Elveszik tőlük a vőlegényt

(Mt 9:14-15) Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?' Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

A megtérés kegyelmi időszakának öröme

Isteni hívogató, segítő kegyelmének időszaka talán a legszebb az egész kegyelmi életben... Az ember kíváncsian, megrendülve, szent izgalommal és örömmel fedezi fel Istent és országának titkait. Az ember azt gondolja, hogy megtalálta Istent, de valójában Isten mutatja meg magát az embernek. Sokaknak, sokféleképpen mutatkozik meg Isten. Minden történet egyedi és személyre szabott. Ahogyan nincs két egyforma szerelmi történet, úgy nincs két egyforma istenélmény vagy két egyforma megtérés se. Egy álom, egy különös megtapasztalás, egy villanásnyi felismerés, egy csodás gyógyulás, egy megrendítõ figyelmeztetés, stb., ezek mind-mind arra valók, hogy Istenre tereljék az ember figyelmét. Isten beleszól az ember lelkébe: Itt vagyok! Én vagyok az, aki VAGYOK (Kiv 3:14)...

Ha az ember hisz és kész megtermni a lelki gyümölcsöket (Mt 13:8), akkor elkezd haladni a kegyelem útján, amelyet Isten nyitott és készített számára. Az ember elkezd imádkozni, elkezd istenes könyveket, olvasmányokat olvasni, megismeri az evangéliumokat, lassa megismeri bensőségesen a szentírást, az Egyházat, stb. Az ember elkezd fokozatosan előrehaladni a kegyelmi élet útján, és elkezd megtisztulni. Krisztus tanítása, a Szentlélek által, lassan megtisztítja az embert, mert az igazság szabaddá teszi...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(Jn 8:32) ... megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

(Jn 8:36) Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Ebben az időszakban, ezekben az években, minden élmény nagy öröm, és Isten jelenlétét folyamatosan érzékeli a megtért ember. Ilyenkor minden olyan jó és minden oly nagyon rendben van. Az ember lelkében a folyó bőségesen árad, a fák zöldelnek, és vidám, mintegy lakodalmi muzsika zeng a szívében. A frissen megtért ember nem is gondol arra, hogy egyszer a kút kiszáradhat, a vásárcsarnok kiürülhet és a lakodalmas muzsika elhallgathat...

A kegyelmi vásárcsarnok

Az ember először felismeri, hogy ott van az Isten. A lelkileg vak embert az Atya vezeti a Fiúhoz. Senki sem mehet magától a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz, csakis akkor, ha az Atya adja meg neki (Jn 6:65). Aki megismeri Jézus Krisztust és meg is szereti Őt, az megtartja parancsolatait, és annak a Fiú megmutatja az Atyát (Mt 11:27). Az Atya és a Fiú megismerése a Szentlélek által lehetséges (1Kor 2:11), így aztán az ember megismeri a Szentlélek Úristent is, Aki majd bevezeti őt az egyház életébe... 

Az Egyházban, Krisztus testében (1Kor 12), mindenki keresi a neki elrendelt helyet. Ez szakasz a kegyelmi ajándékok felismerésével és megtapasztalásával jár. Minden tagnak előre elrendelt feladata van, amely megvalósításához bizonyos lelki felszereltséget kap. A tagot fel kell öltöztetni (Ef 6:13; Kol 3:12). Ezért aztán cipőt, ruhát, ékszereket adnak neki, amelyek lelki, kegyelmi ruházatok és ékességek. Ezek a Szentlélek ajándékai és adományai, amelyeket Isten kegyelmi vásárcsanokában árusítanak. Vannak ott szerszámok a munkához, szemüvegek a látáshoz, fegyverzetek a harchoz, és gépek is a hatékonyság növeléséhez. Van aki kardot kap, hogy harcoljon, van aki egy szerszámot kap, hogy dolgozzon, van aki szemüveget kap, hogy tisztán lásson, de van olyan is, aki versenyautót vagy traktort kap, hogy erővel haladjon... Aztán van aki zeneszerszámot kap: gitárt, hegedűt vagy zongorát, hogy dicsőítsen. Ezek mind-mind olyan kegyelmi lelki eszközök, amelyekkel Isten országát építhetjük az emberek szívébe, és mind ki vannak állítva Isten vásárcsarnokában.

Lelkünk gyermeki csodálkozással jár körbe a vásárcsarnokban, bámulva mindezt a gazdagságot. Tudjuk, hogy ezek a dolgok nagyon drágák és nem tudjuk kifizetni őket, de szívünk mélyén érezzük, hogy a tulajdonos végtelenül nagylelkű, és ingyen adja azt, ami nekünk való. A 2000-es, milleniumi kegyelmi évet hasonlították egy ilyen akcióhoz, amikor ingyen osztogaták a kegyelmet az Egyház kegyelmi vásárcsarnokában...

A kifosztott vásárcsarnok

A sok örömhöz, Isten folyamatos jelenlétéhez, a díszes, zsúfolt kegyelmi vásárcsarnokhoz szokott hívő előtt, egyszer csak felötlik egy elszomorító jövőkép, egy  nyugtalanító sejtelem. A kút kiapadhat, a folyó kiszáradhat, a virágzó kert elhervadhat, a lakodalmas zene elhallgathat és a vásárcsarnok is kiürülhet...

Egyszer aztán, ott, ahol korábban oly sok ruha, ékszer, fegyverzet, zeneszerszám, autó, meg sokminden egyébb volt, már üressen áll. Csak egy-egy polcmaradvány, lelógó vezeték, vagy piszkos reklámok jelzik, hogy valamikor ott vásárcsarnok volt. Nem tudjuk mi történt... Lehet, hogy csődöt mondott a csarnok, lehet hogy továbbköltözött, mert az emberek nem akartak vásárolni. A Patron, a Vőlegény elment. Vele együtt, a Szentlélek is elvitte a kegyelmi ajándékait. Ez a lelki szárazság. 

Az első szerelem ideje elmúlt, és Isten magára hagyja szerelmesét, hogy kipróbálja hűségét. Hadd lássuk, a lelki szárazságban, éhinségben és szomjúságban, a rongyos kegyelmi ruhákban és a lyukas cipőben, hű marad-e hozzám?... Visszaveszi a gyémántos nyakéket és a rubintos pecsétgyűrüt, mintha felbontotta volna a jegyességet. Oda az öröm, oda az ékesség... Lám, kifosztottságában ( Jób 1:11) megmarad-e hű menyasszonynak, hitvesnek, vagy paráznává, házasságtörővé válik, azokhoz pártolva, akik a bálványok díszeivel kecsegtetik. Magára ölti-e a kevélység köntösét? Felrakja-e nyakára a hiúság gyöngyeit?... Vigasztalja-e magát a Mammon biztonságával?...

Elveszik tőlük a Vőlegényt... 

Nem kell különleges böjtöket kifundálnod magadnak... Nézd meg jól a nagypénteki oltárfossztást és fakadj könnyekre. Elég böjt már az is önmagában, hogy nincs többé veled a Vőlegény és az Ő vigasztaló jelenléte. Nincs többé ott az öröm bora, és nincs ott a Szentlélkek bőséges forrása. Minden homokká változott és a sivatag állapotába zuhant vissza... Csupa lelki éhség és szomjúság van bensődben. Elég ez böjtnek. Elég ezt elviselni úgy, hogy nem veted bele magad a világi örömek vigasztalásába. Oh, marana tha, marana tha... Jöjj el Uram újra... Oly hosszú volt már ez a böjt... Erőm ellankadt, testem is kiszáradt, s már a szemem sem tudom nyitva tartani, hogy virrasszak...

Uram Jézus, csakis Te vagy az egyetlen vigaszom, erőm és éltető forrásom. Jöjj vissza már, hogy véget érjen e hosszú és kilátástalan szükölködésem. Ámen.