Vigasztaljátok népemet!

(Iz 40:1-11) Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.' Egy hang szól: ,,Kiálts!' És mondtam: ,,Mit kiáltsak?' Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.'

Vannak emberek akiknek megvan a vigasztalás adománya. Az ilyen emberek alázatosak, szerények, jámborok, egyszerűek és lágyszívűek. Gyermeki lelkülettel, kedvesen és finoman tudnak közelíteni a megtört, elkeseredett lelkekhez. Habár a tudományokban, és egyébb látványos szolgálatokban hasznavehetetlenek, mégis, a vigasztalásban kiválóak. Amennyire ezek alkalmatlanok a tudományokra, annyira alkalmatlanok a nagytudásúak a vigasztalásra...

Isten népe vagyunk

Istennek kétféle juhai vannak: fehérek és feketék. Nemcsak fehérek vannak, hanem fehérek és feketék... Nem csak a jók, a hívők, a vallásosok és az erényesek Isten nyája, hanem a bűnösök is, a latrok is, a csalók is, az ateisták is... Sőt, a zsidók, az muszlimok, a buddhisták, a hinduk, stb. is... Mind az Úr teremtményei... Mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és mindnyájan meg vagyunk hívva az üdvösségre. Senki üdvössége felől nem eshetük kétségbe, legyen az megkeresztelt vagy pogány. A megkereszteltek egyképpen üdvözülnek, a pogányok pedig, akik nem ismerhették meg Krisztust, másféleképpen, (Róm 2:14; Jel 11:2; LG) a lelkiismeretük szerint, de ugyancsak Krisztusban. Az igaz, Isten akarata szerinti út az, amikor valaki megmossa ruháját a Bárány vérében (Jel 7:14), de végső lehetőségként még ott láthatjuk az élet könyvét (Jel 20:12), annak megnyítását, amikor megítélik a holtakat... De végül, minden üdvözült a Bárány érdemei által nyer örök életet.

(Jel 20:12) Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.

Ma Isten népe az Egyház... Az Egyház három részből áll: a megkereszteltekből álló, e világban küzdő egyház; a tisztítótűzben szenvedő egyház; és a mennyben lévő, megdicsőült egyház. Ezen kívül, aztán még ott vannak a meg nem keresztelt, élő vagy elhunyt, pogányok nagy sokassága (Jel 11:2). Ők is testvéreink az első Ádámban, mert egy a mi Teremtő Atyánk, aki a mennyekben van, és egy a test szerinti atyánk, Ádám. Ezek közül is sokan el fognak jutni az örök életre. De sokan, akik ma formálisan Isten népéhez, a küzdő Egyházhoz tartoznak, el fognak kárhozni, mert elutasítják a hitet. Tehát, szűk értelemben véve, Isten népe az Egyház, de tágabb, testi értelemben, Isten népe az egész emberiség. Senki emberfia üdvössége felől kétségbe nem eshetünk (1Tim 2:4)...

Ha egy meg nem keresztelt érdeklődik az üdvössége felől, de nem akar megkeresztelkedni, habár azt felajánlják neki, akkor az már elítélte magát. Ha egy megkeresztelt, tudva és akarva, megtagadja keresztségét és elhagyja az Egyházat, az már elítélte magát. Tehát a keresztség kell az üdvösséghez, de a keresztség nem egy biztosítás. A meg nem keresztelt is üdvözülhet és a megkeresztelt is elkárhozhat. A szív állapota, az Igazság utáni őszinte vágy, a hit, a jóakarat, a szeretet és az Isten ajándékának szives befogadása, azoknamik számítanak az üdvösség elnyerésénél...

Talán jönnek majd tibetiek, kínaiak, indiaiak és azt fogják mondani, hogy ők nem ismerték az igazságot, de felkúsztak hason fekve a "szent hegyre", éhezve, több ezerszer arcra borulva, fázva és rongyosan, keresve az Igazságot. A nyugati keresztényeknek pedig fütött templomban, márványpadlón, arany és selymek közepette kínálták fel Jézus Krisztust, de nem kellett nekik... Vajon, nem fog akkor majd igazságot szolgáltatni maga az Igazság?...

A búza és a konkoly együtt él és növekszik a világ végezetéig. Nekünk nem szabad különválasztani azokat. Egyfelől, nincs jogunk ítélkezni (Jn 5:22; Lk 6:37), másfelől pedig, nem látva emberileg át az élet összefüggéseit, a konkoly kiírtásával kollaterális károkat okoznánk (Mt 13:29). Az Úr visszajövetelekor, majd eljönnek Isten angyalai és ők összeszedik a búzát is, meg a konkolyt is. Akkor majd mindegyiket oda rakják, ahol annak a helye (Mt 13:30)...

Isten igazságos

Isten a szeretet (1Jn 4:8). Isten egyedül jó (Lk 18:19) és végtelenül irgalmas, de ne gondoljuk Őt egy szenílis nagytatának, akivel bármit be lehet vetetni, és akivel bármit el lehet követni. Ennek tudata a helyes istenfélelem, a Szentlélek hét ajándékának egyike (Iz 11:2). Kempis Tamás is megfogalmazta: Rettenetes dolog az élõ Isten kezébe esni (Zsid 10:31). Vagyis rettenetes dolog, amikor az Isten félelméről megfeledkező ember kiprovokálja a jó Isten, embert helyreigazító büntetését (nem beszélve a kárhozatról). Isten minden büntetést igazságosan, jóságosan, méltányosan és arányosan mér ki, hogy az embert megmentse az örök életre. Tehát Isten büntetése, az Ő nagy szeretetének a jele. Amikor megbüntet, legyünk hálásak, mert akkor láthatjuk, hogy szeret minket és törődik velünk. Az lenne szörnyű, ha nem törődne velünk, és nem büntetne meg, hanem engedne minket egyenesen a pokol felé, és a második halál kénköves, tüzes tava felé (Jel 20:10)...

Isten szeretete nem változik, hanem csakis a mi életállapotunk. Ha Istent szerettük, parancsait megtartottuk és áldott, jó életünk van, akkor Isten szeret minket. Ha megszegtük Isten parancsait, megfeledkeztünk az Ő félelméről és viseljük tetteink következményét, mert Isten megbüntetett minket, Isten akkor is szeret minket. Isten nem változik. Csakis mi és a mi életállapotunk változik, attól függően, hogy hogyan viszonyultunk Istenhez és az Õ parancsolataihoz. Tartsd meg parancsolataimat, hogy jól menjen sorod, hogy hosszú életed  legyen a földön, stb. – mondja az Úr (MTörv 8:6)...

Ezért aztán, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten büntet minket, akkor szálljunk magunkba, keressük meg az okát. Mi az, amivel elpártoltunk Istentől? Tartsunk bűnbánatot, gyónjunk meg, térjünk meg bűnös életünkből, és örömmel adjunk hálát az Úrnak, hogy megbűntetett bennünket, hogy felébresztett minket a lelki halál állapotából, és így megmentett a kárhozattól.

Az eszes ember ilyenkor örvend és ujjong, mert tudja, hogy Isten szereti őt, és Istennek nem mindegy, hogy mit tesz az ember és merre tart. Ha a mindenség Ura, volt olyan kegyes, hogy letekintsen a porszemre és gondja legyen rá, hogy el ne vesszen, akkor gondoljuk meg, milyen nagy megtiszteltetés ez. Ha meglátogat Isten, akár jóval, akár rosszal, milyen nagy dolog... Hiszen az ég és föld Ura lehajlította az eget (Zsolt 18:10), és lenyúlt hozzánk, hogy nekünk életünk legyen. Adjunk hálát és örvendezzünk. Ujjongjunk, hogy olyan Atyánk van, aki megfenyít minket, mert az az apa, aki szereti gyermekét, megfenyíti azt (Péld 13:24; Sir 30:2)...

Vigasztaljunk mindenkit

Sok ember nekirohan az életnek, mint a tyúk a kukoricaliszt kevertnek, aztán egyhamar a fenekére huppan. Hogy az ember akar valamit az életben, hogy azt meg is akarja valósítani, az rendben van... Aki nem ezt teszi, az tehetetlen. Az a baj, hogy ezt Istenről megfeledkezve akarja tenni (Jak 4:13). Hogy Istennek ez meg az az akarta? Az az Ő dolga… Isten ezt parancsolja? Jól teszi… Aztán egyszer csak jön egy baleset, egy betegség, egy csőd, egy szerencsétlenség, és az ember élete derékba törik. Ekkor azt hiszik sokan, hogy kész, vége az életüknek. Sokan öngyilkosok lesznek. Az ilyeneknek el kellene mondani, hogy nincs vége az életnek. Van tovább. Isten szereti őket, és mindez azért történik velük, mert Isten meg akarja menteni őket az örök kárhozattól...

Sajnos, gyakran nem jól vigasztalnak. Elhallgatják a nehéz helyzet nyilvánvaló okát... Így szólnak: "ilyen az élet…", "ne törődj, talpra állsz újból...", "megy majd minden tovább…", stb. Mindent össze-vissza beszélnek, csak éppen az igazságot nem mondják meg. Nagyon szomorú, amikor Isten "meglő" valakit ily módon, hogy észhez térítse, de az nem fogja fel, nem fogadja el a csapás értelmét. Tulajdonképpen felfogja, szíve mélyén érzi is, tudja is, hogy miért kapta azt a "golyót”, de nem vallja be önmagának... Annál büszkébb... Majd úgyis, "csakazértis", majd megmutatom…

Ha valakit Isten megvert, azt vigasztaljuk és ne bántsuk (Abd 1:12). Az ilyen ember megbántása, kárörvendõ lenézése, kigúnyolása, irgalmatlanság és bűn, amely megtorlást követel. Az irgalmas szívű ember szánakozva, együttérzően és testvéri szeretettel közeledik ahhoz, aki bűnei miatt nyomorúságba került. A hívő ember tudatában van annak, hogy bárki, bármilyen rossz állapotban is van ma, az az ő testvére és társa lesz holnap a mennyben...

Van egy bizonyos feszültség a szent istenfélelem és Isten irgalmassága között... Egyrészt féljük Istent, az élet Urát, akinek van hatalma a lelket is a Gyehenna tüzére vetni (Lk 12:5), másrészt pedig Isten maga a Jó Pásztor, aki othagyja a kilencvenkilenc juhát, hogy utánamenjen az egy elveszettnek (Mt 18:12). Tehát ne essünk kétségbe, hanem ujjongjunk az örömhírnek. Nem csak mi akarjuk, hogy üdvözüljünk, hanem Isten is akarja. Sőt, Ő még inkább akarja, mint mi magunk... Ha féljük az Urat és megtartjuk parancsolatait, akkor egyenes és sima út vezet Őhozzá...

Ima: Uram Jézus, kérjük az istenfélelem ajándékát és a vigasztalás adományát, hogy meg tudjuk vigasztalni a nyomorúságba került testvéreinket. Add, hogy tanuságot tudjunk tenni a Te nagy szeretetedről. Ámen.

Így tetszett neked

(Lk 10:21-24) Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: ,,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.' Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.'

Az egyik kisgyerek homokvárat épített a tengerparton. Meglátta a szomszéd gyerek és õ is odament játszani. Egy ideig együtt burrognak, autóznak a homokvár körül, majd az a gyerek, aki a homokvárat építette, elkezdte széttaposni az alkotását. Erre a másik gyerek elkezdett sírni és toporzékolni.

 - Hülyeeee! – bömbölte – Miért rontottad szét?…
 - Azért - rándított egyet a válán a másik – mert úgy volt kedvem... Én építettem…

Így tetszett Neki

Úgy tetszett az Úrnak az idõk kezdetén, hogy elkezdjen teremteni. Miért? Csak… Mondhatjuk, hogy azért, mert Isten a szeretet és Õ kiárasztotta végtelen nagy szeretetét a teremtésben... De tulajdonképpen a dolog mégiscsak megválaszolatlan marad. Miért kezdett el Isten teremteni? Addig miért nem teremtett? E vilag elmúlása után még fog-e teremteni?... Az egyetlen kézenfekvő válasz az, hogy: Így tetszett Neki...

Isten örök, hatalmas, mindenható, mindentudó és mindenhol jelenlévõ. Õ maga a lét, az élet és a törvény. Õ mindenek fölött áll. Senki sincs aki számonkérhetné... Mindent megtehet, amit csak akar. Ezért bármit cselekszik is, az abszolut tökéletes, és azért teszi, mert „így tetszik Neki”...

Az Úr Ábel áldozatára tekintett, de a Káinéra nem (Ter 4:4). Miért? Mert így tetszett Neki. Aztán az Úr kiválasztott egy embert, akit Ábrámnak hívtak (Ter 12:1). Miért? Mert így tetszett Neki. Ábrámot megáldotta és Ábrahám lett belõle, egy nagy nemzettség atyja. Miért? Mert így tetszett Neki. Ézsau és Jákob közül, Jákobot választotta (Ter 25:26). Miért? Mert így tetszett Neki. Jákob nemzetségét kihozta az egyiptomi fogságból az ígéret földjére (Kiv 3:17), a kananeusokat pedig kiírtotta. Miért? Mert így tetszett Neki. Sault elvetette és Dávidot választotta (1 Sám 18:12). Miért? Mert így tetszett Neki. Évát, minden élő anyját (Ter 3:20), hagyta elbukni, de Máriát kiválasztotta, hogy Isten Anyja legyen. Miért? Mert így tetszett Neki. Az egyiptomi papok, a babilóniai varázslók, a görög bölcsek, stb... minden erejükkel törekedtek, hogy eljussanak a megvilágosodásra, az isteni halhatatlanságra, de mind meghaltak. Isten Izrael népének, majd Szent Fia által az apostoloknak nyilatkoztatta ki magát... Miért? Mert így tetszett Neki...

Bosszant valakit Isten önkényessége? Perbe szállna vele, hogy miért így, vagy miért úgy tette?... Perbe szállhat-e az alkotás alkotójával?...

(Iz 45:9) Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mû: „Milyen ügyetlen vagy!”?.

(Iz 10:15) Vajon hõsködik-e a fejsze az elõtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fûrész azzal, aki húzza? Mintha a vesszõ meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.

Isten tetszését keresni

Nem azé a gyõzlem, aki gyorsabban fut, vagy aki többet dolgozik, aki jobban erõlködik vagy aki nagyobb áldozatot hoz, hanem azé, aki elnyeri Isten tetszését. Az egyetlen szabály: elnyerni Isten tetszését...

(Róm 9:15-23) Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erõlködik vagy törekszik, hanem a könyörülõ Istenen. Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar. „Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelõsségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra?

Tehát nincs más dolgunk, mint Isten tetszését keresni. De hogyan is kereshetnénk Isten tetszését? Hogyan is nyerhetnénk el Isten tetszését? Úgy, ha hiszünk az Ő Szent Fiában, Jézus Krisztusban és megcselekedjük az Õ parancsolatait...

Isten tetszését a következõ dolgokban nyerhetjük el:

- A hitben - hit nélkül nem nyerhetjük el Isten tetszését (Zsid 11:6);

- Az igazságban – ha életünket igazságban éljük Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal szemben ( MTörv 32:4, Jn 4:23);

- Az irgalmasságban – ha az igazságot elsõsorban magunktól követeljük meg, másokkal szemben engedékenyek vagyunk és irgalmason megbocsássuk az igazságtalanságokat (Zak 7:9);

- A szeretetben – ha szeretjük az embereket bûnösségük dacára (Jn 13:34);

- Az alázatosságban – ha nem helyezzük magunkat embertársaink fölé (Szám 12:3, Mt 23:12);

- A gyermeki lelkületben – ha dolgainkat kicsinységben, engedelmességben, egyszerüségben és szegénységben végezzük (Mt 18:3);

- A tisztaságban - ha tisztán tartjuk testünket, szívünket, lelkünket és életünket (Jn 13:10, Mt 5:8)...

és a szelídségben, a béketürésben, stb. (nyolc boldogság...).

Demokrácia vagy teokrácia?

A demokráciában felnõtt nemzedék azt gondolja, hogy mindenhez joga van... Valahogyan belement az emberek fejébe, hogy ha nincs meg valamijük, azért az kijár nekik, mert hát joguk van hozzá… Joguk van igényelni a vadházasságban élõknek gyermek megkeresztelését, joguk van az azonos nemûeknek kérni a házasságot az oltár előtt, joguk van a nõknek kérni az egyházirend szentségét, joguk van az elváltaknak igényelni a szentáldozást, stb... Ha nem, akkor bepanaszolnak az diszkriminációellenes szerveknél, NGO-knál, sajtónál, stb… Ez van... Punktum!...

Hát igen… de az élet valósága másvalamit mutat… Nincs jogunk, hogy megszülessünk és éljünk. Az élet ajándék. Nincs jogunk, hogy minden nap felkeljünk az ágyból és dolgozzunk. Az erõ ajándék. Nincs jogunk tanulni és tudást birtokolni. A tudás ajándék. Nincs jogunk a keresztséghez. Az istengyermekség ajándék. Nincs jogunk az Egyházban és a közösségben dirigálni, hogy milyen legyen. Az keresztény mivoltunk ajándék...

Fel kellene fogjuk, hogy jogunk csak embertársainkkal szemben van, és csakis annyi, amennyit a jó Isten adott nekünk, és csakis a szeretet határain belõl. Az embernek nincs kimondottan joga Istennel és az Egyházzal szemben. Az Egyházi Törvénykönyv meghatározza a krisztuskövetők jogait, nem azért, hogy követelőzzenek... Isten teremtett bennünket és az Egyház szült minket önmagába befele az istengyermekségre. Hogyan jövünk mi, hogy követelõzzünk Istennel szemben, az Egyházzal szemben, a papsággal szemben... Mi teremtettük? Mi alkottuk? Mi hoztuk létre? Mi szültük a világra? Mi formáltuk?...

A Sátán bûne abban állt, hogy megfeledkezve Teremtõjérõl, az iranta köteles hódolatról, helyébe akarta emelni önmagát. A Sátán mintegy azt gondolta, hogy joga van isten lenni, például úgy 4 évente, demokratikus választások útján... Ezért hullott alá a magas helyérõl (Lk 10:18)...

Ezzel szemben, az Úr Jézus, Isten létére, megalázta önmagát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig...

(Fil 2:6-8) Õ Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlõséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Ez a lelkület nyeri el Isten tetszését és ez az, amire törekednünk kell. Felejtsük el a demokráciát, hogy jogaink vannak az egyházban, és kövessük a "teokráciát", vagyis Isten tetszésének abszolut uralmát...

Ima: Drága mennyei Atyám! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megfeledkeztem keresni tetszésedet és csak a saját fejem után mentem. Add, hogy mindig azt keressem, ami Neked tetszik. Ámen.

Zörgetek

(Jel 3,1-6.14-22) A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy! Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt. Emlékezz tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád. De van néhány neved Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből [Zsolt 69,29], és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje [Zsolt 89,38; Péld 14,5; 8,22G]: Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. Mert azt mondod: ,,Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van [Óz 12,9], nem szorulok rá semmire'', és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen. Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss. Mert akiket szeretek [Péld 3,12], azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot. Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!'

Elõfordul, hogy a lépcsõházban vagy az intézmény folyosóján, valaki zörget, zajong, hangoskodik. Az ember rögtön felkapja a fejét, hogy már megint melyik neveletlen szomszéd vagy látogató zavarja a csendet. Pedig ha odamennénk és megnéznénk, hogy mirõl is van szó, biztosan megértenénk a zörgetõ ember problémáját. A zörgetõ ember nem is annyira a zajával zavar minket, hanem inkább a potenciális követelésével, kérésével. Mi ez a zörgetés? Ki ez már megint? Már megint mit akarnak?...

Isten zörget az ember ajtaján

Rohan az ember át az életen, mint a vadnyúl a réten, annélkül, hogy eszébe jutna, hogy Isten van fölötte az égben... Aztán egyszer csak, amikor Isten váratlanul beleszól az életébe, riadtan húzza be a nyakát, mint az a bizonyos nyuszi, amikor villám cikázik át az égen. Ilyenkor leáll egy-két napra, amíg a világias emlékezete el nem halványodik, és egyfajta szent tisztelettel gondol arra az élményre. Ez a megélés lehet egy különös álom, egy furcsa, megrázó véletlen, egy ember, aki különös dolgokat mondott, egy látomás, ami felkavarta, stb. Isten különféle módon zörgethet az ember szívének ajtaján. Eljön és zörget... Nem nyít be, mert az emberi szív ajtaján csak belülrõl van kilincs. Nem ront be, nem tör be, mert tiszteleben tartja az ember szabad akaratát. Csak zörget... Azt akarja, hogy az ember maga nyissa ki ezt az ajtót belülrõl, és hogy jó szívvel, vendégszeretettel nyissa azt ki. Azt akarja, hogy szívünk vendégszeretete olyan legyen, mint Zakeus vendégszeretete. Gyere be hozzám Uram... Akár vagyonom felét, akár négyszeresen fizetek vissza mindent (Lk 19:8)...

Az Úr Jézus arra tanít ezzel, hogy legyünk készen azonnal ajtót nyítani Õelõtte...

(Lk 12:36) Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.

Ha ajtót nyítunk Neki, akkor Õ terített asztal, világító szövétnek, mennyei eledel, felszolgáló és fõvendég lesz házunkban, szívünk hajlékában. Isten megtestesült Igéje eltölti lelkünket kövér falatokkal...

(Iz 55:2) Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek.

(Jer 31:14) Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal - mondja az Úr.

(Ez 34:14) Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.

A kövér falatok, a jó legelő nem más, mint az élõ Isten ismerete és az éltetõ, megszentelõ kegyelem birtoklása...

Az ember zörget Isten ajtaján

Az Úr Jézus arra bíztat minket, hogy imádkozzunk, hogy kérjünk, keressünk és zörgessünk Isten ajtaján.

(Mt 7:7) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!

(Lk 11:9) Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.

Van egy bizonyos feszültség Isten vágya és az ember vágya között. Egyfelõl, Isten nagyon távolinak és elérhetetlennek tûnik, Aki után sokat kell fáradozni, másfelõl pedig maga Isten az, Aki eljön megkeresni az elveszettet (Ez 34:16, Mt 18:12, Lk 15:4)... Megkeresi, megmenti, vállára veszi és visszahozza az elveszett bárányt. Örvendezik angyalaival  a visszatérőért, az életre kelt fiáért... Isten vágyakozik a te szíved után, de azt akarja, hogy te keresd Õt, te kérjed Õt, te udvarolj Neki (Jer 32:22)...

Kérnünk kell, keresnünk kell, zörgetnünk kell... De miért? Mit kell kérnünk? Mit kell keresnünk? Miért kell zörgesünk?

(Luk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

A Szentlelket kell kérjük, a Szentlelket kell keresnünk és a Szentlélek adományaiért kell zörgessünk Krisztusban... Nem az evilági, múlandó javakat kell keresnünk, hanem az isteni életben való részesedést.

Ember zörget az ember ajtaján

Imádkozok és csengetnek. Nem érek rá most kinyítani, mert imádkoznom kell. Odakint kétségbeesetten áll egy ember és sóvárogva várja az ajtóm nyílását, hátha segítenék rajta...

El vagyok foglalva és odajön hozzám egy ember. Nem érek rá most odafigyelni, mert fontos dolgom van. A másik kétségbeesetten ígényli, hogy elfogadjam õt, hogy ráfigyeljek és hogy szeressem õt...

Ember zörget az ember ajtaján, de ritkán talál nyított ajtóra. Az ajtók zárva vannak elfoglaltságok miatt, leterhelések miatt, vagy elõítéletek miatt. Most nincs idõm rád... Egyébbként is, te nem vagy az én zsánerem... Elválasztanak minket az elõítéletek, a nemzeti sérelmek, a társadalmi poziciók, stb...

Minden ember Ádám és Éva gyermeke, ezért aztán mindnyájan emberek vagyunk és távoli rokonok, testvérek. A keresztények, a krisztuskövetõk, Krisztusban is testvérek... Kötelességünk szeretni minden embert:

(Jn 15:12) Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.

A szeretet elsõsorban abban áll, hogy mindenkinek reméljük és akarjuk az üdvösséget. Másodsorban pedig abban áll, hogy mindenkinek akarunk segíteni az élet bajaiban...

(1Tim 2:4) ...aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

(Mt 5:42) Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!

A teremtett világ zörget az ember ajtaján

Különös, de Isten azt akarja, hogy megszenteljük az egész teremtett világot.

(Róm 8:19) Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.

Isten már kezdetben az embernek adta a világot, hogy hajtsa azt uralma alá.

(Ter 1:28) Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.

A lelkiek fölötte állnak és uralkodnak a testiek fölött. A lelkiek isteni megnyilvánulása annyira jó, hogy maga a bûn által megromlott és kifosztott természet is vágyódik utána. Ezért a szentek hatására viharok csendesednek el és vadálatok szelidülnek meg. A madarak és a halak összesereglenek a szent emberhez és természetükkel dicsõítik a szentben jelen lévõ szentháromságos egy Istent. A megrontott teremtett világ zörget az ember szívének ajtaján, hogy visszataláljon Teremtõjéhez és a teremtett rendhez... Zörget, hogy tanúságot tegyen Teremtõjérõl szépségével és csodáival. Az embernek rendeznie kell kapcsolatait mindennel: Istennel, az emberekkel, önmagával és a teremtett világgal...

Ima: Uram Jézus, segíts nekem készséges lelkületűnek lenni, hogy mindig ajtót nyissak, amikor zörgetnek. Ámen.

Az ajtóban

(Mk 13:24-32) Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

Az 1950-es években nagy port kevert az Egy apáca története (The nun's story) címû regény és film. A regényt 1956-ban írta Katryn Hulme, egy igaz történet alapján. A regényt Fred Zinnermann rendezésében filmesítették meg 1959-ben. A fõszerepet, Sister Luke szerepét, Audrey Hepburn játszotta. Sem a regény, sem a film nem kívánt kritika lenni a Katolikus Egyházzal szemben. Sõt, a fõszereplõ kiválasztásában kritérium volt, hogy a színész ne legyen se katolikus, se különösen vallásos, se vallásellenes, hogy elõítéletek nélkül tudja eljátszani a szerepet. Az akkor nagyon népszerü, protestáns származású, de vallását nem gyakorló Audrey Hepburn, alkalmasnak bizonyult a szerepre. Meglett a film, megszülettek a kritikák, az emberek megnézték a filmet és végül, maradt a film plakátja. A film plakátján pedig Audrey áll, apácaruhában, amint belép a zárda ajtaján. Az ajtó nyitva van és egy ember készül belépni rajta, hogy hátrahagyva egy életet, elkezdjen egy másikat...

A régi élet

Az ember megszületik és folyamatosan növekszik, fejlődik, gazdagodik, rak magára testben, súlyban, gyarapodik szellemileg meg anyagilag egyaránt... Természetes és egészséges ösztönünk a növekedési vágy, a birtoklási vágy és az önmegvalósítási vágy. De a világban elromlott a hegedű. Rossz nótát húznak, halottas zenét... Az ősbűnnel együtt, bejött a világba a halál is. A halál az egyetlen dolog, ami gátat tud vetni az ember megromlott természetének és a gonoszságnak (Ter 6:3)... A halál valóságát realizáló ember kétségbeesik és azt mondja: Minden hiábavalóság! ( Préd 3-4). De ekkor Isten szól az emberhez és elmondja neki örömhírét, Isten országának evangéliumát (Mt 4:23). Azt mondja az Úr: Kiszabadítalak a halál leple alól (Iz 2:7). Új eget és új földet adok neked (Iz 65:17; Jel 21:1). Egy új életet adok neked... De ahhoz, hogy el tudd fogadni ezt az új életet, le kell mondanod a régirõl (Lk 14:33). A régi életed az, amelybe beleszülettél, amelyet eddig éltél, amelyben megvalósitottad önmagad. Le kell mondanod róla. Nézd, Én elküldöm egyetlen Fiamat, a Megváltót, Aki megvált téged a halálból. Õ az, Aki egyszer csak megjelenik a te életedben... Neked fel kell ismerned, el kell fogadnod és követned kell Õt az új életben ( Jn 18:6)...

Az ajtó

Az Úr Jézus nem csak igazságot mond, hanem Õ maga az igazság. Az Úr Jézus nem csak az élet útjára vezet minket, hanem Õ maga az út. Az Úr Jézus nem csak adja nekünk az életet, hanem Õ maga az élet. (Jn 14:6) Az Úr Jézus nem csak szeret minket, hanem Õ maga a szeretet (1Jn 4:8). Az Úr Jézus nem csak feltámaszt minket, hanem Õ maga a feltámadás és az élet (Jn 11:25). Az Úr Jézus nem csak táplál minket, hanem Õ maga az élet kegyere (Jn 6:35). Az Úr Jézus nem csak átvezet minket az élet kapuján (az ajtón), hanem Õ maga a kapu (Jn 10:7)... Az Úr Jézus nem csak a Võlegény, akire a tíz szûz vár, hanem Õ maga az ajtó is, amely kinyílik, majd bezárúl. Az Övé az ajtó kulcsa is, mert az Ő vállára tették azt (Iz 22:22; Jel 3:7)... Ha ki akarja nyítani, kinyítja és ha be akarja zárni, bezárja. Senki sem befolyásolhatja Õt, senki sem gyõzheti meg Õt, senki sem kényszerítheti Õt...

(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

(Mt 25:10) Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a võlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzõre. Ezzel az ajtó bezárult.

(Jel 3:7) Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja...

Az ajtó, a régi életbõl az új életbe vezet át. Megnyílik, egy ideig nyítva áll, mint a Szentkapu a szentév ideje alatt, majd bezárúl... Addig kell belépni, amíg az ajtó nyitva áll, mert ha becsukódott, akkor már késõ. Sok ajtó, sok köztes ajtó nyílik meg életünkben... Ezek mind ugyanolyan ajtók és mind az utolsó ajtóhoz, a halál előtti ajtóhoz vezetnek. Minden egyes alkalom, amikor Jézus belépik az életünkbe és felkínálja nekünk önmagát, olyan, mint egy megnyílt ajtó... Lehet az egy megtérésre való felhívás, lehet egy istenélmény, egy betegség, egy megrázkodtatás, egy szegénnyel való találkozás, egy gyógyulás, egy hívatás megérzése, egy szolgálat, stb. Minden ilyen alkalommal megnyílik egy ajtó. Ha belépünk rajta, akkor lélekben egy minõségileg megújult életbe lépünk át...

Ne legyünk megátalkodottak és ne álljunk ellen a Léleknek. Ha ezeken az ajtókon belépünk, akkor gyakorlatunk lesz a Mária igenjében (Lk 1:38) és az ajtók átlépésében... Ez a gyakorlat segít majd minket abban, hogy képesek legyünk igent mondani a végsõ ajtó megnyílásakor is. Ez hasonlatos  a sízők óriás-mûlesíkláshoz, ahol kapuk következnek egymás után és mindegyiket be kell venni, mindaddig, amíg a végsõ kapun be nem érnek a célba. A cél pedig a lélek üdvössége (1Pét 1:9)...

Az új élet

Ha az új életrõl hallunk, akkor hajlamosak vagyunk egybõl az eszkatonra gondolni, pedig az új élet már akkor elkezdõdik, amikor hittel igent mondunk Isten hívására és átadjuk Neki életünket...

 
Az új élet azt jelenti, hogy:

- Felébredünk reggel és örömmel realizáljuk: Jézusom! A Tiéd vagyok már, mert átadtam neked életemet;

- Ma segítek egy szegényen, meglátogatok egy beteget és benne Veled találkozok Jézusom;

- Ma már nem rettegek a megélhetésemért, mert a jó Isten gondviselésére hagyatkozok;

- Ma már nem követek el semmilyen bûnt, nehogy megszomorítsalak Téged Jézusom;

- Mától Istennek szolgálok, hogy terjedjen Isten országának evangéliuma és másoknak is részük legyen az új életben;

- Minden nap készülök a végsõ kapuval, ajtóval való találkozásra, amely Te vagy Jézusom és amely átvisz az új és örök életbe...

Az ég és a föld elmúlnak, de az Úr Jézus szavai örökké megmaradnak (Mt 24:35). Ne a világ dolgaival, ne a földi ország dolgaival törõdjünk, mert azok elmúlnak. Törõdjünk Isten igéjével, amely örök és amely eljuttat az új és örök életre.

Kérdések

Miben áll a régi életed? Mi az, amihez még mindenáron ragaszkodsz? Mi az, amit nem tudsz elengedni? Ragaszkodsz a karrieredhez? A családodhoz? A házadhoz? A cégedhez? A nemzetedhez? A politikai karrieredhez? A világnézeti meggyõzõdésedhez? A tudományhoz?... Minden el fog múlni. El tudod engedni ezeket? Rá tudod bízni Jézusra?... Teli kezekbe nem lehet ajándékot rakni. Tedd le ezeket...

 
(Lk 14:33) Így hát aki közületek nem mond le mindenérõl, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

El tudod fogadni feltétel nélkül az új életet? 

El tudod fogadni az ajándékot? 

Ki tudod engedni a kezedbõl az életed kormányát? 

Bízol abban, hogy Valaki más vezeti életed autóját? 

Bízol akkor is Istenben, ha nem látod a részleteket? 

Mersz-e csak úgy kilépni a vízre, vagy az ürességbe?...

A Szentháromság egy tökéletesen boldog szeretetközösség, mégis, még a Fiú sem ismeri az Atya minden gondolatát... Csak az Atya tudja a parúzia eljövendõ napját és óráját (Mt 24:36)... Akkor mi miért akarnánk mi mindent tudni, vezetni és irányítani. Fogadjuk el gyermeki ráhagyatkozással az új életet, amit a mennyei Atya ad nekünk...

Ima: Adj Uram nekem gyermeki ráhagyatkozást és éberséget, hogy amikor rányílsz az életemre, rögtön bemenjek Rajtad. Ámen.

Hitetlen és ellenszegülő nép

(Róm 10:11-21) Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: "Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz." De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: "Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?" A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: "Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat."

Mi a hit?...

(Zsid 11:1) A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.

Mivel a hit a láthatatlan dolgok bizonyítéka, ezért a hit maga is láthatatlan, egésszen addig, amíg tettekben meg nem nyilvánul. Ezért aztán a hit tettek nélkül bizonyítatlan marad, mondhatni, csak puszta illúzió...  

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

A hitetlen ember követelheti a hívõtõl, hogy mutassa meg a hitét, mert õ is megmutatja tetteit... 

(Jak 2:18) Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.

A hívõ ember abban különbözik a hitetlentõl, hogy a hitetlen számára érthetetelen dolgokat művel: egymagában beszélget és azt imának nevezi; megtartóztatja magát az élvezetektõl és azt böjtnek nevezi; titokban adakozik, ahelyett, hogy gyûjtene és azt alamizsnának nevezi; nem törtet, hogy megvalósítsa anyagilag önmagát és azt gondviselésnek nevezi; a rosszért jóval fizet vissza és azt irgalmasságnak nevezi; Krisztust hirdeti úton-útfélen és azt evangelizásának nevezi, stb...

A hit nélküli vallásosság

Manapság sokan panaszkodnak a szekularizációra, de meglehet, hogy az igazi probléma nem a templomba nem járókkal van, hanem a hit nélkül templomba járókkal... Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy jaj a vámszedõknek meg a paráznáknak, hanem azt, hogy: 

(Mt 23:23) Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! 

A Máté evangéliumának 23. fejezetében olvashatjuk, hogy mennyire súlyosan elmarasztalja az Úr Jézus a farizeusokat és az írástudókat hitetlenségük miatt. Azt mondja, hogy a vámszedõk és a paráznák megelõzik õket a mennyek országában (Mt 21:31). Tehát meglehet, hogy a hitetlen templomba járóknak rosszabb a helyzetük, mint azoknak, akik bûnös életet élnek és nem járnak templomba, mert azoknak inkább van esélyük megtérni Istenhez...

Akkor hogyan is van ez? Inkább éljünk bûnös életet és ne járjunk templomba?... Távolról se... Itt arról van szó, hogy a feslett életű, templomkerülõ emberben, gyakran inkább van egyfajta „betyárbecsület” és egy rejtett Isten utáni vágy, mint abban, aki hitetlenségében és képmutató vallásosságában megcsalja Istent is, az embereket is és önmagát is. Az ilyen azt gondolja magáról, hogy õ jó vallásos és legfõképpen, hogy õ egy „jó katolikus”...

A "jó katolikus" meg van elégedve önmagával és úgy gondolja, hogy õ lát, hogy õ eleget tett kötelezettseigeknek, és kifizette Istent, az egyházat és az embereket... 

(Jn 9:41) "Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök."

A hit nélküli vallásosság különbözõ formái

1. Az örökölt vallásosság

A csecsemõkeresztelés elõnyei vitathatatlanok, viszont a csecsemõkeresztelésnek vannak hátrányai is... A legfõbb hátránya az, hogy hiányzik a megkeresztelt ember (gyermek) személyes döntése. Lehet beszélni a család szerepérõl a vallásos nevelésben, a hittanórákról, a szentségek felvételérõl, de végül mégiscsak az van, hogy a Jézus Krisztushoz való tartozás, egy tudatos, személyes döntés eredménye... Mindenkinek szüksége van egy személyes, privát megtérésre. Ezért van az, hogy az elsõáldozásra még meg tudják fogni az kisiskolásokat, de a bérmálkozásara már sok fiatal nem jelentkezik...

Az örökölt, családban és iskolában kikényszerített, hit nélküli vallásosság, gyakran visszájára fordul és megútáltatja a fiatalokkal mindazt, amit vallásnak neveznek. Mások viszont engedelmesen és nagyon helyesen, követik az örökölt vallásosságot, a szülõk, nagyszülõk iránti engedelmességbõl és tiszteletbõl, de annélkül, hogy eljutnának az élõ hitre. Talán egy életen át eljárnak templomba, de ha egy riporter kérdezi õket idős korukban a hit dolgairól, akkor el vannak akadva. Csak annyit tudnak kinyögni, hogy: Háát..., a szüleink is, a nagyszüleink is, az õseink is ezt tették...

2. A hagyományos vallásosság

Az emberek eljönnek a Csíksomlyói búcsúra, de sokan még csak a Szûzanyára se gondolnak, nemhogy az Õ Szent Fiára, Jézusra Krisztusra, akihez a Szûzanya el akar vezetni. Csakis azért jönnek, mert ez a hagyomány, mert itt megmutatjuk, hogy mennyien vagyunk, és mert azt hiszik, hogy a nemzeti eggyüvétartozás varázsa majd megtartja õket...

Ha templombúcsú van a faluban, az sokaknak csak egyfajta falunap, amikor az árusok kirakodnak a templom elé, majd odahaza az ünnepi asztal mellé ülnek a rokonsággal. A templomudvarban végigálldigálják a szentmisét és ha megkérdezed tõlük, hogy mi a búcsú, hogy mondta-e el a búcsús imát, részesült-e búcsúban, vonogatja a vállát...

Mindenszentekkor, a nagymisén, a fele templomnyi ember fekete ruhában ünnepeli a halottak napját (ami persze másnap van), miközben a kántor gépiesen kornyikálja, hogy: Örvendezzetek az angyalokkal és minden szenttel együtt... Kint a temetõben, meggyújtják a síroknál a gyertyákat, szívélyesen köszöntgetik egymást, hiábavalóságokról fecsegnek, de képtelenek maguktól elmondani egy imát az elhúnytakért...

Temetés alkalmával, a halottas menetben, szállóige lett az, hogy: Ki tudja? Még senki sem jött onnan vissza... A tórra pedig egy lakodalomnyi embert hívnak meg, tekintélyükhöz mérten, de persze nem a szegényeket és a szükölködõket, hanem a gazdag barátaikat, akiknek nincs is szükségük erre, únják az egésszet, de elmennek tiszteletből, mert ez a szokás. Aztán van olyan falu is, ahol csak a nõk mennek el a hathetes gyászmisére. Utána kinálkodnak, és ha megkérdezed tőlük, hogy a férfiak miért nem jöttek el, az a válasz, hogy: Ez a szokás...

3. A nemzeti vallásosság

A modernizmus korától kezdve, sokan próbálkoztak a nemzeti keresztény eszmével, de mindig csalódniuk kellett... Attól, hogy valaki jó hazafi, tiszteli és támogatja az egyházat, eljár szentmisére és ott diszeleg minden koszorúzás alkalmával, attól még nem egy megtért és megigazult keresztény. Mivelhogy az Úr Jézus tanítását egy nemzeti keresztény, nemzet-egyház, keresztény állam ideológiával és haszonelvvel helyetesítették, létrejött a „jó katolikus” fogalom. A „jó katolikus” az a katolikus világi hívõ, aki anyagilag, társadalmilag és politikailag támogatja az egyházat, az eszközök válogatása nélkül. A cél pedig mindaddig szentesíti az eszközöket, amíg szép lassan ki nem tör a botrány... Az ilyen "jó katolikusok" kitüntetése és elsõ helyekre való ültetése, kiábrándítja az igazakat az egyházból...

Sokan elzarándokolnak Csíksomlyóra vagy más "nemzeti zarándokhelyekre", imádkozni és szentmisén résztvenni a haza és a nemzet újjászületéséért. Dicséretes a hazaszeretet, a nemzetért való ima, ha helyes hit áll mögötte... Valami csak lesz a földi hazával is, de vajon bejutunk-e az örök hazába, a mennybe? A nemzetet bálványozó, mindenféle táltos, ezoterikus, sámánista, áltudományosan összezagyvált és katolikus mázú tévhit, vajon elegendõ lesz-e az üdvösségre?...

4. A kulturális vallásosság

A hit nélküli, kulturális vallásosság átszövi az egész egyházi életet: a plébániától a minisztériumig, a prédikációktól az egyházi programokig, vagy a vallásos folyóíratoktól az internetes oldalakig. Mára a vallás gyakran kulturává silányul és a vallásûgy a kulturminisztérium egyik félreesõ részlege...

Van aki homílía helyett történelem órát vagy irodalom órát tart, mintha a szentmise valamiféle népiskola lenne, pedig hát az emberek ma már nem analfabéták, és azért mennek el a szentmisére, hogy Krisztus tanítását hallják...

A keresztény közösségi élet mímeléseként, halvány keresztény töltetű kulturális eseményeket szerveznek, ahol bármirõl lehet szó, kivéve a hit radikális megélésérõl. Az õszinte beszéd számûzve van és fõbenjáró bûnnek számít. Van ott koncert, kamarazene, kiállítás, kórustalálkozó, keresztény-demokrata kör, irodalmi kör, bármi, csak épp valahogy töltse ki az idõt és töltse meg a templomot. De nehogy megzavarja az emberek lelkiismeretét, mert még a végén, esetleg szembe is kell nézniük önmagukkal, és még netán meg is kell térniük...

5. A teológus vallásosság

Sokan azt gondolják, hogy a vallásosság a vallásos könyvekben, vagy a teológia tanulmányozásában áll. Ha eleget tanulom a dogmatikát, a biblikumot, a patrisztikát, a mariológiát, stb., akkor igazán eleget tettem a vallásosság követelményének meg a szolgálatnak. De az Úr Jézus azt mondja:

 
(Mt 5:20) Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

Kell a teológia. Szüksége van rá az Egyháznak útban Isten hegye felé... Kell a teológia egyeseknek, akiket az Úr arra rendelt, hogy az Egyház tanítását átlássák, kibontsák, rendezzék és átörökítsék, de nem kell a hívõk sokasságának. A hívõk sokasságának teológiája Jézus Krisztus tanításának hallgatása, megcselekvése és az ima. Nem a holt betû, hanem az élõ, cselekvõ hit vezet célba. Mire jó az, ha valaki megértette a dogmatikát és ledoktorált teológiából, de a hegyi beszédet csak a doktori disszertációjából ismeri és soha nem vitt titokban alamizsnát egy kitaszított rongyos nyomorúltnak...

A hitetlenség ellenszere

A hitetlenség ellenszere a hit radikális hirdetése és megélése. Szent Pál azt írja, hogy a hit hallásból van... Egyszer egy testvér azt mondta, hogy a hit hallásból van, nem írásból. Van benne valami igazság, mert a Szentlélektõl indíttatott szó lélek és élet (Jn 6:63). Ezért is (de más okokból is), nincs levél általi, vagy internetes szentgyónás... De Szent Pál nem csak azt írja, hogy a hit hallásból van, hanem azt is, hogy a hallás Krisztus tanításából. Krisztus tanítását pedig írásban is tovább lehet adni, mint ahogy Szent Pál is továbbadta azt, az ő levelei által...

Tehát a hitetlenség ellenszere Krisztus tanításának tiszta és radikális hirdetése és megélése. Ha nem vegyítenék Krisztus tiszta tanítását mindenféle emberi tanításokkal, hagyományokkal, nemzeti meg kulturális katyvalékokkal, vagy cifra teológiai fogalmakkal, kifejezésekkel, akkor a hallásból, vagy akár az írások olvasása által, a hit újból talpra állna az emberek szívében...

(Ef 4:14) Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor.

Isten szüntelenül meghív az élõ hitre

Isten minden embert meghív az üdvösségre (1Tim 2:4). Az üdvösség elõfeltétele pedig az, hogy higgyünk az Õ Szent Fiában, Jézus Krisztusban (Mk 16:16). Mivel Isten mindenkit meghív a hitre, ezért az Úr Jézus megígérte, hogy mindenkinek hirdetni fogják az evangéliumot (Mk 13:10)...

Amikor halljuk az evangéliumot és elutasítjuk, mert nincs rá idõnk, mert kételkedünk benne, vagy mert esteleg szégyeljük azt, vigyázzunk, nehogy lekéssük az üdvösség vonatját (Zsid 4:1). Az Úr, az Ő végtelen szeretetében, naphosszat tárja karjait a hitetlen és ellenszegülõ nép felé, hogy magához vonhassa és keblére ölelhesse. Naphosszat, de nem örökké... Karjai egy nap bezárulnak és aki kintrekedt, annak nincs több ölelés.

Ima: Uram Jézus Krisztus, szabadíts meg minket a hitetlen vallásosságtól és a képmutatástól. Segíts, hogy a hitünk tetszésed szerint való legyen. Ámen.