Semmit sem fogtunk

(Lk 5:1-11) Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: ,,Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!' Simon ezt felelte neki: ,,Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.' És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: ,,Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!' Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: ,,Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.' Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

A halászok élete egy külön világ. Már az is külön fejezet, ha amatõr horgásszal van dolgunk, hát akkor, amikor egy profival, akinek a megélhetése is a halászattól függ. A vérbeli halászok nemcsak halásznak, hanem élik is a halászatot. Náluk minden a halakról és a halászatról szól. Azzal kelnek, azzal feküsznek, azt vitatják, arról élcelődnek, stb... Ha jó fogás volt, akkor mindenkinek derüs az arca, ha nem volt fogás, akkor komorak és panaszkodnak a körülményekre...

A halászat nagyon jól szemlélteti az evangelizációt... Az evangelizálók világa nagyon hasonlít a halászok világához. Ott is minden az evangéliumról és az evegelizációs élményekről szól. Hogyan hirdettük az evangéliumot, az Úr Jézust, mennyire kérügmatikus volt az evangelizáció, hány ember szívét érintette meg, hányan tértek meg, hány tanúságtétel volt, hány új ember jár a közösségbe, stb. A halász nagy fogásról álmodozik és az evangelizáló sok megtért emberről...

Nagy reményeket fűzünk az új evangelizációhoz, a megújuláshoz, de ahogy az évek telnek, mintha a remények nem válnának valóra... Mintha azt tapasztalnánk, hogy nem virrad, hanem sötétedik... Mintha nem a nappal jönne, hanem az éjszaka... A kezdeti fellángolás után, mintha eltüntek volna az örömteli találkozások, a mosolyok, a segítőkész testvérek és a nyitott szívek. Mintha mindenki visszahúzódott volna a saját kagylójába, mint a csiga. Mintha mindenki csak a saját fonnivalójával törődne...

Mindjárt itt a halászati szezon vége, és úgy tűnik, hogy nem sok halat fogtunk. Ha körülnézünk, alig látunk néhány hűséges embert, akiben megmaradt a kezdeti buzgóság. Az az érzésünk, hogy munkánk hiábavaló volt... Mintha egy életen át halásztunk volna, és nem fogtunk volna semmit... Vajon így van? Csalódtunk vagyunk? Érdemes volt? Kiábrándultunk?...

Ilyen érzések között érnek utol minket az Úr Jézus szavai: Evezz a mélyre és vesd ki a hálót!... De vajon, tudunk még hinni és remélni? Ennyi kudarc után, még ki tudjuk mondani, hogy: Uram! Ha Te mondod, kivetem a hálót?...

Ne csüggedjünk... Először is, nem tudjuk pontosan, hogy mennyit fogtunk... Másodszor pedig nem tudhatjuk, hogy ki botránkozott meg a hitben (Mt 13:20-21) és ki tartott ki... Nem láthatjuk át az idők homályát, nem láthatjuk át a lelkek állapotát és az emberi életeket. Mi csak azt tudjuk, amit látunk, de az Úr Jézus mindent lát és mindent tud. Az evangelizáció legtöbbször csak pusztába kiáltó szó (Jn 1:23)... Visszhangra nem számíthatunk és teli hálót meglehet, hogy nem fogunk látni ebben az életben, hanem csak odafenn a mennyben. Nekünk csak egy a dolgunk: vakon hinni (Jn 20:29) és naponta kivetni a hálót...

(Mt 13:20-21) A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik.

(Jn 1:23) Ő azt felelte: A pusztában kiáltó hangja vagyok: Tegyétek egyenessé az Úr útját...

(Jn 20:29) Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Uram Jézus, add, hogy mindig újra tudjunk kezdeni, és legyen hitünk újra kivetni a hálót. Ámen.