Egy anyuka sétál a kisfiával. A kisfiú kinyújtja karját, és a kunkori kis mutatóujjával a messzeségbe mutat. Ujjongva kiált fel:
- Anyukaaa!... Niiiii!...
Az anyuka arra felé se néz, hanem szigorúan rászól:
- Fiacskám! Hányszor mondtam már neked, hogy nem illik ujjal mutogatni?
A kisfiú ekkor duzzogni kezd:
- De hát akkor hogyan mutassam meg?...
A gyermeknek az a fontos, hogy megmutassa amit lát, az anyukának pedig az a fontos, hogy a gyereke illendő módon viselkedjék. A gyermek nem azért mutogat az ujjával, hogy ítélkezzen, és az anyuka sem azért tiltja a mutogatást, hogy a gyerek ne mutasson rá mások tévedéseire...
Mások bűnei és a köztük való lavírozás
Ahogy megfoganunk anyánk méhében, vagy amint meglátjuk a napvilágot, már ki vagyunk téve a mások által elkövetett bűnök áradatának:
Mások bűnei és a köztük való lavírozás
Ahogy megfoganunk anyánk méhében, vagy amint meglátjuk a napvilágot, már ki vagyunk téve a mások által elkövetett bűnök áradatának:
- A szüleink el akarnak tetetni (abortusz), mielőtt még megszülethetnénk, nem fogadnak el amikor megszületünk, nem fogadnak el olyannak amilyenek vagyunk, stb.
- A tanítónk, tanárunk megvet, nem értékel, nem osztályoz méltányosan, stb.
- A barátaink, osztálytársaink kicsúfolnak, kirekesztenek, meglopnak, megvernek, stb.
- A kedvesünk becsap, hűtlen lesz, stb.
- A mukatárs, vagy a főnök igazságtalan, goromba, megrövidít, stb.
- A házastárs megcsal, elhordja a pénzt a háztól, nem törődik a családdal, stb.
- A gyerekeink hazudnak, nem tanulnak, nem segítenek a háztartásban, stb.
Ezek mind fájdalmassan zúdulhatnak ránk az élet folyamán. Hogyan bírjuk ki ezeket, és hogyan sikerül kezelni a lelki fájdalmakat?...
Talán nincs is ember a világon lelki sérülés nélkül... Van, aki ettől és van, aki attól... Van, aki tudja mitől sérült le és van, aki nem... Van olyan sérülés, amelyről tudomásunk van és fáj, de van olyan sérülés is, amelyre nem is emlékezünk, nem vagyunk tudatában, és csak a tudatalattiból hat érzéseinkre és viselkedésünkre. Minden idegesség, nyugtalanság, ellenszenv, agresszivitás, félénkség, valamilyen lelki sérülésnek a következménye. Ilyenkor egy benső sebünkre tappintanak, és ösztönösen védjük lelkünk sebzett területeit...
Mások helytelen viselkedései, szavak általi vágásai, döfései, kődobásainak hatására mi is kardot rántunk vagy követ ragadunk, és belevetjük magunkat a küzdelembe. Csihi-puhi! Üssed-vágjad, nem anyád!... Beledobjuk magunkat teljes gőzzel a szócsatába, a lelki búnyóba… A végén olyan lesz az egész, mint egy nagy hógolyó csata, amelyben az egész iskola küzd a becsengetésig, jeges, keményre gyúrt hógolyókkal, izzadtan, véresen, bekékült, vagy bedagadt szemekkel. Mindenki nevet és senki se sajnálja azt, akinek bedagadt a szeme egy jó találat által, vagy kitörött a foga egy szerencsétlen esés miatt. Így van ez a bántásokkal, veszekedésekkel, meg a sértésekkel is…
Talán nincs is ember a világon lelki sérülés nélkül... Van, aki ettől és van, aki attól... Van, aki tudja mitől sérült le és van, aki nem... Van olyan sérülés, amelyről tudomásunk van és fáj, de van olyan sérülés is, amelyre nem is emlékezünk, nem vagyunk tudatában, és csak a tudatalattiból hat érzéseinkre és viselkedésünkre. Minden idegesség, nyugtalanság, ellenszenv, agresszivitás, félénkség, valamilyen lelki sérülésnek a következménye. Ilyenkor egy benső sebünkre tappintanak, és ösztönösen védjük lelkünk sebzett területeit...
Mások helytelen viselkedései, szavak általi vágásai, döfései, kődobásainak hatására mi is kardot rántunk vagy követ ragadunk, és belevetjük magunkat a küzdelembe. Csihi-puhi! Üssed-vágjad, nem anyád!... Beledobjuk magunkat teljes gőzzel a szócsatába, a lelki búnyóba… A végén olyan lesz az egész, mint egy nagy hógolyó csata, amelyben az egész iskola küzd a becsengetésig, jeges, keményre gyúrt hógolyókkal, izzadtan, véresen, bekékült, vagy bedagadt szemekkel. Mindenki nevet és senki se sajnálja azt, akinek bedagadt a szeme egy jó találat által, vagy kitörött a foga egy szerencsétlen esés miatt. Így van ez a bántásokkal, veszekedésekkel, meg a sértésekkel is…
Amíg nem térünk meg, és nem kezdünk el növekedni lélekben, addig nem igazán törődünk, nem vesszük tudomásul a vétkeket. Kaptam is, adtam is… Ilyen az élet... Nem akadunk fenn mások bűnein, és a megbocsájtás se probléma... Azonban, amikor megtérünk, és megtért, vallásos emberek között vagyunk, akkor kiszállunk a hógolyózásokból, és elvárjuk, hogy bennünket se dobjanak meg. Főleg olyanok ne dobjanak meg, akik állítólag nagyok a lelkiekben... De hát az élet nem ilyen…
Gyakran azt tapasztaljuk, hogy miközben törekedünk a szelídségre, a szeretetre és az igazságosságra, addig azok, akikre felnézünk a lelki életben, azok dobnak, azok döfnek meg orvul… És el is találnak, mégpedig keményen: a szemünkön, a szájunkon, a szívünkön, vagy ott, ahol éppen a legjobban fáj... Eltalálnak a kemény, jeges hógolyóval, és véres nyomot hagynak lelkünkön... Ekkor nagyon felháborodunk, és ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy visszavágjunk neki. Nem annyira az ütés fáj, mint inkább ez az igazságtalanság: - Nézzünk oda! - gondoljuk magunkban. - Hát pont az teszi ezt velem, akinek leginkább jó kellene lennie hozzám? Aki a lelkiekben példát kellene hogy mutasson? Pfujj!!! Ez megbocsájthatatlan… És ekkor kezdődik az ítélkezés, a másik ember elítélése, az ujjal mutogatás…
Van ítélkezés és van megítélés... A kettő nem egy és nem ugyanaz, de az emberek többsége ezt a kettőt összekeveri...
Van aki azt mondja, hogy a megbocsátás előfeltétele a vétkes megbánása és a bocsánatkérése. Hogyan bocsássak meg valakinek, ha be sem látja, hogy vétett ellenem, és azt se mondja vár nekem, hogy "ne haragudj"? A megbocsátásunknak nem kell előfeltétele legyen az ellenünk vétő bocsánatkérése. Nagyon szép lenne ha ez megtörténne, de sajnos legtöbbször nem fog megtörténni… Az igazi megbocsátás az, amikor megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek az ő bűnbánata és bocsánatkérése nélkül is. Ez azért van így, mert a vétkező ember nem csak ellenünk vétkezik, hanem Isten ellen is. Nem csak velünk kell kiengesztelődnie, hanem Istennel is... Ezért engedjük el vétkét, tartozasát, és előzzük meg az ellenünk vétkező, irántunk való kiengesztelődését, mert az Istennel való kiengesztelődését úgysem kerülheti ki...
(SpCsel 7:60) Azután térdre esett, és fennhangon azt kiáltotta: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.
Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás szabadság. Így felszabadul az ember a rossz dolgok folytonos szemlélésének rabságából, a keserűségből és a panaszkodásból. Megszabadul az ember azoktól az ítéletektől, amelyeket magára vonna ítélkezéseivel, és felszabadul azoktól a terhektől, amelyeket önmagára vonna azáltal, hogy az ellene vétkezőre méri. Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás felszabadít az ellenségeskedés szorongásából, és megadja a lelki békét...
(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt mûvelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
Ha eddig ujjal mutogattunk, állítsuk le magunkat, tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és kezdjünk el másképpen élni. Válasszuk a lelki szabadságot és a békét...
Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg balgaságomat. Bocsáss meg nekem, hogy elhomályosodott a szemem és az értelmem, hogy azt gondoltam, másokat elítélhetek, miközben én bűnt bűnre halmozok. Ámen.
Az ítélkezés és a megítélés
Van ítélkezés és van megítélés... A kettő nem egy és nem ugyanaz, de az emberek többsége ezt a kettőt összekeveri...
Az ítélkezés az, amikor valaki vétkezik és nem nézzük el neki, hanem megmondjuk, hogy mit érdemelne tettéért. Nem bocsátjuk meg neki tettét, elítéljük, számon kérjük, valamiképpen megtoroljuk, vagy egy későbbi büntetést helyezünk neki kilátásba. Az ítélkezés felírja az adósságot az adóslevélre... Az ítélkező haragszik, és nem bocsát meg.
A megítélés (1Kor 2:15; 5:12) a vétkező tettének empatikus szemlélése, vizsgálása, mérlegelése, a megkülönböztetés céljából, vagy a magatartás súlyának és következményének felmérése céljából. A megítélő nem haragszik, megbocsátja a vétket, de óvakodik a bűnöstől és vétkének hatásától. Ha valakit szeretünk és megbocsátunk neki, az még nem jelenti azt, hogy lábtörlője leszünk neki, vagy esetleg bokszzsákja... Azért ítéljük meg testvérünket, felebarátunkat, hogy tudjuk mi a problémája, milyen a természete, mire számíthatunk tőle, hogy imádkozzunk érte, és ezek szerint igazítsuk a vele való kapcsolatunkat. A megítélő szereti felebarátját, de távolabbról, mert a vétkező testvér bűneitől, vagdalózásaitól, dobálásaitól óvakodnia kell...
A megítélés (1Kor 2:15; 5:12) a vétkező tettének empatikus szemlélése, vizsgálása, mérlegelése, a megkülönböztetés céljából, vagy a magatartás súlyának és következményének felmérése céljából. A megítélő nem haragszik, megbocsátja a vétket, de óvakodik a bűnöstől és vétkének hatásától. Ha valakit szeretünk és megbocsátunk neki, az még nem jelenti azt, hogy lábtörlője leszünk neki, vagy esetleg bokszzsákja... Azért ítéljük meg testvérünket, felebarátunkat, hogy tudjuk mi a problémája, milyen a természete, mire számíthatunk tőle, hogy imádkozzunk érte, és ezek szerint igazítsuk a vele való kapcsolatunkat. A megítélő szereti felebarátját, de távolabbról, mert a vétkező testvér bűneitől, vagdalózásaitól, dobálásaitól óvakodnia kell...
(1Kor 2:15) A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg.
(1Kor 5:12) Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?
Az ítélkező megvonja a szeretetet a vétkezőtől, de a megítélő nem, csak távolabb tartja magát. Az ítélkező ujjal mutogat a vétkezőre minden egyes alkalommal, amikor csak eszébe jut az okozott fájdalom. A megítélő csak elmondja az illetékeseknek a vétkező testvér hiányosságait, de nem mutogat ujjal a vétkezőre...
Az Úr Jézus parancsa az, hogy ne itélkezzünk. Az ítélkezés ráhatassal van, és vissza is hat... Amint mondani szokták: A tolvaj egyszer vétkezik, de a megkárosított százszor...
(Mt 7:1-5) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemébõl!
(Lk 6:37-38) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Az ítélkezés hasonló a kővel való dobáláshoz, a megkövezéshez. Izraelben, a törvény szerint, ha valaki súlyosan vétkezett, akkor a zsidók megkövezték. Minél súlyosabban ítélkezünk valaki felett, minél nagyobb a másik ember kárhoztatása, minél nagyobb bűnt róvunk fel neki, annál nagyobb a követ dobunk rá. És az vessen követ másikra, aki maga is bűntelen...
(Jn 8:7) De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!”
Kigyógyulás az ujjal való mutogatásból
Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás a megbocsátás és az irgalmasság útja. Azt mondják, hogy a megbocsátás nem érzelem kérdése, hanem egy értelmi és akarati döntés. Ez nagyon szép így elméletben, de ha nem ismerjük a lelki sérülések, gyógyulások folyamatát, és a megbocsátás útját, akkor oda juthatunk, hogy százszor bocsájtunk meg akaratilag, de érzelmileg továbbra is gyűlölködünk. Százszor tesszük le a lelki fájdalmunkat, és ugyanannyiszor vesszük fel újra. A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan lelki sérülések, amelyeket csak akkor tudunk szívből megbocsátani, ha előbb gyógyulást kérünk azokra az Úr Jézustól. Ezért kell imádkozni, hogy az Úr gyógyítsa meg bennünk a lelki sérüléseket, fájdalmakat, és akkor eljön az érzelem szintjén is a megbocsátás a szívünkbe. Csak így tudunk teljes szívből megbocsátani (Mt 18:35)...
Az ítélkező megvonja a szeretetet a vétkezőtől, de a megítélő nem, csak távolabb tartja magát. Az ítélkező ujjal mutogat a vétkezőre minden egyes alkalommal, amikor csak eszébe jut az okozott fájdalom. A megítélő csak elmondja az illetékeseknek a vétkező testvér hiányosságait, de nem mutogat ujjal a vétkezőre...
Az Úr Jézus parancsa az, hogy ne itélkezzünk. Az ítélkezés ráhatassal van, és vissza is hat... Amint mondani szokták: A tolvaj egyszer vétkezik, de a megkárosított százszor...
(Mt 7:1-5) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemébõl!
(Lk 6:37-38) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Az ítélkezés hasonló a kővel való dobáláshoz, a megkövezéshez. Izraelben, a törvény szerint, ha valaki súlyosan vétkezett, akkor a zsidók megkövezték. Minél súlyosabban ítélkezünk valaki felett, minél nagyobb a másik ember kárhoztatása, minél nagyobb bűnt róvunk fel neki, annál nagyobb a követ dobunk rá. És az vessen követ másikra, aki maga is bűntelen...
(Jn 8:7) De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!”
Kigyógyulás az ujjal való mutogatásból
Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás a megbocsátás és az irgalmasság útja. Azt mondják, hogy a megbocsátás nem érzelem kérdése, hanem egy értelmi és akarati döntés. Ez nagyon szép így elméletben, de ha nem ismerjük a lelki sérülések, gyógyulások folyamatát, és a megbocsátás útját, akkor oda juthatunk, hogy százszor bocsájtunk meg akaratilag, de érzelmileg továbbra is gyűlölködünk. Százszor tesszük le a lelki fájdalmunkat, és ugyanannyiszor vesszük fel újra. A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan lelki sérülések, amelyeket csak akkor tudunk szívből megbocsátani, ha előbb gyógyulást kérünk azokra az Úr Jézustól. Ezért kell imádkozni, hogy az Úr gyógyítsa meg bennünk a lelki sérüléseket, fájdalmakat, és akkor eljön az érzelem szintjén is a megbocsátás a szívünkbe. Csak így tudunk teljes szívből megbocsátani (Mt 18:35)...
(Mt 18:35) Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.
Van aki azt mondja, hogy a megbocsátás előfeltétele a vétkes megbánása és a bocsánatkérése. Hogyan bocsássak meg valakinek, ha be sem látja, hogy vétett ellenem, és azt se mondja vár nekem, hogy "ne haragudj"? A megbocsátásunknak nem kell előfeltétele legyen az ellenünk vétő bocsánatkérése. Nagyon szép lenne ha ez megtörténne, de sajnos legtöbbször nem fog megtörténni… Az igazi megbocsátás az, amikor megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek az ő bűnbánata és bocsánatkérése nélkül is. Ez azért van így, mert a vétkező ember nem csak ellenünk vétkezik, hanem Isten ellen is. Nem csak velünk kell kiengesztelődnie, hanem Istennel is... Ezért engedjük el vétkét, tartozasát, és előzzük meg az ellenünk vétkező, irántunk való kiengesztelődését, mert az Istennel való kiengesztelődését úgysem kerülheti ki...
(Lk 23:34) Jézus ekkor így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
(SpCsel 7:60) Azután térdre esett, és fennhangon azt kiáltotta: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.
Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás szabadság. Így felszabadul az ember a rossz dolgok folytonos szemlélésének rabságából, a keserűségből és a panaszkodásból. Megszabadul az ember azoktól az ítéletektől, amelyeket magára vonna ítélkezéseivel, és felszabadul azoktól a terhektől, amelyeket önmagára vonna azáltal, hogy az ellene vétkezőre méri. Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás felszabadít az ellenségeskedés szorongásából, és megadja a lelki békét...
(Zsolt 34:15) Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!
Hogyan is adhatná meg szívünk kívánságát az Úr, ha mi folyton tátogtatunk panaszainkkal testvérünkre vagy felebarátunkra?...
Hogyan is adhatná meg szívünk kívánságát az Úr, ha mi folyton tátogtatunk panaszainkkal testvérünkre vagy felebarátunkra?...
(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt mûvelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
Ha eddig ujjal mutogattunk, állítsuk le magunkat, tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és kezdjünk el másképpen élni. Válasszuk a lelki szabadságot és a békét...
Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg balgaságomat. Bocsáss meg nekem, hogy elhomályosodott a szemem és az értelmem, hogy azt gondoltam, másokat elítélhetek, miközben én bűnt bűnre halmozok. Ámen.



