Az Úr Jézus sokszor tanított példázatokkal. Ezek a példázatok nem sántítanak az analógia szerint, hanem részleteiben is pontosak és kibonthatók. Így van ez a szõlõtõ példázattal is. Minden részletnek mély értelme van az üdvösség és a kegyelem szempontjából...
A szõlõtõ ábrázolás
A szõlõtõ ábrázolásnak három eleme van. A központi elem a szõlõtõ. A szõlõtõ azonban nem áll a semmiben, hanem egy környezetben, ami persze a talaj, a kert földje és a mellette álló láthatatlan szõlõmûves. A szõlõmûves kapával, ollóval és fejszével van felszerelkezve, tettre készen. Ez a második elem. Aztán vannak a szõlõvesszõk, amelyek a szõlõtõn találhatóak. Ez a harmadik elem. A talaj dolga tartani és táplálni a szõlõtõt, a szõlõtõ dolga tartani és táplálni a szõlõvesszõket és a szõlõvesszõk dolga gyümölcsöt teremni. A szõlõmûves dolga ápolni a szõlõtõt, tisztítva vagy lemetszve annak ágait. Csakis akkor nem hiábavaló a szõlõmûves munkája, a talaj tápereje és a szõlõtõ nedve, ha a szõlõvesszõk gyümölcsöt teremnek...
A talaj és a kert ez a világ, amelybe megtestesült az örök Ige (Jn 1:14), Akinek élete van önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). A szõlõmûves a mennyei Atya. A szõlõtõ az örök Ige, Isten Fia, a názáreti Jézus Krisztus, Aki megtestesült a Szentlélek által Mária méhében és beleszületett Dávid nemzetségébe. A szõlõvesszõk a meghívottak és választottak sokassága (Mt 22:14), Krisztus testének tagjai. A szõlõtõn feláramló nedv, amely táplálja a szõlõvesszõket, az a Szentlélek kegyelme. A szõlõvesszõk gyümölcse pedig a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5:22), meg a krisztuskövetõk jócselekedetei (Mt 5:16). Ez Isten akaratának és parancsolatainak megcselekvése által valósul meg. A szõlõtõ ábrázolás hasonlatos a Szent Pál Krisztus teste ábrázolásával (1Kor 12). Így, a szõlõtõ a fõvel, Krisztussal egyezik és a szõlõvesszõk, a tagokkal, Krisztus tagjaival...
(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.
Szent Pál különbséget tesz a természetfölötti nemes ágak és a természetes, vadon nõtt ágak között. A vadon nõtt ágak az üdvösségre meghívott pogányok, míg a nemes ágak azok, akik a természet szerint is Izrael népébe születtek belé. Tehát mi, a megkeresztelt pogányok leszármazottjai, a nemes tõbe beleoltott vadon nõtt ágak vagyunk, akik megnemesedtünk.
(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.
A szõlõvesszõk sorsa
A szõlõmûves minden természetes vad szõlõvesszõt arra szán, hogy beleoltassék a nemes szõlõtõbe. Aki elfogadja a meghívást Isten országaba, az beleoltatik a szõlõtõbe. De amint a fenti szentírási rész is mutatja, nem elég beleoltva lenni a szõlõtõbe, hanem növekedni is kell és gyümölcsöt is kell teremni. Tehát a szõvesszõk iránt az a követelmény, hogy megdicsõítsék a szõlõmûvest azáltal, hogy jó gyümölcsöt teremnek...
A szõlõvesszõnek három döntése, helyzete lehet. Az elsõ az, hogy beleoltódik a szõlõtõbe és jó gyümölcsöt terem. A második az, hogy elszakad a szõlõtõtõl. A harmadik helyzet döntés nélküli, amikor a beoltott szõlõvesszõ nem akar elszakadni se a szõlõtõtõl, de gyümölcsöt sem akar teremni.
A szõlõvesszõnek különböző állapotai lehetnek:
1. Elszakad a szõlõtõtõl
Az ilyen szõlõvesszõ már nem részesül az éltetõ nedvben, amely a szõlõtõtõl származik és így elszárad. Ezek azok az emberek, akik a személyes, halálos bûneik által, elszakadnak Jézus Krisztustól és a kegyelemtõl, majd lélekben elszáradnak. Az ilyenek már nem részesülnek a Szentlélek kegyelmében és így újra a gonosz hatalmába kerülnek. Ha vissza nem oltódnak a szõlõtõbe, akkor a végsõ sorsuk az örök tûzben való kárhozat lesz...
2. Lemetszik a szõlõtõrõl
Amely szõlõvesszõ beleoltatik a szõlõtõbe, de nem akar gyümölcsöt teremni, elõbb-utóbb le lesz metszve. Ezek azok az emberek, akik meg lettek ugyan keresztelve, ismerik is Jézus Krisztust, de nem hisznek Benne és nem akarnak az Õ tanítása szerint élni. Ha a szõlõvesszõt a fügefa esetéhez hasonlítjuk, akkor láthatjuk az evangéliumokban, hogy az ilyen gyümölcstelen fák kiszáradnak, kivágják õket és a tüzre dobják...
(Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.
(Lk 13:6 ) Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?
Ez az állapot is a kárhozatra vezethet...
3. Megtisztítják
Amely szõlõvesszõ a szõlõtõben marad és gyümölcsöt terem, azt a mennyei Atya visszametszi, hogy megtisztuljon és még több gyümölcsöt teremjen. Azok a krisztuskövetõk, akik az Úrban maradnak, hûen követik Õt, elkezdenek jó gyümölcsöt teremni. De életükben marad néhány rossz hajtás, amelyek nem teremnek jó gyümölcsöt. Ezeket a rossz hajtásokat visszametszi az Úr, hogy tovább nemesítse a szõlõvesszõt. Ezek a visszametszések a lelki élet különbözõ szakaszai, amelyekben különbözõ megprobáltatásokat és kereszteket él meg a krisztuskövetõ. A megprobáltatások és keresztek arra jók, hogy visszanyessék bûnös természetünket és hogy életünk bizonyos területein megtisztulva, engedelmességet és alázatosságot tanuljunk. A lelki élet paradoxonja, hogy a megtérés utáni krisztuskövetést nem a megkönnyebbülés követi, hanem a nehézség és kereszt, hogy még inkább Krisztushoz hasonuljunk. Ezért a megprobáltatások és keresztek a jó lelki fejlõdés útjelzõi. Csakis ez a harmadik állapot, a szűk ösvény vezet az örök életre...
A szõlõmûves dicsõsége
Isten dicsõsége, az Õ hatalma és gyönyörűsége... Isten dicsõségnének megnyilvánulása az Õ hatalmas és gyönyörüséges tervének megvalósulása. Isten dicsõsége megvalósult a szõlõtõben, amikor beteljesedett a megváltás mûve a kereszten. A feltámadt és megdicsõült Megváltó folytatja megváltó mûvét egésszen az idõk végezetéig, a feltámadásig, a mi teljes megváltásunkig és az egész teremtett világ megváltásáig. De a szõlõmûves dicsõségének meg kell nyilvánulnia a szõlõvesszõkben is azáltal, hogy sok jó gyümölcsöt teremnek...
(Jn 15:16) Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.
Isten sok szõlõvesszõt (vagy sok fát...) álmodott meg. Úgy álmodta meg õket, hogy jó gyümölcsöt teremjenek:
(Mt 7:17-19) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
A szõlõmûves dicsõsége abban nyilvánul meg, hogy a szõlõvesszõk, a szõlõtõben maradva, jó és maradandó gyümölcsöt teremnek. A szõlõvesszõk csak akkor tudják megdicsõíteni a szõlõmûvest, ha szorosan a szõlõtõben maradnak. Amint az ágak nem tudnak élni a törzs tápláló nedve nélkül, úgy mi sem tudunk jót cselekedni, csakis ha az Õsszentségbõl, Jézus Krisztusból áradó kegyelemmel táplákozunk. Ezek a gyümölcsök lehetnek belsõ vagy külsõ gyümölcsök.
A belsõ gyümölcsök a Lélek gyümölcsei:
(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,...
A külsõ gyümölcsök a jócselekedetek: az igaz tettek, az irgalmasság cselekedetei, a testvéri szeretet gyakorlása...
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
A szõlõvesszõ élete nem egy korlátozott, szabadságtól megfosztott élet, hanem egy szabadságban megélt, bõséges élet. A szõlõtõbõl, Jézus Krisztusból, belénk áradó kegyelem, bõséges életet ad...
