2014. december 28., vasárnap

A vőlegény

(Mt 9:15) Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

Isten terve kezdettől fogva, hogy feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:3-5)... Nem úgy van, hogy a házasság szemlélteti Isten és az Ő népe kapcsolatát, hanem a házasság alapul Krisztus és az Egyház viszonyán (Ef 5:32). Ezért a szent Eucharisztia, az Úr testével és vérével való táplálkozás és egyesülés, Isten és az ember kapcsolatának és a házasság szentségének forrása és csúcsa (Mt 19:6, 26:26). Amint a vőlegény és a menyasszony közé nem állhat senki, úgy Isten és ember között is egy teljesen bensőséges és intim kapcsolat van. Krisztus egy, de mégis, sok menyasszonynak a Vőlegénye... A alábbi igerészben, az “országot” vonatkoztassuk csakis önmagunkra, a mi saját lelkünkre...

(Iz 62:3-5) A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.

(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”

(Ef 5:32) Nagy titok ez. Én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom!

Az udvarlás

Az eredeti bűn rabságában az ember olyannyira elhagyatott lett, hogy már segítséget sem tudott kérni. A bűn mocsarába rekedt ember már vágyódni sem tudott önmagától Isten és a megváltás után. Az ember helyzete reménytelen volt... Isten azonban, az Ő végtelen jóságában és szeretetében, segítségére kelt az elveszett embernek, és egy mély vágyat, egy tikkasztó szomjúságot támasztott szívében Isten igéje után... 

Ez az Isten utáni vágy, ez a szomjúság az, ami Szentlélek segítő kegyelme által (Jn 6:65), elindítja a bűnös embert az istenkeresés útján. Hajtja és űzi, akár a vadászkutyát a szarvas után, vagy a szerelmes legényt a leány után. Így elkezdődik egyfajta udvarlás, de most már egy megfordított, új formában: a nő, vagyis a leány jár a férfi után...

(Jer 31:22) Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.

(Ám 8:11)  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.

(Jn 6:65) Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

Ez az udvarlás a szamariai asszony történetében válik nyilvánvalóvá, amikor az Úr Jézus, a Vőlegény, élő vízzel oltja a bűnös szamariai asszony szomját...

(Jn 4:10) „Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: »adj innom«, akkor talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.”

(Jn 4:13-14) Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Az eljegyzés

Az udvarlást követi a komoly szándék és az egymásnak való elígérkezés. Az elígérkezést jegygyűrű felhúzásával fejezik ki, pecsételik meg, ami az eljegyzés. Az eljegyzéssel a fiatalok már lefoglalják magukat egymásnak, de ez a lefoglalás még nem végleges, hanem ez csak egy köztes állapot. A fiatalok már hűséget ígérnek egymásnak, de még nincs végérvényesen megpecsételve a kapcsolatuk. A jegyesség még felbontható...

Isten egykor elhatározta, hogy az idők teljességében eljön, és eljegyezi magának az embert (Oz 2:21-22, Jn 1:14). A Fiú eljött a világba, hogy teljesítse az Atya akaratát (Zsid 10:9) és, hogy megváltsa az embert (Zsid 2:17). Felhúzta az ember ujjára a jegygyűrűt, amikor megtestesült Mária méhében, és magára vette emberi természetünket (Fil 2:6-7, Zsid 2:17). Isten Fia visszavonhatatlanul a mi Vőlegényünk lett...

(Oz 2:21-22) Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és irgalmas szeretettel, eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

Isten nem ember, hogy meggondolja magát és visszadobja a jegygyűrűt. Az ember azonban gyakran állhatatlan. Minden hívő egy menyasszony, és az Úr Jézus minden krisztuskövetőnek jegygyűrűt húz az ujjára. A kérdés az, hogy ki marad mindvégig hűséges Krisztushoz és a Krisztussal való jegyességhez. Aki pedig mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 10:22; Mt 24:12-13). Hisszük, hogy ha kitartunk, elnyerjük a teljes megváltást a feltámadáskor, az Istennel kötött házasságban. Aki nem tart ki és hűtlenné válik, az úgy jár, mint amikor a király katonái ujjastól vágják le a korábban neki ajándékozott gyűrűt (Lk 15:22) a hűtlen szolga kezéről és mindenestől elpusztítják (Mt 22:7-8)..

(Mt 10:22) Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.

(Mt 22:7-8) Haragra gerjedt erre a király, és elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztíttatta, a városukat pedig felégettette. Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

(Mt 24:12-13) Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. De aki kitart mindvégig, az üdvözül.

(Lk 15:22) Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!

A menyegző

Még a legegyszerűbb ember is előbb-utóbb rájön, hogy neki is "eljön a világ vége" akkor, amikor meghal. Mindenkinek akkor van a Istennel való menyegzője, amikor a földi élete véget ér. Halálunk és különítéletünk után, az Úr Jézus az Ő jobbján vezet be mindnyájunkat a mennyországba, mint legkedvesebb hitvesét. 

Az Úr Jézus "poligámiája" az egyetlen poligámia, amely nem kelt feszültséget és féltékenységet a hitvesei között. Az Úr Jézus, az Ő isteni természetet szerint, minden menyasszonyának egyformán oda tudja ajándékozni magát (Mt 25:10), és képes az Ő jobbjára emelni az egész Szentlélek által egy testté szerkesztett menyasszonysereget, a számára felékesített Menyasszonyt (Jel 21:2)...

(Mt 25:10) Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.

(Jel 21:2) És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.

A Vőlegény az Eucharisztiában

A szent Eucharisztia nemcsak szimbólum, és nemcsak megemlékezés, hanem mély misztérium és valós isteni jelenlét. A szent Eucharisztiában, a kenyér és a bor színe alatt, az Úr Jézus Krisztus valóságosan feltámadt, élő szent teste és vére van jelen. A legméltóságosabb Oltáriszentségben benne van az egész mindenség: a múlt, a jelen és a jövő; a régiek, a mostaniak és mindazok, akik még meg sem születtek: vagyis az egész teljesség (Kol 1:17-20)... 

(Kol 1:17-20) Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

A szent Eucharisztiában benne van az idők teljes színpada, és annak közepén ott áll a Golgota a megfeszített Megváltóval a kereszten. A szent Eucharisztiában jelen van a Vőlegény, Aki mindig magához öleli az embert, mint szerelmes menyasszonyát, hogy az Atya kebelére vigye a szentáldozásban.

Senki sem juthat az Atyához, csakis a Vőlegény által (Jn 14:6), és senki sem ismeri az Atyát, csakis az, akinek Ő kinyilatkoztatja (Mt 11:27). A menyasszony pedig nem az Atya menye, hanem az Atya gyermeke, mert ez a házasság egy természetfölötti, testvéri és istengyermeki frigy...

Jézusom, segíts mindig hűséges maradnom Hozzád és a Te szent jegyességedhez. Ámen.