Nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai

(Jel 1:17-18) Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai.

A Katolikus Egyház Katekizmusa tanítása:

KRISZTUS ALÁSZÁLLT A POKLOKRA

632 Az Újszövetségben gyakran előforduló állítás, mely szerint Jézus "föltámadott a halálból" (1Kor 15,20), föltételezi, hogy föltámadása előtt a holtak honában időzött. Az apostoli prédikáció Jézus pokolraszállásának ezt az elsődleges jelentést adta: Jézus, mint minden ember, megismerte a halált, és a lelke leszállt hozzájuk, a holtak honába. De mint Üdvözítő szállt le oda, hirdetvén a jó hírt az ott fogva tartott lelkeknek.

633 A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától. A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszok és igazak egyaránt, ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, miként Jézus az "Ábrahám kebelére" fogadott szegény Lázárról szóló példabeszédben megmutatta. "Az igazak lelkét, akik Ábrahám kebelén vártak az Üdvözítőt , a pokolraszálló Úr Krisztus kiszabadította". Jézus nem azért szállt alá a poklokra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki, nem is azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik őelőtte éltek.

634 "A halottaknak is hirdették az evangéliumot (...)" (1Pt 4,6). A pokolraszállás az üdvösség evangéliuma hirdetésének megvalósulása a beteljesedésig. Ez Jézus messiási küldetésének utolsó szakasza, mely az időben sűrített, ugyanakkor mérhetetlen jelentőségű, mert a megváltás művét kiterjeszti minden hely, minden idő összes emberére, mindnyájan ugyanis, akik üdvözültek, a megváltásnak lettek részesei.

635 Krisztus tehát alászállt a halál mélységébe, hogy "a megholtak" hallják "Isten Fiának szavát, és akik meghallották", éljenek (Jn 5,25). Jézus, "az élet Szerzője" "a halál által" lerombolta azt, "akié a halál birodalma volt, tudniillik az ördögöt, és" kiszabadította "azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgákká tett" (Zsid 2,14-15). Ezek után a föltámadott Krisztusnál vannak "a halál és az alvilág kulcsai" (Jel 1,18), és "Jézus nevében" meghajol "minden térd, az égieké, a földieké és az alvilágiaké" (Fil 2,10).

"Ma nagy csönd van a földön; mélységes hallgatás és néma csönd; nagy csönd, mert a Király alszik; a föld megremegett és elnyugodott, mert Isten testben elaludt, és a régóta alvókat fölébresztette (...). Bizony, először az ősszülőt megy keresni mint elveszett bárányt. Azokat akarja megkeresni, akik teljes sötétségben és a halál árnyékában ülnek; a teljesen fogoly Ádámhoz és vele együtt a fogoly Évához jön Isten és az ő fiuk, hogy eloldja őket a fájdalmaktól (...): Én a te Istened, aki miattad lettem a fiad (...). Serkenj föl, aki alszol: mert nem azért alkottalak téged, hogy az alvilág foglya légy. Ébredj föl a halálból; én vagyok a halottak Élete."

Összefoglalás:

636 - A hitvallás a "Jézus alászállt a poklokra" kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt, és halála által számunkra legyőzte a halált és az ördögöt, "aki birtokolta a halál birodalmát" (Zsid 2,14).

637 - A meghalt Krisztus isteni személyével egyesült Lelkével szállt alá a holtak honába. Az Őelőtte élt igazaknak megnyitotta a mennyország kapuját.

Olvassuk el a katekizmusban idézett szentírási részeket:

(Mt 27:51-53) És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

(Jn 5:25) Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.

(1Kor 15:20) Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje.

(Fil 2:9-11) Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja,, hogy »Jézus Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére.

(1Pét 4:6) Mert azért hirdette Krisztus az evangéliumot a megholtaknak is, hogy bár test szerint, emberek módjára ítélet alá estek, de a Lélek szerint Istenben életük legyen.

(Zsid 2:14-15) Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.

(Jel 1:17-18) Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai.

Megjegyzések:

Az Úr Jézus Krisztus, amikor alászállt a pokolra, az igazaknak hirdette az evangéliumot és az igazaknak hozott szabadulást. Ez a kárhozottakat nem érintette. Mivel már az Úr Jézus pokolra való alászállásakor is külön voltak választva az igazak a gonoszaktól (Lk 16:26), ezért mondhatjuk, hogy ezeknek már megtörtént a különítélet. Tehát, a Krisztus előtt élőknek is, mindjárt a haláluk után meglett a különítélet. Mivel az ítéletet az Atya a Fiúnak adta át (Jn 5:22), ezért gondolhatjuk, hogy az örök Ige, megtestesülése előtt is és Krisztus földi élete alatt is betõltötte ítélőbírói feladatát...

(Lk 16:26) Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.

(Jn 5:22) Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át...

Azt mondják egyesek, hogy mivel a Fiú, a második isteni személy, a Szentháromság mindeneket betöltő egy Isten második személye, ezért a megtestesülésével és isteni természetével, valójában nem is hagyta el a mennyet, sem a szentháromságos isteni életet, amely végtelen és mozdulatlan (v.ö. Aquinói Szent Tamás, A teológia összefoglalása, 4. fejezet).

Tehát a különítélet folyamatosan megtörtént minden megholt ember esetében, közvetlenül a haláluk után, csakhogy a Krisztus megváltó keresztje előtt megholt igazaknak a szabadulás csakis a Krisztus pokolra való alászállásával jöhetett el (Zsid 11:39-40). Ezért boldogok a Kriszus után születettek, akik hisznek és Benne alusznak el (Jel 14:13), mert nekik nem kell várniuk a szabadulásra.

(Jel 14:13) Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!

(Zsid 11:39-40) Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet, mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.

Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől. Vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra. Ámen.

Amelyik feltekint rá, az életben marad

(Szám 21:6-10) Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez, és azt mondták: ”Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!”  Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: ”Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

Izrael népe a megváltottak előképe

Az Úr Ábrahámmal kezdte el megvalósítani üdvözítő tervét, amikor kihívta őt rokonsága köréből, hogy elvezesse őt arra a földre, amelyet neki és utódainak ígért (Ter 12:1, ApCsel 7:2-3). Ha végigkövetjük Ábrahám, Izsák és Jákób történeteit, aztán József történetét, az egyiptomi fogságot, Mózes életét és az egyiptomi kivonulást, akkor láthatjuk, hogy az Úr Ábrahám sátrától, az egyiptomi kivonulásig, egy milliós népet teremtett és hozott létre magának (Kiv 12:37)...

(Ter 12:1) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

(Kiv 12:37) Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak – családjukat nem számítva – mintegy hatszázezren.

(ApCsel 7:2-3) Erre válaszul így beszélt: „Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna, és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

Izrael népének története: az egyiptomi fogság, az Egyiptomból való kivonulás, a Vörös-tengeren való csodálatos átvonulás, a pusztai vándorlás, a Jordánon való átkelés és az ígéret földjére való belépés eseményeiben bontakozik ki, amelyek egyben a mi lelki életünk története is... 

Ezek a történetek mind a hívő, krisztuskövető ember lelki életének és a küzdő, vándor Egyháznak előképei: az egyiptomi szolgaság – a bűn rabsága; az egyiptomi kivonulás – a segítő kegyelem általi személyes megtérés és a megváltás elfogadása; a Vörös-tengeren való átkelés – az újjászületés és a lelki szabadság Krisztusban; a pusztai vándorlás – e földi életünk gyarlóságokkal terhelt vándorútja; a Jordánon való átkelés – az üdvösség elnyerése és a halál utáni belépés az Isten örömébe...

Ezekben a történetekben egy sor prófétikus előkép van, amelyből csak az egyik a rúdra szegezett rézkígyó. Nagyon sok előkép van a Torában: Izsák - a feláldozott Fiú előképe (Ter 22:6-8); József - a megdicsőült Krisztus előképe (Ter 41:42); Mózes - az eljövendõ Próféta, a Messiás előképe ( MTörv 18:18-19); a szikla, amelyre Mózes ráütött a botjával - Krisztusnak, az élő vizek forrásának előképe (Kiv 17:6; Jn 4:14), stb... De itt most csak a rúdra szegezett rézkígyóra tekintünk...

 

Isten Báránya Aki elveszi a világ bűneit

Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a második isteni személy, a Messiás, vagyis a Krisztus, azért jött a világba, hogy megváltsa az embert, és felajánlja a megváltást minden egyes embernek (1Tim 2:4). Ő önszántából vállalta értünk a kereszthalált, hogy önmagát adja értünk (Tit 2:14). Bűnt nem ismerve, bűnösök közé állt érettünk (2Kor 5:21), hogy megváltson minket bűneinkből. Felvitte a keresztre adóslevelünket (Kol 2:14), hogy megváltson minket adósságainktól. Átokká lett értünk a keresztfán, hogy megszabadítson minket a bűn átkától (Gal 3:13)...

(2Kor 5:21) Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.”

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

(1Tim 2:4) ...aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

(Tit 2:14) ...aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen.

Hallhatunk, olvashattunk, vagy akár láthattunk filmekben is az Úr Jézus kínszenvedéseiről olyan dramatizált jeleneteket, amelyben megpróbálják hangsúlyozni az egész világ bűneinek súlyát, amely a Passióban, hegyként nehezedik az Úr Jézus vállára. Ha őszintén belegondolunk, akkor be kell látnunk, hogy emberileg nem tudjuk ezt felfogni, és lehet, hogy nem is így kellene ezt szemlélnünk...

Nem az kell érdekeljen engem, hogy mennyire nyomta az Úr Jézus vállát az egész világ bűne, hanem az, hogy mennyire nyomják az Ő vállát az én személyes bűneim. Amikor a megváltást szemlélem: a vérrel való verejtékezését, az ítéletét, a megostoroztatását, a kereszthordozását, a keresztre feszítését és az Ő halálát, akkor csakis azt kell látnom, hogy ezt egyedül értem tette... És fordítva is: az Úr Jézus, emberi természete szerint, csakis értem szenvedett, értem halt meg és engem váltott meg. De mivel sok hívő van, és sokan tekintenek fel rá, ezért az Úr Jézus, isteni természete szerint, mindenkit magához vonz (Jn 12:32), mindenkit megvált, mindenkit egybefog és üdvözít. Tehát, nem úgy kell szemlélni a Passiót, hogy Krisztus a világot váltotta meg, hanem úgy, hogy Krisztus mindig azt a személyt váltja meg, aki Krisztus keresztjére, a megváltás művére, hittel tekint fel és hittel fogadja el. Így valósul meg az, hogy „aki feltekint rá, életben marad” és az, hogy „mindenkit magamhoz vonzok”...

(Jn 3:14-16) És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

(Jn 12:32) Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.

A megváltottak egysége

Krisztus teste olyan tagokból álló test (1Kor 12:12), amelynek közvetlen, személyes és bensőséges kapcsolata van a Fővel, Jézus Krisztussal, a Megváltóval és a Vőlegénnyel (Jn 3:29). Ahogy mindenkinek, akit a kígyók megmartak, egyénileg kellett feltekintenie a rézkígyóra, hogy életben maradjon, úgy a megváltás elnyeréséért is egyénileg kell feltekinteni a megfeszített Jézus Krisztusra, hogy elnyerjük az örök az életet...

(Jn 3:29) Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Ekképpen, az egy Menyasszony (Jel 21:2) tagjai, a sok kis menyasszonyka is (Lk 17:2), egyénileg lesznek a Vőlegény karjára emelve. Az Úr Jézus, a saját megélésem által, az Ő emberi természete szerint, csakis engem szeret, és csakis engem emel a karjára, mint az én Vőlegényem. De mivel sokan vagyunk, így, az Ő isteni természete szerint, megteszi ezt minden egyes megváltott hívővel. Ezért lehet minden megváltottnak egyéni, bensőséges, boldog és egyéni kapcsolata a sokakat megváltó Isten Fiával...

(Lk 17:2) Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.

(Jel 21:2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

Ebben rejlik a egyéni, személyes hitélet és a közösségi hitélet közötti viszony. Egyénileg, a saját döntésemből és saját felelősségem által leszek Krisztusé, de ugyanígy történik ez másokkal is, akikkel a krisztusi közösségben egy vagyok. A sok krisztuskövető egyéni istenszeretet sugarát, az Úr Jézus Krisztus, az Ő isteni természetében fogja össze, a Szentlélek egyesítő ereje által, egy Menyasszonyá, vagyis Krisztus misztikus testévé...

Csak Jézus és én!  Jézusom ölelj át engem és ments meg engem!  Crux Sacra Sit Mihi Lux!  A Szent Kereszt legyen az én fényem! Ámen.

Új szívet

(Ez 36:26) Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekbõl a kõszívet és hússzívet adok nektek.

2014 október 11-én abban a kegyelemben részesültem, hogy részt vehettem az EKKM XI. találkozóján, ahol a nap előadója David Payne, az angliai Westminster-apátság székhelyű Katolikus Evangelizációs Szolgálat elnöke volt. Nagy örömmel hallgattam tanúságtételét és tanítását. 

Habár ő más dolgokat is hangsúlyozott, engem mégis ez a két mondása ragadott meg leginkább:

- Jézus szívműtétet végez el rajtunk: kiveszi a mi bűnös szívünket és az Ő szívét adja nekünk helyette;

- Minden nap "le kell tusolnunk" az Ő oldalsebéből kiáramló szent vér és víz sugarakban.  

Vajon hogyan történik meg ez? Valóban nekünk adja az Úr Jézus az Ő Szent Szívét? És hogyan? Hogyan "tusolhatunk le" az Ő Szent Vérében, amely több, mint 2000 évvel ezelőtt folyt ki?...

A kőszívü ember fiai

Az eredeti bűn által, az első emberpár elszakadt Istentől és meghalt (Ter 2:17). Az ember szíve mintegy kővé változott. Elhomályosult értelmében, megromlott érzelmeiben és meggyengült akaratában. Ezáltal az ember nemcsak bűnt követett el, hanem bűnre hajló is lett. A bűnre hajló szív pedig bűnre vezetett: testvérgyilkosságra (Ter 4:8), paráznaságra (Ter 6:2), bálványimádásra (Bölcs 14:12), és így, a bűn elterjedt és megsokasodott a föld színén (Ter 6:5)...

(Ter 2:17) De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.

(Ter 4:8) Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.

(Ter 6:2) ...az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.

(Ter 6:5) Amikor az Úr látta, hogy nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul...

(Bölcs 14:12) Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.

Isten megteremtette Ádámot az Ő képére és hasonlatosságára (Ter 1:27), de Ádám már nemzette Szet-et a saját képére és hasonlatosságára (Ter 5:3). Habár Isten Ádámot élő szívvel teremtette, az eredeti bűn miatt ő már csak halott, kőszívet tudott átörökíteni ivadékának. Ezért hát, az első emberpár bűne miatt, mindenki a bűn és a halál alá rekesztetett (Róm 3:23), és így mindenki kőszívűnek születik...

(Ter 1:27) Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

(Ter 5:3) Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott.

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét.

Isten szívcserét ígért az embernek

Dávid, a bűnbánati zsoltárában, mélyen átérzi bűnösségét, melyet anyja méhéből hozott magával, de ugyanakkor nagy hittel és bízalommal fordul az irgalmas Úrhoz, és hiszi, hogy Ő képes egy új szívet adni neki (Zsolt 51:12)...

(Zsolt 51:12) Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erõs lelkületet!

Az Úr válaszol népének Ezekiel próféta által, és megígéri, hogy új szívet és új lelket ad az embernek (Ez 11:19; 18:31; 36:26). Ő elveszi a nép kőszívét, és egy érző hússzívet ad helyette. Új szívet és új lelket ad az Úr Izrael népének...

(Ez 11:19, Károli) És adok nékik  egy szívet, és új lelket  adok belétek, és eltávolítom a kõszívet az õ testökbõl, és adok nékik hússzívet;

(Ez 18:31) Vessetek el magatoktól minden bûnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?

Az Úr Jézus az Ő Szent Szívét adja nekünk

A Megtestesülés abból áll, hogy a Isten, Aki Lélek, magára vette emberi természetünket, emberi testben, hogy az hordozója legyen isteni természetének és személyének. A második isteni személy, a Fiú Isten, az örök Ige, értünk emberré lett (Jn 1:14), hogy velünk legyen az Isten (Mt 1:23)...

(Mt 1:23) „Íme, a szűz méhében fogan, fiút szül, és Emmánuelnek fogják nevezni.” Ez azt jelenti: „Velünk az Isten.”

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Az Úr Jézus egy személyben valóságos Isten és valóságos ember, és így létrejött a természeti tulajdonságok kicserélődése. Isten részesült emberi természetünkben, hogy minket részesítsen isteni természetében. Mindenben olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15). Habár nem leszünk olyan, mint Isten, mégis megistenesít bennünket a mi Megváltónk, hogy hozzá legyünk hasonlók és mintegy "istenek legyünk” (Zsolt 82:6; Jn 10:34). Mindezt három dolog által valósította meg: Lélek, víz, és vér. És ez a három egy...

(Zsolt 82:6) Bár azt mondtam „Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind.”

(Jn 10:34) Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

(Jn 19:34) ...az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belõle.

(Zsid 4:15) Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

(1Ján 5:6-8) Õ az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

A Szentlélek Úristen, misztikus módon, mindenkor megjeleníti és árasztja az Úr Jézus Krisztus szent oldalsebéből a vér és víz sugarait az Egyházba. Amint az oltár áldozatában, a szentmiseáldozatban, mindig benne van az Úr Jézus Krisztus egész élete: az Ő rejtett élete, földi működése, megváltó keresztáldozata, halála és feltámadása (Kol 1:19), úgy az oltárról, a legméltóságosabb Oltáriszentségből, mindig ránk folyik az Úr Jézus Krisztus oldalsebének szent vér és víz áradata. Mindenki, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, és abban, hogy Ő megváltott minket a kereszten, megmosakszik (Jel 7:14; 22:14), mintegy "letusol" az Ő oldalából kifolyó vér és vízben... 

(Kol 1:19-20) Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

(Jel 7:14) Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

(Jel 22:14) Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy övék lehessen az élet fája, és a kapukon át bemehessenek a városba!

Szent Fausztina nővér látomásában a víz a fehér sugár és a vér a piros sugár, amelyek az Úr Jézus oldalából törnek elő. A víz a bűnbánat kegyelme, a vér pedig a megszentelő kegyelem. Ez Isten nagy irgalmassága, amelyet felajánl ma a világnak, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3:16)...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Mindenki, aki hisz és megkeresztelkedik (Mk 16:16), és részesül a szentségekben, új teremtménnyé válik (2Kor5:17-18). Tehát nem úgy történik a szívcsere, hogy az Úr Jézus szíve kerül szó szerint a mi szívünk helyére, hanem úgy, hogy a Szentlélek által, az Ő isteni természete árad belénk. Az Úr Jézus Krisztus Szent Vére, a Szentlélek által, átformálja kőszívünket, beleoltva azt a Fiú ponján a Szentháromság isteni életáramlatába. Tehát a szívcsere nem testileg történik meg, hanem lelkileg, az isteni természet szerint. A testi szívünk a helyén marad, de mégis, a lelki szívünk egy teljesen új szív lesz. Ez a Krisztusban való újjászületés, ami az új teremtmény. A kőből, a mocskosból és a förtelmesből, egy élő, tiszta és szent szív lesz…

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

(2Kor 5:17-18) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszûnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelõdés szolgálatával megbízott.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

(Ef 2:14-16) Õ, a mi békességünk a kettõt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerzõ, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettõt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.

(Ef 4:23-24) Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

A lelki higiénia

Ha a testünket megfürösztjük, naponta letusoljuk, akkor mennyivel inkább kell az értékesebbet, a lelkünket füröszteni és letusolni... 

De hogyan lehet ezt megtenni? Úgy, hogy ha:

- Havonta szentgyónáshoz járulunk (2Kor 5:18), és meggyónjuk még a bocsánatos bűneinket is.

(2Kor 5:18) De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.

-  Lehetőleg naponta részt veszünk a szentmisén (ApCsel 2:42), és szentáldozáshoz járulunk...

(ApCsel 2:42) Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságokban.

- A két vagy három egybegyűlt hívő között jelen lévő Krisztushoz járulunk, és gyakran találkozzunk így Ővele (Mt 18:20) azáltal, hogy részt veszünk lelki találkozásokon, imákon és lelkigyakorlatokon...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

- Naponta Istenhez emeljük szívünket imában a benső szobánkban (Mt 6:6)...

(Mt 6:6) Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

- Gyakoroljuk a böjtöt, az önmegtagadást és az alamizsnát (Mt 6:2;17).

(Mt 6:2) Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.

(Mt 6:17) Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg.

- Gyakorta táplálkozunk a szentírásból, és elmélkedünk Isten igéjén (2Tim 3:16)...

(2Tim 3:16) Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre...

- Nagy tisztelettel tudakozzuk a szentek életét és megpróbáljuk őket követni (Ef 1:15)...

(Ef 1:15) Azóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről...

- Ha törekedünk minden nap, hogy jócselekedeteket vigyünk végbe...

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

Szentlelket hívó imádság:

Teremtő Szentlélek, jövel,
Tiéd a lelkünk, töltsed el,
Te alkotád a szíveket,
Hozd el nekik kegyelmedet!

Vigasztaló, a kegyes Úr
Adott nekünk ajándokul,
Eleven kútfő, égi láng,
Mennyei kenet, szállj le ránk!

Te hét ajándék kútfeje,
Atyánk kegyelmes jobbja, te,
Te kit nekünk az Úr ígért,
Ajkunk sugalmas ihlete.

Gyújtsd meg szemünknek fényedet,
Szálljon szívünkbe szeretet,
Ha testünk gyarló, s lankadunk,
Légy mindig éber gyámolunk!

Űzd messze tőlünk ellenünk,
Szent békességed add nekünk,
Te járj, vezér, utunk előtt,
Veszélyről védjen szent erőd!

Add, ismerjük meg általad
Az Atyát és az egy Fiat,
És kettejüknek lelke, te,
Maradj lelkünk örök hite!

Dicsérjük Istent, az Atyát,
S ki feltámadott, szent Fiát,
S a Lelket, a Vigasztalót
Most és örök időkön át. Ámen.