2011. november 22., kedd

Gyűlöletesek lesztek

(Lk 21:12-19) Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Amikor valaki megtér, eleinte minden jól megy. A keresztény család örül, a krisztusi közösség elégedett, és a munkatársak is tisztelettel néznek az emberre. Lám, ez az ember, aki eddig ivott, aki szélhámos volt és templomkerülő, most egyszerre tisztességes, szentmisére járó ember lett. Így a megtért ember eleinte egy kellemes kegyelmi időszakot él át, egy lelki tavaszt, egyféle lelki szerelmet, amikor minden szuper, amikor teljes szellemi védettséget élvez, és amikor lelki csecsemőnek való szellemi táplálékban részesül (1Pét 2:2-3)...

(1Pét 2:2-3) Mint újszülött kisdedek kívánkozzatok hamisítatlan, lelki tej után, hogy azon nőjetek fel az üdvösségre, hiszen már megtapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.

De a lelki életben nincs megállás, nincs vakáció és nincs visszaút... A kezdeti, első szerelmi időszakot később nehezebb idők váltják fel. Egy idő után, a lelki növekedés velejárója lesz az ige értelmének benső megértése. A Szentlélek megadja a belülről érteni tudó hitet, a benső tanítást, amelyben megmutatja a hit dolgainak összefüggéseit... 

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Ezen az úton csak akkor lehet továbbhaladni, ha az ember igennel válaszol az ige kihívásaira. A Szentlélek, a szentírás igéi által, feldobja nekünk a labdát... Felmutatja a hívő ember lelki szemei előtt a követelményeket, és félreérthetetlenül értésére adja, hogy vagy előre, vagy hátra. Ha az ember megcselekszi Isten igéit, akkor eléfelé és felfelé halad a lelkiekben, de ha elutasítja az igét, akkor visszacsúszik. Az ige követelményeire, az ember csakis igennel válaszolhat, különben hamar alkalmatlanná válik... Nincs középút...

(Lk 9:62) Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Az ige megcselekvése nem maradhat hatástalanul... A szellemi világ sötét oldalán nagy felhördülés támad... A gonosz hatalmasságai "szauroni" haraggal észlelik veszteségüket. Az ige bármilyen hirdetése, megcselekvése, amely Isten országát építi, az ördög országát rombolja. Ahol világosság támad, ott a sötétség várfalai omladoznak, mint egykor Jerikónál...

(Zsid 11:30) A hit erejéből omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták.

(1Jn 3:8) Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.

De az ige megcselekvése az evilági környezetben is megütközést kelt. Ennek láttán, mindenki, de kivétel nélkül mindenki, egy lelki tükörrel találja magát szembe. Aki maga is cselekszi az igét, örvendezve ismeri fel önmagát és saját jócselekedeteit. Aki viszont nem cselekszi meg az igét, az olyant lát a tükörben, ami nagyon kellemetlenül érinti. Saját lelkének romjait látja meg benne... A csaló, a saját csalásait látja meg; az önző, a saját önzését; a parázna, a saját paráznaságát, és így tovább... Az ige tettekre váltásának láttán, az emberek saját szégyenfoltjaikkal szembesülnek: a család tagjai is, a keresztény közösség tagjai is, és még a papság is... Mindenki... Ők is gyakran azt szeretnék, ha az ember csak egy vasárnapi, formális templombajáró keresztény legyen, de hétköznap felejtse el az ige radikalizmusát... 

(Bölcs 2:15-16) Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.

Ezek után a dolgok szép lassan eldurvulnak:

Miért nem elég neki, ha vasárnap templomba jár?... 
- Miért kell lelkiségi közösségbe is járnia?...
- Elherdálja a pénzt a szegényekre!... 
- Miért nem a család az első neki?... 
- A munkahekyen is annyira fafejű... 
- Mindig csak igazságot és igazságossagot akar... 
- Nem akar kedvezni a gazdagnak, a rangosnak, a csalónak  és nem akarja ügyesen intézni dolgokat... 
- Nem szolgálja ki a főnököt, és nem nyomja el a kicsinyeket... 
- Az erkölcstelenségekkel, a parázna, házasságtörő, röhögő véleményekkel nem ért egyet... 
- Ez hülye! - mondják, vagy gyakran úgy, hogy HÜJE... 
- A vallásosság az agyára ment... 
- Mit gondol ez magáról?... 
- Azt gondolja, hogy manapság így meg lehet élni?... 
- Ha így viselkedik tovább, úgy kinyírják, mint a múrkot... 
- Magára vessen... Mentse meg Isten, mert benne bízott (Zsolt 22:9)...

(Bölcs 2:18-20) Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!”

(Zsolt 22:9) „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”

Ezen a ponton, a köves talajra esett búzaszemek már rég megbotránkoztak és meghátráltak (Mk 4:15-17)...

(Mk 4:16-17) Hasonlóképpen, amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.

De az ördög sem ül ölbe tett kézzel: 

- Te akarod rombolni az én művemet?...

A roppant inteligens, rosszindulatú és gúnyos tekintetével ezt sugallja: 

- Már sok ilyen kliensem volt mint te... Lám, te mire vagy képes?... 

És elkezdődik a harc... Lassan minden és mindenki az igét megélő ember ellen fordul. Ellensége lesz az embernek a saját háza népe (Mt 10:36)...

(Mt 10:36) Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.

A munkatársak és a barátok is magára hagyják... Gyakran még a krisztusi közösség is félreérti az igét megcselekvő igaz embert. Nem értik meg szemponjait, mert ők gyakran még testiek. Az igaz ember csupa értetlenséggel és elutasítással találja szembe magát: 

- Mi van ezzel?... 
- Miért nem tud normális lenni?... 

És még a nagymama is azt mondja: 

- Nem jó ez a nagy vallásosság!... Amíg ivott és olyan volt, mint a többiek, jobban vóót dóga... Lehet, hogy a sok ima miatt veri az Isten (Iz 53:4)...

(Iz 53:4) Pedig a mi betegségeinket ő viselte,és a mi fájdalmainkat ő hordozta.Mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak.




A megpróbáltatásoknak hosszú a sora, de a legnagyobb kereszt mégis az, amikor a tieid vetnek meg. Nem az idegenek jutattnak a legnagyobb szenvedésre, hanem a saját házad népe: a testvéreid, a rokonaid, a tulajdon anyád és apád, sőt, feleséged és gyermekeid is... A szellemi harcban megszünnek a vérkapcsolatok, és a legközelebbiek előtt leszel gyűlöletes. Szeretetre, elismerésre vágysz, de csak gyűlöletben és kirekesztésben lesz részed Jézusért...

(Sir 2:1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

(Mik 7:5-6) Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is az ellensége.

(Mt 10:22) Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

(Mt 10:35-36) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.

S ha mindez bekövetkezik, mit tegyünk? Hátráljunk meg? Botránkozzunk meg? Hamis sáfárként konformálódjunk az ördög országának követelményeihez, hogy átcsússzunk az ördög rostáján (Lk 22:31)?...

(Lk 22:31) Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát...

Nem gondolhatjuk, hogy saját erőnkből megállhatunk a küzdelemben. Talán egyszer-kétszer futja a hősiességből, de az igazi ellenállást és szilárdságot csakis Isten Lelke adhatja meg. A Szentlélek, a szeretetet Lelke az, Aki kiűzi a félelmet. Ő ad a bátorságot és megfelelő szavakat a megfelelő időben. Ha nyitottak vagyunk Őrá, és ha kérjük Őt, akkor a mennyei Atya bőségesen adja nekünk, mert Ő megígérte nekünk... Tanúságtételünk által dicsőítsük meg Isten nevét a világban. Akarjunk az Ő eszközei lenni...

(Mt 10:19) Mikor pedig átadnak titeket, ne gondolkodjatok, miképen és mit szóljatok; mert megadatik nektek azon órában, mit szóljatok.

(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”

(ApCsel 9:28) Ettől fogva velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran szólt az Úr nevében.

Uram Jézus, add nekünk a Szentlelket, hogy ne riadjunk vissza és ne hátráljunk meg. Add, hogy ne botránkozzunk meg soha Benned. Ámen.

4 megjegyzés: