Ne féljetek!

(Mt 10:28-33)  Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy ne féljünk vagy ne aggodalmaskodjunk, akkor azt nem parancsolatként mondja, hanem bátorításként, mert tudja, hogy félni fogunk...

II. János Pál pápáról két dolog juthat eszünkbe: „Totus tuus ego sum”, vagyis "Egésszen a tiéd vagyok" és a  „Ne féljetek!”. Ő volt a teljes önátadottság és a félelmet nem ismerõ Isten embere. Ez nem két erény, hanem egy és ugyanazon erénynek két oldala. Az Istennek való teljes öntátadottság és a félelem leküzdése, szorossan összetartoznak.

A félelem

Mi a félelem? A félelem egy intenzív rossz érzés, amelyet valaminek az elvesztése, vagy a kudarc miatti aggodalom okoz. Félelmünk tárgya lehet: az életünk, a biztonságunk, egészségünk, javaink, szabadságunk, jogaink, pozíciónk, munkahelyünk, stb. elvesztése. A félelem lehet obiektív vagy szubiektív. Pl. obiektív félelem volt az Úr Jézus gyötrődése a getszemáni kertben, mert Ő bíztosra tudta, hogy mi vár rá, de gyakran a mi félelmünk szubiektív, mivel rövid időn belül bebizonyosodik, hogy az a rossz dolog, ami miatt aggódtunk, nem következik be.

Egy másik fajta félelem az, amelyet a bűn és a lelkiismeretfurdalás okoz. Az ősbűn óta, bennünk van a félelem és a rejtőzködés (Ter 3:7-8). A rossz lelkiismeret rejtőzködésre és dolgaink rejtegetésére késztet bennünket. Ekkor a félelem, egyfajta aggodalom azért, hogy nehogy felfedezzék, felfedjék rejtett énünket, rejtett dolgainkat...

Félelmeink okai

 

Félelmeink okai lehetnek: a bűn, a hitetlenség, az alázat és az önátadás hiánya...

- Fél az, aki bűnös, nehogy világosságra kerüljenek dolgai, vagy nehogy felelnie kelljen tetteiért;

- Fél az, aki nem hisz Isten gondviselésében, hatalmában, szabadításában és abban, hogy Ő nagyobb, mint a mi problémánk;

- Fél az, aki nem elég alázatos belátni, hogy az élet túl nagy autó ahhoz, hogy tudjuk vezetni, és hogy át kell adnunk a kormányt az Úrnak.

Tehát az fél, aki nem adja át dolgait és problémáit, egyszóval életét és mindenét az Úrnak...

 

Állandóan félek? Félelemben élek? Mi az oka? Bűnben élek? Még nem tértem meg bizonyos bűnökbõl? Kevés a hitem? Nem hiszem el, hogy Isten tenyerén van az egész életem, az egészségem, a családom, minden javam? Nem hiszem el, hogy Isten hatalmasabb, mint az én problémám? Nem vagyok elég alázatos? Azt gondolom, hogy én majd megoldom problémáimat, ne szóljon bele Isten a dolgaimba? Nem jutottam soha el valójában az Istennek való önátadásig? Lehet, hogy csak mondogatom, hogy átadom az életemet, de valójában nem is tettem meg ezt soha?...

 

Félelmek az életben

Sokféle félelem van az életben:

- A kisgyerek fél a sötétségtõl;

- A kisgyerek fél elmaradni az anyukájától;

- A kisgyerek fél az óvódától;

- Az iskolás fél egy új osztályközösségtõl;

- A tanuló fél a vizsgáktól;

- A gyerek fél egy új környezettõl, várostól;

- A gyerek fél egy rossz filmtől;

- A gyerek fél az idegen emberektől;

- Az ember fél a póktól, a békától, a kígyótól;

- Az ember fél a magasságtól, a szoros helyektől;
- Az ember fél a közösségtől, a tömegtől;

- Az ember fél a munkahelyi problémáktól, feladatoktól, konfliktusoktól;

- Az ember fél a munkanélküliségtől, a pénztelenségtől;

- Az ember fél a csalóktól, a tolvajoktól;

- A nõ fél a tisztességtelen, erőszkos férfiaktól;

- A nő fél a szűléstől;

- Az ember fél a gyerekei, házastársa, családja sorsa miatt;
- Az ember fél a balesetektől, szerencsétlenségektől;

- Az ember fél a háborútól, az erőszktól;

- Az ember fél a betegségtől, a vértől, az orvosoktól;

- Az ember fél véleményt nyilvánítani, hitét megvallani;

- Az ember fél, hogy kiderül a bűne, és elítélik, bezárják;
- Az ember fél a babonás, okkult dolgoktól;

- Az ember fél az eljövendő büntetéstől, a kárhozattól;
- Az ember fél a haláltól...

 

Ha felismerjük magunkat ezekben, akkor imádkozzunk az Úrhoz, és adjuk át neki a mi félelmeinket...
 

 

 

A félelem gyógyírja az önátadás és a szeretet

 

Minden félelemnek oka az aggodalom, hogy nehogy veszteség érjen bennünket. Nehogy elveszítsük magunkat, életünket, egészségünket, jólétünket, nyugalmunkat, biztonságunkat, gyerekeinket, tulajdonunkat, stb. Félelmeink oka, a mindenáron való ragaszkodás és a kudarc el nem fogadása. Ezért félelmeinket csakis az Istennek való önátadás oldhatja fel. Ha átadjuk magunkat Istennek és magunkkal együtt minden problémánkat, akkor a szeretet kiszorítja belőlünk a félelmet...

(1Jn 4:18)  A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.

 

Miért van szükség az önátadásra? Mert bennünk, emberekben, önmagunktól nincs szeretet. Isten a szeretet és a szeretet Istentől való. Nem úgy van, hogy mi szeretjük elõbb Istent és majd Õ válaszol szeretetünkre, hanem Isten szeret elõbb minket, betölt minket az õ szeretetével és így leszünk képesek viszontszeretni Istent és embertársainkat.

 (1Jn 4:19)  Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

 

Ima: Uram Jézus! Félelemben és rettegésben élem életemet. Kérlek segíts, add nekem szeretetedet és szabadíts meg félelmeimtől. Ámen.