2014. október 28., kedd

Aki hisz és megkeresztelkedik

(Mk 16:15-16) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Azt gondolhatnánk, hogy itt csak a keresztség szentségéről van szó. Elvigyük a csecsemőt a templomba, megkereszteli a pap, ahogyan minket is megkereszteltek, majd egyet eszünk-iszunk, és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy dolgot az életben... Azonban, később, a felnőtt keresztény megtapasztalja életében, hogy ebben az igében, egy sor Isten benső életébe beavató, segítő kegyelemről van szó, a csecsemőkori keresztség szentségétől, a felnőttkori Szentlélek keresztségig...

Szüleink által részesültünk a csecsemőkori keresztségben, akik elkérték benne számunkra Istentől a hit ajándékát. Ettől kezdve beleoltattunk szentségi módon Isten szentháromságos életébe, Krisztus által, a Fiú pontján, és ha Istennel éltünk, akkor azóta sok lelki ajándékot kapunk a Szentlélek által. Az első szentgyónás, az elsőáldozás, a bérmálkozás és a további lelki fejlődésünk, mind-mind, újabb és újabb fokozatai voltak a "hit és megkeresztelkedés" folyamatának. Ilyenkor, több alkommal is, megújítottuk a keresztségi fogadalmat...

Az iskolában is külön tananyag a logika. Már az első órákon megtanítják az “és” meg a “vagy” logikai műveleteket. Aki - hisz „és” megkeresztelkedik = igaz; aki - hisz „vagy” csak megkeresztelkedik = hamis... Gyakran felháborító egyes emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, kényelmessége, lelki tunyasága vagy restsége...
 
1. Vannak, akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitből fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával...

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Jak 1:22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ha a hit nem társul hitből fakadó tettekkel, ami valójában a megkeresztelkedés tanusága Krisztusban, akkor az a hit halott.

2 Másfelől, sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, vadárnapi keresztény módjára, néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek...

(Mt 17:20 ) Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.

(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
 

Sajnos, a hit és a tett közötti összhang hiányának vannak igen rossz példái is:
- Nagy esemény volt egy valahol. A kisváros egyik leggazdagabb embere, aki ismert vállakozó, s az élettársa, aki egy mondén hölgy, aki hetente bulvárlapok hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelő a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hirességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték az emberek: Hogy van az, hogy egy ilyen, össze se házasodott pár csecsemőjét így megkeresztelik? Hát nem a szülők hiteles keresztény élete a garancia a csecsemőnek kiszolgálatott kereszségre? És akkor hogy van az, hogy más, szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott csak az van, hogy nincs még elég pénzük családot alapítani? Vajon ilyenkor nem csúfoljuk meg a hitet és a szegény embereket?...
- Egy másik városban, egy nyilvánosan törvénytelen életet élő, egy egész várost rettegésben tartó milliomos maffiózó, kereszteltette meg csecsemőjét, több magas pozíciójú, vele lepaktáló előljáró társaságában. A keresztelés közben, az egyik keresztszülő egy marok bakjegyet dobott a keresztelő vízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a keresztelő vízben, de úgy tett, mintha mi
sem történt volna, és elvégezte a keresztelés szertartását. Vajon ez lenne a krisztusi lelkület?...
      
Miről van szó ezeknél? A hitről és a megkeresztelkedésről? Kétlem... Habár van 
egyfajta igényük a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérték a keresztség szentségét - valójában szó sincs igazi hitről és hitből fakadó cselekedetről...

Íme néhány különböző megkeresztelkedésre utaló szentírási rész...

(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.

(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”

(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…

(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Hányféle keresztség van akkor?...
 
1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelő János vízkeresztségével, ami a bűnbánat keresztsége (Mt 3:13-16). Habár Ő bűnt nem ismert (2Kor 5:21), mégis beállt a bűnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk, és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztfára (Kol 2:14). Láthatjuk, hogy a bűnbánat keresztsége egy hitből fakadó, aktív cselekedet, beállás a bűnbánók és bűneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bűnbánatra és kiengesztelődésre vezet. Enélkül nincs szentségi keresztség és nincs Szentlélekben való részesedés...

2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Ő kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal megnyította számunkra az utat a Kálvárián és a templom kettéhasított kárpiján keresztül a szentélybe (Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik Krisztust. Tehát a hit krisztuskövetésre és kereszthordozásra kell vezessen. Enélkül nincs keresztség és nincs Krisztus dicsőségében való részesedés (2Kor 3:10).

3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak és rajtuk keresztül az apostolutódoknak, a püspököknek és az összes felhatalmazott presbiternek, hogy kereszteljenek meg minden nemzetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a első és legfontosabb beavaltó szentség, amely mindenkit a hitre és az istengyermeki életre szűl meg az Egyházba. Ez a szentség megelőzi a hit kegyelmét...

4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, ami egy a lelki csatornát pucoló, kegyelmi tüzes folyam, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyi ékszerekkel felékesítő násznagy (Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet (Ef 4:8), vagy turbékoló, fejre letelepedő fehér galamb (Mt 3:16; Mk 1:10). A hit által, a Szentlélek keresztége, szőlőmunkássá avatja a hivő embert (Mt 20:2)...

5. És végül, ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés (1Kor 15:29), mivel a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy egy új életre támadjunk lélekben. A keresztségben újjászületünk (Jn 3:5; 1Pét 1:23; Tit 3:5), és új teremtményekké válunk Krisztusban ( 2Kor 5:17; Gal 6:15)...




Mit jelent akkor az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Azt, hogy folyamatosan meg kell térünk hitből Istenhez, és gyakran meg kell mosakodjunk Jézus Krisztus Szent Vérében. Minden nap új hitre kell fakadjunk Isten kegyelme által, hogy naponta megújítsuk keresztségünket bűnbánattal, hitvallással, jócselekedetekkel és kereszthordozással...

Ima: Uram Jézus, segíts nekünk, hogy ne vegyük hiába kegyelmedet, és ne valljunk szégyent a szentek eggyessége előtt. Ámen.

2014. október 13., hétfő

Csókkal árulod el

(Lk 22:48) Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

Kevés ember van aki ne csókolt volna életében. Tudjuk, hogy kétféle csók létezik: a szerelmes csók és a szent csók. A szent csók az, amellel anyánkat vagy szent testvéreinket köszöntsük.
(1Tessz 5:26) Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!

A szerelmes csók is Isten ajándéka, az emberi természetûnk gyönyörû képessége. Aki már csókolta szerelmesét, az tudja, hogy milyen csodálatos dolog a szerelmes csók. De mitõl is olyan csodálatos a szerelmes csók? Sokmindentõl: a selymes puhaságától, az illatától, az édességétõl, a forróságától, stb., de alapjában véve, mindez a szerelmes ember éltetõ leheletétõl van. A csókban kapott élõ lehelet által tudunk legközelebb kerülni ahhoz a lélekhez, akibe szerelmesek vagyunk. Miért? Mert a lehelet az élõ lélek…

A Szentírásban olvashatjuk, hogy a lehelet, a lehelet által kimondott beszéd az lélek és élet:
(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet
(Jn 20:22) Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!

De nemcsak Jézus lehelete lélek és élet, hanem minden hívõ emberé is, aki ráborul és rálehel valakire:
(2Kir 4:34) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.
(ApCsel 20:10) Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

De van egy harmadik fajta csók is: a hazugság csókja. A hazugság csókja is kétféle lehet: lehet szent testvéreket eláruló csók vagy lehet a hazudott szerelem csókja. Mindkettõ judási csók, amely a Sátántól van. Tudjuk, hogy árulása elõtt belément a Sátán Judásba:
(Lk 22:3) A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.
(Luk. 22:3 Károli) Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala.

Tehát a judási csók is lélek, de ez gonosz lélek, mert hazugságból fakad. A judási csók a képmutatás, a hazugság és az árulás csókja.
(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Akár szent testvérnek, akár szerelmesnek adják, a hazug csók, judási csók. Minden férfi vagy nõ, amikor csókkal hazudja a szerelmet, judási tettet hajt végre. Minden szerelemet hajhászó fiatalnak kellene ezt tudatosítania… A hazug csók, az árulás, súlyos sebet ejt a szíven, amelyet nehéz kiheverni… Teljünk el Szentlélekkel, hogy leheletünk, csókunk legyen szent és életet adó csók.




Ima: Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg, ha Júdás módjára csókkal árultalak el. Bocsásd meg, hogy hazug csókot adtam testvéremnek, barátomnak, barátnõmnek és hogy hazug szájjal, hazug lehelettel igérgettem. Ámen.

2014. október 9., csütörtök

Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Nyugtalan a világ és egyre inkább forrong. Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sõt most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat Afrikát az Ebola járvány sújtja és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet Afrika éhezik és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS iszlám állam erõszakhulláma elõl százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit és máris egy vulkánkitöréssel küszködik.

Úgy néz ki, hogy itt az idõ és eljött az õsz ( Mt 24:7; 32). A gazdasági krízis az embereket összezavarta: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára  Itt egy kicsit, ott egy kicsit (Iz 28:10)... A szabályozások mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerû kisember gyakran feladja és inkább "bedobja a törülközõt"... Nem érti a sok követelményt, a bürokráciát, a sok programot meg menûsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erõsek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövetõ ember, a Krisztus kegyelmébõl kapott erõvel ( Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 10:38) és újrakezedi a harcot a kisértésekkel és a megpróbáltatásokkal szemben ( Ef 6:12), hogy Szent Pállal együtt mondhassa:
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam ( 2 Tim 4:7). 

Közben, sokan azt gondolják, hogy ha Jézust követik, akkor már itt, ebben a világban, beteljesedik rajtuk szó szeint a fenti ige ( Mt 11:29) és háboríthatatlan lesz lelkük nyugalma.  Az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom e vilgban nem tart sokáig. A megtérés után,és az Úrral töltött elsõ, szerelmi idõszak után, az Úr egyre inkább "ráengedi" követõjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, fenyegetett a helyzete és az egész élete kétségek között vergõdik. Szent Pál így ír errõl:
(2 Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.
vagy:
(2 Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

Hogy van akkor ez?... Szent Ágoston azt mondja, hogy: ... magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De mikor pihenhetünk meg Jézusban?... Hiszen Õ maga mondta, hogy addig kell munkálkodni, amíg nappal van és nem lehet pihenni miközben a mennyei Atya munkálkodik ( Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folyamatosan küszködnünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is kilehelhessük halálunkkor, hogy: Beteljesedett! ( Jn 19:30).

Nyugalom akkor lesz, amikor már ott bent vagyunk a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségébõl, hogy senki se dicsekedhessék ( Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet Jézus készített számunkra ( Jn 14:3). Ez a krisztuskövetõ ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik, beteljesedve Isten boldogító örökkévalóságában ( Zsid 4:9-10).



Ima: Uram Jézus, te vagy a mi életünk és sorsunk. Add meg nekünk kegyelmedet, hogy semmi el nem szakíthasson Tõled, a te szeretetedtõl és nyugalmadtól. Ámen.