A szűk kapun bemenni

(Lk 13:22-3) Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: ,,Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?' Ő ezt felelte nekik: ,,Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ,,Uram! Nyisd ki nekünk!'' Ő ezt feleli majd nektek: ,,Nem tudom, honnan valók vagytok.'' Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ,,Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.'' Ő erre azt feleli nektek: ,,Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!'' [Zsolt 6,9] Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

1996-ban kezdtem el járni a csíksomlyói búcsúra. Vágy ébredt a szívemben, hogy péntek este kimenjek és reggelig virrasszak a kegytemplomban. Este kimentem, de éjjel a fáradtság csak hazaűzött. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy újra kimegyek, a hajnali misére. Hajnalban elindultam gyalog a lezárt úton, és kiértem a reggeli 6 órás misére...

A templom zsúfolásig tele volt... Olyan pára és testszag volt bent, hogy a lélegzetem is elállt. A mise bensőséges és felemelő volt, és a végén értesítettek a mikrofonon keresztül, hogy a gyónás, meg a szentáldozás, a belső udvarban van megszervezve. Mivel a sekrestye ajtaja mellett álltam, azon keresztül, viszonylag könnyű lett volna a folyosóra kijutni és onnan a belső udvarra, de tömeg csak egytömbként, centiméterenként tudott előre lépegetni...

Nagyon lassan haladtunk, és csak egy negyedóra alatt értünk ki a kolostor folyosójára. Ott már látszott, hogy mi a probléma. A szervezők nem tudtak már odaérni, és a belső udvarra nyíló, boltíves francia ablaknak csak az egyik szárnya volt kinyitva. Ezért aztán egyszerre csak egy ember tudott kijutni a belső udvarra. Olyan gyúródás keletkezett, mint a Ceuşescu korszakban az élelmiszer üzletekben, csak épp, hogy itt most az örök életet adó eledelért volt a gyúródás. A szűk ajtón való bejutást, bosszankodva vagy nevetve, de mindnyájan a mennyek országába való bejutás szimbólumaként éltük meg.

De hol van ez a szűk kapu, ez a szűk ajtó? Mondhatjuk, hogy itt van, vagy ott van?... Nem... Ez is olyan, mint az Isten országa (Lk 17:21): nincs egy bizonyos utcában, vagy templomban, és GPS-el sem mérhető be. A szűk kapu, vagy ajtó, a mennynek országának bejárata. Sok szűk kapu és ajtó van az életben (Jn 10:7) amíg eljutunk a végsőig (Mt 25:10). Aki Krisztust követi, ki és bejár a kapun és legelőt talál. Az okos szűzek pedig, akiknek van tartalék olajuk, bejutnak a végső kapun, a végső ajtón, amikor eljön a Vőlegény...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 25:10) Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtót pedig bezárták.

(Lk 17:21) Nem fogják azt mondani: "íme itt van", vagy "amott". Mert az Isten országa köztetek van.

(Jn 10:7) Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.

A mesében, a királyfinak csak egyszer emelkedik ki a tó vízéből a tündér, hogy ajánlatot tegyen neki. A királyfinak pedig csak néhány perce van, hogy döntsön, és igennel vagy nemmel válaszoljon az ajánlatra. A válasza ekkor meghatározza további életét és sorsát. A válasza után a tündér eltűnik a vízben, és többé nem tér vissza. Na, ilyen a szűk kapu is... 

Az Úr Jézus megjelenik az ember mindennapjaiban, és felajánlja önmagát az élethelyzetek által. Az ember feladata felismerni az Úr Jézust, az Ő tanítását, az evangéliumot abban a bizonyos élethelyzetben, és igent mondani rá. Ha igent mondunk rá, akkor az a helyzet átölel minket és hordoz a kegyelem hullámain. Hordoz bennünket Krisztus keresztje, ha jól belekapaszkodunk. Ha nemmel válaszoltunk, akkor az a helyzet elsülyed az idő és az élet tavában. A nem válaszra, a helyzet végleg elmúlik, és az a kapu bezárul. Az elmúlt helyzetet már nem hozhatjuk többé vissza. Ez hasonló egy síelő óriáslesiklásához: ha a síző helyesen veszi a kaput, akkor jó, de ha nem, akkor végleg elszalasztotta azt...

Amint egyre inkább igent mondunk ezekre a kapukra, annál inkább szorosabb lesz a mi helyzetünk. A világ és annak fejedelme (Jn 14:30) figyel bennünket, és nagyon nem tetszik neki, amit teszünk. Ekezdődnek a szorongattatások... Ha elkezdünk imádkozni, templomba járni, megtérni, megváltozni, adakozni, másokon segíteni, jót cselekedni, stb., akkor azt gondolhatnánk, hogy dicséretet fogunk kapni. Gyerekes dolog ilyent gondolni... A valóság az, hogy ha elkezdünk a szűk kapun belépni, akkor megtapasztajuk a sátán körmeit és fogait. Furcsa módon, senkinek sem fog tetszeni az, amit teszünk. A házastársunk féltékeny lesz, hogy már nem ő az első a szívünkben, hanem az Úr Jézus. Hogy már nem gyűjtünk vagyont, mint korábban, hanem adakozunk. Másokon segítünk ahelyett, hogy lebecsülnénk őket. Hogy már nem vagyunk annyira menők, mint korábban. A gyerekeink is furcsán néznek ránk, hogy hová járunk, milyen közösségbe, hogy miért olvassuk a Szentírást és miért imádkozunk annyit. Minek kell annyit templomba, közösségbe járni? Miért kell annyit ájtatoskodni? Jobb esetben majd bolondnak nyilvánítanak, de rosszabb esetben a megtért ember, számíthat komoly csatározásokra is. Van, akinek házastártsa kidobálja vagy összetépi a vallásos könyveit, szentírását, cirkuszol és számonkéri minden jócselekedetét... 

A családpasztorációval foglalkozó lelkipásztorok pedig azt prédikálják, hogy a keresztény család attól hiteles, ha az harmonikus. Ez egyáltalán nem így van… Ők megfeledkeznek az Úr Jézus szavairól, hogy az embernek a saját családja lesz az ellensége (Lk 12:52-53)...

(Mt 10:36) Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.

 
(Lk 12:52-53) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.

(Jn 14:30) Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma...

Szó szerint, ellensége lesz az embernek a saját családja (Mt 10:36; Mk 7:6). Ez azért van, mert Krisztus világossága valaki által be kell hatoljon a szellemi sötétségben élő családba. A család többi tagja viszont nem fogadja ezt szivesen, hanem ellenállnak neki. Gyakran, egy családban, Jézus Krisztus igazi elfogadása évtizedekig eltarthat. Ez egy nagyon kemény és mindenapos harc. Az a család, amelyben olyan nagy békesség és harmónia van, gyakran a hitetlenség, a bűn és világias élet hamis békéjében él...

De a szűk út, a szűk kapu, nemcsak a családban hoz megpróbáltatásokat. Kirekeszthetnek a munkaközösségben, elfordulhatnak a barátok, sőt, bizonyos esetekben még a keresztény közösségben is magára maradhat az ember (Lk 6:22; Jn 16:2). És ez a legkeményebb kereszt... Mindenképpen, a keskeny út és a szűk kapu ijesztő lehet, és félelmet kelthet bennünk. Csakis a hit által vagyunk képesek ennek nekiindulni. Vajon, hogy fogunk ezen túljutni? Bízzunk az Úrban... Az Úr majd megsegít... Ez olyan, mint amikor egy szpeológus nekiindul egy szűk barlangjáratnak, de nem tudja biztosan, hogy átfér-e majd rajta. Ha elindult, akkor csakis előre kúszhat...

Nagyon sok jónak tűnő ember jár a széles és tágas úton. Ezek jól megvannak az életükkel, mindig érvényesülnek, sikeresek és az emberek dicsérik őket. Ezek azok az aranyemberek (Jókai Mór regénye, Az aranyember), akiket mindenki szeret. De ha nem szöknek meg az aranyember életükből a hit szigetére, akkor jaj lesz nekik. Ezek semmibe veszik Isten szavát, az evangélium igéi számukra üres szövegek, és a hegyi beszéd csak gúnyolódás tárgya... Mindenféle ügyeskedésekkel érvényesülnek, mert a maguk módján eszesek (Lk 16:8). A törvény korlátait szélesre tárják maguk számára, és mindig a legkönnyebb megoldást választják. Életük útját gyakran lelki hullák és összetört szívek jelzik. A végén pedig, amikor az ilyen meghal, nagy temetést rendeznek neki, ahol a pap, a politikus vagy a munkatárs, hosszasan méltatja életművét. De vajon bejutott-e a lelke a szűk kapun?...

(Lk 16:8) Az úr megdicsérte a hamis intézőt, okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Igyekezzünk hát minden nap a keskeny úton járni és a szűk kapun bejutni, amíg még van rá időnk...

Uram Jézus, minden nap kérjük a Szentlelket, Aki képes nekünk megadni a bátorságot a keskeny út és szűk kapu választására. Ámen.