Mindjárt fölkelt és szolgált nekik

(Lk 4:38-44) Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.' De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.' És tanított Júdea zsinagógáiban.

Egy asszony megbetegszik és ágynak esik. Láza lesz, mint oly sok más embernek abban az éghajlatban. Nincs orvos, nincs orvosság, csak a szervezet erejére lehet számítani... Tudja, hogy a fia nemsokára hazajön. Nem egyedül... Vele jön a nagytiszteletű Mester is, akit követ és a tanitványok... És őneki pont most kellett megbetegednie... Micsoda kalamajka! Össze kéne szedni a házat, kiseperni, főzni...

Belépnek az ajtón. Itt van Péter is, meg a többiek is mind... Az első szavak után, a tanítványok csendesen megkérik az Urat, hogy segítsen az asszonyon. Az Úr Jézus odalép fekőõhelyéhez, megérinti a kezét (Mt 8:14-15), majd parancsol a láznak és az tüstént eltűnik. Az asszony, amint megérzi, hogy jobban van, hogy az ereje visszatért, azonnal felkel... Nagy örömmel, gondolkodás nélkül ugrik neki házi teendőknek. Nagyobb az öröme, hogy teheti a dolgát, mint az, hogy meggyógyult. Hát miért is gyógyulna meg, ha nem azért, hogy szolgáljon ezeknek a drága, szent férfiaknak...

(Mt 8:14-15) Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.

Péter háza és a benne történt események, az apostol lelkéhez hasonlatosak. A béna meggyógyítása is Péter házában történik. Akkor kibontották a ház födelét (Mk 2:4). Innen meglátszik, hogy az elköteleződött apostol nem ura többé az életének, nincs többé intimitása, mert lelke ki van szolgáltatva az emberek tolakodásának. Mindig készen kell állnia mindenféle zaklatásra, kérésre, szolgálatra...

(Mk 2:4) Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és nyílást készítve lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt.

Ez az asszony, az apostol szolgáló lelkületét ábrázolja az Egyházban. Az apostol lelkülete nem lehet más, mint önfeláldozó, önmagáról megfeledkező, kiüresedő, szolgáló lelkület (Fil 2:5-7). De ez a lelkület ellankadhat, megbetegedhet, ágynak eshet. Ilyenkor szüksége van az Úr érintésére (Mt 8:15). Ez azt jelenti, hogy a kitartó apostoli müködés titka az Úr Jézus gyakori érintése és a kegyelem vétele. Ez egy hitbeli, kegyelem-közvetítõ érintés...

(Fil 2:5-7) Ugyanaz az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt, aki, bár Isten létformájában volt,nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát,szolgai létformát vett fel,és hasonló lett az emberekhez,külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.

Minden nap kell kérni az Urat, hogy érintse meg a világ bajaitól megbetegedett, belázasodott szívünket. Csak egyedül Ő tud parancsolni szívünk lázas állapotának, és csak egyedül Ő tudja lecsendesíteni lelkünk viharait, hogy alkalmasak legyünk a szolgálatra. 

Ha Ő megérint, akkor a Szentlélek betölti szívünket, és új lendületet kapunk. Ezáltal, elkezdünk jönni-menni szívünk kamrájában, elkezdünk sütni-fôzni jó terveket, amelyeket onnan előhozva és megvalósítva, megdicsőitsük Istent a világban...

Ez gyakorlatban a rendszeres napi imában és a szentségek vételében valósul meg. Minden reggel, minden este, minden szentírás olvasás előtt, minden szentbeszéd előtt, minden döntés előtt, imádkozni kell, meg kell hívni kell az Úr Jézust, hogy érintse meg lázas szívünket, hogy egészségesen, józanul, bölcsen tudjunk gondolkodni, szólni és cselekedni, mert nélküle semmit sem tehetünk (Jn15:5). Ő segíthet rajtunk, mert Ő vette el betegségeinket, és felvitte azokat a keresztre (Iz 53:4; Mt 8:17; 1Pét 2:24) , hogy nekünk életünk legyen és bõségben legyen (Jn 11:10).

(Iz 53:4) Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta. Mi mégis megvertnek tekintettük,Istentől sújtottnak és megalázottnak.

(Jn 15:5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.

(1Pét 2:24) Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg...

Uram Jézus, hálát adok neked teljes szívemből, hogy oly mélyen megérintetted szívemet és lelkemet. Dicsőség és hála legyen neked mindörökké. Ámen.