Emlékezzél meg

(Jób 7:1-4.6-7) Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.

Jób élete példaként áll mindannyiunk számára. Tömören, amint az írásban is áll:

 
(Sir 2:1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

Jób, Isten szolgája volt és Isten megáldotta õt. Nemcsakhogy tiszta, igaz életet élt, hanem még gyerekeiért is naponta áldozatot mutatott be Istennek. Az Úr példaként hozta fel Jób igaz életét a Sátánnnak (Jób 2). Ekkor a Sátán kikérte Jóbot az Úrtól, hogy megpróbálhassa. Az Úr megengedte a Sátánnak, hogy mindent elvehessen Jóbtól, kivéve az életét. Napokon belül, Jób elveszítette egész családját, vagyonát, egészségét és tisztességét... Emberségébõl kiforgatva, fekélyesen ûl a porban és vitázik barátaival. Õ bíztos abban, hogy nem tett semmit, amivel kiérdemelte volna sorsát, míg barátai, ahelyett, hogy vigasztalák volna õt, szemére vetik vakmerõ szavait...

Jób élete tanulság számunkra

1. Ha Jóbnak és a többi szentnek szenvednie kellett az Úrért, akkor nekünk is szenvednünk kell. Az Úr Jézusban azonosulhatunk Jób szenvedéseivel. Jób elõképe volt a szenvedõ Jézusnak, mi pedig kiegészíthetjük testünkben Jézus szenvedéseit (Kol 1:24). De mi valahogyan azt reméljük, hogy, ha jó keresztények vagyunk, akkor jól fog menni sorunk. Életünk minden bajtól és akadálytól mentes fog lenni. De ez nem így van. A Sátán kikérte Jóbot, hogy megrostálja (Job 2:5-6), kikérte az apostolokat is, hogy megrostálja õket (Lk 22:31) és minket is ki fog kérni, hogy megrostáljon. Ezért, ha felismerjük életünkben Jób keserves panaszait, akkor bízzunk, mert jó úton járunk: a megpróbáltatás útján. Boldog az az ember aki kiállja a megpróbáltatásokat és kitart az Úrban...

(Jak 1:12) Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.

2. Szembesít a Sátán hatalmával. A Sátán szellemi hatalmasság és fejedelemség, még akkor is ha bukott hatalmasság és fejedelemség (Ef 6:12). A szellemi hatalmasságok és fejedelemségek, magas rangú angyalok, akiknek rendeltetésük, hogy Istent szolgálják, az Õ világot fenntartó, éltetõ és megvilágosító munkájában (Kol 1:16). A Sátán angyalai ezt megtagadták és Istennel szembefordultak. De ettõl még nem szüntek meg azok lenni, amik voltak. Attól, hogy ki lettek vetve a mennybõl, le a földre (Jel 12:9), a levegõégbe, még nem szûnt meg hatalmuk. Ezért jaj a földnek és lakóinak, mert a Sátánnak már csak itt van tere kitombolni végsõ dühét. Nekünk, embereknek, csak annyi védettségünk van, amennyire az Úr Jézus hatalma alá futunk. A keresztségben, a szentségek által, az Úr Jézus védõkupolája alá futunk, mint a csirkék a kotló alá, ha vércse kering a baromfiudvar fölött...

(Mt 23:37) Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

3. Ha Jób remélt a feltámadásban és abban, hogy egyszer elnyeri jutalmát, akkor nekünk, keresztényeknek, akik hiszünk Krisztus feltámadásában, méginkább remélnünk kell (1Kor 15:13-16). Ha Jób megérte sorsa megfordulását, akkor nekünk is szemünk elõtt kell legyen eljövendõ boldogságunk. Ma még lehet, hogy könny, nyomorúság és kín az életünk, de mindez egyszer elmúlik és vár ránk a béke meg a nyugalom helye... 

( Zsid 4:9-11) Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

Valami valóságosat

Manapság a Sátán azzal téveszti meg az embereket, hogy õ nem létezik. Sõt, szerintük a személyes Isten sem létezik, hanemcsak személytelen energiák és erõk vezérelik az emberek sorsát és a világmindenséget. Az emberiség, a tehnológia és az ezoteria közt vergõdik... Életét a touchscreen-tõl az avatarig keresi, nem pedig az éltetõ lélekben, Isten Szent Lelkében. Az emberek sokassága sátáni tanításokra hallgat (1Tim 4:1) és mintegy "mátrix"-ban él...Valóságuk a hazugságok függönye, amely eltakatrja elõlük a Valóságot. A kicsinyek, a szegények és az egyszerûek átlátnak ezen a függönyön (Luk 10:21). Sõt, egyeseknek, nincs is függöny... Ha valami igazat keresünk, akkor jusson eszünkbe, hogy csakis egyedül az Úr Jézus Krisztus adhat nekünk valami valóságosat 

(Péld 8:21, Károli) Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem

Ima: Megcsonkított és meggyógyított mellû Szent Ágota segíts minket megpróbáltatásainkban. Ámen.

Prófétát támaszt neked az Úr

(MTörv 18,15-20) Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass. Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ,,Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.'' Erre azt mondta az Úr nekem: ,,Jól mondták mindezt. Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.''

Amikor az Úr kijelentette a Tízparancsolatot Izrael népének Mózes idejében, a Sinai hegyre ereszkedett le sûrû felhõben. Ekkor a hegy füstölgött és az Úr jelenlétét mennydörgések, villámlások meg harsonazengések kisérték (Kiv 20:18). A nép nem közelíthetett a hegyhez, nehogy meghaljanak. A nép félt és rettegett, olyannyira, hogy még a fejüket sem merték felemelni. Könyörögve kérték Mózest, hogy járjon közbe értük, nehogy meghaljanak...

Ezekben az idõkben jelentette ki az Úr Mózesnek, hogy egy olyan prófétát fog támasztani majd, aki hasonló lesz ehhez a rettegõ néphez (MTörv 18:18). Tõle majd nem fognak félni, amikor elmondja mindazokat a parancsolatokat, amelyek a füstölgõ Sinai hegyen hangzottak el mennydörgések, villámlások és hasonazegések közepette. Akkor majd nem lesz mentsége ennek a hûtlen népnek, hogy nem értette meg azokat, mivelhogy félt... Akkor majd számon lesz kérve minden parancsolat, amit Õ hirdet és meg lesz boszúlva minden törvénytelenség...

Az Ige testté lett (Ján 1:14) és megszületett Bethlehemben, egy istállóban, mert nem jutott hely neki a szálláson. Jászolban feküdt csendesen, miközben Mária és József mosolygó csodálattal szemlélgették, talán egy szamár, meg egy tehén társaságában. A pásztorok is odaérkeztek, talán egy fázós báránykával a subájuk alatt, de õk sem rettegtek, hanem megindult lélekkel ereszkedtek térdre, hogy megcsodálják azt a nagy ajándékot, amelyrõl az angyalok zengtek nekik a legelőn (Luk 2). Ez a „Próféta” csendben és alázatban jött el küldetése végrehajtására és övéi felismerték (Jn 1:45). Amikor befejezte küldetését, jelentést adott elvégzésérõl, mondván, hogy: Beteljesedett (Mt 19:30)!...

Az emmauszi tanítványok kiábrándulva hagyták ott Jeruzsálemet, a borzalom színhelyét (Lk 24:13). Mindaz, amiben hittek és reméltek semmivé vált... Keserüség, kiábrándultság és csüggedség volt szívükben. Hát erre áldoztuk eddigi éveinket, életünket? Hát hiábavalóan hittünk? Ekkor a feltámadt Krisztus szegõdik melléjük és miután meghallgatja panaszukat, szemükre veti értetlenségüket, hitetlenségüket. Hogy nem értik mindazt, amit a próféták jövendöltek a Messiásról (Lk 24:25)? És elkezdi magyarázni nekik az írásokból, hogy melyik próféta, milyen formában jövendölt Róla... A tanitványok szíve lángolt (Lk 24:32), de mégis, csak az utolsó pillanatban, a kenyértörésben ismerik fel a Mestert. Pedig Õ az a „Próféta”, amely megígértetett kezdetektõl fogva...

Ima: Add Uram Jézus, hogy szívünkkel értsünk Téged és mindig felismerjünk. Ámen.

Hittek Istenben

(Jón 3:1-5.10) Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.' Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!' Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

Jónás próféta az ószövetség talán egyik legemberibb és legérdekesebb prófétája. Ő nem akar vitézkedni, nem akar tetszelegni prófétai küldetésében, hanem simán megszökik küldetése elől... Jónás menekül Isten színe elől... Nem akar elmenni Ninivébe, a nagy birodalom fővárosába, hogy Isten szavát közvetítse. Isten ekkor üldözni kezdi őt a természet erejével, olyannyira, hogy még a hajósok is megértik, hogy valakivel nagyon nincs rendben valami a hajó fedélzetén. Végül felfedezik Jónást a hajó legalján, leleplezik bűnösségét és kidobják a hajóról a tengerbe. A tenger vizében elnyeli őt egy nagy cethal, amelyet Isten rendelt oda. Három nap és három éjszaka volt a hal gyomrában. Ekkor Jónás olyan zsoltárokkal fohászkodik, amelyek mind az Eljövendő szenvedéseire utalnak. Ezután Isten parancsol a cethalnak, és az kidobja Jónást a partra...

Jónás próféta sorsa ezekben az eseményekben az Úr Jézus Krisztus küldetését, halálát és feltámadását vetíti előre. A jelek által utal a végső és legnagyobb Prófétára (MTörv 18:18-19), akinek sokat kell szenvednie, akinek alá kell szállnia a poklokra, de, akit harmadnapra kidob magából a sír, mivelhogy feltámad a halálból...

(MTörv 18:18-19) Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót. Szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Ha valaki nem akar hallgatni a szavaira, amelyeket a nevemben hirdet, azon én fogom ezt számon kérni.

Ezért hívatkozik az Úr Jézus Jónás próféta jelére, amikor jelt kérnek tőle a zsidók...

(Mt 12:39-40) A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.

(Lk 11:29) Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.

Ugyanakkor, Jónás próféta történetében önmagunkra is ismerhetünk... Mi is gyakran vonakodunk megcselekedni Isten akaratát... Kényelmetlen, zavarbaejtő és fájdalmas ez számunkra. Inkább hátat fordítanánk Istennek, és elrejtőznénk az Egyház hajójának legmélyén (1Pét 3:20). Hadd háborogjon a népek tengere (Jel 12:18), hisz az Egyház hajója sokat kibírt már. Ezt is kibírja nélkülem... 

(1Pét 3:19-20) Így elment a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt azoknak, akik hitetlenek voltak akkor, amikor Isten Noé korában türelmesen várt, míg a bárka föl nem épült. Ebben csak kevés, mégpedig nyolc lélek menekült meg a víz által.

(Jel 12:18) Aztán megállt a tenger fövenyén.

De Isten akarata nem ez, és meglehet, hogy bennünket is kidobnak a hajóról, a tenger habjai közé, vagyis a népek közé, hogy teljesítsük Isten akaratát... Küldetésünk pedig az evangélium, az örömhír hirdetése és átadása, Jónás jelének felmutatása, hogy amint három nap és három éj után kidobta a hal Jónást a partra, úgy a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus is feltámadt a halálból. Mi is pedig Őbenne fel fogunk támadni az utolsó napon. Ez a mi reménységünk (Zsid 10:23)... 

(Zsid 10:23) Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett, mert hűséges az, aki az ígéreteket tette...

Hirdessük hát mi is ezt a mai "házasságtörő" nemzettségnek (Mk 8:38), amely a temetési menet soraiban, a szent kereszt és a pap mögött, tagadja a feltámadást, és szállóige lett közöttük, hogy: Ki tudja! Még egy se jött onnan vissza...

(Mk 8:38) Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.

Jónás magatartása nagyon érdekes... Nem elég, hogy megfutamodott a küldetése elől, de amikor látja, hogy a nép, az ő kikényszerített prófétálására megtér, akkor megharagszik. Pedig hát Ninivé lakói hittek neki, mert azok hittek Istenben és félték Őt. De Jónás inkább bánkódik egy ricinusbokor hervadása miatt, amely árnyékot vetett rá, minthogy örülne a rengeteg ember megmenekülésén. Mi is inkább ragaszkodunk életünk semmiségeihez, minthogy kilépnénk a napra, vagyis Isten gondolatainak világosságára és megértésére. Inkább örülnénk annak, ha a bűnösök elnyernék méltó büntetésüket, mint annak, ha megtérnének (Lk 15:10) és életük lenne... De vajon, mi hiszünk Istenben?...

(Lk 15:10) Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.

Ez a szetirási rész, Isten nagy irgalmasságát, jóságát és szeretetét mutatja meg nekünk. Ezért legyünk hát értelmesek, és bármit is szemlélünk a világban, ami elszomorít bennünket: politikát, gazdaságot, pénzűgyeket, művészeteket, zavargásokat, háborúkat vagy ökológiai katasztrófákat, mindig jusson eszünkbe, hogy Isten mindig nagyon szereti az embert... Ő egy emberszerető Isten...

Uram Jézus, mi rest és hűtlen szolgák vagyunk. Légy irgalommal irántunk. Ámen.

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

(1Sám 3,3b-10) Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: ,,Itt vagyok!’ Azután odafutott Hélihez és azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Héli azt felelte: ,,Nem hívtalak, menj vissza és aludj!’ Elment tehát és aludt. Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Az ezt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!’ Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment, és azt mondta neki: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: ,,Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!’’’ Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: ,,Sámuel, Sámuel!’ Sámuel erre azt felelte: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!’

Az ószövetségi Izraelben időről időre próféták támadtak (Lk 7:16). Ezek olyan emberek voltak, akiket Isten már anyjuk méhében kiválasztott és elkülönített magának (Bir 13:7, Lk 1:15). Elhívta őket a világ dolgaitól, hogy csakis Őneki szolgáljanak (1Kir 19:19). Ezek a próféták fel lettek kenve a Szentlélek erejével, és képesek voltak hallani Isten szavát (Szám 24:4), hogy közvetítsék a népnek, hogy bepillanthassanak a szellemi világba, és megláthassák Isten trónját meg az angyalok seregeit (Iz:6:5; Ez:1)...

(Szám 24:4) Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát – Istentől kap választ, a szeme megnyílik...

(Bir 13:7) »Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.«

(1Kir 19:19) Illés tehát elindult onnan, és rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá, és rávetette palástját.

(Iz 6:5) Ekkor így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis látták szemeim a Királyt, a Seregek Urát!”

(Lk 1:15) Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.

Ezek az emberek szóltak a jövőről, a háborúk végkimeneteléről, a nép bűneiről, és nemegyszer csodásan gyógyítottak (2 Kir 5:14), vagy halottakat támasztottak fel (2 Kir 4:34). Volt, amelyik nem halt meg, hanem tüzes szekéren távózott az égbe (2Kir 2:11), és volt, amelyik még halála után is szólt a királyhoz (1Sám 28:15)...

(2Kir 2:11) Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.

(2Kir 4:34) Aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt a gyermekre, s rátette száját a szájára, szemét a szemére, s kezét a kezére, s ráborult. Ekkor meleg lett a gyermek teste.

(2Kir 5:14) Lement és megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint. Ismét olyan lett a teste, mint egy kisgyermeké, és megtisztult.

(2Sám 28:15) Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: „Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél?” Azt mondta erre Saul: „Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni sem próféták, sem álmok által: téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem.”

Ezekben az emberekben egy volt a közös: mind hallották Isten szavát. Ők voltak azok, akik látnok emberek voltak, mert Isten dolgait láthatták, de méginkább halló emberek, mert Isten szavait hallhatták. Ők egyfajta adó-vevő készülékek voltak Isten és Izrael népe között... Őnekik bárki bármit mondhatott, bármit hazudhatott, vagy bármilyen cselt szőhetett, csak félrevonultak Istennel, és Isten kinyilatkoztatta nekik az igazságot. Még a király sem vezethette félre a prófétát (2Sám 12:7)...

(2Sám 12:7-9) Azt mondta erre Nátán Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: »Én kentelek fel Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből. Neked adtam urad házát, és öledbe urad asszonyait, neked adtam Izrael és Júda házát, és ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked. Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, és tettél olyasmit, ami gonosz az én színem előtt?! A hettita Uriást megöletted karddal, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt, feleségét pedig feleségül vetted!

Joel próféta által jelentette ki az Úr, hogy az utolsó időkben nem úgy lesz, mint az ószövetségi időkben, hogy csak ritkán és csak néhány ember lesz próféta, hanem akkor majd Isten kiárasztja a Szentelket minden népre, és sokan fognak majd prófétálni és álmokat látni (Jo 3:1)... 

(Jo 3:1) Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.

Régen csak kevés embert kentek fel Isten prófétájává, de ma, a bérmálás szentsége által, rengeteg prófétát ken fel az Egyház. Sajnos az emberek nem hiszik el, hogy aki a bérmálás szentségében részesül, az semmivel sem kevesebb méltóságban, mint Sámuel, Illés, Elizeus vagy Ezekiel próféták. Keresztelő Szent János a legnagyobb volt az asszonyok szülöttei között, de a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála (Lk 7:28)...

(Lk 7:28) Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.

A bérmálás szentsége által megkaptuk lelkünkbe a kegyelmet a prófétai szolgálatra, a nyilvánosságra lépésre és a hitvallásra. Megkaptuk a királyi papság és prófétaság lelkét (1Pét 2:9), annak szerszámos ládáját és fegyverzetét (Ef 6:13-17). Hogy ezt a szerszámos ládát kinyissuk-e, illetve a lelki fegyverzetet felöltsük-e, az csakis a mi döntésünktől függ...

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.

(Ef 6:13-17) Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.

A bérmálás szentségének kegyelmi karaktere nem múlik el belőlünk, és az Istentől kapott leki felszereltségünk nem enyészik el, mert Isten nem vonja vissza kegyelmi ajándékait. Ami elveszik és elenyészik, az az idő, amit arra fordíthatnánk, hogy lelki csatornánkat kitisztítsuk, hogy azon keresztül a Szentlélek kegyelmeit elnyerjük (Apcsel 19:2), és a kegyelmi áramlás tüzét szívünkbe fogadjuk. Elveszik és elenyészik az az esély, hogy nyilvánosan színre lépjünk a hit átadására, védelmére és az evangélium terjesztésére. A készlet mindig ott van a lelkünkben mag formájában, csak ki kell bontani azt és használni kell. Akkor majd idővel az ásóból nyolc soros szántóekével felszerelt traktor lesz, és az igazság kardjából légi flótára szerelt lézervezérelt fegyverzet...

(ApCsel 19:2) Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

(1Ján 3:9) Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek.

Hallottad már a szívedben Isten szavát?... Hallottál már valaha égi szózatot? Vagy azt gondolod, hogy ez csak egy ősi szentírási történet? Ha nem, akkor még nem tapasztaltad meg Isten hangját... De ha igazán keresni fogod, akkor Ő előbb-utóbb kinyilatkoztatja magát neked, és szólni fog hozzád (Jn 14:21)... 

(Jn 14:21) Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

Hogy mit fog mondani? Lehet, hogy valamit, ami csak rád tartozik. Lehet, hogy valamit, ami a közösségre tartozik. Lehet, hogy megoszt veled valamit, amit a jövőre vonatkozik, amit vagy el kell mondanod másoknak, vagy nem... Majd akkor meglátod... akkor majd megtudod... akkor majd megérted... 

De addig is ki kell pucolnod lelki csatornádat a világ szennyétől. Istennek kell szánd az idődet, életedet, és még valami... ne tekints vissza a korábbi életedre, mert azt mondja az Úr: Aki megfogja az eke szarvát és visszafelé tekintget, nem alkalmas Isten országára (1Kir 19:20; Sir 38:25-27; Lk 9:62)...

(1Kir 19:20) Az tüstént otthagyta az állatokat, utána futott Illésnek, és azt mondta: „Hadd adjak búcsúcsókot apámnak és anyámnak, aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: „Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.”

(Sir 38:25-27) Szabad idejének köszöni bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre! Hogyan is telhet el bölcsességgel, aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik, ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgában jár-kel, akinek borjú körül forog a beszéde, barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek hizlalása a gondja!

(Lk 9:62) Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Uram Jézus, az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérünk Téged küld munkásokat az aratásba. Ámen.

Kelj föl

(Iz 60:1-6) Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse. Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik.

Kelj föl... De kinek kell fölkelnie? Annak, aki már a földön van, aki összerogyott, akinek már minden ereje elfogyott. Igen... Az üdvösség felé vezető út, a kereszthordozás (Mt 16:24), a megpróbáltatások, gyakran teljesen kimeríthetik az embert... Ilyenkor az ember azt kérdezi magában: Hogyan lehetséges Uram, hogy a Te igád édes és a Te terhed könnyű (Mt 11:30)?...

(Mt 11:30) Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.

(Mt 16:24) Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem."

De hiszen én teljesen ki vagyok merülve!... El vagyok senyvedve, ki vagyok száradva... Hol vagy? Mikor jõsz már el, hogy segíts rajtam?... Mikor öntesz már belém új erőt, hogy szárnyalhassak mint az ifjú sas (Iz 40:31)?...

(Iz 40:31) ...de akik az Úrban bíznak,új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el,járnak, és nem fáradnak el.

Hiszen látod, hogy csak Benned bízok! Ha csak megérintesz, megújulok, és felegyenesedve újból harcra kelek (Dán 10:18-19). Hiszem, hogy egyszer eljősz... Hiszem, hogy ha késel is, egyszer eljősz, és nekem ki kell tartanom a végsőkig (Zsid 10:37). Meg kell erősítenem rogyadozó térdemet (Zsid 12:12), és le kell csillapítanom a háborgó, lázadozó lelkemet... 

(Dán 10:18-19) Erre ismét megérintett engem az, aki emberhez hasonlónak látszott, megerősített, és így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfi! Béke veled! Légy erős és légy bátor!” Amikor ezt mondta nekem, erőre kaptam, és így szóltam: „Beszélj, Uram, mert megerősítettél.”

(Zsid 10:37) Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő, és nem késik.

(Zsid 12:12) Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.

Ma még sötétség van az életemben, és a világosságom csak pislákoló mécses (Mt 12:20), de hiszem, hogy amint Te a világ világossága vagy a világban (Jn 8:12), úgy én is világosság leszek (Mt 5:14) a Te kegyelmed által. Ragyogni fogok, amikor eljön az én időm a Te terved szerint (Dán 12:3; Mt 13:43)... 

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 5:14-15) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van.

(Mt 12:20) A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap.

Hiszem, hogy Neked terved van velem, csak el kell jőjjön az ideje. Akkor majd emberek hallgatnak tanításomra, amint a Tiédre is hallgattak (Jn 15:20) és megtérve, újjászületnek lélekben... 

(Jn 15:20) Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd.

Ők majd olyanok lesznek, mintha fiaim és leányaim lennének. Pedig nem az enyémek, hanem a Tiédek és az Anyaszentegyházé...
Az Egyház fenn, magasan ragyog az utolsó időkben, és hegyként emelkedik ki a népek közül. Minden nép odajárul, és elhozzák hódolatukat a bethlehemi kisded helytartójához, földi nagykövetéhez. Hétről-hétre megtelik a Szent Péter tér, és minden nemzet fiai hallgatják az Angelust. Ünnepi alkalomkor ajándékaikat rakják trónusának lábához. Minden nép Sion hegyéhez járul, hogy hódoljon Izrael Istenének (Iz 56:6-8). Odaviszik az aranyat és a tömjént a bethlehemi kisded lábaihoz (Iz 18:7), és azt mondják: Gyertek! Kövessük Őt, és tanuljuk meg az Úr útját (Iz 2:3)...

(Iz 2:3) Odamegy számos nép, és így szólnak:„Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Tanítson meg minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!” Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.

(Iz 18:7) Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényes bőrű nép, a közel és távol rettegett nép, az erős és eltipró nemzet, melynek földjét folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.

(Iz 56:6-7) Az idegenek fiait pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; azokat, akik megtartják a szombatot, s vigyáznak nehogy megszentségtelenítsék, és ragaszkodnak szövetségemhez, őket mind elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem házamban, az imádság házában. Égő- és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára.

(Iz 60:4-5) Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek,s a lányaidat ölükben hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.

(Mik 4:1) A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda. „Gyertek – mondják –,menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava.

  

 

Uram Jézus, segíts, hogy mindig hűségesek legyünk, hogy mindigvégig kitartsunk az Egyház hitében és a szentekkel való közösségben. Ámen.