Ujjal mutogatás

(Iz 58:9-12) Ha eltávolítod körödbõl az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezõnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verõfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erõvel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az õsi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltõjének neveznek majd, és a romba dõlt házak felépítõjének.

Egy anyuka sétál a kisfiával. A kisfiú kinyújtja karját, és a kunkori kis mutatóujjával a messzeségbe mutat. Ujjongva kiált fel:
- Anyukaaa!... Niiiii!...
Az anyuka arra felé se néz, hanem szigorúan rászól:
- Fiacskám! Hányszor mondtam már neked, hogy nem illik ujjal mutogatni?
A kisfiú ekkor duzzogni kezd:
- De hát akkor hogyan mutassam meg?...

A gyermeknek az a fontos, hogy megmutassa amit lát, az anyukának pedig az a fontos, hogy a gyereke illendő módon viselkedjék. A gyermek nem azért mutogat az ujjával, hogy ítélkezzen, és az anyuka sem azért tiltja a mutogatást, hogy a gyerek ne mutasson rá mások tévedéseire...

Mások bűnei és a köztük való lavírozás

Ahogy megfoganunk anyánk méhében, vagy amint meglátjuk a napvilágot, már ki vagyunk téve a mások által elkövetett bűnök áradatának:

 

- A szüleink el akarnak tetetni (abortusz), mielőtt még megszülethetnénk, nem fogadnak el amikor megszületünk, nem fogadnak el olyannak amilyenek vagyunk, stb. 

- A tanítónk, tanárunk megvet, nem értékel, nem osztályoz méltányosan, stb. 

- A barátaink, osztálytársaink kicsúfolnak, kirekesztenek, meglopnak, megvernek, stb. 

- A kedvesünk becsap, hűtlen lesz, stb.

- A mukatárs, vagy a főnök igazságtalan, goromba, megrövidít, stb.

- A házastárs megcsal, elhordja a pénzt a háztól, nem törődik a családdal, stb.

- A gyerekeink hazudnak, nem tanulnak, nem segítenek a háztartásban, stb.

Ezek mind fájdalmassan zúdulhatnak ránk az élet folyamán. Hogyan bírjuk ki ezeket, és hogyan sikerül kezelni a lelki fájdalmakat?...

Talán nincs is ember a világon lelki sérülés nélkül... Van, aki ettől és van, aki attól... Van, aki tudja mitől sérült le és van, aki nem... Van olyan sérülés, amelyről tudomásunk van és fáj, de van olyan sérülés is, amelyre nem is emlékezünk, nem vagyunk tudatában, és csak a tudatalattiból hat érzéseinkre és viselkedésünkre. Minden idegesség, nyugtalanság, ellenszenv, agresszivitás, félénkség, valamilyen lelki sérülésnek a következménye. Ilyenkor egy benső sebünkre tappintanak, és ösztönösen védjük lelkünk sebzett területeit...

Mások helytelen viselkedései, szavak általi vágásai, döfései, kődobásainak hatására mi is kardot rántunk vagy követ ragadunk, és belevetjük magunkat a küzdelembe. Csihi-puhi! Üssed-vágjad, nem anyád!... Beledobjuk magunkat teljes gőzzel a szócsatába, a lelki búnyóba… A végén olyan lesz az egész, mint egy nagy hógolyó csata, amelyben az egész iskola küzd a becsengetésig, jeges, keményre gyúrt hógolyókkal, izzadtan, véresen, bekékült, vagy bedagadt szemekkel. Mindenki nevet és senki se sajnálja azt, akinek bedagadt a szeme egy jó találat által, vagy kitörött a foga egy szerencsétlen esés miatt. Így van ez a bántásokkal, veszekedésekkel, meg a sértésekkel is… 

Amíg nem térünk meg, és nem kezdünk el növekedni lélekben, addig nem igazán törődünk, nem vesszük tudomásul a vétkeket. Kaptam is, adtam is… Ilyen az élet... Nem akadunk fenn mások bűnein, és a megbocsájtás se probléma... Azonban, amikor megtérünk, és megtért, vallásos emberek között vagyunk, akkor kiszállunk a hógolyózásokból, és elvárjuk, hogy bennünket se dobjanak meg. Főleg olyanok ne dobjanak meg, akik állítólag nagyok a lelkiekben... De hát az élet nem ilyen… 

Gyakran azt tapasztaljuk, hogy miközben törekedünk a szelídségre, a szeretetre és az igazságosságra, addig azok, akikre felnézünk a lelki életben, azok dobnak, azok döfnek meg orvul… És el is találnak, mégpedig keményen: a szemünkön, a szájunkon, a szívünkön, vagy ott, ahol éppen a legjobban fáj... Eltalálnak a kemény, jeges hógolyóval, és véres nyomot hagynak lelkünkön... Ekkor nagyon felháborodunk, és ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy visszavágjunk neki. Nem annyira az ütés fáj, mint inkább ez az igazságtalanság: - Nézzünk oda! - gondoljuk magunkban. - Hát pont az teszi ezt velem, akinek leginkább jó kellene lennie hozzám? Aki a lelkiekben példát kellene hogy mutasson? Pfujj!!! Ez megbocsájthatatlan… És ekkor kezdődik az ítélkezés, a másik ember elítélése, az ujjal mutogatás…

 

Az ítélkezés és a megítélés

Van ítélkezés és van megítélés... A kettő nem egy és nem ugyanaz, de az emberek többsége ezt a kettőt összekeveri... 

Az ítélkezés az, amikor valaki vétkezik és nem nézzük el neki, hanem megmondjuk, hogy mit érdemelne tettéért. Nem bocsátjuk meg neki tettét, elítéljük, számon kérjük, valamiképpen megtoroljuk, vagy egy későbbi büntetést helyezünk neki kilátásba. Az ítélkezés felírja az adósságot az adóslevélre... Az ítélkező haragszik, és nem bocsát meg.

A megítélés (1Kor 2:15; 5:12) a vétkező tettének empatikus szemlélése, vizsgálása, mérlegelése, a megkülönböztetés céljából, vagy a magatartás súlyának és következményének felmérése céljából. A megítélő nem haragszik, megbocsátja a vétket, de óvakodik a bűnöstől és vétkének hatásától. Ha valakit szeretünk és megbocsátunk neki, az még nem jelenti azt, hogy lábtörlője leszünk neki, vagy esetleg bokszzsákja... Azért ítéljük meg testvérünket, felebarátunkat, hogy tudjuk mi a problémája, milyen a természete, mire számíthatunk tőle, hogy imádkozzunk érte, és ezek szerint igazítsuk a vele való kapcsolatunkat. A megítélő szereti felebarátját, de távolabbról, mert a vétkező testvér bűneitől, vagdalózásaitól, dobálásaitól óvakodnia kell...

(1Kor 2:15) A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg.

(1Kor 5:12) Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?

Az ítélkező megvonja a szeretetet a vétkezőtől, de a megítélő nem, csak távolabb tartja magát. Az ítélkező ujjal mutogat a vétkezőre minden egyes alkalommal, amikor csak eszébe jut az okozott fájdalom. A megítélő csak elmondja az illetékeseknek a vétkező testvér hiányosságait, de nem mutogat ujjal a vétkezőre...

Az Úr Jézus parancsa az, hogy ne itélkezzünk. Az ítélkezés ráhatassal van, és vissza is hat... Amint mondani szokták: A tolvaj egyszer vétkezik, de a megkárosított százszor...

(Mt 7:1-5) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemébõl!

(Lk 6:37-38) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Az ítélkezés hasonló a kővel való dobáláshoz, a megkövezéshez. Izraelben, a törvény szerint, ha valaki súlyosan vétkezett, akkor a zsidók megkövezték. Minél súlyosabban ítélkezünk valaki felett, minél nagyobb a másik ember kárhoztatása, minél nagyobb bűnt róvunk fel neki, annál nagyobb a követ dobunk rá. És az vessen követ másikra, aki maga is bűntelen...

(Jn 8:7) De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!”

Kigyógyulás az ujjal való mutogatásból

Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás a megbocsátás és az irgalmasság útja. Azt mondják, hogy a megbocsátás nem érzelem kérdése, hanem egy értelmi és akarati döntés. Ez nagyon szép így elméletben, de ha nem ismerjük a lelki sérülések, gyógyulások folyamatát, és a megbocsátás útját, akkor oda juthatunk, hogy százszor bocsájtunk meg akaratilag, de érzelmileg továbbra is gyűlölködünk. Százszor tesszük le a lelki fájdalmunkat, és ugyanannyiszor vesszük fel újra. A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan lelki sérülések, amelyeket csak akkor tudunk szívből megbocsátani, ha előbb gyógyulást kérünk azokra az Úr Jézustól. Ezért kell imádkozni, hogy az Úr gyógyítsa meg bennünk a lelki sérüléseket, fájdalmakat, és akkor eljön az érzelem szintjén is a megbocsátás a szívünkbe. Csak így tudunk teljes szívből megbocsátani (Mt 18:35)...

(Mt 18:35) Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.

Van aki azt mondja, hogy a megbocsátás előfeltétele a vétkes megbánása és a bocsánatkérése. Hogyan bocsássak meg valakinek, ha be sem látja, hogy vétett ellenem, és azt se mondja vár nekem, hogy "ne haragudj"? A megbocsátásunknak nem kell előfeltétele legyen az ellenünk vétő bocsánatkérése. Nagyon szép lenne ha ez megtörténne, de sajnos legtöbbször nem fog megtörténni… Az igazi megbocsátás az, amikor megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek az ő bűnbánata és bocsánatkérése nélkül is. Ez azért van így, mert a vétkező ember nem csak ellenünk vétkezik, hanem Isten ellen is. Nem csak velünk kell kiengesztelődnie, hanem Istennel is... Ezért engedjük el vétkét, tartozasát, és előzzük meg az ellenünk vétkező, irántunk való kiengesztelődését, mert az Istennel való kiengesztelődését úgysem kerülheti ki...

(Lk 23:34) Jézus ekkor így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

(SpCsel 7:60) Azután térdre esett, és fennhangon azt kiáltotta: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.

Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás szabadság. Így felszabadul az ember a rossz dolgok folytonos szemlélésének rabságából, a keserűségből és a panaszkodásból. Megszabadul az ember azoktól az ítéletektől, amelyeket magára vonna ítélkezéseivel, és felszabadul azoktól a terhektől, amelyeket önmagára vonna azáltal, hogy az ellene vétkezőre méri. Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás felszabadít az ellenségeskedés szorongásából, és megadja a lelki békét...

(Zsolt 34:15) Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!

Hogyan is adhatná meg szívünk kívánságát az Úr, ha mi folyton tátogtatunk panaszainkkal testvérünkre vagy felebarátunkra?...

(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt mûvelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?

Ha eddig ujjal mutogattunk, állítsuk le magunkat, tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és kezdjünk el másképpen élni. Válasszuk a lelki szabadságot és a békét...

Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg balgaságomat. Bocsáss meg nekem, hogy elhomályosodott a szemem és az értelmem, hogy azt gondoltam, másokat elítélhetek, miközben én bűnt bűnre halmozok. Ámen.

Szentlélekkel és tűzzel

(Mt 3:10-12) A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tûzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bûnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Õ Szentlélekkel és tûzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérûjét, a búzát csûrébe gyûjti, a pelyvát pedig olthatatlan tûzbe vetve elégeti.”

Amikor az Úr Jézus ördögöket űzött, több esetben látható volt, hogy egy olyan erő hatott azokra, amelynek képetelenek voltak ellenállni. De mi ez az erő? Hogyan nyilvánul meg? Miként hat az ördögökre, és miként hat az emberi természetre?...

A Lélek ereje

Nézzük meg azokat az igerészeket, amelyek konkrét információkat adnak az ördögűzéssel kapcsolatosan...

1. A sötétségnek semmi közössége sincs a világossággal...

(Mt 8:28-32) Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtõl megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elõ. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt gyötörj minket?” Messze tõlük nagy sertéskonda legelészett. Ezért az ördögök kérték: „Ha kiûzöl minket, küldj a sertéskondába!” „Menjetek!” - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekrõl a tóba és vízbe fúlt. (v.ö. Lk 8:26-33).

Ez az igerész azt mutatja, hogy az ördögnek semmi köze sincs az Úr Jézushoz, Isten egyszülött Fiához, aki a világ világossága (Jn 8:12). Az ördög maga a sötétség és a hazugság atyja (Jn 8:44), és már el van kárhozva, csak még nem érkezett el ítélete végrehajtásának ideje, amikor majd az örök gyötrődésre vetik az olthatatlan tüzes tóba (Jel 20:14). Azért könyörögnek az ördögök az Úr Jézushoz, hogy még ideig-óráig ebben a világban maradhassanak, hogy legalább a végső ítélet napjáig ne kelljen gyötrődniük...

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Jn 8:44) Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Jel 20:14) A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó.

2. A Szentlélek kiűzi a gonosz lelkeket...

(Mt 12:27-29) Ha én Belzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki? Így õk lesznek bíráitok. De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Hogy törhet be valaki az erõs ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak elõbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.

Ez az igerész azt mutatja, hogy az Úr Jézus a Szentlélek által űzi ki a gonosz lelkeket, Aki olyan a gonosznak, mint az emésztő tűz, de az igazaknak, akik befogadják Isten igazságát, szeretet és életet adó Lélek...

A Szentlélek belekapcsol Krisztus testébe (1Kor 12:13), Isten országának polgáraivá tesz (Ef 2:19) és a Szentháromság isteni életében részesít (Jn 3:3). A Szentlélek Úristen nagy erejű és végtelen hatalmú, és nincs olyan gonosz lélek, amely ellenállhatna neki. Megszorítja, perzseli és taszítja a gonosz lelkeket, de az igaz lelkeket szeretettel átöleli, vigasztalja, táplálja és erővel tölti el...

(1Kor 12:13) Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.

(Ef 2:19) Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai.

(Jn 3:3) Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”

3. Az Úr Jézus hatalmat ad tanítványainak, hogy Szentlélekkel eltelve ördögöket űzzenek...

(Mk 3:14-15) Tizenkettõt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje õket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiûzhessék az ördögöket.

Amint megígérte az Úr Jézus, hogy elküldi a Szentlelket (Jn 15:26), és el is küldte az első Pünkösd alkalmával (ApCsel 2:2), úgy ma is megkéri a Szentlelket, hogy adja kenetét a választottakra és nyugodjon meg rajtuk (Mt 12:27). Ezek a felkent szolgák... Ilyenek voltak a próféták, az apostolok, a többi tanítvány, és ilyenek ma is azok, akik adományokat kapnak az Úrtól, hogy szolgáljanak szőlősében...

(Mt 12:27) Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ők maguk lesznek a ti bíráitok.

(Jn 15:26) Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.

(ApCsel 2:2) Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

4. A Szentlélek ott is működik Isten országáért, ahol nem követik az Úr Jézust...

(Mk 9:38-40) Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt ûzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van. (v.ö Lk 9:49-50)

Ez az ember nem követte az Úr Jézust, sem az apostolokat, és mégis, mivel hitt az Úr Jézus szent nevében, sikeresen űzte ki az ördögöket. Ha valaki hisz az Úr Jézusban, akkor odaszegül melléje a Szentlélek az Ő erejével, még akkor is, ha az a személy nem Isten akarata szerint jár el. Az Úr az ő országának hasznára van tekintettel, hogy ezáltal is Isten országa terjedjen. De a szolgáló ember életét majd ettől függetlenül fogja megítélni (Mt 7:22-23)...

(Mt 7:22-23) Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Nemde a te nevedben prófétáltunk, nemde a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?« Akkor majd kijelentem nekik: »Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti, akik gonoszságot cselekedtetek!«

5. Akiknek élő hitük van, azok eltelnek Szentlélekkel, és azokat bizonyos jelek fogják követni...

(Mk 16:17-18) Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt ûznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

Az élő hit mozdulásra és cselekvésre bírja a Szentlelket (Mt 17:20), és az Úr Jézus ígérete szerint támogatja az embert az ördögűzésben, vagy egyébb csodás gyógyulásoknál...

(Mt 17:20) Azt felelte nekik: „A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, »menj innen oda«, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.”

(ApCsel 10:38) Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S õ ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtõl megszállottat, mert vele volt az Isten.

A Szentlélek, Aki a harmadik isteni személy, hasonlatos a vízhez, a tűzhöz, a fejre öntött drága olajhoz, az ember fejére leszálló fehér galambhoz, az embert megérintő isteni ujjhoz, az áldó kézhez, a lágy szellőhöz, stb. Mindegyik hasonlat valamilyen tulajdonságát domborítja ki a Szentléleknek. A víz a Szentlélek életet adó tulajonságát mutatja; a tűz a Szentlélek megtisztító hatását; az olaj a Szentlélek erejét; a galamb a Szentlélek szelídségét és békéjét; az ujj a Lélek érintését, stb... 

Ezek a szentírási részek arra világítanak rá, hogy az Úr Jézus a Szentlélek tűzével gyógyított és űzte ki az ördögöket...

A Lélek tüze

Isten, Aki Lélek, leginkább tüzes formában jelenik meg a szentírasban, mint pl. az égő csipkebokorban, vagy a Sínai hegyen...

(Kiv 3:2) Itt megjelent neki az Isten angyala a tûz lángjában, egy égõ csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.

(MTörv 4:36) Az égbõl hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.

Mivel Isten Lélek és Ő szent, ezért az eredeti bűn átka alatt senyvedő világunkban (Ter 3:17) Ő tisztító és emésztő tűz Izrael népe számára. Ez azért van, mert Ő egésszen tiszta, tökéletes, és a világ tisztátalansága nem közelíthet Őhozzá...

(Kiv 19:18) Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.

(Ez 1:27) Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tûz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tûz, és körülötte fényességet.

(Ez 8:2-3) Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tûz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.

Így látta Ezekiel is lélekben az Urat. Az Úr lénye hasonló a tűzhöz és a tüzes érchez. Ez a tűz az Úr szentségét, tökéletes tisztaságát és minden tisztátalant megemésztő hatását jelképezi. Ugyanakkor, az Őt hordozó kerubok is mind szentek és tüzesek...

(Ez 10:6-7) Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: „Végy tüzet a kerubok közt levõ kerekek közül!”

Ez az igerész összefügg a Mk 9:49 és Lk 12:49 igerészekkel, ami a Szentlélek tüzének elterjedését jelképezi a földön. De a bűn nem lakhat együtt a Szentlélek tüzével...

(Iz 33:14) Rémület fogta el Sionban a bûnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztõ tûzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?

A pokol tüze

Az Úr Lelkének tüze megemészti a tisztátalanokat és a bűnösöket, de az igazaknak élet és öröm. A pokol tüze viszont egy misztérium... A pokol egy hely, vagy egy állapot? Mindkettő... Valóságos tűz, vagy tűzhöz hasonlatos odakötözöttség egy kínhoz és gyötrelemhez?... A feltámadás után, az elkárhozottakat már nem egy kiszárító és elhamvasztó tűz égeti, hanem a feltámadt testet odakötő, örök kínt okozó tűz...

(Mt 18:8) Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tûzre kerülnöd.

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elõl, ti átkozottak, az örök tûzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.

(Lk 16:24-26) Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrõdöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.

(Jn 15:6) Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tûzre vetik és elég.

(Jel 14:9-10) Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: „Aki leborul a vadállat és képmása elõtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tûzben fog gyötrõdni a szent angyalok és a Bárány színe elõtt.

(Jel 20:10) A sátánt, aki félrevezette õket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrõdni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.

(Jel 20:15) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

A gyehenna tüze a pokol, vagyis a kárhozat, ami már nem a Szentlélek tüze, hanem egy elkészített hely, és nemcsak hely, hanem egy örök állapot is... 

Az elkészített helyek (Jn 14:3) pedig többfélék: a nyugalom helye az igazaknak (Zsid 4:9-10), vagyis a mennyország; a tisztítótűz, a már üdvözült tisztulandó lelkeknek, akik még egyfajta börtönben töltik ideigtartó büntetésüket (Mt 5:26); az alvilág mélysége, az ítéletre várakozóknak, minden népből és nemzetből (1Sám 2:6), (ezt is pokolnak van nevezve a Hiszekegyben, 1Kir 2:6, Jel 1:18, Jel 20:13); a végső pokol tüze az elkárhozottaknak (Lk 16:24, Jel 20:14-15)...

(1Sám 2:6) Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét...

(Mt 5:26) Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

(Lk 16:24) Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.

(Jn 14:3) És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

(Zsid 4:9-10) Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.

(Jel 20:14-15) A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

A gyehenna dögkútat vagy szeméttelepet jelent, ahová a kárba veszett jószágokat, vagy dolgokat dobták és égették el, nehogy megfertőzzék a várost. Régen a gyehenna telepe folytonosan égett és füstölgött. Hasonlóképpen lesz azokkal az emberekkel is, akik nem ismerik fel életük értelmét, akik nem fogadják el Istent, az Ő szeretetét és az ördöghöz pártolnak. Ezek mind kárba vesznek... Az ilyeneknek jobb lenne, ha meg sem születtek volna (Mt 14:21), mert akkor nem lenne örök gyötrődésük. A pokol igazából a ördögnek készült, de azok is odakerülnek, akik nem fogadják el Isten szeretetét, az ördögöt követik és az ördög fiaivá válnak. Az ember, ha a világra született, ha Isten megteremtette őt, akkor válaszolnia kell Isten szeretetére. Ha nem válaszol, akkor hiába született meg és kárba veszik, vagyis elkárhozik...

(Mk 14:21) Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!

A tisztító és erőt adó tűz

(Mk 9:49) Mindenkit tûzzel sóznak majd meg.

Ez a tűz, mint lángeső hull az emberekre (Lk 12:49), hogy meggyúljanak, erővel teljenek el, és kiégjen belőlük minden tisztátalanság. Mindenkinek, aki megtér, át kell mennie ezen a tűzön, hogy csak az életszentség maradjon meg a lelkében. Ez összefügg azzal, amit Szent Pál fejtett ki bővebben az 1Kor 3:12-15-ben...

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

(1Kor 3:12-15) Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

A Szentlélek tüze az Egyház szolgálata és az evangélium hirdetése által terjed a világban, hogy lángra lobbantson minél több lelket. Ez a tűz gyújtja lángra a lelkekben a "hit gyertyáit", és megtisztítja az embert minden szennytől. Ez az a szövétnek, melynek lángjára nagyon kell vigyázni, hogy ki ne aludjon (1Tessz 5:19)...

(1Tessz 5:19) A Lelket ki ne oltsátok!

A Szentlélek olyan tűz, amelyet sokfelé oszlik, de mégis egy (ApCsel 2:3-4), mert a Szentlélek multilokációs. Ő bárhány részre is oszlik, mégis egy és ugyanaz az isteni személy. A Szentlélek által, a legkisebb ostyadarab is teljesen az Jézus Krisztus szent teste és vére. A Szentlélek által képesek a szentek is megjelenni egyszerre több helyen (bilokáció)...

(ApCsel 2:3-4) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különbözõ nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította õket.

A Szenlélek tüze által leszünk megítélve is, mert a bennünk lévő lélek által szólunk, hiszen az ember a szívének bőségéből szól...

(Mt 12:34-37) Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő. Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.”

(1Kor 3:13-15) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tûzzel érkezik, és a tûz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek mûve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tûz által.

Minden emberi élet, minden emberi szó és cselekedet fel van írva, mintha DVD-re lenne rögzítve. Egyszer majd az Úr szent lángjaiban kell mindenkinek visszanéznie azokat, és az ember az ő életével építi lelke építményét. Kérdés, hogy az megáll-e ez az építmény, amikor az Úr, az Ő igazságának lángjaival megpróbálja. Akkor majd minden csalás, minden hamisság, minden képmutatás és minden egyébb bűn kiég az építményből, és csak az marad meg, ami igaz. Ez ugyanaz, mint a leviták megtisztítása, amit Malakiás próféta megjövendölt (Mal 3:3)... Ez a tisztulás is olyan mint a tisztítótűz, mert csak a megtisztultak mehetnek be az Úr szentélyébe, hogy ott szolgáljanak...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Isten egy, de három személy, vagyis Szentháromság. Isten Lélek, és az Ő lénye, természete és tulajdonságai csak szemléltethetők, de teljesen fel nem foghatók. A Szentlélek a harmadik isteni személy. Ő a szeretet Lelke, Aki szeret minket; a világosság, Aki megvilágosít minket; tűz, Aki megpróbál és megtisztít minket; víz, Aki életre kelt és éltet minket; erő, Aki megtart és átalakít minket; szelíd galamb, Aki tappintatosan ránkszáll és békét ad; ujj, Aki megérint minket...

A Szentlélek, az Ő tüzével és erejével, elsöpri a gonoszokat. A gonoszok sorsa pedig a végső pokol tüzében való örök gyötrelem (Iz 66:24), ami a második halál (Jel 20:14-15). Ez az örök kárhozat... Ez már nincs Istenben, mert ez egy Istentől örökre elszakított állapot. Az istenszeretőknek pedig minden a javukra válik (Róm 8:28), és akik félik az Urat, azok megszabadulnak a második haláltól...

(Iz 66:24) És amikor kimennek, látják majd azoknak az embereknek a holttestét, akik elpártoltak tőlem; mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, s iszonyattá lesznek minden ember számára.

(Róm 8:28) Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott.

(Jel 20:14-15) A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Uram Jézus! Add kérlek a bölcsesség és az istenfélelem ajándékát, hogy mindig meglássam, ami fontos az üdvösségemre nézve. Ámen.

Az Atyának akarata

(Jn 6:38-40, Károli) Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak † akaratát, a ki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz  ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

(Jn 6:37-40, KNB) Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

Az üdvözülés feltételei

Az üdvözülés első feltétele az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit (Mk 16:16)... Amikor hallunk Jézus Krisztusról, Isten egyszülött Fiáról, akkor hinnünk kell igéiben, és hinnünk kell Őbenne. A hit csak akkor élő, ha azt tettek is követik. Az a hit, amelyet nem követnek hitből fakadó cselekedet, az halott (Jak 2:26)...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Az üdvözülés második feltétele.a mennyei Atya akaratának megcselekvése. Ezek a cselekedetek hitből fakadnak, a Szentlélek kegyelme által, az isteni bölcsesség vezetésével... 

Ez a két feltétel szorossan összefügg egymással és egymást segítik. De mi a mennyei Atya akarata?...

A mennyei Atya akarata

A mennyei Atya akaratáról és annak megcselekvéséről szóló néhány igerész...

(Mt 6:9-10) Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

(Mt 7:21) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

(Mt 12:50) Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nõvérem és anyám.”

(Lk 12:47) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.

(Lk 22:42) „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”

(Jn 4:34) Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

(Jn 6:38) Mert nem azért szálltam alá a mennybõl, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.

Megfontolások

- Isten országa úgy valósul meg, ha minél több ember hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, eltelik Szentlélekkel, és megcselekszi a mennyei Atya akaratát a földön.

 
- Csak azok jutnak be a mennyek országába, akik megcselekszik életükben a mennyei Atya akaratát.

- Aki megcselekszi Isten akaratát, az Krisztusban Isten gyermeke, Isten egyszülött Fiának testvére, tehát társörökös is (Róm 8:17)...

(Róm 8:17) Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

- Aki nem cselekszi meg Isten akaratát életében, az bütetést kap: aki ismerte a mennyei Atya akaratát és úgy vétett, az nagyobb büntétést kap, és aki nem ismerte a mennyei Atya akaratát és úgy vétett, az kisebb büntetést kap (Lk 12:46-47)...

(Lk 12:47-48) Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, de nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számonkérni.

- Az Atya akarata az, hogy Krisztussal együtt, szeretetből, vegyük fel keresztünket és ürítsük ki a szenvedések kelyhét (Mt 20:22, Mk 8:34)...

(Mt 20:22-23) Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok...

(Mk 8:34) Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

- A mennyei Atya akaratának teljesítése betölt a Szentlélek vigasztaló örömével, és mint mennyei kenyér, táplálva lelkünket, új lendületet ad a hitéletünkben...

(Jn 14:15-17) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.

- Nem azért élünk a földön, hogy a világi életünket megvalósítsuk, hanem azért, hogy teljesítsük az Istentől rendelt hívatásunkat (Mt 10:39; Mt 16:25)...

(Mt 10:38-39) Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, az elveszíti, de aki elveszíti életét énértem, megtalálja azt.

(Mt 16:24-25) Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt."

Eggyé lenni a Szentlélek által

(Jn 17:21-23) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

Emberek jönnek-mennek az utcán. Mindenki gondol valamire... Az emberek régóta fantáziálnak arról, hogy miként lehetne olvasni mások gondolataiban, és miként lehetne irányítani mások gondolatait. Ez minden világuralomra vágyó diktátor álma. A Szentlélek viszont folyamatosan ezt teszi, tappintatosan, annélkül, hogy mi észrevennénk... 

A Szentlélek olyan, mint egy jó játszótárs, aki nem taszít félre a billentyüzettől, vagy a joystick-től. Amikor mi játszunk valakivel a számítógépen, gyakran nem tudjuk megállni, hogy félre ne taszítsuk a másikat, és át ne vegyük a játék irányítását. Ha mi belebújhatnánk embertársunk bőrébe, hogy belülrõl lássuk őt, akkor nem tudnánk megállni, hogy bele ne szóljunk az ő gondolataiba és döntéseibe. Ez akkor, a másik számára, egy valóságos lelki megszállottsággá változna... A démonok is ezt teszik. Beférkőznek az ember belsejébe, de nem azért, hogy szeretettel tiszteletben tartsák, hanem azért, hogy megalázva az embert, emberségétől megfotszva, uralják őt és a kárhozatba taszítsák...

Eggyé lenni csakis a Szentlélek egyesítő ereje által lehetséges Krisztusban. A Szentlélek által egy a Fiú az Atyával. A Szentlélek által van az Atya a Fiúban és a Fiú az Atyában. A Szentlélek által van a Fiú és az Atya minden megkereszteltben, és a Szentlélek által lesznek az emberek eggyé, úgy, hogy mind ugyanazt akarják, mert mindenkit ugyanaz a Lélek jár át, tölt be és szerkeszt eggyé. Az egyik ember lelke nem tud belebújni a másik ember lelkébe, de a Szentlélek által eggyé tudnak lenni a krisztusi életben, a szent érzületben, értelemben és akaratban. A legfontosabb pedig az egy akarat, vagyis az egyetértés, mert ez eredményezi az egységes cselekvést. Ezt a közös cselekvést áldja meg a mennyei Atya...

(Mt 18:1) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

A mennyei Atya akarata, hogy egység legyen köztünk Krisztusban, hogy a krisztuskövetők ne legyenek megosztottak, hogy ne legyenek viszályok és ne legyenek pártoskodások. Amint az Úr Jézus megcselekedte a mennyei Atya akaratát, egységben az Atyával, úgy mi is megcselekedhetjük az Atya akaratát, egységben testvéreinkkel, a Szentlélek erejével, Krisztusban. Ez történik Krisztus misztikus testében (1Kor 6:19; 1Kor 12:12-13)...

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi?

(1Kor 12:12-13) Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át..

Hogyan teljesíthetjük az Atya akaratát?

Vizsgáljuk meg az életünket... Megcselekedtük-e a mennyei Atya akaratát, vagy inkább csak a saját fejünk után mentünk?...

1. Veszekedtünk-e testvéreinkkel? Volt-e tartós viszályban részünk?

2. Viteleztük-e ki saját akaratunkat "tűzön-vízen keresztül"? Vezette-e életünket a "Mindenáron!", az "Úgyis", vagy a „Nem, nem soha!“ jelszó?

3. Szakadtunk-e el testvéreinktől a saját akaratunk és önfejüségünk miatt?

4. Ragaszkodtunk-e mindenáron elképzelésünkhöz, tervünkhöz, beképzelt hivatásunkhoz?

5. Gázoltunk-e át másokon, vagyis mások véleményén, hogy csakis a mi akaratunk érvényesüljön?

6. Léptünk-e át az Úr Jézus igéin, az Egyház hitigazságain, amikor döntéseinket meghoztuk, jól ismerve az Ő tanítását?

7. Megcselekedtük-e hűségesen az Úr Jézus igéit, vagy inkább abban bíztunk, hogy ha sokat imádkozunk, misére járunk, szolgálunk különféle módon az Úr szőlősében, akkor minden rendben van.

Tartsunk bűnbánatot és lássuk be önfejüségünket és kevélységünket... Próbáljunk meg egységbe kerülni testvéreinkkel. Ismerjük fel életünk azon területeit, ahol nem a mennyei Atya akarata szerint rendeztük dolgainkat:

1. Lehetőleg minden viszályt számoljunk fel az életünkben, és éljünk békében, még akkor is, ha ezért le kell mondanunk az igazunkról.

2. Ne ragaszkodjunk mindenáron véleményünkhöz, és vegyük figyelembe, hogy lehetnek más szempontok is, amelyeket mi nem látunk, vagy nem értünk.

3. Hallgassunk meg másokat is, és tartsuk tiszteleben mások véleményét.

4. Olvassuk az evengéliumokat, és szabjuk életünköt az Úr Jézus igéihez: ne törjünk házasságot, éljünk testi és lelki tisztaságban, ne tartsunk haragot, ne pereskedjünk, ne itélkezzünk, ne gyűjtsünk vagyont, ne forduljunk el attól, aki kér, a kölcsönkérőnek adjuk kölcsön, az ellenséget segítsük, ne álljunk bosszút, ne átkozódjunk, stb.

5. Imádkozzunk, virrasszunk és tegyük a jót. Segítsünk a szegényen, az özvegyen és az árván...

Uram Jézus! Azt gondoltam, hogy elértem valamit a hitéletben és a Te követésedben, de most látom bűneim sokasságát. Légy irgalmas nyomorult lekemhez, és add, hogy valóban megcselekedjem a mennyei Atyám akaratát. Ámen.

Az igazság szabaddá tesz

(Jn 8:31-36) Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”  „Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Volt olyan, hogy egyesek politikai szlogenje lett ez az igerész: (Jn 8:32) Az igazság szabaddá tesz! Utcaszéleségnyi plakáton vitték ezt az evangéliumi idézetet. 

De vajon, helyes dolog-e egy evangéliumi idézetet politikai szlogenként használni?... Egyébbként is, milyen igazságról van szó? Mitől, vagy kitől szabadít meg? Hogyan, és ki által szabadít meg? Vajon ezt jelenti az Úr Jézus igéje? Akkor miért vonult vissza az Úr Jézus, amikor meg akarták tenni Őt királlyá (Jn 6:15)?...

(Jn 6:15) Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

A rabság többrétű értelme és formája

Ha valaki, valamilyen súlyos bűncselekményt követ el, akkor börtönbe zárják, és elszigetelik a társadalomtól...

Ennek egy sor következménye van:

- Korlátozzák a mozgásszabadságát, nem járhat szabadon a világban, tehát bizonyos értelemben béna lesz, aki nem mozoghat; vagy leprás, akit kitaszítottak a közösségből;

- Nem beszélhet szabadon bárkivel, tehát bizonyos értelemben néma lesz;

- Nem láthatja szabadon a teremtett világ szépségeit, tehát bizonyos értelemben vak lesz;

- Nem hallhatja a világ mindennapi híreit, az emberek beszélgetéseit, csak korlátozottan, tehát bizonyos értelemben süket lesz;

- Nem találkozhat a másokkal, a kintlevőkkel, tehát bizonyos értelemben halott lesz.

Tehát a rabság, ebben az értelemben, hasonlít a némasághoz, a vaksághoz, a süketséghez, a bénasághoz, a leprához, vagy akár a halálhoz (Lk 13:16). Amikor valaki börtönben raboskodik, némileg hasonló helyzetben van a fogyatékos, beteg, vagy akár halott emberrel. Ha pedig valaki szolgasorban, azaz rabszolgasorban van, akkor az is egyfajta börtön, egy tágasabb börtön. Szabadságának korlátozása őt is szegényebbé, fogyatékosabbá, vagy akár halottá teszi...

(Lk 13:16) Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?”

Mindezeket egy szinttel feljebb is lehet vinni az analógia által: a lelki szintre. Van lelki rabság is, ami lelki némaságot, lelki vakságot, lelki süketséget, lelki bénaságot, leki leprát, vagy végső soron lelki halált okozhat. Az Úr Jézus küldetése az ember teljes megváltása, így a testi gyógyulások és a halottak feltámasztása, prófétikusan, a lelki gyógyulásokat és szabadulásokat vetítették előre...

(Iz 35:4-6) Mondjátok a csüggedt szívûeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.

(Mt 11:5) Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.

A lelki rabság

Láthatjuk, hogy a börtön vagy a rabszolgasors, ami fizikai rabság, jelenthet bizonyos értelemben némaságot, vakságot, süketséget, bénaságot, leprát vagy akár halált. A lelki rabság, ehhez hasonlóan, jelenti a lelki problémákat, amelyeket a bűn okoz. Az Úr Jézus világosan kifejtette, hogy a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit...

(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Tehát, amikor rabságról és szabadulásról beszélünk, akkor végső soron lelki rabságra és lelki szabadulásra kell gondolnunk. A rabság legmélyebb formája a lélek bűnök általi megkötözöttsége és rabsága. Az ember bűnre hajló természete és a bűn az, ami rabságban tartja az embert, és ezek által az ősi ellenség, az ördög tartja fogságban. Ebből a rabságból kell az embernek kiszabadulnia...

(Lk 4:18-19) „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."

A lelki rabság formái

- A lelki némaság: A hitetlenség miatt, az ember elfelejt Istenhez szólni, imádkozni vagy Istent a világban megvallani, róla beszélni és tanuságot tenni.

- A lelki vakság: A testi, világias gondolkodás miatt, az emberi szív és értelem nem képes meglátni, felfogni és megérteni Isten gondolatait, műveit, működését a világban, és nem képes bepillantani a szellemi világba.

- A lelki süketség: A testi, világias ember, képtelen meghallani Isten szavát, az evangéliumot, és számára képtelenség meghallgatani, felfogni a lelki dolgokat.

- A lelki bénaság: A bűnös ember szellemi lelke lassan elmeszesedik, lemerevedik, lebénul, képtelen lesz mozdulni és elindulni Isten akaratának megcselekvésére és a jócselekedetek végbevitelére.

- A lelki lepra: A bűnben senyvedő kérges lélek lassan megfertőződik a világ szennyétől, és a leprához hasonlóan, lelki betegség lesz úrrá rajta, ami lassan felemészti a lelkét.

- A lelki halál: A bűnben élő ember, egy idő után, a lelki halál állapotába kerül, amelyben átlép az élő halottak tartományába (1Tim 5:6, 1Ján 5:16)...

(1Tim 5:6) ...mert az, aki kicsapongó, élő halott.

(1Ján 5:16) Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.

 

Ki szabadít meg a lelki rabságból?

Az igazság szabbaddá tesz! – mondta az a bizonyos szlogen. Tehát az "igazság" tesz szabaddá… De mi az igazság? - kérdezhetjük Pilátussal együtt (Jn 18:38). Erre maga az Úr Jézus válaszolt...

 
(Jn 14:6) „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.

(Jn 18:38) Pilátus erre így szólt: „Mi az igazság?”

Tehát nem mi az igazság, hanem Ki az igazság... Ki tesz minket szabaddá? Hát, az Úr Jézus Krisztus... Ő tesz minket szabaddá. Amikor az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, Jézusnak nevezte Mária magzatját, Aki a Szentlélektől fogantatott, ami azt jelenti, hogy Szabadító...

 
(Mt 1:21) Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert õ szabadítja meg népét bûneitõl.

Az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság

A Úr Jézus Krisztus szabadít meg minket a bűn rabságából, ha hiszünk Őbenne és befogadjuk Őt az életünkbe. 

Ha hiszünk Jézus Krisztusban, megkeresztelkedünk, és befogadjuk Őt a szívünkbe, akkor:

- Belekapcsolódunk lelkileg és jogilag, a Fiú által, a Szentháromság életébe;

- Szívünk döntései által, vagyis érzelmeink, értelmünk és akaratunk által, amelyek engedelmeskednek Jézus Krisztus igéinek, életünk átrendeződik Isten akarata szerint;

- A Szentlélek kiáradása által, a bensőnk átalakul és eggyé válik Krisztussal, hogy amint az Atya a Fiúban van és a Fiú az Atyában, úgy mi is, a Fiúba oltódva (Jn 15:5), a Szentháromság egy Isten életének részesei legyünk (Jn 17:21)...

(Jn 15:5) Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.

(Jn 17:20-21) De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Jézus Krisztusban kiárad bensőnkben a mennyei Atya szeretete a Szentlélek által, és ezáltal leromboltatik bennünk az ördög munkája, hatalma és befolyása. Isten szeretete és világossága kiszorítja belőlünk a sötétséget (1Ján 4:18), és meggyógyítja bennünk a lelki némaságot, vakságot, süketséget, bénaságot és leprát. Isten az igazság, Isten a szeretet (1Ján 4:16), Isten a világosság (Jn 9:5) és Isten minden jónak forrása. Ezek belénk áradnak Krisztusból, Aki az Ősszentség, minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). Mindez azért történhet meg, mert Krisztus emberré lett, hogy bennünket részesítsen isteni életéből. A bensőnk átistenesedése által megszabadulunk a bűn és az ördög rabságából. A bűn és az ördög rabságából való szabadulás pedig megtermi a Lélek gyümölcsét (Gal 5:23), amely ellentéte a test rossz gyümölcseinek (Gal 5:19-21)...

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Jn 9:5) Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.

(1Ján 4:16-18) Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal éri el tökéletességét bennünk, ha teljes bizalommal tekintünk az ítélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.

(Gal 5:19-23) A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, boszorkányság, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, mint már korábban is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat művelnek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. 

Hogyan szabadulhatunk meg a lelki rabságtól?

1. Első az élő hit... Hinnünk kell Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Az a mennyei Atya akarata, hogy higgyünk az Ő Szent Fiában (Jn 6:29; 1Ján 3:23)...

(Jn 6:29) „Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

(1Ján 3:23) Az ő parancsa pedig ez: higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást. Így parancsolta nekünk.

2. A második a bűnbánat (Mt 3:2). Be kell lássuk, hogy bűnre hajló a természetünk. Be kell lássuk, hogy bűnösek vagyunk, hogy bűnben fogantunk (Zsolt 51:7), hogy bűnben élünk, és az ördög befolyása alatt élünk. Ha valaki nem látja be és tagadja, hogy rabságban van, akkor hogyan lehet őt kiszabadítani?...

(Zsolt 51:7) Íme, bűnben születtem, és vétekben fogant engem az én anyám.

(Mt 3:2) „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa."

3. A harmadik az isteni életbe visszaoltó és életet adó szentségekhez való járulás. Szentgyónást kell végezni és szentáldozáshoz kell járulni. Az első a kiengesztelődés szentsége (2Kor 5:18), és a második az örök élet kenyere (Jn 6:58)...

(2Kor 5:18) Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát.

(Jn 6:58) Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.

4. Továbbá, folyamatosan mosakodnunk kell a Szentlélek által (1Kor 6:11), a kiengesztelődés szentségében (2Kor 5:18), vagyis tisztulnunk kell az Úr Jézus Szent Vére által a szentgyónásban. Minden feljött bűnt le kell rakni és el kell hagyni. Ez mind hozzátartozik az új teremtmény kialakulásához bensőnkben (2Kor 5:17; Gal 6:15). A megtisztult életben pedig ki kell tartani (Jud 1:21), mert ez a megszentelődés útja...

(1Kor 6:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

(2Kor 5:17) Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, és íme, újak keletkeztek.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény.

5. Keresni kell, és el kell nyerni a Szentlélek ajándékai és adományait a krisztusi közösségben (ApCsel 19:2). Ezt általában egy másik felkent testvér szolgálata által nyerjük el. Ha kérjük a Szentlelket egy imaszolgálat által, akkor megkaphatjuk a Szentlélek tüzét a szívünkbe, amely kitisztítja és átjárja lelkünk csatornáit (Zsid 4:12). Csak egy Szentlélekkel eltelt ember képes igazán szolgálni az Úr szőlősében (ApCsel 6:5)...

(ApCsel 6:5) Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit...

(ApCsel 19:2) Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

(1Kor 12:4-6) A kegyelmi adományok ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben végbeviszi, ugyanaz.

(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és átható, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

6. Meg kell teremjük a Szentlélek jó gyümölcsét (Gal 5:22-23), amely leginkább az erényekben és a jócselekedetekben nyilvánul meg...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincsen törvény.

7. Folyamatosan imádkozni és virrasztani kell, nehogy ismét a bűn rabságába kerüljünk, mert az ördög mindig keresi, hogy miként térhetne vissza lelkünk kamrájába, ahonnan ki lett szorítva a Szentlélek által. Ha megszomorítjuk a Szentlelket (Ef 4:30) azáltal, hogy visszatérünk korábbi bűneinkhez, akkor Ő visszavonul, és a lelkünk üres kamráját visszafoglalja az ördög hétszeres erővel. Akkor ez a rabság sokkal keményebb lesz az előbbinél (Mt 12:43-45)...

(Mt 12:43-45) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. Akkor azt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.« Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.

(Ef 4:30) Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.

Uram Jézus Krisztus, Te vagy a Szabadító. Hiszek Tebenned, és kérlek, add nekem a Szentlelket, az Ő ajándékait és adományait. Jöjj Szentlélek Úristen, jöjj igazság Lelke, jöjj Vigasztaló, és gyújtsd lángra a szívemet. Ámen.