyáról...

 
(Ef 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

Ez a kapcsolat annyiban nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi párkapcsolatnál a legény udvarolja, környékezi meg a lányt, addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll: a lány, vagyis a Menyasszony, az Egyház udvarol a Vőlegénynek, aki az Úr Jézus...

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!

Tehát a szüzek mi vagyunk, az Egyház tagjai, akiket szólít a Vőlegény, és akik várják a találkozást az Üdvözítővel, a mi Urunk Jézus Krisztussal...

(Jn 3:29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

A lámpás, az olaj és a láng

A lámpás olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket, és így láthatunk a sötétségben. Ez lelki értelemben nem más, mint az élő hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. 

De honnan van a hit? Az hit Isten ingyenes kegyelme, és a hit csakis Isten által kaphatjuk meg. Ezt kérjük a keresztségben. Isten kegyelme által lehetséges, hogy hiszünk a túlvilágban, és Isten segítő, megszentelő kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...

Ugyanakkor, amint a lámplás nem tud égni ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, ha nem táplálkozik kegyelemmel a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis az élő hittel rendelkező emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. 

De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga az Ősszentség, az Úr Jézus Krisztus...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Mivelhogy Szent Pál szerint Krisztus azonosítja magát a Menyasszonyával, azaz az Egyházzal, Krisztussal misztikus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Az Egyház közvetíti a kegyelmet, az egyszer és mindenkorra elvégeztetett Megváltás művének gyümölcseit. De hogyan teszi ezt?... Hát a szentségek kiszolgáltatása által. A szentségek közvetítik nekünk a megváltás gyümölcseit. Ezek között az első az legszentebb Eucharisztia, hitünk forrása és csúcsa, és minden más szentségnek eredeztetője. De ugyanakkor kegyelmeket nyerünk más eszközök által is, mint pl:

- Az egyéni imában...  

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

- A közösségi imában...

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

- A jócselekedetek által: alamizsna, böjt és az irgalmassági cselekedetek gyakorlása által...

A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja, a hit által, szívünkben lobog a Vőlegényért, Akit noha nem láttunk, de mégis szeretünk...

 
(1Pét 1:8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.

Az istenszereteből származik a felebaráti szeretet. Isten szeretete tesz képessé arra, hogy szeressük az embereket.

Isten, az Őt keresőknek, megadja a megszentelő kegyelmet, mert Ő előbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Őt...

 
(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.

Ezért aztán a tűz, ami az istenszerető ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezői, hanem Isten, és nélküle nem tudnánk sem szeretni, sem viszontszeretni. És a szüzek lámpásai másoknak is világítanak...

 
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

(Mk 4:21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

Az elalvás

Az elalvás azt jeleni, hogy lelki szemeink lecsukódnak. Az élő hitünk lelohad, háttérbe szorul, és a figyelmünket az evilági gondok felé fordítjuk. Elfordulunk az istenes dolgoktól, és elvegyülünk a világi dolgokban. Itt nem kell föltétlenül bűnökre gondolnunk, hanem itt arról van szó, hogy a mindennapi életben, akarva-akaratlanul, hosszabb vagy rövidebb időre, megfeledkezünk Istenről, és bogáncs üti fel a fejét a mi életünkben. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által vigyen véghez. Az ember, legtöbbször, csak teszi a maga dolgát a saját feje szerint, és alig juttat naponta néhány percet az imára, hogy élő hitre ébredjen és Isten jelenlétébe helyezze magát.

Az ébren maradás nem más, mint a lelki szemeink ima általi virrasztással való nyitva tartása. De nehéz szemeinket nyitva tartani!... Milyen nehezek szemhéjaink és milyen hamar lecsukódnak! Belealszunk a világ dolgaiba, belefáradunk a virrasztásba, amint az apostolok is elaludtak a getcemáni kertben. Mindig visszazuhanunk az evilági kötöttségeinkhez...

 
(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Szellemi értelemben az elalvás nem jelent kimondottan bűnt, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egyfajta gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolat tartására, amely az eredeti bűn következménye. Ezt a gyengeséget kell legyőzni Isten kegyelme által, hogy virrasztásban mindig készen állva várakozzunk...

 
(Lk 22:46) Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Az éjfél

Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy időszakot a nap óráival. Ez lehet egy emberi élet időtartalma, vagy lehet akár az egész üdvtörténet. Reggel, dél, este, tizeneggyedik óra, éjfél, elsõ, második vagy negyedik őrváltás, stb... De mi a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy mikor jön a Vőlegény...

Mikor van a Vőlegénnyel való találkozás pillanata? Ebből a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk az Úr Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntő pillanatot élünk meg, lehet egy megpróbáltatásban, vagy lehet akkor, amikor eljön halálunk órája...

A kérdés az, hogy felismerjük-e ezt a pillanatot és, hogy készen állunk-e belépni a megnyitott ajtón...

 
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"

A kiáltó

A kiáltó a Vőlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, lehet a védőszentünk, vagy lehet egy angyal, mint pl. az őrangyalunk...

(Mt 3:3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"

Ők nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az ő hangjukat halljuk szívünkben, ők figyelmeztetnek és ők adnak tanácsot.

Egy király érkezését mindig meghirdetik. A kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle evilági zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...

Az ajtó

Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezető szentségi fokozatok ajtói. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval...

 
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

Az életben, ahány lehetőséget kapunk, az mind lehet egy-egy ajtó, és ez mind lehet az Úr Jézus... Mindig Ő jön elénk, és felkínálja Önmagát, hogy bemenjünk Őrajta keresztül. Ezért aztán nem panaszkodhatunk, hogy meglepett minket az Úr, mert a végső ajtó előtt sok előkészítő ajtó adatik. Ha azokon bemegyünk, akkor nagy valószinűséggel a végső ajtón is bemegyünk...

A végső ajtó pedig a mennyország ajtaja. Ide vezet el minket Jézus és Mária a sok megelőző ajtón keresztül. Ezért méltán nevezzük Máriát is a mennyország ajtajának, mert a végső ajtóhoz vezet, Aki az ő Szent Fia, az Úr Jézus Krisztus. Csakis Ő nyitja vagy zárja ezt a végső ajtót, mert neki adta át a mennyei Atya annak kulcsait...

(Jel 3:7) A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…

A menyegző

A menyegző nem más mint a mennyek országa, az üdvözült szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe előtt hasonlatos a menyegzőhöz...

 
(Mt 22:2) A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre!

A kérdés az, hogy mi bejutunk-e oda? Nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisére való járásba, a szentségekhez való járulásba, az imába, a jócselekedetek gyakorlásába és a nagybetüs SZERETETBE. Ez erős elhatározást és akaratot igényel. Akarnunk kell szüntelenül Istent, akarnunk kell szüntelenül testvéreinket, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni, és akarnunk kell szüntelenül szeretni…

Az életben többször nyílik az ajtó… Ne szalasszuk el ezeket az ajtónyitásokat. Ha életünk ajtónyitásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végső ajtónyitásra?...

Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam. Képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Segíts kérlek ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendő tartalék olajam. Ámen.

A tíz szűz

A kegyelem idején meghallgatlak

(Iz 49:8) Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

A kegyelem idején meghallgatlak - mondja az Úr. De mikor van ez az idő? Hogyan vesszük észre, hogy élhessünk vele, hogy ne suhanjon el mellettünk észrevétlenül?...

Nemrég üdülni voltam a Fekete tenger partján. Ez az üdülés úgy esett, hogy csak szeptember második hetén tudtunk menni. Általában szeptember első hete még elfogadható, ha jó az idő, de a második hét már csak ritkán élvezhető. Ez már tényleg egésszen a szezon vége. 

Amikor megérkeztünk, már érezhető volt az ősz szele, de még mindig olyan volt, mintha nyár lenne. Meleg volt, a szállódák működtek, és a part is tele volt. Az üzletekben és a vendéglõkben érezhetõ volt a csappanás, de ez kellemesen hatott, mert a tolongás egyáltalán nem hiányzott nekünk. Aztán, ahogyan a napok teltek, szinte láthatóan fogyott el minden. Ez az elfogyás, elsorvadás, több sikon is történt: az igazán meleg napsütés ideje egyre inkább csak a déli órákra korlátozódott, délután a tenger víze egyre hamarabb hült le, az utcán és a szállódában egyre kevesebben járkáltak és egyre több szállóda meg butik húzta le a rollóit. Szinte tappintható volt az elmúlás… 

Amikor jöttünk hazafelé, a vonatállomásra menet, a taxisoför is megjegyezte: "Vége…, már minden kihalt…" Valamiképpen ő is gyászolta a szezont, a sok turistát, a tolongást és persze a jó keresetet is. A tengerparti vállalkozónak muszály jól kihasználnia a szezont, mert a téli időszakban abból él, amit nyáron keresett...

Mindez az Iz 49:8 igerészt juttatta eszembe... Úgy éreztem, hogy az élet is valahogy ilyen. Ilyen a mi kegyelmi életünk is: Amikor megismerjük az Urat és megtérünk, ez a mi kegyelmi életünk szezonja. Ezt a "kegyelmi szezont" ki kell használni. Tudatában kell lennünk, hogy ha elhanyagoljuk, akkor az nem fog örökké tartani. Egyszer csak eljön az ősz és eljön a kegyelmi időszaknak a vége. Ekkor a "kegyelmi üdülő" kihalt lesz és a "kegyelmi üzlet" kiürül... Megszűnik a "kegyelmi ingyenkiárusítás" és csak a pusztaság marad...

A kegyelem ideje mist van, és leginkább egybeesik az ember életének idejével. Ezért nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a kegyelem ideje megeggyezik földi életünk idejével. Az évek során Isten nyitva tartja számunkra "kegyelmi ajándékboltjait", "kegyelmi üdülőit" és hívogat, hogy használjuk ki az időt. Hívogat, hogy gazdagodjunk belőle. 

Sokan mellőzik Isten hívását és az élet haszontalanságai után rohangálnak. Vannak aztán olyanok is, akik életük vége felé elkezdenek kapálózni az Úr felé... Keresni kezdenek, mert utoléri őket az elmúlásnak a rettegése. Ezek már csak egy szeptemberi, utolsó szezont kapnak el. Valamennyit elnyernek a kegyelmekből, de az életszentségre nem juthatnak el, mert nem igyekeztek idejében és nem kezdték el ezt a kegyelmi útat amikor kelkett volna...

 
(Lk 13:24) „Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni."
          
Nagyok a mi bűneink Uram Jézus a mulasztások területén! Kérlek, hosszabbítsd meg a "kegyelmi szezont", hogy megmenekülhessünk. Add Uram nekünk az istenfélelem lelkét, hogy le ne hunyjuk szemünket és bele ne aludjunk a világi dolgokba...

Aztán ott vannak az eszesek, akik észreveszik a kegyelmi szezont és maximálisan kihasználják azt. Mindent szorgosan lelkük javára fordítanak, megtermik a gyümölcsöket, megdicsőítik az Úr Jézus nevét a földön. Ezeknek soha nem ér véget a kegyelem ideje, mert elnyerik az élet koronáját. Kövessük ezeknek példáját. Ámen.

Mester, hol lakol?

(Jn 1:35-42) Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegõdött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettõ közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."

Hol lakott Jézus?

Bethlehemben született, ahol kb. két éves koráig lakott. Ezt onnan tudjuk, hogy a Heródes megtudakolta az Úr Jézus születésének idejét és minden két évesnél fiatalabb fiúgyermeket megöletett...

(Mt 2:16) Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektõl megtudott idõnek megfelelõen.

Majd Egyiptomban lakott, ahová elmenekültek Heródes haragja elõl:

(Mt 2:14) Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.

Majd, amikor Heródes meghalt, visszatértek Izrael földjére és Názáretben laktak:

(Mt 2:23) Odaérve Názáret városában telepedett le.

Nyilvános fellépésekor az Úr Jézus elhagyta Galileát, és lement a Jordán környékére, ahol Keresztelõ János keresztelt. Itt lehetett neki egy ideiglenes szállása:

(Jn 1:38-39) Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.

Ettől kezdve az Úr Jézusnak nem volt szállása. Vagy tanítványainál ( pl. Péter házában), vagy barátainál (pl. Lázár, Márta és Mária házában), követőinél, vagy pedig a szabad ég alatt szállt meg...

(Mt 8:14) Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

(Lk 10:38) Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevû asszony a házába fogadta.

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

(Lk 8.1-3) Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettõ és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektõl és a különféle betegségektõl megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akibõl hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézõjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Most hol lakik Jézus?

Az Úr Jézus felemelkedett az égbe a tanítványok szeme láttára, hogy visszatérjen a mennybe...

(ApCsel 1:9) Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl.

István vértanunak megnyílt az ég, és látta, hogy az Úr Jézus ott van az Atyaisten jobbján...

(ApCsel 7:55) Õ azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsõségét és Jézust, amint az Isten jobbja felõl áll.

De az Úr Jézus megígérte, hogy nem hagy el minket, és velünk maradt az Eucharisztiában a világ végezetéig...

(Mt 28:19-20) Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

De az Úr Jézus velünk lakik ma a krisztusi közösségben is...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.

Végül pedig, az Úr Jézus ott lakik a szívünkben, minden testvérünkben, felebarátunkban, minden szegényben és rászorulóban is...

(Mt 25:40) A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Meglátogatjuk-e Jézust?

Az Úr Jézust felkereshetjük imában, lélekben és igazságban, a mennyei Atyánál és a szívünkben, a Szentlélek által...

(Jn 4:21-24) Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják õt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

- Az Úr Jézust felkereshetjük a templomban, a szentmisében, a szentségimádásban, a szentséglátogatásban.

- Az Úr Jézust felkereshetjük a krisztusi közösségben, ahol a közös imában és a testvéri szeretet által, megnyilvánul Krisztus misztikus teste. 

- Az Úr Jézust felkereshetjük testvérünkben, felebarátunkban, az özvegyekben és árvákban, a betegekben, a rászorulókban, jócselekedetek és alamizsnálkodás által. 

- Végül, de nem utolsó sorban, az Úr Jézust felkereshetjük a tisztítótűz börtönében sínylődő testvéreink meglátogatásában, amikor elmondjuk értük a búcsúimákat vagy egyébb imákat.

Testvérem, te hol laksz? Meglátogathatlak-e?

Készségesek vagyunk-e az egymás iránti érdeklõdésre és törődésre? Elfogadjuk-e mások érdeklődését és látogatását? Meglátogatjuk-e egymást? Szivesen vendégül látjuk-e egymást? Az őskeresztényekre jellemző volt, hogy együtt éltek és törődtek egymással...

(ApCsel 2:44-46) A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyûltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerû szívvel vették magukhoz az ételt.

Látogatták és segítették egymást. Megosztották gondjaikat és örömeiket...

(Rom 12:13-15) Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

(ApCsel 9:39) Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.

(ApCsel 12:12-17) Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak. Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevû szolgáló, aki meghallotta a zörgetést. Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu elõtt. "Elment az eszed" - torkollták le. De õ bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek. Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönbõl az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.

Testvérem, érdekel-e téged, hogy ma az Úr Jézus hol lakik? Érdekel-e, hogy a testvéred hol lakik? Érdekel-e egyáltalán testvéred gondja, baja, sorsa, élete? Örvendsz-e, amikor testvéred örvendezik, és sírsz-e vele amikor ő sír? Segítesz-e rajta szükség esetén erődhöz mérten? 

Sajnos, gyakran látni a kereszténytek között, hogy jobb esetben eljárnak templomba, közösségbe, de testvérük, embertársuk élete egyáltalán nem érdekli őket. Gyakran teljes közönnyel és nemtörődéssel vagyunk egymás iránt. Nem érdekel bennünket sem testvérünk öröme, sem testvérünk bánata. A közösségekben is legtöbbször szivesen látjuk az örvendezőket, aztán majd, ha úgy hozza a sors, mindenki sírja ki magát otthon, egyedül. Ha baja van és leforgácsolódik a közösségről, hát akkor a vállunkat vonogatjuk, és megállapítjuk, hogy sajnos semmit sem tehetünk érte...

Mit tegyünk? Talán jobban meg kellene élnünk az Úr Jézus tanítását. Talán nem kellene vallásos életünk kimerüljön kicsinyes bezárkózásban és a világ szellemével való megalkuvásban. Ki-ki maga tudja...

Uram Jézus, te vagy a Szent! Tégy minket szent népeddé, hogy rátaláljunk arra a helyre, ahol Te lakózol. Ámen.