A németországi teológia egyik fellegvárában volt a múlt században két nagyon képzett fiatal teológus. Az idő teltével a két teológus útja egyre inkább eltávolodott..Az egyik egyre inkább konzervatív lett, oszloppá és kősziklává vált, míg a másik egyre inkább liberális, progresszív, lázadó és romboló lett. A két ember sorsa mára két ellenpólust testesít meg az Egyházban. Teljesen különváltak útjaik, és közöttük egy összeegyeztethetetlen ellentét alakult ki. Ez valahogy olyan, mint amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől...
A nyugati világ, ami persze nem azonos a nyugati kereszténységgel, előszeretettel pártolja a liberálist, a progresszivat, a rombolót, a sötét oldalra elcsúszottat, és káromolja az igazat, a sziklát. És ennek talán így kell lennie… Annak idején is, inkább választota a nép Barabást, mint az Úr Jézust. De nem is ez a lényeg... A lényeg az, hogy ez az utóbbi ember belekövesedett, úgymond belemumifikálódott téves nézeteibe, meggyőződéseibe. És ő nincs egyedül ezzel, hanem sokmillió ember lelki állapotát szemlélteti...
Miért van ez így, és mit lehetne tenni?... Isten nem avatkozik bele közvetlenül és erőszakkal az ember nézetének kialakulásába, mert tiszteli az ember szabad akaratát, akit az Ő képére és hasonlatosságára teremett. Nem nyúl bele az ember lelkébe durva kézzel, csavarhúzóval, hogy helyreigazítsa azt, és hejreállítsa az emberi lélek eltorzulásait. Viszont Isten szüntelenül, egy életen át, hívja az embert, hívogatja vissza a helyes útra, hol a szeretet puha kötelékeivel, hol súlyos láncokkal, hogy megszabadítsa, megtisztítsa és meggyógyítsa őt.
Szent Pál szeretethimnuszának nem lehet ellene mondani. A szeretet mindent remél... De ott van a hideg józanság is, meg az élettapasztalat, amely könyörtelenül bizonyítja, hogy a mumifikálódótt, megkövesedett lelkű, tévedéseiben megrögzött ember, nem sokat változik. Ami lekövesedett, a szennybe, a ganéba keveredett, azt már nagyon nehéz kiemelni, megtisztítani, életre kelteni és helyes útra terelni. És ez annál nehezebb, minél magasabb rangú, képzettebb vagy idősebb emberről van szó...
(1Kor 13:4-7) A szeretet hosszan tűr, a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
Sokan hisznek Istenben, Jézus Krisztusban és vallásosak a maguk módján, de életük bizonyos területe tévedésbe rekedt, lelkük mumifikálódott, ami aztán lelki bénaságba és tisztátalanságba juttatta őket. Ezért aztán:
Sokan hisznek Istenben, Jézus Krisztusban és vallásosak a maguk módján, de életük bizonyos területe tévedésbe rekedt, lelkük mumifikálódott, ami aztán lelki bénaságba és tisztátalanságba juttatta őket. Ezért aztán:
- Van, akinek hitét okkult tanok járják át, és miközben Jézus Krisztust vallják és gyakorolják a hagyományos vallásosságot, mindenféle boszorkányságot, mágiát és okkult praktikákat követnek (reiki, asztrológia, horoszkópok, jóga, természetgyógyászatok, akupunktura, stb.).
- Van, aki a vallásosságot nemzeti sérelmei, vagy idegengyülölete igazolására használja, nem ritkán keverve azt okkultizmussal is. Az ilyen nem egyszer súlyos tragédiához vezetett a történelem folyamán.
- Van, aki az evangéliumot a szegények és a gazdagok közötti osztályharc eszközévé, vagy a nemzeti kisebbségvédelem eszközévé alacsonyítja le. Pedig az evangéliumot nem lehet kisajátítani, vagy ketrecbe zárni. Az evangélium ugyanúgy szól a gazdagnak is, mint a szegénynek, és ugyanúgy szól az elnyomó nemzetnek is, mint az elnyomott kisebbségnek. Isten igéjét nem lehet bunkósbotként használni, sem furfangosan kiforgatni. Mindig lesznek elfogultak és érdekeltek, akiknek a hamis beszéd csiklandozza fülüket, de a tiszta szívűek hamar átlátnak a szitán, és elfordulnak a hamis igehirdetéstől.
- Van, aki megszállottan hirdeti Jézust, sokakat megtévesztve. Üvölt és rohangál a színpadon emberek ezrei, tízezrei előtt, és az embereknek eszükbe sem jut, hogy az Úr Jézus és az Ő igazi követői nem szoktak magukból kikelve üvöltözni szípadokon, mert bennük Isten országa szelídség, alázat, béke, kedvesség, engedelmesség, stb.
- Van, aki az igét saját erkölcsi romlottságához igazítja, és szerinte az Úr Jézus is meleg volt, vagy nős. Más evangéliumokat keresnek, vagy szent grált és a templomosok kincseit. Az ilyenek szerint a cölibátus természetellenes, és a nőket is okvetlenül pappá kellene szentelni.
Sokféle tévedés létezik, de egy közös bennük: belemumifikálódnak az ember lelkébe, és lealacsonyítják azt. Így aztán az ilyen ember egy életén át téves nézeteit szajkózza, egyre inkább lealacsonyodik és egyre tisztátalanabbá válik. Lassan olyan lesz a lelke, mint egy ganés istálló vagy, mint egy pöcegödör, amint a La Saletti Szűzanya panaszolta Melanie-nak. Az ilyen ember amerre csak jár, mindenhol lelki bűzt áraszt, amitől a finom lelkű emberek elhúzzák az orrukat és elfordulnak...
Az a sajnálatos, hogy ez a lelki állapot olyan is, mint a mocsár, vagy mint a mozgó homok. Ahogy az ember belereked, minden vergődése még mélyebbre sülyeszti. Nincs szabadulása, vagy majdnem lehetetlen a szabadulása. Az ember önerőből nem tudja megfordítani élete zátonyra futott hajóját (1Tim 1:19), és nem tudja önmagát kihúzni a mocsárból. Ezért aztán sokan halnak meg bűneikben és tévedéseikben. És ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az Úr Jézus Krisztuson kívül nincs más szabadító...
(1Tim 1:19-20) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.
Azt tanultuk, hogy senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe. Főleg akkor nem, ha az az ember hitt is egyképpen az Úr Jézus Krisztusban. Joggal remélhetjük, hogy az ilyen piszkos lelkű emberek is végül irgalmasságra lelnek...
Az Úr Jézus levetette ruháját, kötényt kötött derekára és megmosta a tanítványok lábát. Nem utálta a "dirty job"-ot, a piszkos munkát. Azt mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Ez ma is így van, amikor az Úr Jézus és angyalai, munkálkodnak a mumifikálódott, fekális állapotú lelkeken. Csak sejteni lehet, hogy micsoda "dirty job" lehet ott, és mekkora lehet Isten szeretete, amely arra készteti, hogy a bűn mocskába rekedt embert megmentse, megtisztítsa, hogy alkalmassá tegye a mennyek országára...
Néhány sürgető kérdés:
1. Mennyire mumifikálódtunk bele a saját tévedéseinkbe és a lelki pöcegödrünkbe?...
2. Ha megsejtettük lelkünk rossz állapotát, van-e bátorságunk szembenézni önmagunkkal?...
3. Hisszük-e hogy az Úr Jézusnak van hatalma megszabadítani minket téves meggyőződéseinkből és tisztátalanságunkból?...
