(Mt 10:28-33) Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy "ne féljetek" vagy "ne aggódjatok", akkor azt nem parancsolatként mondta, hanem bátorításként, mert tudja, hogy mi mindenképpen félni és aggódni fogunk...
II. János Pál pápáról két dolog juthat eszünkbe: „Totus tuus ego sum”, vagyis "Egésszen a tiéd vagyok" és a „Ne féljetek!”. Ő volt a teljes önátadottság és a félelmet nem ismerõ Isten embere. És ez valójában nem két erény, hanem egy és ugyanazon erénynek a két oldala. Az Istennek való teljes öntátadottság a szeretet által és a félelem leküzdése szorossan összetartoznak.
A félelem
Mi a félelem? A félelem egy intenzív rossz érzés, amelyet valaminek az elvesztése, vagy a kudarc miatti aggodalom okoz. Félelmünk oka lehet: az életünk, a biztonságunk, az egészségünk, javaink, a szabadságunk, jogaink, pozíciónk, munkahelyünk elvesztése, stb. A félelem lehet objektív vagy szubjektív. Pl. objektív félelem volt az Úr Jézus gyötrődése a getszemáni kertben, mert Ő bíztosra tudta, hogy mi vár rá, de gyakran a mi félelmünk szubjektív, mivel rövid időn belül bebizonyosodik, hogy az a rossz dolog, ami miatt aggódtunk, nem következik be.
Egy másik fajta félelem az, amelyet a bűn és a lelkiismeretfurdalás okoz. Az eredeti bűn óta, bennünk van a félelem és a rejtőzködés ösztöne (Ter 3:7-8). A rossz lelkiismeret rejtőzködésre és dolgaink rejtegetésére késztet bennünket. Ekkor a félelem, egyfajta aggodalom van bennünk azért, hogy nehogy felfedezzék, felfedjék rejtett énünket, életünjet és dolgainkat...
A félelem
Mi a félelem? A félelem egy intenzív rossz érzés, amelyet valaminek az elvesztése, vagy a kudarc miatti aggodalom okoz. Félelmünk oka lehet: az életünk, a biztonságunk, az egészségünk, javaink, a szabadságunk, jogaink, pozíciónk, munkahelyünk elvesztése, stb. A félelem lehet objektív vagy szubjektív. Pl. objektív félelem volt az Úr Jézus gyötrődése a getszemáni kertben, mert Ő bíztosra tudta, hogy mi vár rá, de gyakran a mi félelmünk szubjektív, mivel rövid időn belül bebizonyosodik, hogy az a rossz dolog, ami miatt aggódtunk, nem következik be.
Egy másik fajta félelem az, amelyet a bűn és a lelkiismeretfurdalás okoz. Az eredeti bűn óta, bennünk van a félelem és a rejtőzködés ösztöne (Ter 3:7-8). A rossz lelkiismeret rejtőzködésre és dolgaink rejtegetésére késztet bennünket. Ekkor a félelem, egyfajta aggodalom van bennünk azért, hogy nehogy felfedezzék, felfedjék rejtett énünket, életünjet és dolgainkat...
(Ter 3:7-8) Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek, ezért fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
- Az ember fél a közösségtől, a tömegtől;
- Az ember fél a balesetektől és szerencsétlenségektől;
- Az ember fél a babonás, okkult dolgoktól;
- Az ember fél a haláltól...
(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.
Félelmeink okai
Félelmeink okai lehetnek: a bűn, a hitetlenség, az alázat hiánya és az önátadás megtagadása...
- Fél az, aki bűnt követ el, nehogy napvilágra kerüljenek dolgai, vagy nehogy felelnie kelljen tetteiért;
- Fél az, aki nem hisz Isten gondviselésében, hatalmában, szabadításában, és abban, hogy Ő nagyobb, mint a mi problémánk;
- Fél az, aki nem elég alázatos belátni, hogy az élet túl nagy autó ahhoz, hogy mi el tudjuk azt vezetni, és hogy át kell adnunk a kormányt az Úrnak.
Tehát az fél, aki nem él Isten akarata szerint és nem adja at dolgait, problémáit, egyszóval az életét és mindenét az Úrnak...
Állandóan félek? Mindig félelemben élek? Mi ennek az oka? Bűnben élek? Még nem tértem meg bizonyos bűnökből? Kevés a hitem? Nem hiszem el, hogy Isten tenyerén van az egész életem, az egészségem, a családom, minden javam? Nem hiszem el, hogy Isten hatalmasabb, mint az én problémám? Nem vagyok elég alázatos? Azt gondolom, hogy én majd megoldom minden problémáimat, és ne szóljon bele Isten a dolgaimba? Nem jutottam el soha valójában az Istennek való önátadásig? Lehet, hogy csak mondogatom, hogy átadom az életemet, de valójában méhsem tettem ezt meg?...
Félelmek az életben
Sokféle félelem van az életben:
- A kisgyerek fél a sötétségtől;
- A kisgyerek fél elmaradni az anyukájától az óvódában;
- A kisgyerek fél az óvódában a többiektől;
- Az iskolás fél egy új osztályközösségtől;
- A tanuló fél a vizsgáktól;
- A gyerek fél egy új környezettől, várostól;
- A gyerek fél egy rossz és rémisztő filmtől;
- A gyerek fél az idegen emberektől;
- Az ember fél a póktól, a békától, a kígyótól;
- Az ember fél a magasságtól, a szoros helyektől;
- Az ember fél a közösségtől, a tömegtől;
- Az ember fél a munkahelyi problémáktól, feladatoktól, konfliktusoktól;
- Az ember fél a munkanélküliségtől, a pénztelenségtől;
- Az ember fél a csalóktól, a tolvajoktól;
- A nő fél a tisztességtelen, erőszkos férfiaktól;
- A nő fél a szűléstől;
- Az ember fél a gyerekei, házastársa, családja sorsa miatt;
- Az ember fél a balesetektől és szerencsétlenségektől;
- Az ember fél a háborútól és az erőszktól;
- Az ember fél a betegségtől, a vértől, az orvosoktól;
- Az ember fél véleményt nyilvánítani, hitét megvallani;
- Az ember fél, hogy kiderül a bűne, és elítélik, bezárják;
- Az ember fél a babonás, okkult dolgoktól;
- Az ember fél az eljövendő büntetéstől, a kárhozattól;
- Az ember fél a haláltól...
Ha felismerjük magunkat ezekben, akkor imádkozzunk az Úrhoz, és adjuk át neki a mi félelmeinket...
A félelem gyógyírja a szeretet és az önátadás
Minden félelemnek oka az aggodalom, hogy nehogy veszteség érjen bennünket. Nehogy elveszítsük magunkat, életünket, egészségünket, jólétünket, nyugalmunkat, biztonságunkat, gyerekeinket, tulajdonunkat, stb. Félelmeink oka, a minden áron való ragaszkodás és a kudarc el nem fogadása. Ezért félelmeinket csakis az Istennek való önátadás oldhatja fel. Ha átadjuk magunkat szeretetből Istennek, és magunkkal együtt minden problémánkat, akkor a szeretet kiszorítja belőlünk a félelmet...
(1Ján 4:18) A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.
Miért van szükség az önátadásra? Mert bennünk, emberekben, önmagunktól nincs szeretet. Isten a szeretet, és a szeretet Istentől való. Nem úgy van, hogy mi szeretjük előbb Istent és majd Õ válaszol szeretetünkre, hanem Isten szeret előbb minket, betölt minket az õ szeretetével, és így leszünk képesek viszontszeretni Istent és embertársainkat...
Uram Jézus! Félelemben és rettegésben élem életemet. Kérlek segíts, add nekem szeretetedet és szabadíts meg félelmeimtől. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése