Mivelhogy mi emberek mindig csak kifelé nézünk a fejünkből, és a saját személyünket ösztönösen kivonjuk mindenféle megítélés alól, ezért csakis mások szemében látjuk meg a szálkát. A szálkának pedig lennie kell, mert hát az eredeti bűn óta lehetetlen, hogy tökéletlenség ne legyen az emberben. Ezt el kell fogadnunk, mint az emberi élet természetes velejáróját... Bármennyit is küszködünk, bárhány évet is élünk a földön, egy perc sem lesz az életünkben szálka nélkül...
Lassan rájövünk, vagy ráébresztenek embertársaink, hogy mi sem vagyunk kivételek, hogy nekünk is vannak hibáink, nekünk is önmagunkba kell szállnunk és meg kell vizsgálnunk magunkat. Lassan rájövünk, hogy önmagunk vizsgálata, csíszolása, korrigálása, nem más, mint a tanítványság egy-egy lépcsőfoka, vagyis Krisztus követése. Hiszen nincs más mester, akihez mérhetnénk magunkat, csakis a Mester... Kinek a mintájára csiszolódhatnánk? Csakis a Krisztus mintájára... Lassan rájövünk arra is, hogy nem jó, ha csak elméleti szinten sajátítjuk el Krisztus tanítását, és ha csak fejünkből kitekintve mindig másokon észleljük a krisztusi tanítás és az életmód közötti ellentmondásokat. Az igazság egyre inkább a szívünkre hat, és a Szentlélek egyre inkább meggyőz minket, hogy ne másoknál keressük a hibát, hanem a saját életünkben...
Így aztán rájövünk, hogy a tökéletesedésünk három fokozatból áll:
1. a tanítás hallgatása és befogadása;
2. a tanult dolgok megcselekvése és megélése;
3. a tanítás továbbadása.
Ez a sorrend nem cserélhető fel. A probléma akkor adódik, amikor nem cselekedjük meg, nem éljük meg Krisztus tanítását, de nagy buzgalommal és szigorral akarjuk továbbadni másoknak, illetve megkövetelni azt másoktól. Ez igencsak szembeütközik az igazsággal...
(Mt 5:20) Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
És ez bizony komoly figyelmeztetés az üdvösségünkre vonatkozóan.
Ha megtanultuk Krisztus tanítását, és cselekedeteinkben valóban megéljük azt, akkor eljutunk a szelídségre és az alázatosságra. Azt mondja az Úr Jézus, hogy tanuljunk tőle...
(Mt 11:29) Tanuljatok tõlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívü.
Ha eljutottunk a szelídségre és az alázatosságra, akkor tanításunk, intésünk is szelíd és alázatos lesz (2Tim 2:25-26; 1Pét 3:16). Ekkor már a mi is a Mesterhez hasonlítunk ...
(2Tim 2:25-26) Ellenfeleit szelíden intse, hátha megadja nekik az Isten a megtérést, felismerik az igazságot, és kikerülnek az ördög kelepcéjéből, aki foglyul tartja őket, hogy alávessék magukat akaratának.
(1Pét 3:16) De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak.
Van, aki azt gondolja: Mivel soha nem jutok el a Mester szintjére, ezért soha nem lesz szálkamentes a szemem... Ezért hát soha nem foglalkozok mások szálkáival. Elég nekem a magam baja – gondolja magában - mit törődjek én mások szálkáival. De ez valójában nem más, mint önző begubózás. Az ilyen ember magánakvaló. Az ilyen felfogás a szeretetlenséget és az irgalmasság hiányát tükrözi. A bűnösöket meginteni az irgalmasság lelki cselekedetei közé tartozik. Mindig kaphat az ember ürügyet arra, hogy sorsára hagyja testvérét, de az ilyen ember nem számol azzal, hogy kamat nélkül hagyja az egyetlen talentumát, amelyet egyszer majd az Úr számon fog kérni (Mt 25:26)...
(Mt 25:26) Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
Ezért aztán a tökéletesedés és a szálka dolga nem más, mint a szeretetben, szelídségben, alázatosságban és jóságban való növekedés... Amit ma befogadtam, megtanultam és megéltem, azt holnap testvéreimnek is átadom szeretetben, szelídséggel, alázattal és jó példával. Ez egy mindennapos feladat, amely által kéz a kézben haladunk az üdvösség útján...
Jézusom bízom Benned! Ámen.
Jézusom bízom Benned! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése