Én sem vagyok jobb, mint atyáim

(1Kir 19:3-8) ... A júdai Beersebába érve, ott hagyta legényét, maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: ,,Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim. Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, s egyél.' Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.' Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Több kép található az interneten egy-egy szent vagy boldoggá avatott emberről. Van olyan kép is, ahol az ilyen ember a szülei között áll. Ha jól megfigyeljük a képet, megvizsgáljuk az arcokat, akkor megfogalmazódhat bennünk a kérdés: Vajon, ha leszámitjuk Isten különleges kegyelmét, akkor az a szent különb volt-e az apjánál és az anyjánál?...

A szülői örökség

A szentírásban olvashatjuk, hogy Isten úgy tekint az emberiségre, mint egy fára és annak hajtásaira. Az új hajtás a régebbi ágból nő ki, és annak örökségét, életét nyújtja tovább. Az Üdvözítő hasonló egy olyan új és nemes hajtáshoz, amelyet Isten, különleges módon oltott be az emberiség családfájába...

(Iz 11:1) Vesszõ kél majd Izáj törzsökébõl, hajtás sarjad gyökerébõl.

(Iz 53:2) Úgy nõtt fel elõttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földbõl.

Itt kettős oltás történik, két irányú hatással. Isten beoltja magát az emberiség családfájába, vagyis Dávid házába, hogy beleoltsa az emberiséget az isteni szőlőtőbe, és ezáltal a Szentháromság isteni életébe...

 
(Jn 15:5) Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz.

Az igaz emberek gyerekei, mint ezeknek a hajtásai, és elődeik jó örökségét viszik tovább, míg a gonoszok gyerekei, a gonoszság rossz hatásait viszik tovább...

(Zsolt 128:3-4) Feleséged házad bensejében hasonlít a termõ szõlõtõhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.

(Sir 40:15) A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét.

 

A rossz szülők örökségének átkos hatása kiterjedhet három vagy négy nemzedéken keresztül... Ez fõleg akkor lesz nyilvánvaló, amikor az első parancsolat ellen vétenek a családban (Kiv 20:2-6), és tudatosan a Sátánhoz pártolnak. Ez komoly büntetést és nagyon sok szenvedést von maga után...

(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek elõtt és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.

(Kiv 34:7) Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.”

A büntetés abban áll, hogy a Sátánhoz pártolt ember és utódai, harmad és negyedíziglen, nem részesülnek az Úr Jézus megváltó szent vérének teljes védelmében, mivel átadták magukat a Sátánnak, és így ki vannak szolgáltatva a gonosz gyötrésének. 

Az ilyen rossz örökséggel rendelkező emberek gyakran esnek kétségbe. Azt gondolják, hogy Isten nem szereti őket, és elveti nemzetségüket. De ez nem így van... Az ilyen embereket támogatni és buzdítani kell, hogy bízzanak Istenben. Nehéz sorsuk azt nem jelenti, hogy Isten nem szereti őket, hanem azt, hogy a törvénynek be kell teljesednie (Mt 5:17-18), mert az Úr Jézus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem, hogy beteljesítse. Isten szereti a bűnös embert, és eljön majd a nap, amikor megszűnnek majd szenvedéseik, mert Isten letöröl minden könnyet, és meggyógyít minden betegséget (Jel 21:4)...

(Mt 5:17-18) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.

(Jel 21:4) Letöröl majd a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Csak saját tetteiért felelős

Izrael népe nagyon is tudatában volt a családfa áldásos vagy átkos örökségének. Ezt olyannyira komolyan gondolták, hogy még az egyéni felelősség is kérdésessé vált... Miért küzdjek és miért kínlódjak – gondolták magukban – ha a szüleim már mindent elrontottak, akkor úgyis hiábavaló... Sorsom meg van írva... Én már semmit sem tehetek... 

De az Úr kijelentette prófétája által, hogy minden embernek személyes felelőssége van, és mindenkinek csakis a saját tetteiért és cselekedeteiért kell felelnie...

(Ez 18:2-22) Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szõlõt és a fiak foga vásik el tõle? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg! Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erõszakkal, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hûségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten. De ha erõszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bûnök közül) valamelyikben - jóllehet maga semmit sem követett el belõlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szûkölködõt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot mûvel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyû vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz. Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi õket, nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent, kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad. Apja meg, mivel erõszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal. Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte õket, azért életben marad. Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bûnösnek meg a bûne számít. De ha a bûnös szakít minden bûnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.

Az életszentség "nyomorúsága"

Kiből lesz szent? A jó ág hajtásából vagy a rossz ág hajtásából? A szentek életéből láthatjuk, hogy gyakran a nagy szentek szülei is szent életűek voltak. Logikus, hogy a jó ágak hajtásai alkalmasabbak az életszentségre. De Istennek minden lehetséges... Ő könyörül, akin akar, és a kövekből is tud fiakat szerezni Ábrahámnak, vagyis szenteket támasztani...

(Mt 3:9) Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekbõl a kövekbõl is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani.

(Róm 9:15) Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.”

Egy imaszolgálat alkalmával, egy asszony azt kérte, hogy imádkozzunk azért, hogy az Úr tartsa meg őt abban a lelki állapotban, amelyben van, mert azt ő azt nagyon jónak gondolja. Ekkor én elutasítottam őt, és nem akartam ezért imádkozni... Azért nem imádkoztam ezért a szándékért, mert az asszony az önelégültség állapotában volt, és az imánk ellenkezett volna Isten akaratával. Az önelégültség, a lelki megelégedettség, a bűnbánat hiánya, a lelki nyomorúságunk tudatának hiánya, nem más, mint a lelki élet és a lelki fejlődés halála... 

Az életszentség útján járó ember egyre inkább érzi saját lelkének nyomorúságos állapotát. Meglehet, hogy kívülről sokan nagy szentnek látják, de őmaga, ott belül, egyre inkább érzi saját nyomorúságát... Az életszentség bíztos jele az, amikor az ember egyre inkább bűnösnek és nyomorúnak érzi magát...

(Jer 20:18) Miért is jöttem ki méhébõl? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?

(Sir 23:2) Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítõ botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bûneim büntetlen?

(Lk 14:26) Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.

A szent embernek nincs oka a büszkeségre vagy a megelégedésre, mert minden percében átéli saját bűnösségét és lelkének nyomorúságát. Az ilyen ember várva-várja szabadulását ebből a nyomorúságos életből: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.” Az ilyenek aztán mind megszabadulnak e világ nyomorúságából, és eljutnak fehér köntösökbe Isten színe látására...

(Jel 7:9) Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl álltak a trón és a Bárány elõtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.

(Jel 7:14, Károli) És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és * megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Uram Jézus, adj kérlek őszinte bűnbánatot, hogy belátva lelkem nyomorúságos állapotát, a Te érdemeid által megszabaduljak a nyomorúságtól. Ámen.