Ki a nagyobb?

(Lk 9:46-50) Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és azt mondta nekik: ,,Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.' Ekkor János így szólt: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged.' Jézus azt felelte neki: ,,Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.'

Amikor a gyerekek összegyűlnek játszani, hamar elkezdődik a vita, hogy ki legyen a vezér. Az apostolok is, habár még csak laza közösségben követték az Úr Jézust, és alig volt fogalmuk az egyházról, amely a sziklára fog épülni (Mt 16:18), máris azon kapták magukat, hogy versengenek. Ki nagyobb közülük?... A Zebedeus fiai máris külön protekcióért folyamodtak az Úr Jézushoz. Jóelőre főhelyet akartak foglalni maguknak Isten országában (Mk 10:35-37)...  Manapság is vannak templomok, főleg falun, ahol ha idegenként beülsz egy padba, nem restellnek felállítani, vagy odébbtaszigálni, mert hogy az az ő helyük... Valósággal  kilöknek a padból, mert állítólag, valamilyen helyi szokás szerint, az a hely Mari nénié... Ilyenkor persze, hogy az ember felháborodik…

(Mk 10:35-37) Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és azt mondták neki: „Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: „Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.”

Az élet hamar megtanítja az embert, amikor kikerül a világba... Klisészerűen, hamar felbukkan egy nagyratörő kandidátus, aki főnök akar lenni, aki dirigálni, irányítani és manipulálni akar mindenkit az ő tervei, szándékai, nagyravágyása vagy kapzsisága szerint. Sokan csakis azért akarnak felfelé törtetni, hogy uralkodjanak, kihasználják embertársaikat és jól megszedjék magukat...

Régen is így volt ez, de akkor még volt remény, hogy majd előbukkan egy szent ember, aki megérti és megéli, hogy a nagyság nem az uralkodásban, a gazdagodásban és a másokon való élősködésből áll, hanem mások szolgálatában. Volt egy-egy áldott hely, vagy pozíció, ahol a vezető, Isten kegyelméből, megértette, hogy az ő nagysága Istentől van, és az ő vezetői, előljárói munkássága szolgálatra való elhívás. Ma egy olyan rendszer kialakulását láthatjuk, amelyben minden pozíció mások kirablására és kihasználására irányul. Ez a rendszer mindent magához ragad, és még ami megmarad, a maradékot is, meg a morzsákat is eltiporja...

(Dán 7:7) Ezután íme, egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: rettenetes, csodálatos és igen erős volt; nagy vasfogai voltak, falt és rágott, és a maradékot összetaposta a lábával; más volt, mint azok az állatok, amelyeket előtte láttam, és tíz szarva volt.

A világ érrendszere a gazdaság és vére a pénz. Isten országának érrenszere a személyes kapcsolatok és vére a szeretet. Amióta a Sátán megbukott, azóta az Úr a nagyság elvét megfordította, mint egy fejére állított piramist, és kifordította, mint egy lehúzott kesztyűt. A Sátán Isten helyére tört, és ezért sorsa a mélybe való bukás lett. Ha pedig valaki kicsinyé alázza meg magát, azt Isten felmagasztalja és maga mellé emeli...

(Mt 23:12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

Az Úr Jézus teljesen kiüresítette önmagát és meghalt értünk a kereszten. Ezért az Ő neve a leghatalmasabb (Fil 2:9) és felmagasztaltatott minden név fölé...

(Fil 2:6-11) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Mindazok, akik Őt követik, Őhozzá lesznek hasonlók. De ezt nagyon kevesen értik meg igazán... Szomorú látni, hogy pont azok, akik az Úr Jézus tanítványai, akik az Ő kiválasztott szolgái, akik jól ismerik az Úr Jézus tanítását, pont azok versengenek a legádázabban. Nagyon működik a „kegyes karrierizmus”... Kinek van nagyobb tisztsége, fontosabb beosztása, hangzatosabb címe az Egyházban, vagy a közösségben... Nagyon vágynak arra, hogy mindig ők beszéljenek, hogy ők „szolgáljanak”, hogy „sztár lelkészek” lehessenek, akinek a neve mindig ott van a hirdetőtáblán, az újságokban, meg a TV-ben... Nagyon vágynak arra, hogy az emberek dicsérjék és tiszteljék őket, hogy hajlongjanak előttük és, hogy érdemrendeket meg kitüntetéseket kapjanak. Ha igazán vágynának Isten dicséretére (1Pét 1:7), akkor mindezeket eldobnák maguktól, és elszaladnának az emberi dicséretek elől  (Jn 5:44)...

(Jn 5:44) Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?

(1Pét 1:6-7) Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.

Nagy akarsz lenni? Csak egy dolgot tehetsz... Alázd meg magad, és légy mindenkinek a szolgája (Mk 10:43-44; 1Kor 9:19). Nincsen olyan Isten országában, hogy a másik fölé helyezed magad. Az Úr Jézus minden nagyságot megszüntetett és összetört (Ef 2:8-9). Mi csakis kicsik lehetünk, mint a gyermekek. Másképpen nem jutahatunk be a mennybe...

(Mk 10:43-44) Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az legyen a szolgája mindenkinek.

(1Kor 9:19) Mert bár mindenkitől független voltam, mindenkinek a szolgája lettem, hogy minél többeket megnyerjek.

(Ef 2:8-9) Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.

 

Uram Jézus, szabadíts meg minket a világ kevélységétől. Ámen.