Kelj föl

(Iz 60:1-6) Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse. Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik.

Kelj föl... De kinek kell fölkelnie? Annak, aki már a földön van, aki összerogyott, akinek már minden ereje elfogyott. Igen... Az üdvösség felé vezető út, a kereszthordozás (Mt 16:24), a megpróbáltatások, gyakran teljesen kimeríthetik az embert... Ilyenkor az ember azt kérdezi magában: Hogyan lehetséges Uram, hogy a Te igád édes és a Te terhed könnyű (Mt 11:30)?...

(Mt 11:30) Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.

(Mt 16:24) Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem."

De hiszen én teljesen ki vagyok merülve!... El vagyok senyvedve, ki vagyok száradva... Hol vagy? Mikor jõsz már el, hogy segíts rajtam?... Mikor öntesz már belém új erőt, hogy szárnyalhassak mint az ifjú sas (Iz 40:31)?...

(Iz 40:31) ...de akik az Úrban bíznak,új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el,járnak, és nem fáradnak el.

Hiszen látod, hogy csak Benned bízok! Ha csak megérintesz, megújulok, és felegyenesedve újból harcra kelek (Dán 10:18-19). Hiszem, hogy egyszer eljősz... Hiszem, hogy ha késel is, egyszer eljősz, és nekem ki kell tartanom a végsőkig (Zsid 10:37). Meg kell erősítenem rogyadozó térdemet (Zsid 12:12), és le kell csillapítanom a háborgó, lázadozó lelkemet... 

(Dán 10:18-19) Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített, és így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!” Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: „Beszélj, Uram, mert megerősítettél.”

(Zsid 10:37) Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő, és nem késik.

(Zsid 12:12) Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.

Ma még sötétség van az életemben, és a világosságom csak pislákoló mécses (Mt 12:20), de hiszem, hogy amint Te a világ világossága vagy a világban (Jn 8:12), úgy én is világosság leszek (Mt 5:14) a Te kegyelmed által. Ragyogni fogok, amikor eljön az én időm a Te terved szerint (Dán 12:3; Mt 13:43)... 

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 5:14-15) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van.

(Mt 12:20) A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap.

Hiszem, hogy Neked terved van velem, csak el kell jőjjön az ideje. Akkor majd emberek hallgatnak tanításomra, amint a Tiédre is hallgattak (Jn 15:20) és megtérve, újjászületnek lélekben... 

(Jn 15:20) Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd.

Ők majd olyanok lesznek, mintha fiaim és leányaim lennének. Pedig nem az enyémek, hanem a Tiédek és az Anyaszentegyházé...
Az Egyház fenn, magasan ragyog az utolsó időkben, és hegyként emelkedik ki a népek közül. Minden nép odajárul, és elhozzák hódolatukat a bethlehemi kisded helytartójához, földi nagykövetéhez. Hétről-hétre megtelik a Szent Péter tér, és minden nemzet fiai hallgatják az Angelust. Ünnepi alkalomkor ajándékaikat rakják trónusának lábához. Minden nép Sion hegyéhez járul, hogy hódoljon Izrael Istenének (Iz 56:6-8). Odaviszik az aranyat és a tömjént a bethlehemi kisded lábaihoz (Iz 18:7), és azt mondják: Gyertek! Kövessük Őt, és tanuljuk meg az Úr útját (Iz 2:3)...

(Iz 2:3) Odamegy számos nép, és így szólnak:„Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Tanítson meg minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!” Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.

(Iz 18:7) Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a közel és távol rettegett nép, az erős és eltipró nemzet, melynek földjét folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.

(Iz 56:6-7) Az idegenek fiait pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; azokat, akik megtartják a szombatot, s vigyáznak nehogy megszentségtelenítsék, és ragaszkodnak szövetségemhez, őket mind elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem házamban, az imádság házában. Égő- és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára.

(Iz 60:4-5) Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek,s a lányaidat ölükben hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.

(Mik 4:1) A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda. „Gyertek – mondják –,menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava.

  

 

Uram Jézus, segíts, hogy mindig hűségesek legyünk, hogy mindigvégig kitartsunk az Egyház hitében és a szentekkel való közösségben. Ámen.