Nem találtatok semmit a kezemben

(1Sám 12:3-5) Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit” - felelték neki. Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, õ a tanú” - válaszolták.

Sámuel volt az egyik legjelentősebb ószövetségi próféta. Ő kente fel Izrael első királyát, Sault (1Sám 10:1), és ő kente fel helyette Dávidot (1Sám 16:12), akinek trónjáról, az Úr ígérete szerint, soha nem fogy el a férfiú (Jer 33:17). És Dávid az, akinek fia és Ura maga az Úr Jézus Krisztus (Lk 20:44)...

(1Sám 10:1) Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: „Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett...

(1Sám 16:12-13) Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Azt mondta ekkor az Úr: „Kelj fel, kend föl, mert ő az!” Erre Sámuel vette az olajos szarut, és fölkente őt testvérei körében. Ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt.

(Jer 33:17) Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

(Lk 20:44) Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

Isten embere hűséges kell legyen

Isten embere:

- átadja teljesen életét az Úrnak és feltétlenül engedelmeskedik parancsolatainak;

- nem él vissza felkentsége hatalmával;

- nem tulajdonít el semmit, és nem fogad el javakat vagy ajándékot megvesztegetésül;

- nem lopkodja vissza életét, és nem rendez be magának rejtett rezervátumot, zúgot, ahová néha elmenekül az Úr elől, az emberek és a küldetése elől;

- nem gondolja magát kiváltságos személynek, nem él szenteskedő aroganciában és felfuvalkodottságban, és nem dominálja szellemileg a kicsinyeket;

- nem alapít magánvállalkozást és nem hoz létre magának lelki üzletágat, amely által magát gazdagítsa, kihasználva a kicsinyek istenfélelmét (1Tim 3:8, 6:5, 1Pét 5:2)...

(1Tim 3:8) A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők.

(1Tim 6:5, Károli) Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.

(1Pét 5:2) ...legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból...

A hűtlen sáfár többé már nem Isten embere

 

(Lk 16:1-8 Károli ) Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

A hűtlen sáfár (intéző) már rég nem az Úrnak él, és nem az Ő országának szolgál, hanem csakis a saját, önző, kicsinyes és nyomorú életének. A hűtlén sáfár csak kihasználja tisztsége tekintélyét, hogy urakodjon a kicsinyek fölött, és hasznot húzzon belőlük. Eltulajdonítja a nyáj gyapját (Ez 34:3), és nem szolgáltatja be azt jogos tulajdonosának. A hűtlen sáfár már akkor megszünt Isten embere lenni, amikor szívében először eldöntötte, hogy megcsalja Urát...

(Ez 34:3) A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek.

 

 

 

Mi hűségesek vagyunk-e?

De hát mi próféták vagyunk-e?...  Mi is Isten emberei vagyunk-e, hogy számot adjunk sáfárkodásunkról?... Igen, azok vagyunk!... Keresztségünk által részesedtünk Krisztus királyi papságában és prófétaságában (1Pét 2:9). Nekünk is számot kell adnunk a lelki Izrael előtt, vagyis a szentek közössége előtt, sáfárkodásunkról.  Hűségesek voltunk-e?... Éltünk-e vissza pozíciónkkal és hatalmunkkal? Tulajdonítottuk-e el mások testi vagy lelki javait? Tiszták vagyunk-e?...

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonul lefoglalt népe vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára...

Az ember, amint elkedz öntudatosan élni, már felelőséggel bír. Már a gyermeken meglátszik, hogy hűséges lesz-e, abból, ahogyan játszik...

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

A házasságban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges a párja iránt, és aszerint Isten iránt is...

(Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

A papi és szerzetesi hivatásban is meglátszik, hogy ki mennyire hűséges hivatásához, előljáróihoz, az Egyházhoz és ezáltal Istenhez...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

Ki nem vétett? Ki nem volt hűtlen? Ki nem lopott életében?... Vajon elítél-e minket a szentek közössége? Megköveznek-e bennünket?... Az Úr Jézus azt mondta, hogy senkit sem ítél el, ha megtér és többé nem vétkezik...

(Jn 8:10-11) Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Nézzünk életünk tenyerébe!... Mi van benne: Csalás? Lopás? Paráznaság? Házasságtörés? Hűtlenség? Anyagi visszaélés? Eltulajdonítás? Összeharácsolt vagyon? Lopott szerelem? Önteltség? Durva elnyomás? Szegények kitaszítása? Mukabér ki nem fizetése? A szomszéd elszántott határa? A testvér elcsalt öröksége?...

Ma még van időnk visszaadni, jóvátenni, eldobni ezeket, és megmosni kezünket az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében. Törekedjünk megtisztítani magunkat, hogy ne találjanak semmit a kezünkben...

Uram Jézus, könyörülj rajtunk, mert vétkeztünk ellened. Ámen.

A sátán kikért titeket

(Lk 22:31) Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

Több szentírási könyvbõl kitűnik, hogy ideig-óráig a gonosznak hatalma van a világ fölött. A Sátánnak bizonyos "joga" van a világ uralmához, amit gyakorol is kegyetlenül. Honnan van neki ez a joga, és miért gyakorolhat hatalmat?...

Megtérünk az Úrhoz, Jézus Krisztus követői és tanitványai leszünk, és mégis, egy idő után azt tapasztaljuk, hogy a Sátán belekavar az életünkbe... Miért van ez? Miért engedi meg ezt Isten?...

A Sátán joga

Az eredeti bűnnel, Ádám és Éva esetével, a Sátán nemcsak a bűnt és a halált hozta be a világba, hanem el is lopta az embert Istentől. Az egész emberiséget elrabolta... 

Azóta is, mindmáig, a Sátán Adj király katonát! játszik a világban. Ez a játék abból áll, hogy a gyerekek két, szemben álló sorban állnak fel, összefogott kezekkel, majd egymásnak szaladnak, hogy a  szemben álló sorból, lehetőleg minél több katonát szakítsanak el. Akiket elszakítanak, azok át kell álljanak a másik oldalra.

Adj király katonát! – üvölti a Sátán – és nekirohanva az embereknek, sokakat elszakít Istentől, Isten országától és az Egyháztól. Mint ordító oroszlán jár körbe, hogy kit nyeljen el (1Pét 5:8)... 

(1Pt 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

Mindaz, aki bűnt követ el, az a Sátán és a bűn rabszolgája. Az Úr Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy lerombolja a Sátán műveit, annak országát és kiszabadítson minket az ő igájából...

(Jn 8:34-36) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.

(Róm 6:22) Most azonban felszabadultatok a bûn alól, és Isten szolgái lettetek.

(1Ján 3:8) Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

A Sátán követeli jogát

Habár mindent Isten teremtett, és jog szerint minden az Övé, mégis, mivel szabad akaratunk van, ezért Isten tiszteletben tartja döntésünket. Ha mi nem Őmellette döntünk, hanem a Sátán mellett, akkor Isten nem kényszeriti magát ránk. Így volt ez Ádám és Éva esetében is, és így van a mi esetünkben is. Isten meghív bennünket az Ő országába, megváltott minket Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozata által, de ha mi a Sátánt választjuk, akkor Ő ezt tiszteletben fogja tartani...

Ugyanakkor, tudni kell, hogy, aki a Sátánt választja, afölött a Sátánnak joga van. Mivel az emberek bűnben élnek, és nem Isten akarata szerint, ezért a Sátánnak joga és hatalma van a világon és az egyes emberek életének területein, az ők dolgain, alkotásain, élet és lelki állapotain... 

Amit a Sátán hoz létre az emberek bűnös élete által, az a Sátáné... Mivel a dolgok igencsak vegyesek az emberek életében, ezért azokat meg kell rostálni, hogy kiderüljön, mi az Istené és mi a Sátáné. A Sátán arcátlanul kikéri magának azt, ami az övé, sőt, még azt is, ami nem az övé...

Láthatjuk Jób életében, hogy milyen igaz ember volt, semmit sem harácsolt, mindene, amilye volt Istentől való volt, és mégis, igencsak megrostáltatott és megpróbáltatott Isten nagyobb dicsőségére (Jób 1:6-12). Péter apostol is azt gondolta, hogy készen áll követni az Úr Jézust a halálba, és nem sejtette, hogy hamarosan, mennyire megrostálja őt a Sátán (Lk 22:33-34)...

(Jób 1:6-12) Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélõ az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtõl szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elõl.

(Lk 22:33-34) „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.”

A világi hatalmat és a gazdagságot a Sátán magáénak tartja, olyannyira, hogy még az Úr Jézusnak is felkínálta azokat. Az Úr Jézus, a Sátánt, a világ fejedelmének nevezi, és abban határozza meg saját erősségét a kereszthalála előtt, hogy a Sátánnak semmije sincs Őbenne (Jn 14:30). Tehát a Sátán nem tudta fogva tartani az Úr Jézust semmilyen evilági dologgal és ragaszkodással...

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme elõtt a világ minden országát és dicsõségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.”

(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

A Sátánnak hatalma van a világon, a nemzeteken és az embereken, és mindenkin, aszerint, ki-ki hogyan hódolt be neki... Sőt, úgy néz ki, hogy egy időre hatalmat kap még a szentek eltiprására is…

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

Az Úr Jézus Szent Vérének kupolája

Az Úr Jézus Krisztus beteljesítette egyszer s mindenkorra a Megváltást. A keresztfán lefolyt az Ő Szent Vére. Felvitte a keresztfára adóslevelünket (Kol 2:14), és lemosta bűneinket az Ő Szent Vérével (1Ján 1:7). Kifizette tartozásunkat, és jogilag visszaszerzett bennünket a mennyei Atyának. A mi dolgunk az, hogy megnyerjük magunknak Krisztust, a megváltás gyümölcseit, a Szent Kereszt és a Szent Vér oltalmát...

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

(1Ján 1:7) De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.

Ha mi hiszünk és megkeresztelkedünk, és Urunknak valljuk Jézus Krisztust, akkor az Ő Szent Vérének védő kupolája alá kerülünk. Az Ő Szent Vérének kupolája borít be minket és oltalmaz a küzdelemben. De ez csak annyira igaz, amennyire a mi életünk és a mi dolgaink Krisztusban vannak...

Hogyan akarunk az Úr Jézus Krisztus Szent Vérének védő kupolája alá vinni olyan dolgokat, amelyek nem Őtőle valók? Ha szánkkal valljuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, de az életünk tele van mindenféle bűnös cselekedetekkel, dolgokkal, szerzeményekkel és állapotokkal, akkor ne csodálkozzunk, ha az ördögnek hatalma van az életünk fölött.

Ha azt akarjuk, hogy az ördögnek ne legyen hatalma fölöttünk és, hogy az Úr Jézus Krisztus Szent Vérének kupolája alatt legyünk, akkor tisztitsuk meg életünket az evilági bűnös vágyaktól, dolgoktól és cselekedetektől. Ha igaz lesz a mi életünkre, hogy nem e világból való, akkor az ördögnek sem lesz hatalma felettünk...

(Jn 17:14-16) Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyûlölte õket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tõled, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

(Gal 1:3-4) Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki odaadta magát bûneinkért, hogy kiragadjon minket ebbõl a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.

(1Ján 4:4-5) Gyermekeim, ti az Istentõl vagytok, és legyõztétek õket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Õk a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.

Adj király katonát

A jó hir az, hogy nem csak a Sátán kiált “Adj király katonát!”, hanem az Úr Jézus is. A mi dolgunk odaszakadni az Úr Jézus Krisztus csapatába, és átmenekülni a Sátán igájából Isten országába...

Hogyan lehetséges ez? Ha megtesszük a következő dolgokat:

1. Higyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki megváltott minket;

2. Hallgassuk Isten igéjét, és váltsuk is azokat tettekre;

3. Ne késlekedjünk közreműködni Isten kegyelmével;

4. Rendezzük át életünket Isten akarata szerint és az Ő parancsolatai szerint;

5. Szabaduljunk ki a rendetlen életmódból, mint pl. a folytonos tévézés, filmnézés, internetezés, szórakozás, világi irodalom olvasása, zene hallgatás, italozás, cigarattázás, rossz társaságok, stb.;

6. Fedezzük fel természeti gyengeségeinket a hét főbűn szerint, függőségeinket és szenvedélyeinket, és küzdjünk ellenük Isten kegyelmének segítsége által;

7. Fedezzük fel családi gyökereink gyengeségeit, átkos örökségeit, és imádkozzunk a szabadulásunkért;

8. Rendezzük mindenkivel kapcsolatainkat Isten szeretete szerint, először tettekben, kiengesztelődésben, és aztán majd szívben meg érzésekben is;

9. Naponta törekedjünk szabadulni minden fölösleges, anyagi, evilági kötődéstől, az egyszerűség és a lelki szegénység jegyében;

10. Törekedjünk a szeretetre, az irgalmasságra és az alázatosságra, a szegénységre és az egyszerűségre, vagyis Krisztus utánzására.

Fontos az ima, de itt nemcsak az imáról van szó, hanem az egész életünkről, lényünkről és minden hozzánk tartozó dologról. Törekedjünk megfoghatatlanná válni Krisztusban. Akkor Krisztus erejének olaja sikamlóssá tesz minket a küzdelemben, a tusakodásban, és akkor nem talál rajtunk fogást a Sátán...

Uram Jézus, tudom, hogy még nem vagyok méltó hozzád, de kérlek, add kegyelmed szent olaját, hogy ne legyen fogása rajtam a Sátánnak. Ámen.

Mózes holtteste

(Júd 1.8-9) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály fõangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.

Olvasva ezt a szentírási részt, láthatjuk, hogy mennyire mély az írások értelme, és mennyire csodálatosak Isten országának titkai. Sehol sem olvashatunk Mózes holttestéről vagy az ő sírjáról (MTörv 34:5-8), de Júdás apostol, szent felindulásában, amikor elítélően ír az istentelenekről, akik nem félik Istent és az égi hatalmasságokat, felfed nekünk egy titkot. A titok az, hogy Mózes halálával nem zárultak le a nagy próféta földi dolgai. Lám, ebben az igerészben olvashatjuk, hogy a Sátán hevesen vitatkozott Szent Mihály arkangyallal Mózes holtteste fölött...

(MTörv 34:5-8) Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.  (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendõs volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.

Ugyan miért vitázott volna a Sátán Isten főangyalával egy holttest miatt, amely amúgy is oszladozásra van ítélve? Mit számított az neki?... Vajon nem-e azért, mert Mihály főangyalnak az volt a küldetése, hogy felvigye Mózes holttestét a menny küszöbére (Zsolt 84:11)? Úgy néz ki, az lehetett vita tárgya, hogy Mihály főangyal, Isten parancsára, fel akarta vinni Mózes holttestét az égbe, de a Sátán nem akarta ezt engedni...

De miért csak a menny küszöbére, és miért nem a mennyei dicsőségbe?... Azért, mert a megváltás beteljesedéséig (Jn 19:30) és a szentély kárpítjának kettéhasadásáig (Mt 27:51), amikor megnyílt az út a mennybe, és amikor a régmúlt idők szentjei feltámadtak (Mt 27:52), ember nem léphetett be a mennybe (Zsid 11:39-40)...

(Mt 27:51-53) Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

(Jn 19:30) Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

(Zsid 11:39-40) És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

Mózes halálával kapcsolatosan a következőket lehet megállapítani:

1. Mózes volt Izrael legnagyobb prófétája, akivel az Úr szemtől szembe találkozott (MTörv 34:10)...

(MTörv 34:10) Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott.

2. Mózesnek igen közeli és személyes kapcsolata volt az Úrral, olyannyira, hogy Isten dicsősége beragyogta az ő arcát (Kiv 34:35). Ezért ugyanez a közeli találkozás történhetett halálának órájában is...

(Kiv 34:35) Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

3. Izrael népe nagyon tisztelte vezetőit, és holtestüket nagy becsben tartotta. Több mint 400 év után, Mózes magával vitte az egyiptomi kivonuláskor József csontjait (Kiv 13:19), melyeket később Józsué helyezett örök nyugalomra Szichemben (Józs 24:32). Hogyan lett volna lehetséges, hogy Mózes sirjának nyoma vesszen, ha Mózes Izrael körében halt volna meg? Hiszen Mózes volt a legnagyobb prófétájuk és vezetőjük?...

(Kiv 13:19) Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.”

(Józs 24:32) Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szichemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szichem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.

Tehát Mózes, amikor az Úr tudtára adta, hogy el kell távóznia e világból, felment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, Jerikóval szemben, ahonnan az Úr megmutatta neki az ígéret földjét. Miután meglátták szemei azt a földet, ahová vezette a népet, lelke felemeltetett az égbe, a menny küszöbére. Előbb csak a lelke emelkedett fel, de később, úgy gondolom, hogy Mihály főangyal által, az ő teste is fel lett emelve...

Mózes meghalt ugyan, de nem tűnt el az idők folyamán, hanem ismét találkozunk vele a Tábor hegyén...

(Lk 9:28-31) E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsõülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.  ( v.ö. Mt 17:3, Mk 9:4)

Tehát Mózest Illés társaságában látjuk, és ugyanolyan színben jelenik meg, mint Illés. Mindketten az Úr Jézus, a Megváltó előtt jelennek meg. Találkozásuk ideje alatt tanácskoznak a Megváltás nagy művéről, mindarról, aminek be kell következnie. A táborhegyi eseményből meglátszik, hogy Mózes és Illés nagyon közel állnak az Úr Jézushoz az üdvrendben. Úgy tűnik, mintha ők ketten lennének azok, akiknek a mennyei Atya szánta az Úr Jézus melletti helyeket, az Ő jobbján és balján...

(Mt 20:21-23) Megkérdezte tõle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” - felelték. Erre õ így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

Olvashatjuk, hogy Illés nem halt meg, hanem testestől lelkestől  elragadtatott, és felemeltetett az égbe tüzes szekeren...

(2Kir 2:11) S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Ha Illésnek a teste is felemeltetett az égbe, és Mózes meg Illés egyforma színben jelentek meg a Tábor hegyén, akkor arra gondolhatunk, hogy Mózes testének is fel kellett emeltetnie az égbe. Tehát ez lehetett a vita tárgya és oka Mihály főangyal és a Sátán között...

A táborhegyi jelenet Zakariás próféta látomására is rátereli a figyelmet, amely a két felkentről szól...

(Zak 4:1-14) Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt:  „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?”  [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre õ: „Ez a két Fölkent, akik az Úr elõtt állnak az egész földön.”

A két fölkent, akik a Messiásnak, a Fölkentnek jobb és bal oldalán állnak, azok Mózes és Illés próféták. Ők lehetnek a végidők két tanúja is, akiknek hatalmuk van súlytani e bűnös világot (Jel 11:3:12). Megjegyzendő, hogy sokan itt Hénoch-ra és Illésre gondolnak, mert ők ketten azok, akik nem haltak meg...

(Jel 11:3-12) „Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot.” Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket. Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el. Az égbõl hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.

Ez a szentírási rész világosan kapcsolódik Zakariás próféta látomásához (Zak 4:11), és utal Mózes "karizmájára", amelyel vérré változtatta a vizeket Egyiptomban (Kiv 7:20) meg Illés próféta "karizmájára" (1Kir 17:1), amellyel bezárta az eget. De amint már említettem, sokan e két próféta eljövetelét Hénoch-ra és Illésre vonatkoztatják, azon az alapon, hogy ők ketten nem ismerték meg a halált. Azonban, szerintem nem az az irányadó, hogy nem ismerték meg a halált, hanem az a "karizma" és az a hatalom, amelyet gyakoroltak...

(Kiv 7:20)  és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.

(1Kir 17:1) A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: „Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra.”

Lelki tanulságok

Tudomásul kell vennünk, hogy létezik egy szent, mennyei hierarchia, amelyben a mennyei Atya öröktől fogva elrendelte minden szentje helyét (Jn 14:3). Nem tudjuk, hogy mi mire vagyunk rendelve, ezért törekedjünk mindig lélekben az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk, amikor eljön a jutalom ideje (Lk 14:10)...

(Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

 

Uram Jézus! Jó nekünk Veled, Illéssel és Mózessel együtt. Elkérjük Mózes alázatosságát, aki alázatosabb volt minden embernél és Illés tüzességét, hogy lángoljon a szívünk. Ámen.