Én vagyok az igazi szőlőtő

(Jn 15:1-9) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Tamási Áron írta az Ábel Amerikában (1934) regénye végén: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ez a mondat azt akarja kifejezni, hogy az ember természetéhez tartozik, hogy valahová tartozzon, valahol otthon legyen, valahol egy ajtón belül lehessen...

Elõször édesanyánk méhébe óltódtunk bele, aztán egy családba születtünk, majd fozkozatosan kivezettek bennünket a világba. Ekkor kezdõdött el bennünk az elidegenedés, ekkor kezdtünk elszakadni a testi beleoltottságunktól és egyre inkább feszültéggé válik bennünk a hovatartozásunk és az életünk céljának nagy kérdése. Ha nem fedezzük fel, hogy e világban csak vándorok vagyunk, hogy beleoltottságunk nem lehet csak testi, nem lehet csak e világból való, akkor egyre inkább megrekedünk életünkben, emberségünkben és lelki fejlõdésünkben.

A keresztség szentsége

A természetfölötti, lelki beleoltottságunk, a keresztség szentsége által történik meg. Ez a legfontosabb beavató szentség, amelyet nem tudatosítunk kellõképpen. A keresztség szentsége által, legyen az akár csecsemõ keresztség, akár felnõtt keresztség, a megkeresztelt személy lelke visszaoltatik az isteni életbe, a Szentháromság isteni életébe, a Fiú pontján...

Mivel a szentháromságos egy Isten misztérium, ezért képzeljük el a Szentháromságot, mint egy egyenlõ szárú háromszöget. A háromszög egy-egy oldala, illetve sarka, a Szentháromság egy Isten egy-egy személyét jelképezi. Mi, megkereszteltek, a keresztség szentségének kiszolgáltatása által, beleoltatunk az isteni háromszög Fiú sarkába és ezáltal megnyittatik nekünk, a Fiú ponján, az isteni kegyelem forrása, amelyen át belénk árad az isteni kegyelem szent kenete...

A keresztség egy karaktert pecsételõ szentség, amely által eltöröltetik lelkünkben az õsbûn következménye, részesei leszünk a Szentháromság isteni életnek és a Fiú érdemei által, Isten fogadott gyermekei leszünk. A keresztségben Isten lefoglal magának bennünket jogilag is, az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozatának gyõzelme által és elûzi az ördögöt az életünkbõl...

Ami nem szûnik meg a keresztség szentsége által, az a bûnre való hajlamunk. Ezért, egy életen át, kisérthetõek vagyunk és nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben. Életünk egy folyamatos küzdelem a Krisztusban való megmaradásért...

(Mt 28:19) Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében...

A bûnbánat szentsége

Mivel egy életen át kisérthetõek vagyunk, nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben és életünk egy folyamatos küzdelem a Krisztusban való megmaradásért, ezért Isten, az Õ végtelen irgalmasságában, megadja nekünk a második ugródeszkát, az isteni életbe való visszaoltódás lehetõségét, a bűnbánat szentsége, vagy másképpen, a kiengesztelődés szentsége által.

Szent Pál azt mondja, hogy aki azt gondolja, hogy áll, kapaszkodjék. Senki sincs biztonságban és senki sem mentes az elbukástól. De akinek van hite, ha hétszer bukik is el, ismét feláll... A bûnbánat szentsége annyiban különbözik a keresztség szentségétől, hogy az nem karaktert adó szentség. Az istengyermekség pecsétje eltörölhetetlenül belénk van írva, olyannyira, hogy még az elkárhozottakon is látható. A bûnbánat szentsége, az elbukott istengyermeket újból felemeli és ismételten visszaoltja a kegyelem forrásába, Jézus Krisztusba...

A bûnbánat szentségét, a kiengesztelõdés szentségének is nevezik, ezért annak kiszolgáltatása, az Istennel való kiengesztelõdés szolgálata. Ezt a szolgálatot Úr Jézus az apostolokra és azok utódaira  bízta a kulcsok hatalma által (Mt 16:19; Mt 18:18):

(1 Kor 10:12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

(Péld 24:16) Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.

(2 Kor 5:18) Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát.

A Szentlélek keresztség

Habár meg vagyunk keresztelve, meg vagyunk bérmálva és rendszeresen szentgyónáshoz járulunk, tehát bele vagyunk oltódva Krisztusba, mégsem vagyunk eléggé nyitottak a kegyelem befogadására. Ez azért van, mert habár megkaptuk az istegyermekség karakterét, rajta csüngünk a kegyelem forrásának csapján, mégis, a belénk oltott lelki csatorna el van dugulva... Ezt a lelki eldugulást, a világias lelkület és a világ szerinti gondolkodás okozza. Hasonlatos ahhoz, amikor a ház csatornáját eldugják a száraz falevelek. Ilyenkor ki kell dugni a csatornát... Hasonlóképpen, ha megnyitjuk szívünket Jézus Krisztus elõtt, bűneinkből megtérünk és teljes szívünkbõl kérjük a Szentlelket, akkor a testvérek imája által, a Szentlélek, mint szent tûz, vagy mint élõ víz, kidugja lelkünk csatornáját. Ezáltal, eggyre jobban beleoltódunk az isteni életbe, egyre inkább részesei leszünk az isteni kegyelem kincsestárának, a lelki adományoknak és a karizmáknak...
 

(Róm 12:2) És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

(1 Kor 12:4) A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz.

(Jak 5:16) Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.

A Krisztus szenvedéseivel való egyesülés

Az igazi szõlõtõbe való beleoltódás nemcsak a kegyelem vigasztaló jelenlétét jelenti, hanem szenvedést is. Manapság a krisztuskövetõk botránykövévé vált Jézus követelménye és keresztje. A mai krisztuskövetõk csak Jézus ígéreteit, vigasztalásait és örömeit hallgatják szivesen, de szenvedéseinek kelyhétõl meg keresztjétõl írtóznak és megfutamodnak. Pedig nincs más eszköz a Krisztusba való igazi beleoltódásra és a Vele való egyesülésre, mint részesülni az Õ szenvedéseiben...

(Mt 10:38) Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.

(Mt 20:22) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték.

(1 Pét 2:7-8) Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.

(Lk 20:18) Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

A zsidók elsõbbrendüsége

A Krisztusba való beleoltódottság és a szent hierarhia (Mt 20:23) szempontjából, van aki a zsidókat másodrendûeknek tekinti és van aki elsõbbrendûeknek. Sokan azért tekintik a zsidókat másodrendûeknek, mert a zsidók nem fogadták be az Üdvözítõt és ezért szerintük Isten elvetette õket. Mások pedig a zsidókat továbbra is elsõbbrendûeknek tekintik, mert Isten nem vonja meg igéreteit és adományait. Szerintem is ez a helyes álláspont...

Szent Pál részletesen kifejti a rómaiakhoz írt levelében, miszerint a zsidók keménynyakúsága arra szolgált, hogy az evangélium eljusson hozzánk is, a pogányokhoz és a pogányok ivadékaihoz. Az utolsó idõkben viszont, Isten csodálatos módon megkönyörül a zsidókon is. A zsidók elsõdlegesek a dicsõségben, mert közülük származik az Üdvözítõ, a felelõsségben, mert aki többet kapott, attól többet is kérnek számon (Lk 12:48) és mert az Új Jeruzsálem kapuin is zsidó nevek fognak állni...
 

(Lk 2:29-32) Most bocsátod el, Uram, ok szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.

(Róm 2:9-10) Gyötrelem és kín lesz minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek; viszont dicsőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.

(Róm 11:1-4) Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek.” És mit mond neki az isteni válasz? „Meghagytam magamnak hétezer férfit,  akik nem hajtottak térdet Baál előtt.”

(Róm 11:15-21) Mert ha az ő félreállításuk a világ megbékélését szolgálja, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? Ha a termés zsengéje szent, a belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyan: „Azért törték le azokat az ágakat, hogy engem beoltsanak” Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj. Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni!

(Jel 21:12-14) Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Krisztus teste és az igazi szõlõtõ

Az igazi szõlõtõ és a szentpáli Krisztus misztikus Teste (1Kor 12:12-27) hasonlatai között annyi a különbség, hogy a szõlõtõ hasonlatnál ott vannak a gyümölcsök is, meg a kertész is, Aki a mennyei Atya. Krisztus misztikus testének tagjai a szõlõvesszõk és a szõlõtõ a test feje, maga Krisztus.

Krisztus misztikus testében a szerepek, az adományok és a szolgálatok vannak kiemelve (1Kor 12:4-11; 28-31), míg a szõlõtõ példázatánál a vesszõk táplálása és azoknak gyümölcsei. A szõlõvesszõk pozíciói trónusok és székek (Mt 20:23), amelyek a szentnek vannak fenntartva kezdetektõl fogva. Minden székbe csak az ülhet bele akinek azt szánták...

(Mt 20:23) Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

 

 

Az szõlõvesszõk sorsa

Tekintsük az ember lelkét szõlõvesszõnek, ágnak, bokornak vagy akár fának, de tudnunk kell, hogy ha Krisztusban gyökerezik, akkor jó gyümölcsöt fog teremni és élni fog. Ha nem marad Krisztusban, akkor elfajzik, rossz gyümölcsöt fog teremni vagy nem fog gyümölcsöt teremni. Az ilyeneket elõbb-utóbb lemetszetik vagy kivágják, elszáradnak és nem lesznek egyébbre jók, minthogy a Gyehenna tüzére vessék õket.

Azokat akik jó gyümölcsöt teremnek, idõnként visszanyesik, hogy egészségesek legyenek és még több gyümölcsöt teremjenek. A kertész maga a mennyei Atya. Vigyázzunk, mert Keresztelõ Szent János szerint a fejsze már a fák gyökerére vettetett. Vigyázzunk nehogy kivágják életünk fáját... Az Úr Jézus megátkozta a gyümölcstelen fügebokrot és az azonnal kiszáradt...
 

(Mt 3:10) A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

(Mt 7:17) Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

(Mt 21:19) Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.

(Lk 13:7) Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet?

(Jn 15:2) Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen.

Beleoltódások és eltávolodások

Néhány példa a szõlõvesszõk beleoltódására vagy eltávolodására...

Beleoltódások:
- az isteni életbe a szentségek által, különösen a karaktert adó szentségek által: keresztség, bérmálás, egyházirend;
- a krisztusi közösségbe a személyes megtérés, a Szentlélek keresztség és az  elkötelezõdés által;
- a szolgálatokba, a Szentlélek keresztség és a lelki adományok által;
- Krisztus misztériumába, a Krisztus iránti szeretetbõl vállalt szenvedések által;

Stb...

Eltávolodások:

- Krisztus egészséges tanításától, az eretnek tanítások befogadása által;

- Krisztustól a világias lelkület és a bálványimádás által;
- a krisztusi közösségtõl, a harag és a sértõdöttség által;
- az Istentől és az Egyháztól, súlyos bűnök által, mint pl.: házasságtörés, abortusz, paráznaság, hivatás elhagyása, hitehagyás, vagyon eltulajdonítás, harag;

Stb...

Ha eltávolodtunk az igazi szõlõtõtõl, még mindig van idõnk visszatérni Hozzá, hogy kiengesztelõdjünk Istennel és életünk legyen... Ne maradjunk elszáradt szõlõvesszõk, mert alkor tűzre vetnek.

Ima: Uram Jézus! Imádunk Téged és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Segíts minket szent kegyelmed által, hogy egyre inkább Beléd oltódjunk, mígcsak teljesen eggyek nem leszünk Veled. Ámen.

Én vagyok a világ világossága

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Azt szokták mondani: Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára! Valóban, alig van értékesebb dolog az életben, mint a szemünk világa. A látás, a világosság, olyan nagy dolog, hogy arról csak az tud igazán beszélni, aki valamikor látott, de később megvakult...

A világosság, mint teremtett dolog

Miután Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1), vagyis a mennyet és az anyagi világot, teremtõ szava által létrehozta a világosságot (Ter 1:3). Ez a világosság elsõsorban a szellemi világban ragyogott fel, mint Isten dicsõségének ragyogása. Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtõl (Ter 1:4-5), akkor meghatározta az Õ dicsõsége ragyogásának helyét, illetve az Ő dicsõsége hiányának a helyét (Róm 3:23). A világosság, egy teremtett hely ragyogása, vagyis a menny ragyogása, amely Isten dicsõségétõl tündököl. De Isten jelen van a sötétségben is, a Seol legmélyén is, amint Dávid megírta a zsoltárban...

(Zsolt 139:8) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Isten világosság

Isten az élet, Isten az igazság, Isten a szeretet és Isten a világosság. Minden, ami ezekhez tartozik, Istentõl árad ki, akár a szellemi világban, akár az anyagi világban. A teremtett világosság, Isten megközelíthetetlen dicsõségének kiáradása, az õ teremtõ, gondviselõ és megtartó szava által...

(1 Jn 1:6) Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

(1 Tim 6:15-16) Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

Az angyalok „tiltott fája”

Amikor Isten különválasztotta a szellemi világban a világosságot a sötétségtõl (Ter 1:4-5), akkor automatikusan választás elé állította a teremtett, tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat. Minden angyal jónak lett teremtve, de döntésük által, szabad akaratból, egyesek a világosságot választották, míg mások a sötétséget. Ez a döntés, lehetséges, hogy „kattanásszerûen”, egy szempillantás alatt történt meg. A döntésüknek oka és pillanata nem teljesen világos, de egyesek a megtestesülés titkának a felfedésével magyarázzák...
 

Isten, hat nap alatt, mindent nappal teremtett, a világosságban. Az angyalok azzal váltak teljes értékû szellemi teremtményekké, hogy Istent és az Ő világosságát választották. Ez volt az õ próbatételük, az õ „tiltott fájuk”.  De a Sátán és az õ seregei a sötétséget választották. Az õsbûnt is a sötétségben provokálta ki a Sátán, mivel ez az õ órája...

(Lk 22:53) Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A földön besötétedett

Az õsbûn, nemcsak, hogy a sötétségben történt meg, hanem sötétségbe is borította az egész földet és az emberiséget. Hiába sütött már a nap az égen, hiába ragyogta be az erdõket, mezõket, mert már mindenen átok űlt (Ter 3:17), vagyis szellemi sötétség, azaz Isten dicsõségének és ragyogásának hiánya... 

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

Láthatjuk filmekben, rajzfilmekben, hogy amikor a gonosz varázslónak sikerül véghezvinnie gonosz tettét, akkor minden sötétbe borul és megfagy. Ez történt szellemileg az emberiséggel, amikor Ádám és Éva elkövette az õsbûnt és kiûzettetett az Édenbõl. De Isten  nem hagyta el az embert és a protoevangélium (Ter 3:14-15), meg az egész Ószövetség, arról szól, hogy egyszer majd újból eljön közénk Isten, a világosság, Aki világ világossága...

A világ világosságának eljövetele

Isten elküldte az Õ Szent Fiát, az örök Igét, Aki megtestesült Mária méhében.  Az idõk teljességében a világba jött és közöttünk élve, értünk kínhalált szenvedve a keresztfán, testvérünk lett. Tanítva minket és kiárasztva szívünkbe az Õ kegyelmét, megvilágosít bennünket. A világ világosságának elõfutára a bethelemi csillag volt (Mt 2:2), amely a napkeleti mágusokat elvezette a kisded Jézushoz. Majd az Úr Jézus színrelépésekor, nagy világosság támadt Izraelben, Zebulon és Naftali földjén, amint azt a próféta megjövedölte...

(Jn 1-11) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.  Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.  Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Mt 4:13-16) És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Sokakat megvilágosít

A világ világossága nem azért jött a világba, hogy egymaga ragyogjon, hanem azért, hogy sokakat megvilágosítson, mint a lángra lobbanó szövétnekeket vagy mint a kigyúladt csillagokat. Mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban, befogadja Õt, az Õ tanítását és kegyelmét, megvilágosodik és Hozzá hasonlóan a világ világosságává válik. Maga az Úr Jézus nevez bennünket a világ világosságának. Amíg a világban volt, ragyogott a világban, de mennybemenetele után, a krisztuskövetõk dolga, hogy ragyogjanak a világban...

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”  

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

(Jn 12:36) Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

(Dan 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Legyünk a világosság fiai

Hogyan legyünk a világ világossága? Hát elõször is higgyünk Jézus Krisztusban, az élõ Isten Fiában. Hinnünk kell, hogy testben jött el közénk, megváltott minket és minden idõben kiárasztja kegyelmét a krisztuskövetõkre a Szentlélek által. 

Másodszor, élõ tagjai kell legyünk az Egyháznak, Krisztus misztikus testének és szentségekhez kell járulnunk. 

Harmadszor, olvasnunk és tanulnunk kell a Szentírást és az egészséges, hiteles krisztusi tanítást. 

Negyedszer, folyamatosan imádkoznunk kell, kérnünk kell a Szentlelket, Isten kegyelmét, amely Jézus Krisztus szent oldalsebébõl, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, szüntelenül ömlik az Egyházba.

Ötödször, szolgálnunk kell az Urat teljes erőnkből és minden képességeinkkel, a Szentlélek kegyelme által, a kapott talentumainkkal...

Ima: Urunk Jézus, Te vagy a világ világossága. Zuhanj ránk fényességeddel és világosíts meg minket. Vezess be minket örök világosságba. Ámen.