Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

2014-et írunk... Nyugtalan a világ és egyre inkább forrong... Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sőt, most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat Afrikát az Ebola járvány sújtja és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet Afrika éhezik és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS iszlám állam erőszakhulláma elől százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit és máris egy vulkánkitöréssel küszködik...

Úgy néz ki, hogy itt az idő és eljött az ősz (Mt 24:7; 32)... A gazdasági krízis az embereket összezavarta: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára. Itt egy kicsit, ott egy kicsit (Iz 28:10)... A szabályozások mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerű kisember gyakran feladja és inkább bedobja a törülközőt... Nem érti ezt a sok követelményt, bürokráciát, programot meg menűsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erősek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövető ember, Krisztus kegyelmével ( Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 10:38), és újrakezedi a harcot a kisértésekkel és a megpróbáltatásokkal (Ef 6:12). Hittel teszi ezt, hogy Szent Pállal együtt mondhassa:

( 2Tim 4:7) A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam. 

Sokan azt gondolják, hogy ha az Úr Jézust követik, akkor már ebben a világban beteljesedik rajtuk szó szerint a fenti igerész (Mt 11:29), és háboríthatatlan lesz a lelkük nyugalma. Az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom ebben a világban nem tart sokáig. A megtérés után, és az Úrral töltött első szerelmi időszak után, az Úr egyre inkább "rászabadítja" követőjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, fenyegetett a helyzete, és az egész élete kétségek között vergődik. Szent Pál így ír erről:

(2Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

(2Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

Akkor, hogy is van ez?... Szent Ágoston azt mondja: Magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De mikor pihenhetünk meg az Úr Jézusban? Hiszen Ő maga mondta, hogy addig kell munkálkodni, amíg nappal van, és nem lehet megpihenni míg a mennyei Atya munkálkodik (Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folyamatosan törtetnünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is azt lehelhessük halálunkkor, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30)

Nyugalom csak akkor lesz, amikor már ott vagyunk bent a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségéből és érdeméből, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet az Úr Jézus készített számunkra (Jn 14:3). Ez a krisztuskövető ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik, beteljesedve Isten boldogító örökkévalóságában (Zsid 4:9-10)...

Ima: Uram Jézus, Te vagy a mi életünk és sorsunk. Add nekünk kegyelmedet, hogy semmi el nem szakíthasson Tőled, a Te szeretetedtől és nyugalmadtól. Ámen.