Én vagyok az igazi szőlőtő

(Jn 15:1-9) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Tamási Áron írta az Ábel Amerikában (1934) című regénye végén: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Ez a mondat azt akarja kifejezni, hogy az ember természetéhez tartozik, hogy valahová tartozzon, valahol otthon legyen, valahol egy határon, egy ajtón belül lehessen...

Először édesanyánk méhébe oltódtunk bele, aztán egy családba születtünk, majd fozkozatosan kivezettek minket a világba. Ekkor kezdődik el bennünk az elidegenedés, ekkor kezdtünk elszakadni a testi beleoltottságunktól, és egyre inkább feszültéggé válik bennünk a hovatartozásunk és az életünk célja. Ha nem fedezzük fel, hogy e világban csak vándorok vagyunk, hogy beleoltottságunk nem lehet csupán testi, nem lehet csak e világból való, akkor egyre inkább megrekedünk életünkben, emberségünkben és lelki fejlődésünkben...

A keresztség szentsége

A lelki beleoltottságunk a keresztség szentsége által történik. Ez a legfontosabb beavató szentség, amelyet nem is tudatosítunk kellőképpen. A keresztség szentsége által, legyen az akár csecsemő keresztség, akár felnőtt keresztség, a megkeresztelt személy lelke beleoltatik a Szentháromság egy Isten isteni életébe, a Fiú pontján, az Úr Jézus Krisztusban.

Mivel a Szentháromság egy Isten misztérium, ezért képzeljük el a Szentháromságot, mint egy egyenlő szárú háromszöget. A háromszög egy-egy oldala, illetve annak sarkai, a Szentháromság egy Isten három személyét jelképezi. Mi, megkereszteltek, a keresztség szentségének kiszolgáltatása által, beleoltatunk az isteni háromszög Fiú sarkába, és ezáltal megnyílik számunkra a Fiú ponján, az Úr Jézus Krisztusban, a kegyelem forrása, és belénk árad az isteni kegyelem szent olaja (Zak 4:12)...

(Zak 4:12) És másodszor is mondtam neki: »Mi az olajfáknak az a két hajtása, amelyből két aranytölcséren keresztül ömlik az aranyszínű olaj?«

A keresztség szentsége egy karaktert adó és pecsételő szentség, amely által eltöröltetik lelkünkben az eredeti bűn következménye, részesei leszünk a Szentháromság egy Isten isteni életnek, és a Fiú érdemei által, Jézus Krisztusban, Isten fogadott gyermekei leszünk (Róm 8:15). A keresztségben Isten lefoglal magának bennünket jogilag is, az Ő Szent Fiában, az Úr Jézus Krisztus keresztáldozatának győzelme által, és eltörli az ördögöt hatalmát az életünk fölött...

(Róm 8:15) Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!

Ami nem szűnik meg a keresztség szentsége által (Mt 28:19), az a bűnre hajló lelki gyengeségünk. Ezért egy életen át kisérthetők vagyunk, és ebben az életben soha nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben. Az életünk egy folyamatos küzdelem az Úr Jézus Krisztusban való megmaradásért (1Pét 5:8)...

(Mt 28:19) Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében...

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

A bűnbánat szentsége

Mivel egy életen át kisérthetők vagyunk, nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben, és életünk egy folyamatos küzdelem az Úr Jézus Krisztusban való megmaradásért, ezért Isten, az Ő végtelen szeretete és irgalmassága által, megadta nekünk a "második ugródeszkát", az isteni életbe való visszaoltódás lehetőségét, a bűnbánat szentsége által, vagy másnéven, a kiengesztelődés szentsége által...

(Jn 20:23) Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.

(2Kor 5:18) De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.

(Jak 5:16) Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése.

Szent Pál írta, hogy aki azt gondolja, hogy áll, kapaszkodjék (1Kor 10:12)...

(1Kor 10:12) Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.

Senki sincs biztonságban, és senki sem mentes az elbukástól. De akinek hite van, ha hétszer bukik is el, ismét feláll (Péld 24:16)... 

(Péld 24:16) Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.

A bűnbánat szentsége annyiban különbözik a keresztség szentségétől, hogy az nem egy karaktert adó szentség, hanem egy visszaoltó szentség. A keresztség által, az istengyermekség pecsétje eltörölhetetlenül a lelkünkbe van nyomva, olyannyira, hogy még az elkárhozottakon is látható. A bűnbánat szentsége az elbukott istengyermeket újból felemeli, és újból visszaoltja Isten életébe, a kegyelem forrásába, az Úr Jézus Krisztusba. A bűnbánat szentségét kiengesztelődés szentségének is nevezik, ezért annak kiszolgáltatása az Istennel való kiengesztelődés szolgálata. Ezt a szolgálatot Úr Jézus az apostolokra és azok utódaira  bízta, a kulcsok hatalma által (Mt 16:19)...

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

A Szentlélek keresztség

Habár meg vagyunk keresztelve, meg vagyunk bérmálva és rendszeresen szentgyónáshoz járulunk, tehát bele vagyunk oltódva az Úr Jézus Krisztusba, mégsem vagyunk eléggé nyitottak a kegyelem befogadására. Ez azért van, mert habár megkaptuk az istegyermekség karakterét, rajta csüngünk a kegyelem forrásának csapján, mégis, a belénk oltott lelki csatorna el van dugulva. Ezt az eldugulást a világias lelkület, a világhoz való hasonulás és a világ szerinti gondolkodás okozza (Róm 12:2). Ez hasonlít ahhoz, amikor egy ház esőcsatornáját eldugják a száraz falevelek. Ilyenkor ezt ki kell tisztítani...

(Róm 12:2) És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Hasonlóképpen, ha megnyitjuk szívünket az Úr Jézus Krisztus előtt, megtérünk bűneinkből és teljes szívünkből kérjük a Szentlelket, akkor a testvérek imája által (Jak 5:16), a Szentlélek, mint szent tűz (Lk 12:49), vagy mint élő víz (Jn 4:13-14), kidugja és kitisztítja lelkünk csatornáját. Ezáltal egyre jobban beleoltódunk az isteni életbe, egyre inkább részesei leszünk az isteni kegyelem kincstárának, a lelki adományoknak és karizmáknak...

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

(Jn 4:13-14) Jézus azt felelte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

(1Kor 12:4) A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz.

(Jak 5:16) Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.

A Krisztus szenvedéseivel való egyesülés

Az igazi szőlőtőbe való beleoltódás nemcsak a kegyelem vigasztaló jelenlétét jelenti, hanem a szenvedést is. Manapság a krisztuskövetők botránykövévé váltak az Úr Jézus követelményei és az Ő keresztje. A mai krisztuskövetők csak az Úr Jézus ígéreteit, vigasztalásait és örömeit hallgatják szivesen, de szenvedéseinek kelyhétől és keresztjétől írtóznak, óckodnak és megfutamodnak. Pedig nincs más eszköz a Krisztusba való igazi beleoltódásra és az Ővele való teljes egyesülésre, mint részesülni az Ő szenvedéseiben...

(Mt 10:38) Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.

(Mt 20:22) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

(Lk 20:18) Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.

(1Pét 2:7-8) Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.

A zsidók elsőbbrendűsége

A Krisztusba való beleoltottság és a szent hierarhia (Mt 20:23) szempontjából, van aki a zsidókat másodrendűeknek gondolja és van, aki elsőbbrendűeknek. Sokan azért tekintik a zsidókat másodrendűeknek, mert a zsidók nem fogadták el az Üdvözítőt, és ezért szerintük Isten elvetette őket. Mások viszont a zsidókat továbbra is elsőbbrendűeknek tekintik, mert Isten nem bánja meg, nem vonja vissza igéreteit és adományait. És szerintem is ez a helyes álláspont...

(Mt 20:23) Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

(Róm 11:28-29) Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.

Szent Pál részletesen kifejti a rómaiakhoz írt levelében (Róm 9-11), miszerint a zsidók keménynyakúsága arra szolgált, hogy az evangélium eljusson hozzánk is, a pogányokhoz és a pogányok ivadékaihoz. Az utolsó időkben viszont, Isten csodálatos módon megkönyörül a zsidókon is, mintegy hétezer férfiún (Róm 11:1-6) Ez a hétezer férfiú a megigazult zsidók teljességét jelképezi... A zsidók elsődlegesek a dicsőségben (Róm 2:9-10, 11:16-24), mert övék az igéretek, mert közülük származik az Üdvözítő (Lk 2:29-32) és, mert az Új Jeruzsálem kapuin is zsidó nevek fognak állni (Jel 21:12-14)...

 

(Lk 2:29-32) Most bocsátod el, Uram, ok szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.

(Róm 2:9-10) Gyötrelem és kín lesz minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek; viszont dicsőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.

(Róm 11:1-6) Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét, (Zsolt 94,14) amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek.”(1Kir 19,10) És mit mond neki az isteni válasz?„Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt.”(1Kir 19,18) Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján. De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

(Róm 11:16-24) Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

(Jel 21:12-14) Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Krisztus teste és az igazi szőlőtő

Az igazi szőlőtő és a szentpáli Krisztus misztikus teste (1Kor 12:12-27) hasonlatai között annyi a különbség, hogy a szőlőtő hasonlatnál ott vannak a gyümölcsök is, meg jelen van a kertész is, Aki a mennyei Atya. Krisztus misztikus testének tagjai a szőlővesszők, és a szőlőtő a test feje, maga sz Úr Jézus Krisztus.

Krisztus misztikus testében a szerepek, az adományok és a szolgálatok vannak kiemelve (1Kor 12:4-6), míg a szőlőtő példázatánál a vesszők táplálása és azoknak gyümölcsei (Gal 5:22-23). A szőlővesszők elhelyezkedése pedig a trónusok és a székek (Mt 20:23), amelyek a szenteknek vannak fenntartva kezdettől fogva. Minden székbe csak az ülhet bele, akinek azt szánták...

(Mt 20:23) Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

(1Kor 12:4-6) A kegyelmi adományok ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben végbeviszi, ugyanaz.

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

 

 

Az szőlővesszők sorsa

Tekintsük az ember lelkét szőlővesszőnek, ágnak, bokornak vagy akár fának, de tudnunk kell, hogy ha Krisztusban gyökerezik, akkor jó gyümölcsöt fog teremni és élni fog. Ha nem marad Krisztusban, akkor elfajzik és rossz gyümölcsöt fog teremni (Mt 7:17), vagy nem fog egyáltalán gyümölcsöt teremni (Mt 21:19). Az ilyeneket előbb-utóbb lemetszetik vagy kivágják (Lk 13:7), elszáradnak, és nem lesznek egyébbre jók, minthogy a Gyehenna tüzére vessék. Azokat, akik jó gyümölcsöt teremnek, időnként visszanyesik, hogy egészségesek legyenek, és még több gyümölcsöt teremjenek (Jn 15:2). A kertész maga a mennyei Atya. Vigyázzunk, mert Keresztelő Szent János szerint a fejsze már a fák gyökerére vettetett (Mt 3:10). Vigyázzunk, nehogy nekünk is kivágják életünk fáját. Az Úr Jézus megátkozta a gyümölcstelen fügefát, és az azonnal kiszáradt (Mt 21:19) ...
 

(Mt 3:10) A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

(Mt 7:17) Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

(Mt 21:19) Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.

(Lk 13:7) Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet?

(Jn 15:2) Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen.

Beleoltódások és eltávolodások

Néhány példa a szőlővesszők beleoltódására vagy eltávolodására...

Beleoltódások:

- Az isteni életbe való beleoltódás a szentségek által, különösen a karaktert adó szentségek által: keresztség, bérmálás és egyházirend;

- A krisztusi közösségbe való beleoltódás a személyes megtérés, a Szentlélek keresztség és az elköteleződés által;

- A szolgálatokba való beleoltódás a Szentlélek keresztség és a lelki adományok által;

- A Krisztus misztériumába való beleoltódás az Úr Jézus iránti szeretetből vállalt szenvedések által...

Eltávolodások:

- Krisztus egészséges tanításától való eltávolodás, az eretnek tanítások befogadása által;

- Krisztustól való eltávolodás a világias lelkület és a bálványimádás által;

- A krisztusi közösségtől való eltávolodás, a harag és a sértõdöttség által;

- Az Istentől és az Egyháztól való eltávolodás a halálos bűnök által, mint pl.: házasságtörés, abortusz, paráznaság, hitehagyás, vagyon eltulajdonítás, stb...

Ha eltávolodtunk az igazi szőlőtőtől, akkor még mindig van időnk visszatérni Őhozzá és visszaoltódni, hogy kiengesztelődjünk Istennel, és életünk legyen. Ne maradjunk ektávolodott és elszáradt szőlővesszők, mert azok tűzre kerünek...

Uram Jézus! Imádunk Téged és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Segíts minket szent kegyelmed által, hogy egyre inkább Beléd oltódjunk, mígcsak teljesen eggyek nem leszünk Veled. Ámen.