A kiskutyák is esznek

(Mt 15:21-28) Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.' Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: ,,Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.' Ekkor így szólt: ,,Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.' Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: ,,Uram, segíts rajtam!' Erre így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.' De az asszony csak folytatta: ,,Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.' Erre Jézus így szólt hozzá: ,,Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.' És abban az órában meggyógyult a lánya.

Habár mind Ádámnak és Évának vagyunk a leszármazottai, mégis vannak magasabb rendűek és vannak alacsonyabb rendűek. Vannak választottak és vannak kiskutyák...

Vajon Isten jobban szereti az egyeseket, mint a kettősöket?... Nem hinném... Ez ellene mondanak Isten szetetetének, Aki minden embert szeret és meghív az üdvösségre és az örök boldogságra...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

Egyesek kiválasztottsága és elsőbbsége nem azért van, mert Isten őket jobban szereti, mint másokat, hanem mert nekik, az üdvrendben, az Isten népe iránti szolgálatban, különleges szerep jutott az üdvözülendők javára.

Izrael népe, a választott nép, azért lett kiválasztva, hogy világosság legyen minden nemzet számára és hogy belőle származzon az Üdvözítő. A Szűzanya Mária azért lett Isten Anyja, hogy az emberiségnek világra szűlje Isten Fiát, az Üdvözítőt. A papság azért van, hogy a hívőknek adják az Úr Jézust az evangéliumban és a szentségekben, különösen az Oltáriszentségben, mint Krisztus szent testét és vérét. De ez nem jelenti azt, hogy Isten másokat nem szeret ugyanúgy. Amikor majd eljutunk a feltámadás dicsőséges állapotába, ezek a kérdések nem fognak már számítani, mert sok utolsóból lesz első, és sok elsőből lessz utolsó (Mt 19:30). Akkor majd mindenki teljesen boldog lesz a szentek hierarchiájában...

(Mt 1:21) Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

(Mk 16:15) Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

Előszeretettel helyezzük magunkat képzeletben a választottak szerepébe. Azonban nehezebben gondoljuk magunkról azt, hogy mi is kiskutyák lennénk. Pedig az alázatos ember el kell tudja képzelni magát az utolsó helyen is, a legkisebb, legalantasabb helyen is... Képzeljük el, hogy mi nem vagyunk választottak és kegyeltek, hanem alig engednek oda az asztal alá, hogy ott, a kiskutyák társaságában, elragadhassunk egy-egy lehulló morzsát. Nem kellemes, de ha sikerül, akkor talán hasznunkra válhat az ítéletkor...

Ajtód előtt

Ajtód előtt kutya szundít,
Mancsán orra, bóbiskol,
Tudja, erre jár a gazda,
Nemhiába rostokol.

Nem kóborol zsákutcákban,
Átkutatva árkot-bokrot…
Én vagyok az ajtód előtt,
Hűségesen Teád várok.

Ajtód előtt kutya szűköl,
Kilincset nyal, kaparász,
Tudja, megnyítja a gazda,
Nemhiába ostromolja.

Nem kutat a szemetesben,
Minden kukában kajtatva,
Én vagyok az ajtód előtt,
Téged éhezve-szomjazva.

Ajtód elõtt kutya nyűszit,
Reszket lába, horpasza,
Tudja, megvédi a gazda,
Nemhiába símul oda.

Nem habozik, merre fusson,
Véreznek a csípős sebek,
Én vagyok az ajtód előtt,
Oltalmadért esedezek.

Bárcsak, bárcsak én lennék az,
Nem gyűlne halomba vétkem,
Nem inognék, nem esnék el,
Mindig tudnám mit kell tennem.

Uram Jézus, segíts megaláznom magam, hogy ne kelljen szégyent érnem az ítéletkor. Ámen.