Hajlamosak vagyunk az Úr Jézus vízenjárását természttudományi, testi szempontból figyelni. Odalett a gravitáció, megnövekedett a vízmolekulák közötti vonzerő, angyalok hordozták, vagy elváltozott és megdicsőült testtel járt a vízen?... Hát nem mindegy? Nem az a lényeg, hogy hogyan járt Isten Fia a tengeren, hanem az, hogy mit akar mutatni nekünk ezzel a jelenettel...
Egy egész napos ima után, az Úr Jézus eldönti, hogy végigsétál azokon a vízmolekulákon, amelyek Őáltala lettek megteremtve, és amelyek fölött neki abszolut hatalma van. Eldönti, hogy egy olyan színjátékot hoz létre, amellyel mély benyomást kelt, és amely mélyen beleég a tanitványok szemébe és szívébe. Egy olyan dolgot jelenít meg, amelyet majd leírnak az evangéliumokba, hogy minden nemzedéknek képet alkossanak Isten örvendetes üdvtervéről...
Az Úr Jézus vízenjárása nem más mint egy kép, egy ikon. És mint minden ikonértelmezésnél, itt is ismerni kell az kép részleteinek értelmét: A tenger a világot, az emberiséget ábrázolja. Ezt leginkánbb a Jelenések könyvébõl érthetjük meg, a tengerbõl feljövő fenevad leírásánál. És valóban, ez logikus is. Mondjuk, hogy egy embernek a súlya átlagban 60 kg. Az embernek kb. 70%-a víz, tehát az átlagban kb. 40 l víz. A Földön kb. 6 milliárd ember él, ami 240 milliárd liter víz. Egy köbméter vízben 1000 l víz van, ami azt jelenti, hogy az emberiség kb. 240 millió köbméter víz. Ez egy méteres magasságban 240 millió négyzetmétert jelent, ami 240 négyzetkilométer, vagyis felületileg nagyobb mint a Gallileai tenger, amely 166 négyzetkilóméter...
De valójában, az emberiség tengerrel való ábrázolása, annak mozgásában, zúgásában morajlásában, hánykolódásában nyer értelmet. A bábeli zűrzavar utáni nyelvekre, nemzetségekre hullott emberiség, folyamatos önleráncigáló, önleromboló hullámzásban van, hogy többé ne tudjon Bábel tornyot építeni önmagát istenítve és öncélúan az ég felé törni. Az Úr Jézus e tenger fölött jár. Ő minden nyelv és minden nemzet fölött van. Ő fölötte van e világ minden háborgásának és hullámzásának, és felülrõl, az Ő isteni perspektívájából szemléli a világot.
A tanítványok bárkája egy halászbárka. Ez az Egyházat és annak küldetését ábrázolja. Evezz a mélyre és dobd ki a hálót - hallhattuk a jelszót (Lk 5:4). A Tizenkettő az Egyház fundamentoma, akikre épültünk. Ha a fundamentom a bárkában van, akkor mi is ott vagyunk. Ha Péter kilépett a bárkából és a vízen járt, akkor mi is vízen jártunk, mert Péter a tizenkettőt képviseli, akik a fundamentom, amelyen mi is állunk. Ha Péter kételkedni és sülyedni kezdett, akkor mi is sülyedni kezdtünk, és ha az Úr Jézus Pétert megmentette, akkor minket is megmentett.
De ha Péter által a népek és nemzetek, e világ hiábavaló háborgásai és torzsálkodásai fölé emelkedtünk, akkor miért akarjuk fejünket megint beledugni a tengerbe? Miért akarunk ismét belesűlyedni annak sötét habjaiba? Az Úr Jézus arra hívott meg minket, azért nyújtotta ki nekünk is a kezét, hogy felemeljen bennünket maga mellé, ahonnan száraz lábbal, tisztán láthatjuk a tenger morajlását, a nemzetek és népek hiábavaló torzsalkodását. Nem bánthatjuk meg Őt azzal, hogy a felemelő kezét elengedve visszasülyedünk a tenger habjai közé...
Amikor szent Édesanyja, Mária és testvérei keresték Őt, mit is mondott?... Aki megcselekszi Atyám akaratát, az az én anyám és az az én testvérem. Máshol meg: Aki jobban szereti apját, anyját és testvéreit mint engemet, az nem méltó énhozzám...
(Mt 10:37) Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.
Aki jobban szereti a tengert, vagyis e világot, aki jobban szereti családját, nemzetét, hazáját, nyelvét, stb., mint az Úr Jézust, az nem méltó Õhozzá és nem méltó, hogy a tenger habja fölötti, isteni magaslatokban járjon. Ő arra hívott meg minket, hogy mennyei állapotra és lelkületre törekedjünk, nem arra, hogy a tengerre letekintve hitetlenül elsülyedjünk. Aki a nemzetek hiábavaló torzsalkodásaitól elbizonytalanodik, felháborodik és megszédül, az sülyedni kezd. Ekkor föltétlenül az Úr Jézus kezébe kell kapaszkodnia, hogy új hitre kapva megállhasson a lelki küzdelemben...
A tenger háborgásának ideje, vagyis a népek és nemzetek ideje lejár, de az Úr Jézus az örök élet. Az ég és a föld elmúlnak de az Ő szavai örökké megmaradnak. Emelkedjünk hitben a tenger fölé, és kapaszkodjunk az Úr Jézus kezébe...
(Mt 12:47-50) Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és beszélni szeretnének veled.” De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám, s kik a rokonaim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”
Aki jobban szereti a tengert, vagyis e világot, aki jobban szereti családját, nemzetét, hazáját, nyelvét, stb., mint az Úr Jézust, az nem méltó Õhozzá és nem méltó, hogy a tenger habja fölötti, isteni magaslatokban járjon. Ő arra hívott meg minket, hogy mennyei állapotra és lelkületre törekedjünk, nem arra, hogy a tengerre letekintve hitetlenül elsülyedjünk. Aki a nemzetek hiábavaló torzsalkodásaitól elbizonytalanodik, felháborodik és megszédül, az sülyedni kezd. Ekkor föltétlenül az Úr Jézus kezébe kell kapaszkodnia, hogy új hitre kapva megállhasson a lelki küzdelemben...
A tenger háborgásának ideje, vagyis a népek és nemzetek ideje lejár, de az Úr Jézus az örök élet. Az ég és a föld elmúlnak de az Ő szavai örökké megmaradnak. Emelkedjünk hitben a tenger fölé, és kapaszkodjunk az Úr Jézus kezébe...
(Mt 24:35) Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
Uram Jézus, hála és dicsőség neked, hogy felemelsz minket a világ fölé, és megmentesz annak háborgásaitól. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése