Márta és Mária III.

(Lk 10:30-42) Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.

Mária és Márta esetét már többször átelmélkedtem és azt hittem, hogy ezt a témát már kimerítettem. Hát tévedtem... Megtapasztaltam egy fiatal pap prédikációja által, hogy mindig vannak új szempontok, amelyek kiegészítenek egy-egy szentírás magyarázatot.

Azt én is rég felismertem, hogy nem csak Mária, vagy nem csak Márta szerepében vagyunk, hanem mindkettõ bennünk van, de a példázat 2.-es számú mondanivalója újdonság volt számomra...

Mostanra, a példázat mondanivalója, számomra három szempontot foglal össze:

1. Ez a példázat, eltérõen a többi példázattól, nem arra hív meg, hogy egyik vagy másik oldal, egyik vagy másik lelkület között válasszunk, hanem mindkettõnek meg kell lennie bennünk. Amikor mindkét lelkületet, Mária és Márta lelkületét ápoljuk magunkban, akkor meg kell találnunk a helyes sorrendet és a helyes arányt a két lelkület között. Mária a szemlélõdõ, elmélkedõ, imádkozó, Úr Jézust meghallgató lelkületet jelképezi, Márta pedig a Szentlélek kegyelmével eltelt, krisztusi szeretetbõl fakadó szeretetszolgálatot. Tehát “Ora et labora”, vagyis “Imádkozzál és dolgozzál”, ahogy azt Nursiai Szent Benedek meghatározta.

Tehát a helyes sorrend az, hogy elõször leûlünk Krisztus lábaihoz, feltöltõdünk, majd elindulunk és szolgálunk mások felé. A helyes arány pedig abban áll, hogy az imaidõ nem tehet süketté a felebarátom sürgetõ kérése elõtt és a sok szolgálat nem kényszeríthet az imaidõ elhanyagolására, feladására. Az elsõ tévedés érzéketlenné tesz a felebarátom elõtt, míg a második tévedés lelki kiégéshez vezethet. Meg kell találnunk a helyes arányt az ima és a szolgálat között és jól kell gazdálkodnunk a lelki, kegyelmi tartalékainkkal.

2. A második és újdonságként ható szempont: 

Hogyan hallgatunk meg másokat és hogyan végezzük szolgálatainkat, jócselekedeteinket. Mária figyelmesen hallgatta az Úr Jézust. Nekünk van-e fülünk, tûrelmünk, empátiánk figyelmesen meghallgatni az embereket, vagy csak azt halljuk meg mondanivalójukból, amit hallani szeretnénk?...

Márta szolgált az Úr Jézusnak, a ház népének és azt szolgálta fel nekik, amire szükségük volt. Amikor mi szolgálni akarunk, jót akarunk cselekedni, azt tesszük-e amire valóban szükége van a másiknak, vagy azt, amit mi akarunk ráerõltetni?... Van olyan, aki ha meghallgat valakit, a saját problémáit gondolja bele a másik problémájába. Van olyan, aki ha cipõt akar ajándékozni valakinek, azt a cipõt veszi meg, amelyiket õ szeretett volna, nem azt amelyiket a másik szeretne...

3. Mária jobbik részt választotta, amit nem is fog elveszíteni. Lehetünk és kell is legyünk Márta szerepében, mert így érdemeket és kincset szerzünk az örök életre, de nem feledhetjük el, hogy a szeretetszolgálatunk is egyszer véget ér...  Mi magunk is egyszer megállunk és megnyugszunk cselekedeteinkben. Eljön számunkra is az örök szombat, a megnyugvás ideje (Zsid 4:1-10). Akkor már csak a jobbik rész marad nekünk, Mária része, Isten végtelen és örökkön boldogító színelátása...

Ima: Urunk Jézus, add, hogy mi is bemehessünk nyugalmad helyére, az örök szombatba. Ámen.

Márta és Mária - 2007

Márta és Mária - 2011