Bármilyen hivatalos, vagy félhivatalos egyházi kiadásba, közleményébe, internetes oldalba olvasunk bele, azt látjuk, hogy véget nem érően sorakoztatnak fel a jobbnál-jobb híreket, programokat és beszámolókat. Elvétve akad, mintegy felüdülésként, egy-egy reális elemzés, bevallás, bocsánatkérés, helyretevés, ami rendszerint a Vatikáni Rádiótól származik (ha netán odafent is kimondják az igazságot, akkor mi is kimondhatjuk elvén).
Mindebből, a gyanútlan kereső azt láthatja, hogy de jól mennek a dolgok, micsoda megújulás és micsoda lelki élet van itt... De mi is a valójában az igazság?... Ha az emberekkel szóba állunk - mármint azokkal, akik tapasztaltak is már valamit -, akkor azt láthatjuk, hogy sokakban feszültség van mindennel kapcsolatosan, ami az Egyház és a hitélet. És valljuk be, jogosan ...
Már-már alig lehet leülni egy asztalhoz annélkül, hogy valakiben fel ne jönne egy fájdalom, egy csalódás, és ki ne mondaná sérelmeit, fájdalmait. Így aztán sokfelé megszűnt mára bármilyen őszinte párbeszéd és egyenesség. Odalett az őszinteség... Amint az írás mondja...
(Iz 59:14) Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az õszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.
De akkor most mi legyen? Kezdjük el szapulni egymást? Az bíztos, hogy a folytonos negatív dolgok kimondásától nem lesz jobb a helyzet, de az is bíztos, hogy az igazság feltárása már a gyógyulás felé vezető út lehet, ami már félegészség...
(Mk 4:22) Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
(Jn 3:21) „Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”
Mit tegyünk, és hogyan cselekedjünk? Erre van már recept... Ott vannak Szent Pál levelei... Ő nyiltan ír a szent buzdításai mellett, a közösségekben lévő problémákról is. Névre szólóan ír a versengésről, az erkölcstelenségről, a kicsapongásról, a homoszexuálisokról, az eretnekekről, a tévtanítókról, a pletykálkodókról, a naplopókról, a hamis apostolokról, a dicsőséget hajhászókról, stb... Nem kerülgeti a témát, nem szépítgeti, nem ámít, nem zeng dícshimuszokat (csak a szeretetről), hanem szigorúan megnevezi a dolgokat, és megköveteli, hogy a rosszat zárják ki az hívek saját életükből és a közösség életéből... Mikor lesz ehez nálunk ilyen bátorság?... Óvakodjunk a kegyes hazugságoktól...
Mit tegyünk, és hogyan cselekedjünk? Erre van már recept... Ott vannak Szent Pál levelei... Ő nyiltan ír a szent buzdításai mellett, a közösségekben lévő problémákról is. Névre szólóan ír a versengésről, az erkölcstelenségről, a kicsapongásról, a homoszexuálisokról, az eretnekekről, a tévtanítókról, a pletykálkodókról, a naplopókról, a hamis apostolokról, a dicsőséget hajhászókról, stb... Nem kerülgeti a témát, nem szépítgeti, nem ámít, nem zeng dícshimuszokat (csak a szeretetről), hanem szigorúan megnevezi a dolgokat, és megköveteli, hogy a rosszat zárják ki az hívek saját életükből és a közösség életéből... Mikor lesz ehez nálunk ilyen bátorság?... Óvakodjunk a kegyes hazugságoktól...
(Zsolt 31:25) Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Uram Jézus, kérünk Téged öntsd belénk a bátorság lelkét a Szentlélek által. Ámen.
P.
VálaszTörlés