Képzeljük el az akkori főteret, vagy az ottani piacteret... Tele van emberekkel, csak amúgy nyüzsögnek az asztalok és a kirakott áruk között. Az egész tér zsong a beszélgetésektől, alkudozásoktól. Mindenkinek dolga van, mindenki el van foglalva a maga bajával. Az egyik el akarja adni a portékáját, a másik szeretne valamit vásárolni, a harmadik csereberél, a negyedik beszélget egy rég nem látott ismerősével. Szóval, tele van a főtér élettel…
A főtér az emberi társadalmat jelképezi
A főtéren mindenki megtalálható, vagy megjelenik egy bizonyos időintervallum alatt. Muszáj itt mindenkinek megfordulnia, mert a főtér nélkül, az ember nem tudja kielégíteni alapvető szükségleteit. Az ember társas lény, tehát nem élhet a főtér nélkül. Ebben a zsivalyban, a főtér egyik jól látható pontján, összejön és ott tanyázik néhány kisgyerek, akik elkezdenek furulyázni. A közelben lévők egy pillanatra felfigyelnek, odafordulnak a gyerekek felé, belehallgatnak a produkciójukba, majd feleszmélnek: “Na jó, de most már nézzünk a magunk dolga után…”
A főtéren nyüzsgő embereknek nincs idejük abbahagyni a munkájukat, űgyes-bajos dolgaikat. Nincs idejük ráhangolódni a furulyázásra, hogy kedvet kapjanak és táncra perdüljenek. Aztán, amikor a gyerekek furulyázás helyett síratót énekelnek, az emberek megint csak leállnak egy pillanatra, elgondolkodnak, de erre sincs idejük, hogy átérezzék a a síratót, és nem kezdenek el könnyezni. Nincs idő ilyensmire... Menni kell, mert sok a dolog…
Ha a főtér a társadalom, akkor a tereken tanyázó kisgyerekek, a mennyek országának hírnökeit jelképezik...
Az Úr Jézus így szólt az apostoloknak a mennyek országának lakóiról...
Ha a főtér a társadalom, akkor a tereken tanyázó kisgyerekek, a mennyek országának hírnökeit jelképezik...
(Mt 18:3) "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”
A jelenet kétpólusú
Az egyik pólus a főtér, ami a világ, míg a másik pólus a furulyázó, énekelő gyerekek, akik a mennyek országának hirnökei. Isten meghívja az embereket így is, meg úgy is, tánccal is, meg siratóval is, de sajnos az embereknek nincs idejük válaszolni a hívásra. Az emberek tulságosan el vannak foglalva a maguk földhözragadt életével meg a dolgaikkal, és nincs idejük elmenni a királyi menyegzőre (Mt 22:1-6).
Isten, az Ő végtelen szeretetében, nagyon találékony, és az embert mindenféle képpen hívja, csakhogy valahogy megmenthesse. Eljött Keresztelő János az ő aszkétikus életével, a bűnbánattal, meg a böjttel, és meghívta az embereket Isten országának befogadására. Ő utat készített az Üdvözitőnek. Eljött az Úr Jézus örömet hozva, a vizet borrá változtatva és irgalmasságot hirdetve (Mt 12:7). Beült a vámosok közé, megbocsátott a parázna nőnej, szabadulást hozott nagy erővel és hatalommal a foglyoknak, ördögöket űzve, betegeket gyógyítva és Isten országának örömhírét hírdetve. De az embereknek sem ez nem jó, sem az nem jó... Isten követe ha böjtöl, miért böjtöl, ha pedig eszik-iszik, miért eszik-iszik... Így is, úgy is az ördögtől valónak mondják (Mt 12:24). Mindig a küldöttel van a baj, csakhogy ne kelljen őszintén szembenézniük önmagukkal, ne kelljen hinniük és ne kelljen megváltoztatniuk életüket...
Ez ma is így van
Megjelent a Szűzanya Medjugorjeba és Szőkefalván, és a látnokok által kéri az emberektől, hogy imádkozzanak, böjtöljenek, olvassák a szentírást, járuljanak szentségekhez és éljenek tiszta életet. Erre azt mondják: Nem bíztos, hogy Istentől való, hiszen meg van írva, hogy az utolsó időkben sok hamis próféta lesz. Aztán meg, nincs is meg az egyházi elismerés a jelenésről.
Másfelől, ott van a katolikus karizmatikus megújulás, az örömével, a hallelujázásával, a karizmákkal, a Szentlélek adományaival, Jézus szabadító és gyógyító erejével. Erre azt mondják, hogy vallási pszihózis, szektások, protestáns beütések, félrecsúszottak és elszállottak.
Itt is, meg ott is, úgy gondolják, hogy félrecsúszott emberekről van szó, ha netán nem bolondokról vagy éppen az ördöngősökről. Pedig valójában, nem-e arról van szó, hogy az itélkezők jól megvannak a vasárnapi tessék-lássék vallásosságukban, főtéri elfoglaltságaikban?...
Fújhatják a karizmatikusok a szentlelkes furulyát és énekelhetik a máriás lelkületűek a böjtös siratót, az embereknek nincs idejük se táncolni, se könnyezni. Jól megvannak a főtéren a mindennapi lótás-futásunkban...
Az elutasítás nem marad következmények nélkül
A király előbb-utóbb haragra gerjed, elküldi hadseregét a hűtlenek ellen (Mt 22:7-8), és levágatja őket. A szűntelenül lótó-futókat, csak a vásárral törődőket, az anyagiakat bálványzó elmaradókat, Isten végül átengedi a gonosznak (Jel 13:15-16), és ezeket az örök gyötrelemre juttatja (Jel 14:9-11).
Mérjük fel életünket és gondoljuk meg, amíg nem késő: mi hogyan válaszolunk Isten hívására? Rendelkezünk-e mennyei, lelki antennával, hogy felfogjuk Isten hívását? Van-e hallókészülékünk, hogy meghalljuk a Jó Pásztor hangját, bármilyen formában is jelenik az meg? Vagy inkább leragadtunk a mindennapi életünkben, a megrögzött felfogásainkban, a külsőségekben, saját foglalatosságainkban...
Uram Jézus, add hogy táncoljak vagy sírjak, csak éppen közönyös ne maradjak. Te azt mondod, hogy: ”Mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” (Jel 3:16). Ments meg Uram minket a világias lelkülettől és a közönyösségtől. Ámen.