Mi közünk hozzád?

(Lk 4:31-37) Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.' Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!' Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?" És a híre elterjedt a környék minden helyén.

Megkereszteltek minket is kiskorunkban... Nem emlékszünk rá, de a keresztelési emléklap és egy megsárgult plébániai bejegyzés igazolja, hogy szüleink egykor elvittek Isten házába. Pogányként vittek a templomba, de keresztényként hoztak haza... Helyettünk és értünk megfogadták, hogy jó katolikus kereszténynek leszünk, hogy annak nevelnek bennünket, és aztán felneveltek úgy, ahogy tudtak... Ha nem váltak el, ha nem züllöttek le és a sok munka mellett nem hanyagolták el a vasárnapi szentmisét, akkor legalább néha elvittek a templomba, voltunk elsőáldozók és legalább karácsonykor, meg húsvétkor eszünkbe jutott, hogy Jézus is létezik ott, valahol... Ezek mind lényeges dolgok, de ezeken túl, van-e közünk az Úr Jézushoz?...

Az ördög is hisz és mégis retteg az Úr Jézustól. Azt kérdezi, hogy mi köze neki hozzá. Hát semmi... Az ördögnek annyi köze sincs az Úr Jézushoz, mint az éjszakának a nappalhoz. A természetes világosságban van szürkület is, de Krisztus világosságában nincs. Ezért vagy Krisztus világosságában járunk, vagy lelki sötétségben. Nincs kettős választás, nincs két út és nem szolgálhatunk két úrnak...

Mi közünk az Úr Jézushoz? Erre a kérdésre nem szóval kell válaszolni, hanem a szívünkkel, lelkünk állapotával... A keresztséggel beleoltattunk a nemes szőlőtőbe, Jézus Krisztusba, az isten-emberbe, és általa a Szentháromság istenes életébe (Jn 15:4-5). Péter apostolnak azt mondta az Úr Jézus, hogy ha meg nem mossa lábát, akkor nem lehet vele közösségben (Jn 13:8). Ugyanígy, mi is, a keresztség által közösségbe kerültünk Krisztussal. Lelkünk és szívünk Krisztus világosságának hatalmába került, és ez mindaddig így is marad, amíg önszántunkból fel nem rugjuk ezt az állapotot.

(Jn 13:8) Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.”

(Jn 15:4-5) Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.

Mivel meg vagyunk váltva, ezért az ördögnek nincs joga felettünk. Ami Krisztusnak le van foglalva és el van pecsételve, azt nem érintheti. A baj akkor kezdődik, amikor valaki vét a Tízparancsolat első parancsolata ellen, és meggyűlölve Istent, önszántából átadja magát az ördögnek. Ilyenkor, mivel az ember saját akarata szerint mondott le Krisztusról és választotta az ördögöt, az isteni világosság visszavonul lelkéből és helyét a szellemi sötétség foglalja el. Az ember kerülhet akár részlegesen, vagy akár teljesen a sötét erők hatalma alá (a teljes megszállottság, ami eléggé ritka eset). Minél inkább uralkodik a sötétség valakiben, annál inkább leromboltabb és nyomorúságosabb lesz az élete...

Ha valaki átadta magát az ördög hatalmának, akkor csak nehezen szabadulhat, és bűnének következménye kihat egy egész életre, sőt leszármazottaira is, harmad és negyedíziglen (Kiv 20:5; 34:6-7, Szám 14:18, MTörv 5:9). Az ilyen ember csak akkor szabadulhat meg, ha belátta nyomorúságát és kéri, hogy visszakerühessen az Úr Jézus fennhatósága alá, a bűnbocsánat szentsége és a szabadító imák által. De ha meg is szabadul, míg él, sokáig viselnie kell tetteinek következményeit...

(Kiv 20:5) Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, számon kérem az atyák vétkét gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, ha gyűlölnek engem!

(Kiv 34:6-7) Akkor az Úr elvonult előtte, és azt mondta: „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, hosszan tűrő, nagy az ő szeretete és hűsége. Te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!”

(Szám 14:18) "Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön."

(MTörv 5:9) Ne imádd, s ne tiszteld ezeket, mert én az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok. Megtorlom az atyák gonoszságát fiaikon harmad- és negyedíziglen, mindazokon, akik gyűlölnek engem...

Mi közünk az Úr Jézushoz? Mi közünk hozzá, ha meg is kereszteltek, ha meg is ismertük tanítását, de teljesen ellenekező módon élünk. A hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2:17). Aki szereti az Úr Jézust, az megtartja parancsolatait. Tehát, aki nem tartja meg parancsolatait, az nem szereti az Úr Jézust (Jn 14:15; 14:21; 15:10). Aki gyűlöli embertársát, az sötétségben jár, hazug és embergyilkos (1Ján 2:9; 1Ján 2:11; 1Ján 3:15; 1Ján 4:20). Az ilyen, habár még nem megszállott, mégis az ördögöt szolgálja, az ördög az ő atyja, és nincs köze az Úr Jézushoz...

Ha azt akarjuk, hogy közünk legyen az Úr Jézushoz, akkor tartsuk meg a parancsolatokat. Ezek sűrítve vagy kibontva, a szeretet új parancsától (Jn 13:34), a nagy parancsolattól (Mt 22:36), a Tízparancsolatig, sokféleképpen vannak elénk tárva. Nem mentegetőzhetünk, hogy nem ismerjük ezeket. 

Mi közünk az Úr Jézushoz? Keressük-e igéit? Keressük-e a Vele való találkozást, a Vele való egyesülést? Megcselekedjük-e parancsolatait? Megjelenítjük-e Őt és Isten országát a világban? Mi közünk hozzád Uram?...

Uram Jézus, rettegve könyörgünk, hogy irgalmazz nekünk, legyen közünk Hozzád és legyen közösségünk Veled. Ámen.