Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Azt mondták nekik Izrael fiai: ,,Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?' Azt mondta erre az Úr Mózesnek: ,,Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem. ,,Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!' És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré. Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér. Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: ,,Man-hu?', ami azt jelenti, hogy: ,,Mi ez?' Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: ,,Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.
Ha valakinek jól megy a vállalkozása, akkor irigykedve mondják a háta mögött: Igen, mert közel ül a húsos fazékhoz. Ezt azt jelenti, hogy jó kapcsolatai vannak a minisztériumban, vagy a megyei tanácsnál, vagy a polgármesteri hivatalnál, vagy esetleg egy jól fizetõ állami cégnél. A többiek meg panaszkodnak, hogy õket még a tányér széléhez sem engedik. Ha pedig a választások jönnek, akkor azt mondják az emberek: Lám, hogy marakodnak a csontért!...
Az egyiptomból való szabadulás és a keresztény ember lelki élete
1. Az Úr kihozta Izrael népét Egyiptomból, kiszabadította őket az egyiptomi fogságból nagy jelek és csodák által. Megnyitotta a Vörös tengert (Kiv 14:16), átvitte népét a vízfalak között száraz lábbal, de elpusztította az egyitomi hadsereget a visszazúduló vizekkel. Ugyanígy van a keresztény emberrel is. Amikor megérinti a segítõ kegyelem, kihozza õt az Úr a bûn rabságából (Jn 8:32-36). A megtérés lelki folyamata által átvezeti a szabadulás szûk ösvényén, hogy eljusson a lelki élet pusztai vándorlásába (Oz 2:16).
2. Az egyiptomi rabságból való szabadulás után, elkezdõdött Izrael népének a pusztai vándorlása Mózes és Áron vezetésével. A pusztában, Izrael népe sokszor hitetlenkedett és zúgolódott az Úr ellen, és ellenkezett Mózessel meg Áronnal. Nem becsülték meg szabadságukat és kételkedtek az Úr ígéreteiben. Visszakivánkoztak az egyiptomi rabságba, a húsos fazakak mellé. Inkább választották volna a teli hast rabszolgaságban, mint a szabadságot a pusztában. Ugyanígy van a keresztény ember is. Megtérése után elkezdi élni a lelki, kegyelmi életét. Állhatatosan ki kellene tartania a hitben és az Úr Jézushoz való hûségben, de egy idõ után elhomályosodik az elsõ szeretet (Jel 2:4-5) és az élet gondjai között az ember visszakivánkozik a korábbi bûnös életmódjához (Lk 9:62). Akkor a világias lelkülettel érvényesülhetett és biztosíthatott magának biztonságos anyagi hátteret...
3. A 40 éves pusztai vándorlás után, Jozsué vezetésével, belépett Izrael népe az ígéret földjére, ahol ki-ki letelepedett a maga részére. A hívõ keresztény ember is, a gyarló és tévelygésekkel teli élete után, meg a tisztítótûz lecsupaszító fogsága után, beléphet a nyugalom helyére (MTörv 12:9, Zsid 4:8-10), arra a helyre amelyet az Úr Jézus igért nekünk (Jn 14:2).
Megszökés a pusztai vándorlásból
A pusztai vándorlás nem volt könnyű dolog. Eleinte nagy volt az öröm, mert Izrael népe nagy dicsõséggel vonult ki Egyiptomból. Magukkal vihették az egyiptomiak aranyát, állataikat és egyéb javaikat. A nagy szabadulás öröme napokig ott élt az emberek szívébe. De amikor eltelt néhány nap és a puszta kezdte érezteti hatását, akkor elkezdtek aggódni és zúgolódni. Mi lesz velünk itt a pusztában? Merre menjünk? Mit fogunk enni? Hová vezet bennünket Mózes? Hol van ennek a sivatagnak a túlsó vége? Jó irányba megyünk? Mi vár bennünket odaát? Meg tudunk-e küzdeni az ottani a népekkel? Egyáltalán van-e ott valami jó?...
Ezek után jött a kishitüség. Aaahhh!!!... Bolondság az egész!... Kijöttünk ide, hogy itt pusztuljunk el... Igaz, hogy szolgaságban voltunk Egyiptomban, de azért nem volt az olyan rossz dolog... A munka után volt pihenés, volt házunk, jókat ehettünk a húsos fazekak mellett. Mi kell még ennél több?... Nem értették Isten tervét és nem hittek Benne. Mózesben és Áronban sem bíztak meg és gyakran majdnem megkövezték õket. Ezért az Úrnak mindig valami nagy jellel vagy csapással kellett figyelmeztetnie és kordába tartania a hitetlen tömegeket. Minden csapás után „mea culpa”-zott a nép és Mózes közbenjárt értük az Úrnál. De a nép kollektív emlékezete mindig csak rövid ideig tartott. Szívükben folyton a húsos fazekak mellé kívánkoztak vissza. Ha tehették volna, hát visszaszöktek volna...
A megtért keresztény ember élete is pusztai vándorlás, ahol megszûnik az ember önmagának és a hasának élni (Rom 16:18). Már nem önmagát és a hasát isteníti (Fil 3:19), hanem átformálódik felfogásban, gondolkodásban és életstílusban Krisztus képére és hasonlatosságára (Gal 3:27). De sok krisztuskövetõ egy idõ után megszökik a pusztai vándorlásból és visszatér a húsos fazekak mellé...
Ez azért történik, mert amikor a krisztushívõ megtért, valójában nem tért meg igazából... Az Úr Jézus egy szövetséget, egy szerzõdést kínál az embernek, de az nem olvassa el figyelmesen a szerzõdés feltételeit. Az ember nem veszi tudomásul az Úr Jézus követelményeit, hanem szelektíven, csak bizonyos igéreteket tesz magáévá, amelyek tetszenek neki. Így aztán, amikor eljön a szerzõdés alkalmazásának ideje, azaz találkozik a próbatétellel, akkor az ember elbukik, meghátrál és megszegi a szerzõdést... Megszegi a parancsolatokat, elfelejti a hegyi beszédet...
Ezért van aztán az, hogy egy korábban, látszólag tiszta életet élő krisztuskövetõ, kezd vagyont gyûjeteni, kezdi a pénzt eltulajdonítani, kezd magának tisztességtelen módon emeletes házat építeni, meg luxus autókat vásárolni, kezd parázna, vadházassági kapcsolatot létesíteni, stb. Mindezt persze úgy teszi, mintha semmi kivetnivaló sem lenne az életében... Egy hamis sáfár mindig talál magának befogadó barátokat, akik azt mondják: Jó nekünk ez az ember! Õ miközülünk való ...
Eljön és mindenkinek megfizet
A tolvaj sikeresen rabol és utána éli életét, mintha mi sem történt volna. A gyilkos is azt gondolja, hogy titka soha nem lesz felfedve. A parázna is megigazítja ruháját, megtörli száját és azt mondja, hogy semmi sem történt... A bűnbe visszaesett ember lopva körültekint és móhón marcangolja a bûnös húst az egyiptomi fazekak mellett... Mind azt gondolják, hogy Isten alszik és nem látja õket ( Zsolt 94:7). A lelkiismeretük eltompul és a habituális bûn megszokott velejárója lesz életüknek. Nem tudni hol van a lejtõ alja és nem tudni ki hol kapaszkodik meg, hogy lejjebb ne csússzon...
(Jel 2:5) Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyérõl gyertyatartódat, ha nem tartasz bûnbánatot.
De van második megtérés is. Van bûnbánat... Azt hirdetik a magánkinyilatkoztatások: Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Gondold meg! Visszalopakodtál a húsos fazekak mellé? Ma még van irgalom... Nehogy ott találjon az Úr visszajövetele. Õ azt mondja: Eljövök hamarosan és mindenkinek megfizetek tettei szerint. Rettenetes dolog az élõ Isten kezébe jutni...
(Zsid 10.30-31) Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.” Rettenetes dolog az élõ Isten kezébe jutni.
(Jel 2.21-23) Adtam neki idõt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Ágynak döntöm, akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságokba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikbõl. Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.
Jó a lelkiismeretünk? Bizalommal vagyunk az ítélet napja felõl? Ha nem, akkor gondoljuk meg, hogy a húsos fazekakot választjuk vagy az Élet Urát...
Ima: Add Uram nekem az istenfélelem lelkét, hogy soha ne fordítsak hátat Neked evilági javakért és élvezetekért. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése