Isten jó

(Mk 10:18) Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

Amikor Isten jóságáról beszélünk, akkor dicsérjük és dicsőítsük Őt. És hogyan is tehetnénk ezt jobban, mint amikor jótetteit hírdetjük...

(Lk 13:10-17) Szombaton az egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtõl.” Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsõítette az Istent. Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” De az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitõl szombati napon?” E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.

Ez az evangéliumi rész is Isten jóságáról szól. És a Szentlélek azt sugalja, hogy beszéljünk gyakran Isten jóságról, mert a gonosz lélek meg akarja hazudtolni ezt. A legnagyobb támadást mindig akkor tapasztaltam, amikor Isten jóságáról beszéltem. Ebből arra következtettem, hogy a Sátán nem szereti, ha Isten jóságáról beszélünk. Ő egy kegyetlen, törvényt követelő, félelmetes istenképet akar belénk súlykolni, akit lehetetelen szeretni, akitől távol maradni és félni kell.

Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokat, akkor a következő dolgokat láthatjuk:

- Az evangélium kinyilvánítja, hogy egyes betegségeket gonosz lelkek okoznak;

- A fenti evangéliumi rész az ember-állat viszony és az Isten-ember viszony párhuzamát tárja elénk a magasabbrendű dolgok szemléltetésére, hogy az alacsonyabbrendű dolgokból következtethessünk a magasabb rendű dolgokra;

- A példázatokban az ökör, a bárány vagy szamár a jó embert jelképezi, míg a farkas, kutya vagy disznó a rossz embert;

- A szombat megtartása, nem egy irgalmatlanul megkövetelt parancsolat, hanem az ember szeretetéből kell fakadnia: a "szombatnak Ura" (vagyis a ma nekünk a vasárnap Ura) nem egy kegyetlen kényúr, Aki mindenáron kiköveteli magának ünnepének megtartását, hanem egy jóságos, emberszerető, megértő Isten, Aki ismeri és megérti az ember problémáit.

Isten jósága a teremtésben

Isten a világot hat nap alatt teremtette, és a hetedik nap megpihent munkájából. Minden nap végén megnézte alkotását, megáldotta és azt mondta rá, hogy: ez jó…

(Ter 1:10) Isten látta, hogy ez jó.

Mit jelent ez az igerész? Azt jelenti, hogy amit Isten megteremtett az életképes, működő, megmaradó, szaporodó és önellátó is, bizonyos mértékben. Végül pedig azt is jelenti, hogy hasonló alkotójához. Isten, ezzel az igével, magáénak ismeri el alkotását. Mindez jó, mert az enyém, mert én csak jót alkotok, mivel én jó vagyok, minden jóság forrása. Isten jellegzetessége, hogy Ő az abszolut igaz, szent, egy (egységes) és jó. Ezért minden, ami Tőle származik, analóg módon, magánban hordozza ezeket a jegyeket.

Isten minden alkotása jó. Jó nekünk a friss levegő, a tiszta forrásvíz, a mező virága, az erdő suhogása, a hegyek meredek szírtjei, a tenger hullámai, az ég sziporkázó csillagai, a patak ficánkoló halai, a rengeteg minden vadjával, stb. Isten minden alkotásában, a természetben, az élő világban, felfedezhetjük Isten jóságát. Mindez az Ő végtelen szeretetéből fakad, amelyet kiárasztott a teremtésben.

Isten jósága a kinyilatkoztatásban

Isten jósága a kinyilatkoztatásban fokozatosan bontakozott ki. Ábrahám, Izsák és Jákób idejében, majd Mózes, Izrael népe és az egyiptomi kivonulás ideje alatt, inkább egy hatalmas, igazságos, félelmetes Istent ismerünk meg, Akihez nem lehet közelíteni. Nekik Isten tűz és felhőoszlopban, menydörgő felhőben nyilvánult meg. Hatalmas csodák történtek akkor és később is, amikor Dávid idejében, véres harcok által vezette Isten győzelemre Izrael népét.

Később, az idők folyamán, a próféták egyre inkább egy irgalmas, emberszerető, emberek közé leereszkedõ Istenről kezdtek beszélni. Izajás próféta, az "Ószövetség evangélistája", már a gyengeségben megjelenő Megváltóról kezd beszélni. Nyilvánvalóan kezd írni Isten jóságáról, arról, hogy Isten elküldi az Ő szolgáját (Ebed Jahve), aki megváltja és megszabaditja  népét. Krisztus korában, Izrael népe már ismerte Isten jóságát. Tudták, hogy Őt szeretni kell nagy jóságáért és irgalmáért...

(MTörv 6:5) Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!

Isten jósága a megtestesülésben

Isten jóságának teljességét az ember igazán csak a megtestesülésben ismerhette meg...

(Mt 1:23) Íme a szûz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve.

Emmanuel azt jelenti, hogy: Velünk az Isten. Isten úgy szerette a világot, hogy végtelen jóságában örökre nekünk adta egyszülött Fiát. Nekünk adta, hogy egy gőgicselő pici baba legyen a bethlehemi jászolban. Ő magára vette az emberi természetet...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Isten jósága leginkább a bethlehemi kisded szemében csillog ránk. Csakis a bethlehemi kisded tekintete érteti meg velünk teljesen Isten végtelen jóságát.

Azon az éjszakán, az Úr Jézus azt mondta Fülöpnek, hogy aki Őt látta, az látta az Atyát is...

(Jn 14:9) „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?

(Jn 14:11) Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek.

Isten jósága a megválatásban

Az Atya jóságát, Jézus jóságában lehet megismerni. Az Úr Jézus egész működése egy állandó jóság és jótettek sorozata...

(Jn 10:32) „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejébõl. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”

Még a jobb lator is felismerte a kereszten, hogy az Úr Jézus csupa jót cselekedet...

(Lk 23:41) Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De õ nem csinált semmi rosszat.”

Az Úr Jézus a gazdag ifjúval folytatott beszélgetésében burkoltan kifejti, hogy Ő valóban jó, és hogy Őbenne nyoma sincs a rossznak. Ezáltal tehát, indirekt módon, azt is megvallotta, hogy Ő valóságos Isten...

(Lk 18:19) Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.

A mennyei Atya jóságát, az Úr Jézus, a tékozló fiú példabeszédében tárta elénk. A mennyei Atya minden nap kimegy a kapu elé és várja, hogy hazatérjünk...

(Lk 15:20) Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

Isten jósága az Eucharisztiában

Isten jóságát mindennap szemlélhetjük és ízlelhetjük a legszentebb Eucharisztiában. Az Úr annyira jó volt hozzánk, hogy a kenyér és a bor színe alatt velünk maradt, táplálékul adva nekünk önmagát. Az Úr asztalt terít és felszolgál nekünk, testével táplál minket. Ő velünk marad minfig, egésszen a világ végezetéig...

(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"

(Mt 28:20) ...és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”

Az ember jósága

Az ember, az áteredő bűn miatt, nem tud jó lenni saját erejéből. Káin a testvérgyilkosság bűnébe esett, mert nem tudott ellenállni. A jó és a rossz válaszútjánál mindig elbukott az ember. Tehát valóban senki emberfia nem jó...

(Lk 18:19) Senki sem jó, csak az Isten.

(Róm 3;23) ...mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

De van az embernek szabadulása, amit Isten ad az Ő végtelen szeretete által. Ez a Megváltás műve és annak gyümölcsei, amelyek a szentségekben vannak. Az Ősszentség pedig az Úr Jézus Krisztus, Aki a kegyelem abszolut forrása...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Pál apostol is gyengének érezte magát a jó megcselekvésére...

(Róm 7:21) Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.

De az Úr minden nap megerősitette Szent Pált az Ő kegyelmével...

(2Kor 12:9) „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erõ a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”

Mi emberek, a bűnre hajló természtünk miatt gonoszak vagyunk, de az Úr megigérte nekünk a Szentlelket...

(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tõle.”

Törekednünk kell a Szentlélekben való életre és annak gyümölcseire, amelyek között ott van a jóság is...

(Gal 5.22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.

Uram Jézus, add nekem, hogy jó tujak lenni, mint ahogyan Te is jó vagy hozzánk, bűnös emberekhez. Ámen.