Esztelen!

(Lk 12:13-21) Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.' Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.'

Mennyire rosszul esik, ha azt mondják nekünk, hogy: Te bolond!, vagyis, hogy: Esztelen!... Ezt népnyelven úgy is mondják, hogy: Te hülye!… 

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette (Ter 1:26). Ennek a hasonlatosságnak az egyik legfontosabb jellemzője, hogy az ember értelmes, okos lény. Az okosság egyike a sarkalatos erényeknek. Ha azt mondjuk embertársunknak, hogy "esztelen", ezzel a benne rejlő Istenhez való hasonlatosságot sértjük meg. És ez nemcsak az embert, mint teremtményt sérti, hanem magát a Teremtőt is. Ezért az Úr Jézus szigorúan szól az ellen, hogy valaki, akár csak felindulásból is, ostobának vagy bolondnak nevezze embertársát. Az ilyennek azt mondja, hogy méltó a pokol tüzére...

(Mt 5:22) Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.

Tehát, itt nemcsak arról van szó, hogy ne haragudjunk embertársunkra, hanem arról is, hogy minden embertársunkban tisztelnünk kell Isten képmását. Tudatosítanunk kell, hogy az embernek igen nagy az értéke. Értékesebb egy hegynyi aranynál, mert az arany csak élettelen fém, de az ember élő, gondolkodni és érezni tudó, alkotó képességgel rendelkező lény. Még ha meg is sérült az emberben az értelem az eredeti bűn miatt, vagy valami betegség által, tisztelnünk kell az embert, amint tisztelünk egy romos templomot is (1Kor 6:19). Tisztelnünk kell azért, ami volt, és Akiért, vagy Akinek házaként egykor felépült...

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi? 

Kétféle okosság van: van az Isten akarata szerinti, lelki okosság és van az evilági, ördögi, ravasz okosság (Jak 3:15). És a világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál (Lk 16:8)...

(Lk 16:8) Az úr megdicsérte a hamis intézőt, okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

(Jak 3:15) Mert az ilyen nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi.

E világ fiainak okossága ravaszság, amely által, minden cselvetést és furfangot bevetve, felülkerekednek embertársaikon, kirabolják a szegényeket, és vagyont halmozva basáskodnak mások fölött. Azt tartják, hogy ők jogosan gazdagok, mert ők okosabbak, és mert ők többet dolgoznak. Azt tartják, az a helyes rend, hogy egyesek nagyon gazdagok legyenek, mások meg kopogó szegények. Sőt, vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy a kapitalista rendszer gazdagjai az életszentség bizonyos formáját élik meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kommunizmus jó, hanem azt, hogy a vagyon halmozása és az életszentség kizárják egymást...

Az Úr Jézus, az életszentségre vágyó gazdag ifjútól azt kérte, hogy ossza szét vagyonát és kövesse Őt (Mt 19:21). A gazdagokról pedig azt mondta, hogy nehezebben jutnak be a mennyek országába, mint ahogyan a teve átjut a tű fokán (Mt 19:23-24). Az Úr Jézus, tanítása igéiben, arra hív minket, hogy ne gyűjtsünk vagyont itt a földön (Mt 6:19), adjunk a rászorulónak (Mt 5:42) és, hogy nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatunk a vagyonnak is (a Mammonnak), meg Istennek is (Mt 6:24). A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ha komolyan törekszünk az Úr Jézust követni, akkor kizárt dolog, hogy meggazdagodjunk, mert mindig az Urat szolgáljuk és mindig van akin segíteni (Mt 26:11). És forditva: aki gazdagodni akar, az törvényszerűen elzárkozik Istentől és az embertársaitól. Tehát az Úr Jézus nem kerül ellentétbe önmagával a példabeszédében. Az elhangzott esztelenség, ott lelki esztelenség. A lelki esztelenség pedig a lelkiekben való gazdagodás törekvésének hiánya...

(Mt 5:42) Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól el ne fordulj.

(Mt 6:24) Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti.

(Mt 19:21) „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem!”

(Mt 19:23-24) Jézus most tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

(Mt 26:11) Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.

(1Tim 6:9-10) Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

Az ember teste és lelke, élete és ideje egységes. Az ember nem tudja megosztani önmagát és életét a dolgok között. Vagy a lekieket választja, vagy a testieket, vagyis az anyagiakat... 

Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy bizony meg kell valahogyan élni, és a lelkiek mellett szükséges az anyagi vállakozás is. Elvégre a társadalmat és a nemzetet is építeni kell... De a valóság az, hogy ha az ember egyszer beleáll egy kerékvágásba, belép egy mókuskerékbe, akkor onnan nehezen tud kilépni. Ezért aztán az ember döntései nagyon fontosak az életben: vagy az emberekre hallgatunk, vagy az Úr Jézusra. Bíztatni fognak minket, hogy legyünk sikeresek, legyünk vállalkozók, teremtsünk javakat, jólétet, munkahelyeket, stb., de sose feledjük el, hogy az Úr Jézus egyébre hív minket... Arra hív, hogy szentek legyünk, hogy hagyjuk ezt a világot menni a maga útján, és csak Őt kövessük, mert Ő az út, az igazság és az élet (Jn 14:6)...

Uram Jézus! Add, hogy Benned bízzunk, és elhiggyük, hogy úgy is élhetünk, mint az ég madarai és a mező virágai. Ámen.