Képzeljük el az akkori főteret, vagy az ottani piacteret... Tele van emberekkel, csak amúgy nyüzsögnek az asztalok és a kirakott áruk között. Az egész tér zsong a beszélgetésektől, alkudozásoktól. Mindenkinek dolga van, mindenki el van foglalva a maga bajával. Az egyik el akarja adni a portékáját, a másik szeretne valamit vásárolni, a harmadik csereberél, a negyedik beszélget egy rég nem látott ismerősével. Szóval, tele van a főtér élettel…
A fõtér az emberi társadalmat jelképezi
Itt mindenki megtalálható vagy megjelenik egy bizonyos időintervalum alatt. Muszály itt mindenkinek megfordulnia, mert a főtér nélkül, az ember nem tudja kielégíteni alapvető szükségleteit. Az ember társas lény, tehát nem élhet a főtér nélkül. Ebben a zsivalyban, a főtér egyik jól látható pontján, összejön és ott tanyázik néhány kisgyerek, akik elkezdenek furulyázni. A közelben lévők egy pillanatra felfigyelnek, odafordulnak a gyerekek felé, belehallgatnak a produkciójukba, majd feleszmélnek: “Na jó, de most már nézzünk a magunk dolga után…” A főtéren nyüzsgő embereknek nincs idejük abbahagyni a munkájukat, űgyes-bajos dolgaikat. Nincs idejük ráhangolódni a furulyázásra, hogy kedvet kapjanak és táncra perdüljenek. Aztán, amikor a gyerekek furulyázás helyett síratót énekelnek, az emberek megint csak leállnak egy percre, elgondolkodnak, de nincs idejük átérezni a a síratót és nem kezdenek el könnyezni... Nincs idő ilyensmire... Menni kell, mert sok a dolog…
Ha a fõtér a társadalom, akkor a tereken tanyázó kisgyerekek, a mennyek országának hírnökeit jelképezik.
(Mt 18:3) "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”
A jelenet kétpólusú
Az egyik pólus a főtér, ami a világ, míg a másik pólus a furulyázó, énekelő gyerekek, akik a mennyek országa. Isten meghívja az embert így is, meg úgy is, tánccal is meg siratóval is, de sajnos az embernek semmiképpen sincs ideje válaszolni a meghívásra. Az ember túlságosan el van foglalva a maga földhözragadt életével meg dolgaival, és nincs ideje elmenni a királyi menyegzõre (Mt 22:1-6)...
Isten, az Ő végtelen szeretetében, nagyon találékony, és az embert mindenképpen hívja, csakhogy valahogy megmentse. Eljött Keresztelő János az aszkétikus életével, a bűnbánattal, meg a böjttel, és meghívta az embereket Isten országának befogadására. Ő útat készített az Üdvözitőnek. Eljött az Úr Jézus örömet hozva, a vizet borrá változtatva és irgalmasságot hirdetve (Mt 12:7). Beült a vámosok közé, szabadulást hozott nagy erővel és hatalommal a foglyoknak, ördögöket űzve, betegeket gyógyítva és Isten országának örömhírét hírdetve.
De az embereknek sem ez nem jó, sem az nem jó... Isten követe ha böjtöl, miért böjtöl, ha pedig eszik-iszik, miért eszik-iszik. Így is, úgy is az ördögtõl valónak mondják. Mindig csak a küldöttel van a baj, csakhogy ne kelljen őszintén szembenézniük önmagukkal, ne kelljen hinniük és ne kelljen megváltoztatniuk életüket...
Ez ma is így van
Eljött a Szűzanya Szőkefalvára (de akár Megjugorjebe is) és a látnok(ok) által kéri az emberektől, hogy imádkozzanak, böjtöljenek, olvassák a szentírást, járuljanak szentségekhez, éljenek tiszta életet. Erre azt mondják: nem bíztos, hogy ez Istentől való, hiszen meg van írva, hogy az utolsó időkben sok hamis próféta lesz. Aztán meg, nincs is egyházi elismerés a jelenésrõl...
Másfelől, ott van a katolikus karizmatikus megújulás, az örömével, a hallelujázásával, a karizmákkal, a Szentlélek adományaival, Jézus szabadító és gyógyító erejével. Erre azt mondják, hogy ez vallási pszihózis, hogy szektások, protestáns beütések, félrecsúszottak, elszállottak...
Itt is, ott is, úgy gondolják, hogy félrecsúszott emberekről van szó, ha netán nem bolondokról vagy éppen az ördöngösökről. Pedig valójában, nem-e arról van szó, hogy ezek jól megvannak a vasárnapi tessék-lássék vallásosságukban, főtéri elfoglaltságaikban?
Fújhatják a karizmatikusok a jézusi furulyát és énekelhetik a síratót a máriás lelkületűek, az embereknek nincs idejük se táncolni, se könnyezni. Jól megvannak a főtéren a mindennapi lótás-futásunkban...
Az elutasítás nem maradhat következmény nélkül
A király előbb-utóbb haragra gerjed, elküldi hadseregét a hűtlenek ellen (Mt 22:7-8), és levágatja őket. A szűntelenül lótó-futókat, csak a vásárral törődőket, az anyagiakat bálványzó elmaradókat, Isten átengedi a gonosznak (Jel 13:15-16) és ezeket örök gyötrelemre juttatja (Jel 14:9-11)...
Mérjük fel, gondoljuk meg, amíg nem késő: mi hogyan válaszolunk Isten hívására? Rendelkezünk-e mennyei, lelki szenzorokkal, hogy felfogjuk Isten hívását? Van-e hallókészülékünk, hogy meghalljuk a Jó Pásztor hangját, bármilyen formában is jelenik meg? Vagy inkább leragadtunk a mindennapi életünkben, a külsőségekben, saját foglalatosságainkban...
Ima: Uram Jézus, add hogy táncoljak vagy sírjak, csak éppen közönyös ne maradjak. Te mondod, hogy: ”mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” (Jel 3:16). Ments meg Uram minket a világias közönyösségtől. Ámen.
Ez ma is így van
Eljött a Szűzanya Szőkefalvára (de akár Megjugorjebe is) és a látnok(ok) által kéri az emberektől, hogy imádkozzanak, böjtöljenek, olvassák a szentírást, járuljanak szentségekhez, éljenek tiszta életet. Erre azt mondják: nem bíztos, hogy ez Istentől való, hiszen meg van írva, hogy az utolsó időkben sok hamis próféta lesz. Aztán meg, nincs is egyházi elismerés a jelenésrõl...
Másfelől, ott van a katolikus karizmatikus megújulás, az örömével, a hallelujázásával, a karizmákkal, a Szentlélek adományaival, Jézus szabadító és gyógyító erejével. Erre azt mondják, hogy ez vallási pszihózis, hogy szektások, protestáns beütések, félrecsúszottak, elszállottak...
Itt is, ott is, úgy gondolják, hogy félrecsúszott emberekről van szó, ha netán nem bolondokról vagy éppen az ördöngösökről. Pedig valójában, nem-e arról van szó, hogy ezek jól megvannak a vasárnapi tessék-lássék vallásosságukban, főtéri elfoglaltságaikban?
Fújhatják a karizmatikusok a jézusi furulyát és énekelhetik a síratót a máriás lelkületűek, az embereknek nincs idejük se táncolni, se könnyezni. Jól megvannak a főtéren a mindennapi lótás-futásunkban...
Az elutasítás nem maradhat következmény nélkül
A király előbb-utóbb haragra gerjed, elküldi hadseregét a hűtlenek ellen (Mt 22:7-8), és levágatja őket. A szűntelenül lótó-futókat, csak a vásárral törődőket, az anyagiakat bálványzó elmaradókat, Isten átengedi a gonosznak (Jel 13:15-16) és ezeket örök gyötrelemre juttatja (Jel 14:9-11)...
Mérjük fel, gondoljuk meg, amíg nem késő: mi hogyan válaszolunk Isten hívására? Rendelkezünk-e mennyei, lelki szenzorokkal, hogy felfogjuk Isten hívását? Van-e hallókészülékünk, hogy meghalljuk a Jó Pásztor hangját, bármilyen formában is jelenik meg? Vagy inkább leragadtunk a mindennapi életünkben, a külsőségekben, saját foglalatosságainkban...
Ima: Uram Jézus, add hogy táncoljak vagy sírjak, csak éppen közönyös ne maradjak. Te mondod, hogy: ”mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” (Jel 3:16). Ments meg Uram minket a világias közönyösségtől. Ámen.