A tíz szűz - ismétlés

(Mt 25:1-13) Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.


Ezen a példabeszéden gyakran elmélkedtem, és bevallom, olyan az értelmemnek, mint valami délibáb, vagy mint egy kézzel való halfogás. Amikor azt hiszem, hogy már megragadtam, kisíklik az elmémből, mint a kézzel fogott hal a patakban…

A szüzek

Isten, már az ószövetségben kijelentette prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a vőlegény a menyasszonyát, vagy mint a férj a feleségét (Iz 65:2). Izrael népének Isten iránti hűtlensége, a más istenekhez való elpártolása, vagyis a bálványimádás, a házasságtörõ asszony képével van szemléltetve. De Szent Pál is, az újszövetségben, úgy beszél a házasságról, mint Krisztus és az Egyház viszonyáról...

 
(Ef 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

Ez a kapcsolat annyiban nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi párkapcsolatnál a legény udvarolja, környékezi meg a lányt, addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll: a lány, vagyis a Menyasszony, az Egyház udvarol a Vőlegénynek, aki az Úr Jézus...

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!

Tehát a szüzek mi vagyunk, az Egyház tagjai, akiket szólít a Vőlegény, és akik várják a találkozást az Üdvözítővel, a mi Urunk Jézus Krisztussal...

(Jn 3:29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

A lámpás, az olaj és a láng

A lámpás olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket, és így láthatunk a sötétségben. Ez lelki értelemben nem más, mint az élő hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. 

De honnan van a hit? Az hit Isten ingyenes kegyelme, és a hit csakis Isten által kaphatjuk meg. Ezt kérjük a keresztségben. Isten kegyelme által lehetséges, hogy hiszünk a túlvilágban, és Isten segítő, megszentelő kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...

Ugyanakkor, amint a lámplás nem tud égni ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, ha nem táplálkozik kegyelemmel a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis az élő hittel rendelkező emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. 

De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga az Ősszentség, az Úr Jézus Krisztus...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Mivelhogy Szent Pál szerint Krisztus azonosítja magát a Menyasszonyával, azaz az Egyházzal, Krisztussal misztikus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Az Egyház közvetíti a kegyelmet, az egyszer és mindenkorra elvégeztetett Megváltás művének gyümölcseit. De hogyan teszi ezt?... Hát a szentségek kiszolgáltatása által. A szentségek közvetítik nekünk a megváltás gyümölcseit. Ezek között az első az legszentebb Eucharisztia, hitünk forrása és csúcsa, és minden más szentségnek eredeztetője. De ugyanakkor kegyelmeket nyerünk más eszközök által is, mint pl:

- Az egyéni imában...  

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

- A közösségi imában...

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

- A jócselekedetek által: alamizsna, böjt és az irgalmassági cselekedetek gyakorlása által...

A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja, a hit által, szívünkben lobog a Vőlegényért, Akit noha nem láttunk, de mégis szeretünk...

 
(1Pét 1:8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.

Az istenszereteből származik a felebaráti szeretet. Isten szeretete tesz képessé arra, hogy szeressük az embereket.

Isten, az Őt keresőknek, megadja a megszentelő kegyelmet, mert Ő előbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Őt...

 
(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.

Ezért aztán a tűz, ami az istenszerető ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezői, hanem Isten, és nélküle nem tudnánk sem szeretni, sem viszontszeretni. És a szüzek lámpásai másoknak is világítanak...

 
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

(Mk 4:21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

Az elalvás

Az elalvás azt jeleni, hogy lelki szemeink lecsukódnak. Az élő hitünk lelohad, háttérbe szorul, és a figyelmünket az evilági gondok felé fordítjuk. Elfordulunk az istenes dolgoktól, és elvegyülünk a világi dolgokban. Itt nem kell föltétlenül bűnökre gondolnunk, hanem itt arról van szó, hogy a mindennapi életben, akarva-akaratlanul, hosszabb vagy rövidebb időre, megfeledkezünk Istenről, és bogáncs üti fel a fejét a mi életünkben. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által vigyen véghez. Az ember, legtöbbször, csak teszi a maga dolgát a saját feje szerint, és alig juttat naponta néhány percet az imára, hogy élő hitre ébredjen és Isten jelenlétébe helyezze magát.

Az ébren maradás nem más, mint a lelki szemeink ima általi virrasztással való nyitva tartása. De nehéz szemeinket nyitva tartani!... Milyen nehezek szemhéjaink és milyen hamar lecsukódnak! Belealszunk a világ dolgaiba, belefáradunk a virrasztásba, amint az apostolok is elaludtak a getcemáni kertben. Mindig visszazuhanunk az evilági kötöttségeinkhez...

 
(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Szellemi értelemben az elalvás nem jelent kimondottan bűnt, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egyfajta gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolat tartására, amely az eredeti bűn következménye. Ezt a gyengeséget kell legyőzni Isten kegyelme által, hogy virrasztásban mindig készen állva várakozzunk...

 
(Lk 22:46) Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Az éjfél

Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy időszakot a nap óráival. Ez lehet egy emberi élet időtartalma, vagy lehet akár az egész üdvtörténet. Reggel, dél, este, tizeneggyedik óra, éjfél, elsõ, második vagy negyedik őrváltás, stb... De mi a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy mikor jön a Vőlegény...

Mikor van a Vőlegénnyel való találkozás pillanata? Ebből a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk az Úr Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntő pillanatot élünk meg, lehet egy megpróbáltatásban, vagy lehet akkor, amikor eljön halálunk órája...

A kérdés az, hogy felismerjük-e ezt a pillanatot és, hogy készen állunk-e belépni a megnyitott ajtón...

 
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"

A kiáltó

A kiáltó a Vőlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, lehet a védőszentünk, vagy lehet egy angyal, mint pl. az őrangyalunk...

(Mt 3:3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"

Ők nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az ő hangjukat halljuk szívünkben, ők figyelmeztetnek és ők adnak tanácsot.

Egy király érkezését mindig meghirdetik. A kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle evilági zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...

Az ajtó

Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezető szentségi fokozatok ajtói. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval...

 
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

Az életben, ahány lehetőséget kapunk, az mind lehet egy-egy ajtó, és ez mind lehet az Úr Jézus... Mindig Ő jön elénk, és felkínálja Önmagát, hogy bemenjünk Őrajta keresztül. Ezért aztán nem panaszkodhatunk, hogy meglepett minket az Úr, mert a végső ajtó előtt sok előkészítő ajtó adatik. Ha azokon bemegyünk, akkor nagy valószinűséggel a végső ajtón is bemegyünk...

A végső ajtó pedig a mennyország ajtaja. Ide vezet el minket Jézus és Mária a sok megelőző ajtón keresztül. Ezért méltán nevezzük Máriát is a mennyország ajtajának, mert a végső ajtóhoz vezet, Aki az ő Szent Fia, az Úr Jézus Krisztus. Csakis Ő nyitja vagy zárja ezt a végső ajtót, mert neki adta át a mennyei Atya annak kulcsait...

(Jel 3:7) A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…

A menyegző

A menyegző nem más mint a mennyek országa, az üdvözült szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe előtt hasonlatos a menyegzőhöz...

 
(Mt 22:2) A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre!

A kérdés az, hogy mi bejutunk-e oda? Nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisére való járásba, a szentségekhez való járulásba, az imába, a jócselekedetek gyakorlásába és a nagybetüs SZERETETBE. Ez erős elhatározást és akaratot igényel. Akarnunk kell szüntelenül Istent, akarnunk kell szüntelenül testvéreinket, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni, és akarnunk kell szüntelenül szeretni…

Az életben többször nyílik az ajtó… Ne szalasszuk el ezeket az ajtónyitásokat. Ha életünk ajtónyitásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végső ajtónyitásra?...

Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam. Képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Segíts kérlek ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendő tartalék olajam. Ámen.

A tíz szűz

A kegyelem idején meghallgatlak

(Iz 49:8) Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

A kegyelem idején meghallgatlak - mondja az Úr. De mikor van ez az idő? Hogyan vesszük észre, hogy élhessünk vele, hogy ne suhanjon el mellettünk észrevétlenül?...

Nemrég üdülni voltam a Fekete tenger partján. Ez az üdülés úgy esett, hogy csak szeptember második hetén tudtunk menni. Általában szeptember első hete még elfogadható, ha jó az idő, de a második hét már csak ritkán élvezhető. Ez már tényleg egésszen a szezon vége. 

Amikor megérkeztünk, már érezhető volt az ősz szele, de még mindig olyan volt, mintha nyár lenne. Meleg volt, a szállódák működtek, és a part is tele volt. Az üzletekben és a vendéglõkben érezhetõ volt a csappanás, de ez kellemesen hatott, mert a tolongás egyáltalán nem hiányzott nekünk. Aztán, ahogyan a napok teltek, szinte láthatóan fogyott el minden. Ez az elfogyás, elsorvadás, több sikon is történt: az igazán meleg napsütés ideje egyre inkább csak a déli órákra korlátozódott, délután a tenger víze egyre hamarabb hült le, az utcán és a szállódában egyre kevesebben járkáltak és egyre több szállóda meg butik húzta le a rollóit. Szinte tappintható volt az elmúlás… 

Amikor jöttünk hazafelé, a vonatállomásra menet, a taxisoför is megjegyezte: "Vége…, már minden kihalt…" Valamiképpen ő is gyászolta a szezont, a sok turistát, a tolongást és persze a jó keresetet is. A tengerparti vállalkozónak muszály jól kihasználnia a szezont, mert a téli időszakban abból él, amit nyáron keresett...

Mindez az Iz 49:8 igerészt juttatta eszembe... Úgy éreztem, hogy az élet is valahogy ilyen. Ilyen a mi kegyelmi életünk is: Amikor megismerjük az Urat és megtérünk, ez a mi kegyelmi életünk szezonja. Ezt a "kegyelmi szezont" ki kell használni. Tudatában kell lennünk, hogy ha elhanyagoljuk, akkor az nem fog örökké tartani. Egyszer csak eljön az ősz és eljön a kegyelmi időszaknak a vége. Ekkor a "kegyelmi üdülő" kihalt lesz és a "kegyelmi üzlet" kiürül... Megszűnik a "kegyelmi ingyenkiárusítás" és csak a pusztaság marad...

A kegyelem ideje mist van, és leginkább egybeesik az ember életének idejével. Ezért nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a kegyelem ideje megeggyezik földi életünk idejével. Az évek során Isten nyitva tartja számunkra "kegyelmi ajándékboltjait", "kegyelmi üdülőit" és hívogat, hogy használjuk ki az időt. Hívogat, hogy gazdagodjunk belőle. 

Sokan mellőzik Isten hívását és az élet haszontalanságai után rohangálnak. Vannak aztán olyanok is, akik életük vége felé elkezdenek kapálózni az Úr felé... Keresni kezdenek, mert utoléri őket az elmúlásnak a rettegése. Ezek már csak egy szeptemberi, utolsó szezont kapnak el. Valamennyit elnyernek a kegyelmekből, de az életszentségre nem juthatnak el, mert nem igyekeztek idejében és nem kezdték el ezt a kegyelmi útat amikor kelkett volna...

 
(Lk 13:24) „Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni."
          
Nagyok a mi bűneink Uram Jézus a mulasztások területén! Kérlek, hosszabbítsd meg a "kegyelmi szezont", hogy megmenekülhessünk. Add Uram nekünk az istenfélelem lelkét, hogy le ne hunyjuk szemünket és bele ne aludjunk a világi dolgokba...

Aztán ott vannak az eszesek, akik észreveszik a kegyelmi szezont és maximálisan kihasználják azt. Mindent szorgosan lelkük javára fordítanak, megtermik a gyümölcsöket, megdicsőítik az Úr Jézus nevét a földön. Ezeknek soha nem ér véget a kegyelem ideje, mert elnyerik az élet koronáját. Kövessük ezeknek példáját. Ámen.