A Vőlegény

(Mt 9:15) Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

Isten terve kezdettől fogva, hogy feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:1-5). Nem az van, hogy a házasság szemlélteti Istennek az Ő népével való kapcsolatát, hanem a házasság alapszik Krisztus és az Egyház viszonyán (Ef 5:32). Ezért az Eucharisztia, Isten és az ember szent kapcsolatának és a házasság szentségének csúcsa és forrása...

Ahogyan senki sem állhat a vőlegény és a menyasszony közé, úgy Isten és ember között is teljesen bensőséges és intim a kapcsolat. Isten egy, és mégis  rengeteg menyasszonynak a Vőlegénye. A alábbi igerészben, az “országot” vonatkoztassuk önmagunkra, a mi lelkünkre...

(Iz 62:3-5) A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

Az udvarlás

A bűn rabságában az ember olyannyira elhagyatott volt, hogy már segítséget is képtelen volt kérni. A bűn mocsarába rekedt ember már vágyódni sem tudott önmagától Isten és a megváltás után. Az ember helyzete reménytelen volt... Isten azonban, az Ő végtelen jóságában és szeretetében, segítségére kelt az elveszett embernek, és egy mély vágyat, egy tikkasztó szomjúságot támasztott a szívében Isten igéje után. Ez a vágy, ez a szomj, a Szentlélek segítő kegyelme által (Jn 6:65), elindítja a bűnös embert az istenkeresés útján. Hajtja, űzi, akár a szerelmes legényt a leány után... Így kezdődik el egyfajta udvarlás, de most már megfordított, új formában: a nő, a leány jár a férfi után...

(Jer 31:22) Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.

(Ám 8:11)  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.

Ez az udvarlás a szamariai asszony történetében válik teljesen nyilvánvalóvá, ahol Jézus, a Vőlegény, élő vízzel oltja a bűnös szamariai asszony szomját...

(Jn 4:13-14) Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Az eljegyzés

Az udvarlást követi a komoly szándék és az egymásnak való elígérkezés. Az elígérkezést jegygyűrű felhúzásával fejezik ki, pecsételik meg. Az eljegyzéssel a fiatalok lefoglalják maguknak egymást, de ez a lefoglalás még nem teljes, hanem csak egy köztes állapot. A fiatalok már hűséget ígérnek egymásnak, de még nincs végérvényesen megpecsételve a kapcsolatuk. A jegyesség még felbontható...

Isten, az idők teljességében, elhatározta, hogy eljön és eljegyezi az embert. A Fiú eljött, hogy teljesítse az Atya akaratát (Zsid 10:9) és megváltsa az embert. Felhúzta ujjára a jegygyűrűt, amikor megtestesült Mária méhében és magára vette az emberi természetünket (Fil 2:6). Isten Fia visszavonhatatlanul a Vőlegényünk lett...

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

Isten nem ember, hogy meggondolja magát és visszadobja a jegygyűrűt. Az ember azonban gyakran állhatatlan... Minden hívő egy menyasszony és Jézus minden krisztuskövetőnek jegygyűrűt húz az ujjára. A kérdés az, hogy ki marad mindvégig hűséges Krisztushoz és a Krisztussal való jegyességhez. Aki mindvégig kitart az üdvözül (Mt 10:22; Mt 24:13, Mk 13:13). Hisszük, hogy ha kitartunk, elnyerjük a teljes megváltást a feltámadáskor, az Istennel kötött házasságban. Aki nem tart ki és hűtlenné válik, az úgy jár, mint amikor a király katonái ujjastól vágják le a gyűrűt a hűtlen szolga kezéről...

A menyegző

Még a legegyszerűbb ember is előbb-utóbb rájön arra, hogy neki akkor jön el a világ vége, amikor meghal. Hasonlóképpen, mindenkinek akkor lesz az Istennel való menyegzője, amikor az élete véget ér. Halálunk és különítéletünk után, az Úr Jézus az Ő jobbján vezet be mindnyájunkat egyenként a mennyországba, mint legkedvesebb hitvesét. Az Úr Jézus poligámiája az egyetlen poligámia, amely nem kelt feszültséget és féltékenységet. Az Úr Jézus, az Ő isteni természetet szerint, minden menyasszonyának egyformán oda tudja ajándékozni Önmagát és képes az Ő jobbjára emelni az egész, Lélek által egy testté összeszerkesztett menyasszonysereget, a Menyasszonyt...

(Mt 25:10) Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.

(Jel 21:2) És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.

A Vőlegény az Eucharisztiában

Az Eucharisztia nem csak szimbólum és nem csak megemlékezés, hanem mély misztérium és valós isteni jelenlét. Az Eucharisztia Krisztus valóságosan feltámadt, élő teste és vére, a kenyér és a bor színe alatt. Ebben a legméltóságosabb szentségben benne van az egész mindenség: a múlt, a jelen és a jövő; a régiek, a mostaniak és mindazok, akik még meg sem születtek (Kol 1:17-20). Az Eucharisztiában benne van az idők színpada és annak közepén a Golgota a megfeszített Megváltóval a kereszten. Az Eucharisztiában ott a Vőlegény, Aki folyamatosan magához öleli az embert, mint szerelmes menyasszonyát, hogy az Atya kebelére vigye. Senki sem juthat az Atyához, csakis a Vőlegény által (Jn 14:6), és senki sem ismeri meg az Atyát, csakis az, akinek Ő kinyilatkoztatja (Mt 11:27). A menyasszony nem az Atya menye, hanem az Atya gyermeke, mert ez a házasság egy természetfölötti, szent, testvéri és istengyermeki házasság...

Ima: Jézusom, segíts mindig hűséges maradni Hozzád és a szent jegyességhez. Ámen.