Elhagyja apját és anyját

(Mt 19:3-12) Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?' Ő ezt felelte: ,,Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket?' [Ter 1,27] Aztán így folytatta: ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.' Erre azt mondták neki: ,,Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni [MTörv 24,1] és úgy kell elbocsátani?' Azt válaszolta nekik: ,,Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét -- hacsak nem paráznaság miatt --, és mást vesz el, házasságot tör.' Tanítványai erre azt mondták neki: ,,Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.' Ő azt felelte nekik: ,,Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.'

Elhagyja apját és anyját ...  Ez lenne a közösség sejtosztódásának mechanizmusa is. Egy közösségben, amikor a létszám meghaladja az ideálist, akkor osztódnia kellene, hogy egy új közösség jőjjön létre. Gyakran ez nehezen megy. Vannak érzelmi, önállósági és lét-téri akadályok. Hogyan, miként, hová szakadjunk külön?... Ezeknél a kérdéseknél megreked az osztódás: hiányzik a bátorság, az önállóság, az áldozatkészség, vagy az anyagi lehetőségek...

Azonban a családnál, a házasságnál ez a meginkább sajnálatos... Együtt szórakozik két fiatal, komoly az udvarlás és látszólag szeretik is egymást. Úgy gondolják, hogy már az óra is odaketyegett, hogy az oltár elé álljanak. De amikor a mézeshetek után jönnek a gyakorlati mindennapok, akkor a feleség, vagy a férj, egy ki nem mondott elképzelés szerint, a szülei házasságába akarja beleintegrálni az ő párját. Apúék, anyúék így szeretnék, így kívánják, így akarják... Azt szeretnék, ha a hétvégét náluk töltenénk. Aztán a gyerek nevét is az anyós határozza meg, meg a lakásberendezést is, meg a mosogató szivacs színét is...

Van, hogy a fiatal házasok közül az egyik nem hagyja el az apját és anyját. Rajtuk lóg és csüng... Inkább tartozik hozzájuk, mint házastársához. Ez aztán idővel egy húzós probléma lesz a házasságukban, és ha jóidejében, akár kemény harcok árán is, ez a kötelék nem lesz elszakítva, akkor bizony megtörténhet a válás...

A történelem is bizonyítja, hogy az erőszakos integrálás mennyire lealacsonyító, mennyire nem emberi és nem tisztességes. Az ilyen integrálási szándék fittyet hány a másik ember identitására, elképzeléseire és vágyaira. Legyen csak ő olyan, amilyennek én elképzeltem, amilyennek én akarom, ha kell, manipuláció árán is... Az muszály-integrálás szándéka erőszak az emberi lélek legbensőbb szobája és legérzékenyebb mozgatórugói ellen...

Aki úgy házasodik, hogy nem hagyja el szívében apját és anyját, az nem is szereti teljes önátadással a párját. Habár soha nem tudatosította, hazudik önmagának is, a párjának is, környezetének is, meg Istennek is. Tudatán kívül, az esküvő alkalmával, csak egy gépies igent mondott a szeretetről feltett kérdésre. Nem is veszi észre, hogy csakis önmagát, az ő elképzeléseit, ragaszkodásait és a szülői ház biztonságában eltöltött gyermekkori életét szereti...

A felelős, felnőtt ember, az oltárhoz való járulás előtt tudatosítja, hogy vége egy korszaknak az életében, és egy teljesen más, új korszak kezdődik el. Tudatosítja, hogy habár élete végéig gyereke lesz szüleinek, a szüleivel való viszonya örökre megváltozik. Ebbe beletartozik az is, hogy ha netán a szülők helytelenül viszonyulnak az ő párjához, gyerekeihez, az ő családjához, akkor pontra teszi őket. Ebbe beletartozik az is, hogy esetleg, végső esetben, elutasítja, vagy kiútasítja őket. A párja mellett mindig és mindenképpen ki fog állni. Isten után, most már nem a szülei állnak a második helyen, hanem a férje, vagy fordítva, a felesége...

Aki úgy házasodik, hogy nem hagyja el szívében apját és anyját, az valójában nem is házasodik, és nem is lesz teljesen egy test házastársával. Ilyen esetben a szentségi házasság létrejötte is kérdéses, mert akaratlanul is hazudott az oltárnál, hiszen nem szerette igazán férjét, illetve feleségét úgy és abban az értelemben, ahogyan az kérdezve volt...

Mennyei Atyánk, bocsáss meg nekünk, mert gyakran nem tudjuk mit cselekszünk. Ámen.