Áldott adventi idõszakot

Adjon az Úr neked áldott adventi idõszakot, hogy majd a Karácsony szent ünnepén lobogjon benned a  szeretet lángja.



HARMATOZZATOK

Harmatozzatok égi magasok!

Téged vár epedve a halandók lelke,

Jöjj el, édes Üdvözítőnk!

Mert az emberek ott tévelygenek,

Hol te égi fényed útján nem vezérled

Ôket, édes Üdvözítőnk!



Áldás, dícséret és hála néked:

Mert fényes világunk s legfőbb 

boldogságunk,

Te vagy, édes Üdvözítőnk!



A prófétáknak lelkei láttak

Szent jelenésekben s téged békességben

Vártak, édes Üdvözítőnk!



Te ember lettél, s új tant hirdettél.

A jövendölések beteljesedének

Rólad, édes Üdvözítőnk!



Hiszünk tebenned, égi szent követ:

Út, igazság, élet hittel vallunk téged

Istenünknek, Üdvözítőnk!



Ím, az áldozat, melyet bemutat

Szolgád Fölségednek: jöjj el és szenteld meg,

Ó kegyelmes Üdvözítőnk!



Nyújtsd malasztodat, hogy ez áldozat

Bánatot gerjesszen bűnös szíveinkben.

Ó segíts meg, Üdvözítőnk!



Szent az egy Isten három személyben.

Az Atyaistennel és a Szentlélekkel

Szent vagy, édes Üdvözítőnk!

Gyűlöletesek lesztek

(Lk 21:12-19) Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Amikor valaki megtér, eleinte minden jól megy. A keresztény család örül, a krisztusi közösség elégedett, és a munkatársak is tisztelettel néznek az emberre. Lám, ez az ember, aki eddig ivott, aki szélhámos volt és templomkerülő, most egyszerre tisztességes, szentmisére járó ember lett. Így a megtért ember eleinte egy kellemes kegyelmi időszakot él át, egy lelki tavaszt, egyféle lelki szerelmet, amikor minden szuper, amikor teljes szellemi védettséget élvez, és amikor lelki csecsemőnek való szellemi táplálékban részesül (1Pét 2:2-3)...

(1Pét 2:2-3) Mint újszülött kisdedek kívánkozzatok hamisítatlan, lelki tej után, hogy azon nőjetek fel az üdvösségre, hiszen már megtapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.

De a lelki életben nincs megállás, nincs vakáció és nincs visszaút... A kezdeti, első szerelmi időszakot később nehezebb idők váltják fel. Egy idő után, a lelki növekedés velejárója lesz az ige értelmének benső megértése. A Szentlélek megadja a belülről érteni tudó hitet, a benső tanítást, amelyben megmutatja a hit dolgainak összefüggéseit... 

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Ezen az úton csak akkor lehet továbbhaladni, ha az ember igennel válaszol az ige kihívásaira. A Szentlélek, a szentírás igéi által, feldobja nekünk a labdát... Felmutatja a hívő ember lelki szemei előtt a követelményeket, és félreérthetetlenül értésére adja, hogy vagy előre, vagy hátra. Ha az ember megcselekszi Isten igéit, akkor eléfelé és felfelé halad a lelkiekben, de ha elutasítja az igét, akkor visszacsúszik. Az ige követelményeire, az ember csakis igennel válaszolhat, különben hamar alkalmatlanná válik... Nincs középút...

(Lk 9:62) Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Az ige megcselekvése nem maradhat hatástalanul... A szellemi világ sötét oldalán nagy felhördülés támad... A gonosz hatalmasságai "szauroni" haraggal észlelik veszteségüket. Az ige bármilyen hirdetése, megcselekvése, amely Isten országát építi, az ördög országát rombolja. Ahol világosság támad, ott a sötétség várfalai omladoznak, mint egykor Jerikónál...

(Zsid 11:30) A hit erejéből omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták.

(1Jn 3:8) Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.

De az ige megcselekvése az evilági környezetben is megütközést kelt. Ennek láttán, mindenki, de kivétel nélkül mindenki, egy lelki tükörrel találja magát szembe. Aki maga is cselekszi az igét, örvendezve ismeri fel önmagát és saját jócselekedeteit. Aki viszont nem cselekszi meg az igét, az olyant lát a tükörben, ami nagyon kellemetlenül érinti. Saját lelkének romjait látja meg benne... A csaló, a saját csalásait látja meg; az önző, a saját önzését; a parázna, a saját paráznaságát, és így tovább... Az ige tettekre váltásának láttán, az emberek saját szégyenfoltjaikkal szembesülnek: a család tagjai is, a keresztény közösség tagjai is, és még a papság is... Mindenki... Ők is gyakran azt szeretnék, ha az ember csak egy vasárnapi, formális templombajáró keresztény legyen, de hétköznap felejtse el az ige radikalizmusát... 

(Bölcs 2:15-16) Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.

Ezek után a dolgok szép lassan eldurvulnak:

- Miért nem elég neki, ha vasárnap templomba jár?... 

- Miért kell lelkiségi közösségbe is járnia?...

- Elherdálja a pénzt a szegényekre!... 

- Miért nem a család az első neki?... 

- A munkahekyen is annyira fafejű... 

- Mindig csak igazságot és igazságossagot akar... 

- Nem akar kedvezni a gazdagnak, a rangosnak, a csalónak  és nem akarja ügyesen intézni dolgokat... 

- Nem szolgálja ki a főnököt, és nem nyomja el a kicsinyeket... 

- Az erkölcstelenségekkel, a parázna, házasságtörő, röhögő véleményekkel nem ért egyet... 

- Ez hülye! - mondják, vagy gyakran úgy, hogy HÜJE... 

- A vallásosság az agyára ment... 

- Mit gondol ez magáról?... 

- Azt gondolja, hogy manapság így meg lehet élni?... 

- Ha így viselkedik tovább, úgy kinyírják, mint a múrkot... 

- Magára vessen... Mentse meg Isten, mert benne bízott (Zsolt 22:9)...

(Bölcs 2:18-20) Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!”

(Zsolt 22:9) „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”

Ezen a ponton, a köves talajra esett búzaszemek már rég megbotránkoztak és meghátráltak (Mk 4:15-17)...

(Mk 4:16-17) Hasonlóképpen, amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.

De az ördög sem ül ölbe tett kézzel: 

- Te akarod rombolni az én művemet?...

A roppant inteligens, rosszindulatú és gúnyos tekintetével ezt sugallja: 

- Már sok ilyen kliensem volt mint te... Lám, te mire vagy képes?... 

És elkezdődik a harc... Lassan minden és mindenki az igét megélő ember ellen fordul. Ellensége lesz az embernek a saját háza népe (Mt 10:36)...

(Mt 10:36) Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.

A munkatársak és a barátok is magára hagyják... Gyakran még a krisztusi közösség is félreérti az igét megcselekvő igaz embert. Nem értik meg szemponjait, mert ők gyakran még testiek. Az igaz ember csupa értetlenséggel és elutasítással találja szembe magát: 

- Mi van ezzel?... 

- Miért nem tud normális lenni?... 

És még a nagymama is azt mondja: 

- Nem jó ez a nagy vallásosság!... Amíg ivott és olyan volt, mint a többiek, jobban vóót dóga... Lehet, hogy a sok ima miatt veri az Isten (Iz 53:4)...

(Iz 53:4) Pedig a mi betegségeinket ő viselte,és a mi fájdalmainkat ő hordozta.Mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak.

A megpróbáltatásoknak hosszú a sora, de a legnagyobb kereszt mégis az, amikor a tieid vetnek meg. Nem az idegenek jutattnak a legnagyobb szenvedésre, hanem a saját házad népe: a testvéreid, a rokonaid, a tulajdon anyád és apád, sőt, feleséged és gyermekeid is... A szellemi harcban megszünnek a vérkapcsolatok, és a legközelebbiek előtt leszel gyűlöletes. Szeretetre, elismerésre vágysz, de csak gyűlöletben és kirekesztésben lesz részed Jézusért...

(Sir 2:1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

(Mik 7:5-6) Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is az ellensége.

(Mt 10:22) Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

(Mt 10:35-36) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.

S ha mindez bekövetkezik, mit tegyünk? Hátráljunk meg? Botránkozzunk meg? Hamis sáfárként konformálódjunk az ördög országának követelményeihez, hogy átcsússzunk az ördög rostáján (Lk 22:31)?...

(Lk 22:31) Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát...

Nem gondolhatjuk, hogy saját erőnkből megállhatunk a küzdelemben. Talán egyszer-kétszer futja a hősiességből, de az igazi ellenállást és szilárdságot csakis Isten Lelke adhatja meg. A Szentlélek, a szeretetet Lelke az, Aki kiűzi a félelmet. Ő ad a bátorságot és megfelelő szavakat a megfelelő időben. Ha nyitottak vagyunk Őrá, és ha kérjük Őt, akkor a mennyei Atya bőségesen adja nekünk, mert Ő megígérte nekünk... Tanúságtételünk által dicsőítsük meg Isten nevét a világban. Akarjunk az Ő eszközei lenni...

(Mt 10:19) Mikor pedig átadnak titeket, ne gondolkodjatok, miképen és mit szóljatok; mert megadatik nektek azon órában, mit szóljatok.

(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”

(ApCsel 9:28) Ettől fogva velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran szólt az Úr nevében.

Uram Jézus, add nekünk a Szentlelket, hogy ne riadjunk vissza és ne hátráljunk meg. Add, hogy ne botránkozzunk meg soha Benned. Ámen.

Az én házam az imádság háza

(Lk 19:45-48) Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adtak-vettek. Ezt mondta nekik: ,,Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek' [Iz 56,7; Jer 7,11]. Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csüggött és hallgatta őt.

Az én házam az imádság háza – mondja az Úr a próféta által. De mit is jelent ma az, hogy Az én házam, vagyis Isten háza?... Egy hely ahol Isten lakózik?... Ahol fogadóórákat tart?... Ahol találkozhatunk Vele?...

Ádám és Éva engedetlensége után, az eredeti bűn elkövetése által, az ember elszakadt Istentől. De mégis, ezután is voltak emberek, akik Istennel jártak. Tehát Isten velük volt... Ilyen ember volt Hénoch (Énok), aki nem halt meg, hanem eltűnt, mert Istennel járt (Ter 5:24). Aztán Ábrahám lett az, akit Isten kiválasztott, hogy megváltó és üdvözítő művét elkezdje. Ábrahám pedig mindig kint a természetben, a csillagos ég alatt találkozott Istennel (Ter 15:5). A nagy találkozások helyeit kőrakás oltárokkal jelölte meg, olyan kövekből, amelyeket ember keze nem piszkolt még be vasszerszámmal (MTörv 27:5; Józs 8:31)...

(Ter 5:23-24) Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.

(Ter 15:5) Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.”

(MTörv 27:5) Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett...

(Józs 8:31) ...amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében – tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt –, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott.

Ábrahám, Izsák és Jákób istenélményei és üdvtörténeti szerepei után, Mózes volt az, aki rendszeresen találkozott Istennel szemtől szembe. Ezeknek a találkozásoknak csúcspontja a kőtáblák átadása volt. A kőtáblák után, Isten elrendelte a frigyládát meg a szent sátrat. A szent sátor már egy zárt hely volt, amelyet Isten kijelölt az Ő tartózkodásának helyéül. A szent sátor, a menny képmása lett, és Isten értünk, emberekért megtette, hogy az Ő dicsőséges végtelenségét és térfölöttiségét, egy zárt térben jelenítse meg...

(Kiv 33:9) Valahányszor bement Mózes a sátorba, leereszkedett egy felhőoszlop, és megállt a sátor bejáratánál: így beszélt Mózessel az ÚR.

Aztán Dávid következett, aki Isten iránti buzgó szeretetét ki akarta valahogyan fejezni. Dávid méltatlan dolognak gondolta, hogy amíg ő szép házban lakik, addig Isten odakint egy sátorban "fagyoskodik"... Ezért Dávid elhatározta, hogy házat épít Istennek. De Isten "megmosolyogta" őt, hogy az Neki, a végtelen Istennek, Aki az eget és a földet teremtette, egy ember akar házat építeni (2Sám 7:5). Mégis, Isten jóindulattal fogadta Dávid gondolatát. De mivel Isten háza, a békesség háza kell legyen, ezért a harcos Dávid nem volt alkalmas annak felépítésére. Csak Dávid fia, Salamon építhette fel az Elsõ Templomot Jeruzsálemben. Aztán Salamon imádkozott, hogy Isten költözzön be a Templomba, és minden ott imádkozónak hallgassa meg imáját. Isten meghallgatta Salamon könyörgését, és így létrejött a Jeruzsálemhez kötött isteni jelenlét és imameghallgatás (1Kir 8)...

(2Sám 7:5) Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakásul?

(1Kir 8:27) Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem.

Ez az Első Templom leromboltatott a babiloni fogság idején, majd a felszabadulás után, felépíttetett a Második Templom. A Második Templom ugyan kisebb volt méretre, de nagyobb lett dicsőségben, mert megláthatta az Üdvözítőt. Az Üdvözítő, miután eljött a világba és tanította az embereket, kijelentette, hogy jönnek majd az idők, amikor az emberek nem helyhez kötötten imádják Istent, hanem lélekben és igazságban (Jn 4:21-23)...

(Jn 4:21-23) Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.

Tehát ma már nem keressük Istent sem Jeruzsálemben, sem más szent helyeken, mert Őt bárhol lehet imádni lélekben és igazságban. Ma ilyen imádókat keres Isten. Az első Pünkösd óta, kiárad szívünkbe a Szentlélek, és bárhol imádhatjuk Istent. 

De a helyhezkötött imádás mégis megmaradt, éspedig a a legszentebb áldozat bemutatásában, a szentmisében és a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ebből a szempontból az Oltáriszentség és a tabernákulum hasolatos a frigyládához.  Hasonlóképpen, ilyen volt az áldott állapotban lévő, kegyelemmel teljes Szűzanya is... 

(Lk 1:28) Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

(Lk 1:32-43) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

A végtelen Isten egésszen jelen volt a Szűzanya méhében, és jelen van a tabernákulum szűk és zárt kamrájában is. Ezért a katolikus templomok tabernákulumai ma is a helyhezkötött, Istennel való találkozás helyei...

Más szempontból, Szent Pál tanítása szerint, a mi testünk, minden kegyelmi állapotba lévő ember, a Szentlélek temoloma, és a Szentlélek által, a Szentháromság temploma is. Ugyanis a Szentháromság szétválaszthatatlan. Ahol a Szentlélek, ott van az Atya is, meg a Fiú is (Jn 17:21)...

(Jn 17:21) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

Az ilyen emberek találkozása, a Krisztus nevében történő összejövetel a Szentlélek által, ahol ketten vagy hárman összejönnek az Úr nevében (Mt 18:20), megjeleníti Krisztust, és megjeleníti az élő kövekből épült Isten házát (1Pét 2:4-5). Ez egykor majd meg fog mutatkozni az ő teljességében, mint a Vőlegény Menyasszonya (Jel 21:2)...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

(1Pét 2:4-5) Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 

(Jel 21:2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

Keressük ma is Isten helyhezkötött házát. Tegyük alkalmassá testünket és lelkünket, hogy Isten háza lehessen, és épüljünk fel, a krisztusi közösség által, Isten élő házává...

Uram, oltalmazz minket, hogy megmaradhassunk a kegyelem állapotában, és a mi szívünk, lelkünk és testünk mindig a Te házad legyen. Ámen.

Mit akarsz?

(Lk 18:35-43) Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: ,,Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!' Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: ,,Dávid fia! Könyörülj rajtam!' Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: ,,Mit akarsz, mit cselekedjem veled?' Az így szólt: ,,Uram! Hogy lássak!' Jézus azt mondta neki: ,,Láss! A hited megmentett téged.' Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

Nemrég láttam a How do you know (2010) (magyar címe, Honnan tudod?) amerikai romantikus vígjátékot, amelyben Reese Witherspoon játszik. A filmben, egy 31 éves baseball játékos nőrõl van szó, akit - habár még mindig nagyon jól játszik - a kora miatt kiselejteznek a válogatottból. A sportolók általában tragédiaként élik meg, amikor szembesülnek azzal, hogy kiöregedtek és lecsúsznak az élvonalból. Ilyenkor, egy megszokott procedura szerint, pszihológushoz kalauzolják a sportolót, hogy a lelki szakember pátyolgassa őt. Igen ám, de Lisa-t kemény fából faragták... Amikor odaér a pszihológushoz, rájön, hogy neki nincs szüksége senki vigasztalására, mert õ elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a helyzettel. De ha már odament, megkérdezte a pszihológustól, hogy szerinte létezik-e egy általánosan érvényes tanács, amely segíthet az embereken. A pszihológus, rövid gondolkodás után, azt válaszolja: Igen, van... Találd meg, hogy mire van szükséged, és tanuld meg kérni azt... Én igencsak elcsodálkoztam, hogy egy amerikai romantikus vígjátékban ilyen bölcs mondással találkoztam...

Igen... Ezt tette a jerikói vak is... Pontosan tudta, hogy mire van szüksége, és torka szakadtából kiabálva kérte azt. Velünk gyakran az a baj, hogy nem tudjuk mire is van szükségünk, és nem is tudjuk kérni azt... Nem tudjuk, hogy mire van szükségünk, mert annyi hiábavalóság van az életünkben, hogy elveszünk közöttük, és nem is tudjuk kérni, mert vagy büszkék vagyunk, vagy nem bízunk eléggé. Az Úr Jézus azért adta nekünk a Miatyánk imádságot, hogy ne össze-vissza imádkozzunk hosszú hiábavalóságokat és ne mindenféle butaságot kérjünk az Úrtól. A mennyei Atya jobban tudja, mint mi, hogy mire van szükségünk (Mt 6:8). Ha teljesítené minden kérésünket, amelyeket kimondunk imáinkban, akkor bizonyára, a végén igencsak megbánnánk, hogy kértük azokat...

(Mt 6:8) Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.

Találjuk meg, hogy mire van szükségünk. Ehhez azonban meg kell ismernünk önmagunkat és az életünket. A jó önismeret már félsiker. Aki ámítja magát és nem akar tiszta képet kapni önmagáról, minden bajával és gyengeségével együtt, az nem is tud kérni. Tehát a probléma megoldásának előfeltétele, a probléma felismerése és a helyzet elfogadása... 

- Milyen problémáink lehetnek? Szorongunk? Félünk? Agresszívak vagyunk? Az alkohol rabjai vagyunk? Drogozunk?... 

- Milyen sérüléseink vannak? Nem fogadtak el? Megloptak? Becsaptak? Megcsaltak?...

- Hol szereztük azokat? Már az anyánk méhében? Az iskolában? A szerelmi kapcsolatainkban? A házasságban? A munkahelyen?...

 

Sokféle sérülése lehet az embernek. Gyakran nem is sejti, nem is tudja felismerni azokat. Csak annyit érez, hogy valami nem jó az életében. Imádkozni kell a bajok felismeréséért. Miben áll a mi vakságunk? Kérjük az Urat, hogy az Ő szemével, az Ő irgalmával szemlélhessük a mi életünket. Ha kérünk, akkor Ő ad. Ő ad, mert megígérte. Ő ad, mert irgalmas. Ő ad, mert mindig a javunkat akarja...

Ha felismertük bajunkat, akkor tanuljuk meg kérni annak orvoslását. Kérjük imáinkban, böjttel, kérjük gyógyító imaszolgálatok által, kérjük felajánlott szentmisével, kérjük a szentségek vétele által (szentgyónás, szentáldozás, szent kenet)...

(Mt 7:8) Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.

De amikor kérünk, kérjünk tiszta és osztatlan szívvel, jó szándékkal, erõs hittel és az Úr Jézus iránti bizalommal. Vizsgáljuk meg, hogy nem-e azért kérünk, mert valakire neheztelünk, vagy azért, mert önzők vagyunk, vagy mert mindenáron meg akarjuk valósítani a saját akaratunkat. Ismerjük fel Isten akaratát, és lássuk meg azt, ami kedves Neki. Ne kérjünk olyan dolgokat amelyek nem kedvesek Istennek. 

Nem minden problémánk oldodik meg, még akkor se ha hittel kérjük és még akkor se ha látszólag a javunkat szolgálja. Van amikor Istennek más tervei vannak. Van amikor meghagyja a problémánkat, hogy szenvedéseinkkel társuljunk az Ő keresztjéhez. Ha ezt felismerjük, akkor fogadjuk el szeretettel a keresztet, és kérjünk más kegyelmeket. Amikor pedig már eléggé tiszták és gyógyultak vagyunk, akkor kérjük mások tisztulását és gyógyulását is. Könyörögjünk azokért is, akik még nem tudják, hogy mit akarnak...

Uram Jézus, add meg nekünk a bölcsesség ajándékát, hisz megígérted apostolaidnak, hogy elküldöd nekünk a Vigasztalót. Ámen.

Emberfiának napja

(Lk 17:20-27) Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: ,,Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ,,Íme itt van,'' vagy ,,Amott''. Mert az Isten országa köztetek van.' A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: ,,Íme, itt van'', ,,íme, ott van''; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7]. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit [Ter 19,24]. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Erre megkérdezték tőle: ,,Hol lesz ez, Uram?' Ő azt felelte nekik: ,,Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.'

Az Úr Jézus Emberfiának nevezi önmagát, utalva ezzel a Dániel könyvében megjövendöltekre (Dán 7:13)... Ez a megnevezés arra emlékeztet bennünket, hogy az Ige testté lett (Jn 1:14), hogy Isten önmagát kiüresítve szolgai alakot öltött (Fil 2:7), és egésszen olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...

(Dán 7:13) Majd azt láttam az éjszakai látomásban,hogy íme, az ég felhőiben jött valaki, aki olyan volt, mint az Emberfia.

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.

A Megtestesülés által Isten emberré lett. Jézus Krisztus, egy személyben, valóságos Isten és valóságos ember. Isten, magára öltve emberi természtünket, a Megváltás és a Feltámadás által részesít bennünket isteni életében és dicsőségében. De melyik az Emberfia napja?... Melyik az a nap, amelyből majd az emberek szeretnének akár egyet is látni, de nem fognak?...

A tanítványok Úrnak nevezik Jézust, a Mestert, és Ő elfogadja ezt a megszólítást. Azt mondja, hogy Ő valóban Úr...

(Jn 13:13) Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. 

Tehát az Emberfia napja nem más, mint az Úr napja. És melyik az Úr napja? Az Úr napja a hetedik nap, vagyis az ószövetségben szombat volt (Ter 2:3; Kiv 31:13)... 

(Ter 2:3) Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.

(Kiv 31:13) „Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek.

De az apostolok az Úr napját átvitték a hét első napjára, a feltámadás napjára, amely most már a nyolcadik napra esik (v.ö. nyolc boldogság). Tehát a jelen korban, az Emberfia napja, vagyis az Úr napja, nem más, mint a vasárnap, amikor az Úr feltámadását ünnepeljük. Vagyis, ha eljönnek majd azok az idők, amikor megszűnik az Emberfia napja, akkor arra gondolhatunk, hogy jönnek majd napok, amikor majd megszünik a vasárnap ünneplése és a szentmiseáldozat bemutatása...

Továbbá, az "Emberfia napjai", az Úr második eljövetelének napját is jelenti (Iz 13:6; Ez 30:3), ami nem egy rendszeresen ismétlődő esemény, hanem egyszeri és rendkivüli. Ezt is az Emberfia napjainak nevezi az Úr Jézus (Lk 17:26), és itt az Ő második eljövetelére, a paruziára, meg az akkori, végső eseményekre utal...

(Iz 13:6) Jajgassatok, mert közel van az Úr napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!

(Ez 30:3) Mert közel van az a nap, elközeleg az Úr napja! A felhő napja, a nemzetek ideje lesz az!

(Lk 17:26) Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.

Azt mondják, hogy a világot az eucharisztikus óra tartja fenn. A földbolygón, a napvilág körbemenetelével, mindenhol szentmiseáldozat bemutatása megy körbe a világon. Amikor ez az óra megáll, akkor a világ elpusztul, mert az emberek megszegik az örök szövetséget, és a világ nem állhat fenn az Úr Jézus Szent Teste és Vére nélkül. Isten, az Ő Szent Fiánál, az Ő megváltó keresztáldozatánál különb szövetséget már nem ajánlhat már fel az embereknek (Iz 24:1-5), mert már mindent odaadott. Egyszülött Fiát adta oda a világért. Ennél többet nem tud adni...

(Iz 24:1-5) Íme, az Úr elpusztítja a földet,és feldúlja azt; felforgatja felszínét, és szétszórja lakóit. Mint a nép, olyan lesz a pap,mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan az úrnője,mint a vásárló, olyan az eladó,mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő,mint a hitelező, olyan az adósa. Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz.Bizony, az Úr mondta ezt az igét. Gyászba borul, lepusztul a föld,elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt. A föld gyalázatossá lett lakói alatt,mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget.

A nap minden órájában tiszta áldozatot mutatnak be valahol a földön egy elvégzett szentmise által. Ezt a tiszta áldozatot támadja az Antikrisztus az utolsó időkben, amint az a Dániel könyvében meg van írva (Dán 12:11-12). Ez lesz az a rettenetes végidő, amelyről az Úr Jézus is szólt Dániel prófétára utalva (Mt 24:15), amelyről Szent Pál azt mondja, hogy a hamis próféta beül Isten templomába és istenként mutogatja önmagát (2Tessz 2:4). Ekkor az életet adó szent áldozat helyébe valamiféle pusztító utálatosság, valami lelki halált okozó bálvány kerül majd a szent helyre...

(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

(Mt 24:15) Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg!

(2Tessz 2:3-4) Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

(Jel 12:5-6) Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához, az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

(Jel 12:13-14) Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék három és fél évig a kígyó elől elrejtve.

(Jel 13:5) Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.

 

Mikor kerül sor erre? Azt senki sem tudhatja, nem is tartozik ránk (ApCsel 1:7), de az idők jeleire mindenképpen oda kell figyelnünk (Mt 16:3). Az mondja Szent Pál, hogy mielőtt eljönnek ezek a végidők, meg kell történnie a nagy elpártolásnak (2 Tessz 2:3). Ez az elpártolás, valószínűleg egy nagy szakadás lesz az Egyházban, egy nagy méretű aposztázia. Ennek jeleit már láthatjuk szerte a világban. Úgy kb. 2000 óta, püspökök és egész egyházmegyék vannak kitéve intenzív támadásoknak. Püspökök mondanak le és egyházmegyék omlanak össze... 

(ApCsel 1:7) Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek a korszakokat vagy az időpontokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg."

(Mt 1:3) Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?

Kettős harapófogóban van a papság... Egyrészt, a kísértés által ki vannak téve a bukásnak, másrészt, a gonosz, az elbukott papok ellen fordítja a híveket. A legutóbbi írországi incidens ennek a folyamatnak a legszembetűnőbb példája. Meg lehet figyelni a világban, hogy habár az egész kereszténység üldözést szenved, mégis, leginkább a Katolikus Egyházat támadják. Ez azért van, mert a folyamatos szentáldozat bemutatásának fő fenntartója a Katolikus Egyház, amelyben teljesen megvan Krisztus Egyháza, és mert a szentmise az emberiség kegyelmi életének csúcsa és forrása.

Miért történik mindez? Úgy néz ki, hogy a hetedik napért, a nyugalom napjáért... Az Úr, miután megteremtette a világot hat nap alatt, a hetedik napon megnyugodott munkájából. Ezt a napot megszentelte és elrendelte a nyugalom napjának. Ennek a napnak a megülése szövetség Istennel. A keresztényeknek is megvan a maguk szombatja, olvashatjuk a Zsidókhoz írt levélben. Ez a nyugalom helye (Zsid 4:9-10), a mennyek országa, Isten színe látása és a Vele való, örökké tartó boldog közösség. Itt mindenki és minden megnyugszik. Szent Ágoston mondta: Nyugtalan a szívem Uram, amíg meg nem nyugszik Benned...

(Zsid 4:9-10) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.

Úgy néz ki, hogy ezt a hetedik napot, ezt a nyugalom napját tagadja és támadja a Sátán. Talán ez lehet a 666-os szám értelme is (Jel 13:18)... Amint az evangéliumban a teljességet a 7-tel és a 77-tel fejezik ki (Mt 18:22), úgy a Sátán, a 666-al háromszor, vagyis örökre tagadja a 7-ik napot, vagyis az Úr napját. Ez pedig végül a mennyek országának tagadása, amelyből nincs része a gonosznak...

(Mt 18:22) Jézus azt felelte: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenhétszer.

(Jel 13:18) Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat.

 

Nem tudhatjuk pontosan, hogy miként fognak bekövetkezni ezek a rettenetes dolgok, de azért elgondolkodhatunk rajta. Az a mi dolgunk, hogy figyeljük az idők jeleit, és készen álljunk mindig, hogy a jó oldalra álljunk. Nekünk be kell szállnunk Noé bárkájába, ami az Egyházat jelképezi, és készek kell legyünk, hogy bármelyik percben ott tudjuk hagyni evilági életünket. Nehogy úgy járjunk, mint Lót felesége, aki visszanézett a korábbi életére és sóbálvánnyá változott...

Azokban az időkben lesz majd jel az eligazodásra: Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is (Lk 17:37). Nagyon megható ez az ábrázolás: a hívők úgy rajoznak majd az Úr Jézus Krisztus Szent Teste és Vére körül, mint ahogyan a sasok keringnek a szavannában elesett elefánt teteme fölött. A test Krisztus Szent Teste (Jn 6:56) és a sasok a hívő lelkek, akik a hit által újból és újból erőre kapva magasan szárnyalnak (Iz 40:31)...

(Iz 40:30-31) Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.

(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

(Jn 6:56) Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

Használjuk ki a kegyelmi időt, és ne szalasszunk el egyetlen egy vasárnapi szentmisét se. Sőt, ha lehetséges, vegyünk részt a hétköznapi szentmiséken is. És amikor csak tehetjük, menjünk el szentségimádásra vagy szentséglátogatásra...

Uram Jézus, könyörülj rajtunk, és add nekünk kegyelmedet, hogy bele ne aludjunk e világ dolgaiba és, hogy észrevegyük az idők jeleit. Ámen.

Ha malomkövet kötnének a nyakára

(Lk 17:1-6) Azután így szólt tanítványaihoz: ,,Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ,,Bánom!'' - bocsáss meg neki.' Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!' Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!'', engedelmeskedni fog nektek.

Ha malomkövet kötnének a nyakára… Ebből rögtön egy öngyilkosság, vagy egy kegyetlen gyilkosság juthat eszünkbe. Már látjuk is a Szajna partját, a kikövezett támfalaival, ahol egy reményvesztett szerencsétlen bogozza a malomkövet saját nyakára, hogy beugorjon a vízbe. Vagy elképzelhetjük, amint a kegytlen maffiózók, ugyanezt teszik valakivel, akit el akarnak tenni láb alól... Aztán belegondolunk, hogy milyen lenne, ha mi lennénk ennek a szerencsétlennek a helyében. Az önvédelmi reflexünk persze azonnal eltaszítja ezt a képet... Igen, de ez a kép hasznos is lehet. Jó lehet arra, hogy figyelmeztessen minket, és elriasszon a bűntől. Jó lehet arra, hogy tudatosítsa bennünket a botránkoztatás bűnének súlyosságát...

De mi is valójában a botrány: Veszekedés? Verekedés? Szemérmetlekedés? Mi az pontosan?... 

A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg a botrányt (scandalum):

 KEK 2284 A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.

Világi értelemben a botránynak tágabb értelmezése van:

A botrány (latinos neve: scandalum) olyan cselekmény vagy esemény, amelynek során sérülnek a társadalmi együttélés írott vagy íratlan szabályai, zavar keletkezik a közéletben. A botrány lehet erkölcsi, politikai vagy gazdasági, történhet a sajtóban és a sportban is.

Nagy Szent Gergely, a Lelkipásztorság törvénykönyvében (I./II. fejezet) a malomkő szimbólumának egy más értelmezést tulajdonít...

Ne vállaljanak lélekvezetést olyanok, akik életükben nem gyakorolják azt, amit elméletileg elsajátítottak. A malomkõ ti. a világ körüli szorgoskodást és fáradalmat jelenti, a tenger mélysége pedig a végsô kárhoztató ítéletet jelképezi. Aki tehát az életszentség megmutatására állíttatott oda és mégis vagy szóval ront meg másokat, vagy példával, jobb volna neki, hogy földi foglalatoskodások közepette világi ruházatban érné a halál, minthogy szent hivatalában a bûnre adjon másoknak példát: az egyedül elbukót ugyanis tûrhetôbb szenvedés kínozza a pokolban.
 

 

A malomkő szimbóluma tehát inkább felel meg a rabok által forgatott malomkőnek, ahol nem magát a követ akasztották az ember nyakába, hanem a szíjjat, amellyel a malomkövet forgató rúdat kellett húzni. A malomkő tehát e világ robotját jelképezi, az eredeti bűn miatt ránkszabott fáradságos kenyérkeresetet (Ter 3:19)...

(Ter 3:19) Arcod verejtékével edd kenyeredet,míg vissza nem térsz a földbe,amelyből vétettél, – mert por vagy, és visszatérsz a porba!”

A tengerben való elsülyedés, a büntetést is sugallja, de ugyanakkor a népek sokasságát is (Jel 12:12;18,13:1). Tehát jobb az emberek sokasságában robotolni a mindennapi kenyérért, mint egyházi tisztségben, másokat megbotránkoztatva, az evangéliumból meg az oltár szolgálatából élni (1Kor 9:13). Mert méltó ugyan a munkás az eledelére (Mt 10:10), de csak akkor, ha a termést begyűjti, nem pedig eltékozolja (Mt 12:30)...

(Jel 12:12) Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

(Jel 12:18) Aztán megállt a tenger fövenyén.

(Jel 13:1) Ekkor láttam, hogy egy fenevad száll föl a tengerből, melynek hét feje (Dán 7,3.7) és tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei.

(1Kor 9:13) Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek?

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

(Mt 12:30, Károli) A ki velem  nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.

Ugyanakkor, a templomból és az oltárból élő annyit kellene elvegyen a fizetségből, hogy a malomkőnél robotolót meg ne szégyenítse (1Kor 11:12). Mert a malomkőnél robotoló egyszerű ember gyakran nem jut annyira, hogy tisztességes életet biztosítson családjának, de a templom és az oltár szolgálata egyeseknek igencsak jövedelmező foglalkozás...

(1Kor 11:22) Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket?

Nagy a kisértés!... Igykezzünk Isten félelmében, igaz, erkölcsös, mértéktartó életet élni, hogy nehogy zátonyra fusson az életünk...

Uram Jézus, elkérjük az istenfélelem ajándékát, hogy mindig Isten félelmében éljünk, és soha senkit meg ne botránkoztassunk. Ámen.

Mennyivel tartozol uramnak?

(Lk 16:1-8) A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!'' Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?'' Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!'' Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?'' Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!'' Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Volt egy ismerősöm, akiről az a hír járta, hogy néha pénzt kér kölcsön, de "elfelejti" azt megadni. Amikor kérték vissza tőle a kölcsönzött összeget, megjátszodta, hogy nem emlékszik a kölcsönre és letagadta a tartozását. Amikor aztán vita lett ebből, azzal vágta ki magát, hogy: Ejsze, abból a pár fillérből állsz!...  Furcsa gondolkodás, furcsa magatartás… Ő nem azért tagadta tartozását, mintha nem lett volna miből megadnia, hanem azért, mert annyira fukar volt, hogy inkább meghazudtolta embertársát, minthogy megváljon attól a kis összegtől, amivel tartozott. A mástól kölcsönkért pénzt saját nyereségének tekintette...

(Sir 29:4) Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. 

Az életben sokféle adósságot csinálunk, és sokféle kifizetnivalónk van... Boldog ember, aki megérti, hogy az életben minden számlát ki kell fizetni. Aki nem fizeti ki számláit, az hamar hitelét veszti, és többé nem állnak vele szóba. A hosszú barátság titka a pontos elszámolás...

De van másfajta adósság is... Az az adósság, amellyel Istennek tartozunk. Az ember, a bűnre való hajlamából fakadóan, tagadja ezt az adósságot. Már az első emberben megnyilvánult ez a felelőtlenség, ez a tagadás. Az eredeti bűn esete után, Ádám Évára, Éva pedig a kígyóra mutatott (Ter 3:12-13). Káin is tagadta, hogy felelőséggel tartozna Ábelért (Ter 4:9)...

(Ter 3:12-13) Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”

(Ter 4:9) Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: „Hol van Ábel, a testvéred?” Ő így felelt: „Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?”

A mai ember is egyszerűen tagadja a bűnt... Tagadja, hogy tartozik Istennek, Teremtőjének, Gondviselőjének és mennyei Atyjának... Ezzel meghazudtolja Istent, Aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Ez pedig nem más, mint az evangélium hiábavalósága az ilyen ember életében… Az ember inkább meghazudtolja Istent és megcsalja önmagát, minthogy bevallja, hogy bűnös és, hogy tartozik Istennek. Így sokaknak az evangélium hiábavalóan hangzik el, és Krisztus Szent Vére hiába folyt ki a földre...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

(1Ján 1:8-10) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk.

Pedig Isten nem azért kéri adósságaink beismerését, hogy megfizessük neki, hanem azért, hogy megválthassa azokat. Neki tartozunk, és mégis, Ő akarja kifizetni adósságainkat. Csak annyit kér tőlünk, hogy valljuk be azokat. Ha bevalljuk tartozásainkat és felírjuk azokat adóslevelünkre, akkor Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, eltörli azokat (Kol 2:14)...

(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.

Az ember gyakran nemcsak önmagától hazudik, hanem bátorítva is van erre a nagyobbak által. Isten mindig támasztott prófétákat (Ez 33:7), akiknek az volt a szerepük, hogy figyelmeztessék a népet tartozásaikra...

(Ez 33:7) Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára. Ha tehát igét hallasz a számból, hirdesd nekik az én nevemben.

Ezek felelőséggel tartoztak a népért, hogy figyelmeztessék azt a bűn miatt közelgő veszedelemre. Hasonló ezekhez ma minden megkeresztelt és megbérmált ember, aki Isten szolgája. De mivel Isten embere is gyarló, aki megalkuszik a bűnnel, ezért megesik, hogy inkább az emberek közé tartozik, mint Istenhez. Elvilágiasodása miatt, egyre inkább nem a Szentlélek vezeti, hanem az emberi gondolkodás. Egyre inkább elhagyja őt a Szentlélek bátorsága, hogy helyébe az embereknek való megfelelés kényszere uralkodjon életében. Ennek következtében, lassan a bűn csak félig-meddig lesz bűn, és teret hódít nála a megalkuvás, hogy az emberek elismerjék és elfogadják őt. Ha egy prófétát dicsér a nép, akkor meglehet, hogy valójában nem szent, hanem hamis próféta, olyan, amelyik megfelel a nép szája ízének. Az ilyen mindig meghamisítja a nép Isten felé való tartozását, nem inti megtérésre az embereket, hanem magatartásával, példájával, még "meg is szentesíti" a közösségben a bűnös magatartást...

(Lk 16:6) Az így felelt: "Száz korsó olajjal." Erre azt mondta neki: "Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!"

Ha felnőtté váltunk Krisztusban, akkor ne csaljuk meg önmagunkat, sem azzal, hogy nincs adósságunk Isten felé, sem azzal, hogy Isten szolgájának barátja vagyunk. Tiszteljük Isten sáfárját, de ne tévesszük össze a plébánia ajtaját a gyóntató fülke ajtajával, és ne gondoljuk, hogy a pap barátsága belépőjegy lesz számunkra a mennyországba...

Uram Jézus, add, hogy szereteted bűnbánatra indítson miunket, és így lerakjuk Nálad bűneinket. Ámen.