2014-et írunk... Nyugtalan a világ, és egyre inkább forrong... Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sőt, most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat-Afrikát az Ebola járvány sújtja, és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet-Afrika éhezik, és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS, az iszlám állam erőszakhulláma elől százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit, és máris egy vulkánkitöréssel küszködik. Úgy néz ki, hogy itt van a "nyár", az aratás ideje (Mt 24:7; 32)...
(Mt 24:7) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés.
(Mt 24:32) Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
A gazdasági krízis megzavarta az embereket, és mintha az Egyház is összezavarodott volna: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára; itt egy kicsi, ott egy kicsi (Iz 28:10)...
(Iz 28:10) Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!
A szabályok mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerű kisember feladja és inkább bedobja a törülközőt... Nem érti ezt a sok követelményt, bürokráciát, programot és számítógépes menűsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erősek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...
A krisztuskövető ember, Krisztus kegyelméből (Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 16:24), és újrakezedi a harcot a kísértésekkel és a megpróbáltatásokkal (Ef 6:12). Hittel teszi mindezt, hogy az élete végén Szent Pállal együtt elmondhassa, hogy a jó harcot megharcolta (2Tim 4:7)...
(Mt 16:24) Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.
(2Tim 4:7) A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam.
Sokan azt gondolják, hogy ha az Úr Jézust követik, akkor már ebben a világban beteljesedik rajtuk szó szerint a fenti igerész (Mt 11:29), és háboríthatatlan lesz a lelkük békéje. De az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom és a béke, ebben a világban, nem sokáig tart. A megtérés időszaka után és az Úrral töltött első szerelmi időszak után, az Úr egyre inkább megengedi a megpróbátatásokat, és "rászabadítja" követőjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, naponta fenyegetett a helyzete, és az egész élete kétségek között vergődik. Szent Pál apostol így írt erről az élethelyzetről:
Sokan azt gondolják, hogy ha az Úr Jézust követik, akkor már ebben a világban beteljesedik rajtuk szó szerint a fenti igerész (Mt 11:29), és háboríthatatlan lesz a lelkük békéje. De az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom és a béke, ebben a világban, nem sokáig tart. A megtérés időszaka után és az Úrral töltött első szerelmi időszak után, az Úr egyre inkább megengedi a megpróbátatásokat, és "rászabadítja" követőjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, naponta fenyegetett a helyzete, és az egész élete kétségek között vergődik. Szent Pál apostol így írt erről az élethelyzetről:
(2Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.
(2Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.
Akkor most, hogyan is van ez?... Szent Ágoston püspök írta: Magadnak teremtettél minket Uram, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De akkor mi mikor pihenhetünk meg az Úr Jézusban? Majd egykor... Hiszen Ő maga mondta, hogy addig kell munkálkodnunk, amíg nappal van, és nem lehet megpihenni, míg a mennyei Atya munkálkodik (Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folytonosan törekednünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is kimondhassuk halálunk óráján, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30)...
(Jn 5:17) Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.”.
(Jn 9:4) Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.
Nyugalmunk csak akkor lesz, amikor már ott vagyunk bent, a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségéből és érdeméből, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet az Úr Jézus készített számunkra (Jn 14:3), és ez lesz a krisztuskövető ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik tetteiben, beteljesedetten, Isten boldogító örökkévalóságában (Zsid 4:9-10)...
(Jn 14:3) És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
(Ef 2:9) Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.
(Zsid 4:9-10) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.
Uram Jézus, neked élünk, neked halunk, Te vagy a mi sorsunk. Add nekünk kegyelmedet, hogy semmi el ne szakíthasson Tőled, a Te szeretetedtől és végső nyugalmadtól. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése