Mindig aktuális volt az egyházi előljárók kibeszélése és méltatlanságuknak kérdése. Az Úr Jézus legkeményebben a képmutató farizeusokat és írástudókat korholta. Gyakran mondta nekik, hogy: Jaj nektek! (Mt 23), miközben bűneiket, képmutatásaikat és tisztátalanságaikat vágta szemükbe. Ugyanakkor, az Úr Jézus megkövetelte a zsidóktól, hogy tanításukat és méltóságukat tartsák tiszteletben, mert ők Mózes székében űlnek.
Az ember ma is ember... A szolgálati papságára felszentelt előljárók is gyakran az írástudók és a farizeusok állapotba sülyednek. ÉS mivel Mózes Krisztus előképe, ezért, amint a farizeusok és az írástudók Mózes székében ültek, úgy a szolgálati papság is ma Krisztus székében ül. Így aztán, ez a szentírási rész rájuk és reánk is vonatkozik. Nekünk is kötelességünk engedelmeskedni a szolgálati papságnak, még akkor is, ha méltatlanoknak bizonyulnak a személyes életükkel. Ha helyes tanításuk, akkor azt meg kell tartanunk, de a tisztátalan dolgaikat nem szabad követnünk. Krisztus iránti szeretetből és istenfélelemből, tiszteletben kell tartanunk méltóságukat, és el kell fogadjuk az Egyház igaz tanítását, amelyet ezek őriznek és közvetítenek...
A pap az Úr felszentelt szolgája
Amikor a papot felszentelik, akkor felkenik Isten szolgálatára és ő Alter Christus. Amint Dávidban megvolt az istefélelem lelke, hogy semmiképpen sem emelt kezet az őt halálra üldöző Saulra, úgy bennünk is legyen meg ez a lelkület, hogy ne bántsuk a papot. Ne emeljünk rá kezet, átvitt értelemben sem. Ne rágalmazzuk, ne gyalázzuk, ne szidjuk és ne kritizáljuk nyilvánosan ( pedig hányszor megtesszük). És oly gyakran vétkezünk ezen a területen... Mára már divat, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlnek, akkor nem Krisztus van közöttünk, hanem a kritika szelleme, és a papokat mossák. Uram bocsásd meg nekünk, mert senki sem maradhat büntetlenül, aki kezet emel az Úr fölkentjére...
(1Sám 26:9) Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!”
Ne bántsuk az Egyházat
Az Egyház, Isten népe, az Isten élő kövekből épült élő temploma (1Pét 2:4). Aki az Egyházat rombolja, az Isten templomát rombolja. Azt viszont Isten pusztítja el...
(1Kor 3:17) Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.
Az Egyház Krisztusnak, a Vőlegénynek Menyasszonya, és a Vőlegény szereti a Menyasszonyt. Az Egyház elleni fenekedésnek nagyon súlyos következményei lehetnek: depresszió, lelki és anyagi leépülés, család tönkrejutása, betegség, sőt egy ház teljes kipusztulása is...
(Mt 6:11) Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."
Aki az Egyházra nem hallgat, az Kristusra nem hallgat, és végső soron Istenre nem hallgat...
(Mt 10:40) Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
Az Úr megtisztítja a papságot
Ha a papság méltatlanságát látjuk, higgyük el, hogy attól ők még az Úr szolgái. Bármennyire is bűnös egy pap, a szentségeket érvényesen szolgáltatja ki. Viszont a papot támadó világi, a liberális és egyházellenes ember, bármennyire is igazságosnak és demokratikusnak tűnjék, mivel ellenséges indulat van a szívében, ő mégiscsak Isten és az Egyház ellensége. Ez az ellenségesség lehet rossz emberi indulatból, mert valakitől eltanulta, vagy valami okozta ( pl. botrány), de lehet a gonosz lélek által is, egyházellenes szektába vagy szervezetbe való beavatás által.
A pap az Úré, és bármennyire bűnös is, mivel hisz és tán egyszer bűnbánatot tart, ezért megmenekül. De az egyházellenes ember, ha meg nem tér, Korach sorsára jut (Szám 16:16 ), amely végül a Sátán sorsa. Az Úr megkönyörül a legnyomorúltabb papján is, mert neki végül is van hite, mert ő Jézus szolgája és mert egyszer csak bűnbánatot tart. És az Úr megtisztítja papjait a tisztítótűzben, hogy egykor méltó módon szolgáljanak Neki...
(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja õket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.
Az Úr feldíszíti papjait
Ma divat az Egyház, a papság, a szerzetesek gúnyolása leginkább a média és a szórakoztatóipar által. Ez az arcátlanság a Sátán műve. De az Úr egyszer majd beveri a csúfolódó fogait, és újra feldíszíti a bemocskolt és meggyalázott papságot, mert az Úr jóságos, irgalmas és hűséges az övéihez...
(Zak 3:1-4b.) Megmutatta nekem Józsue fõpapot, amint az Úr angyala elõtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta. Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök õ, amelyet kimentettek a tûzbõl?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala elõtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az elõtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt elõtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad bûnödet”.
Van egy székely mondás, amit minden babonaság nélkül, de jó észben tartani: Ne feledd a napot, amikor megbántod a papot!
Uram Jézus! Áldalak és magasztallak! Mily jó dolog házadhoz népéhez tartozni! Mily gyönyörűséges házadban lakózni! Ámen.
P.
VálaszTörlés