Vak vezethet-e vakot?

(Lk 6:39-42) Hasonlatot is mondott nekik: ,,Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: ,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát'', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!

Az ember lelki vaksága

A lelki vakság Isten dolgaiba és a szellemi világba való belátás hiánya, vagyis az Isten iránti érzék elvesztése. A lelki vakság a bűn következménye, amint azt a szodomai bűnös emberek esetében is láthatjuk...

(Ter 19:10-11) De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az ajtó elõtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

A vakságban szenvedő szodomiták nem találták meg a bejárati ajtót a házba, vagyis Isten házába (Jn 10:7), a bejáratot az angyalok társaságába. A házban lévők pedig megszabadulnak a Szodomát és Gomorát sújtó csapástól. Láthatjuk a szentírásban, hogy a lelki vakság gyakran fizikai vaksággal van szemléltetve...

(MTörv 29:3) De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értõ szívet, látó szemet és halló fület.

(MTörv 28:28-29) Az Úr õrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt, és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki.

(Mt 13:13) Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.

Ezekben az igerészekben, Izrael népének lelki vakságáról van szó. A bűn által megkeményedett szívük miatt képtelenek voltak meglátni Isten dolgait...

A lelki vakságot "be kell látni"

Az embernek be kell látnia, vagyis el kell ismerje, a saját lelki vakságát. El kell ismernie, hogy szellemi sötétben tapogatózik, a lelki halál vakságában (Mt 4:14). Vágyódnia kell arra, hogy lelki szemei megnyíljanak és meglássák azt, Aki a világ világossága (Jn 8:12). Ha az ember nem vallja be önmagának saját lelki vakságát és azt mondja, hogy bizony ő lát, akkor megmarad vakságában és bűneiben...

(Jn 9:39-41) Jézus pedig azt mondta: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”

A lelki látás

A lelki látás Istentől való és a Szentlélek kegyelmének ajándéka. A segítő és a megszentelő kegyelem által, a hit megnyítja, megvilágosítja lelki szemeinket, lefejtve róla a bűn hájogát...

(Iz 11:1-4) Vessző kél majd Izáj törzsökéből,

hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat
az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek.

(4Móz 24:2-4) És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta. Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata. Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel...

(1Sám 16:7) Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsõt nézi, az Úr azonban a szívet.”

(ApCsel 9:3-7;18) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. ... Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását.

A lelki látás Krisztus követését eredményezi

A lelki látás által meglátjuk Jézus Krisztus világosságát és megszeretjük Őt. Ilyenkor az történik velünk, hogy a mennyei Atya elvezet az Ő Szent Fiához (Jn 6:65). Isten, a segítő és megszentelő kegyelem által, megláttatja velünk az Emberfiát, Akibe beleszeretünk és elkezdjük követni Őt. A vakok fizikai gyógyulása az evangéliumokban prófétikus jelek, és a mi lelki vakságunkból való gyógyulást vetítik előre...

(Mt 20:34) Jézus pedig megszánván õket, illeté az õ szemeiket és szemeik azonnal megnyíltak és követék õt.

(Jn 9:36-37)„Ki az, Uram - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?”„De hisz látod - felelte -, õ beszél veled.”

(Jn 6:65) Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

A Mester meglátása és követése lelki növekedéssel jár

A lelki látásból krisztuskövetés következik. A krisztuskövetés pedig egyre mélyebb lelki látásra vezet, ami egy teljesebb megértést, lelki tisztulást és növekedést eredményez...

(Mt 13:31-32) Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnõ, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”

(Lk 6:40) Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.

A helytelen lelki látás

A helytelen látás az ú.n.  "szálka" piszkálása mások szemében (a szálka és a gerenda példázata; Mt 7:5), ami képmutatás és egy helyeten lelki vezetés. Ilyen pl. a:

- Lelki látásunk másokra való ráerőltetése, az erőszakos térítés, mások vallásos életének, keresztény magatartásának elítélése, kritizálása, megvetése, stb.

- Helyes lelki látás hiányában, erények és megbízatás nélkül, vezetői pozícióra törtetni: szektás megnyilvánulás, elfogult laicizmus, klerikalizmus, megbotránkoztatás, stb.

- Méltatlan élettel, rossz lelkülettel mások lelki vezetője lenni.

A helyes lelki látás

Kivenni a "gerendát" saját szemünkből (v.ö Mt 7:5):

- Előbb önmagunkban kell megvalósítanunk Krisztus királyságát, ami a lelki béke, az életszentség, az önuralom és az állhatatosság.

- Csak azután nyitogassuk mások szemét, miután alkalmassá váltunk arra, és főleg akkor, ha megbíznak ezzel.

- Akikért felelősek vagyunk, azokat kötelesek vagyunk figyelmeztetni, vagy akár megfeddeni szeretettel.

Uram Jézus! Olyan gyengék vagyunk. Máról holnapra megfeledkezünk arról, amit láttunk. Add, hogy mindig lássa szemünk világosságodat. Ámen.

A béna meggyógyítása

(Mk 2:1-12) Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”

Hogyan viszonyulok a történethez?

Ma is megjelenik az Úr Jézus a krisztusi közösségek által, mert ahol ketten, vagy hárman összegyűnek az Úr Jézus nevében, Ő ott jelen van. Láthatjuk, hogy amint a kafarnaumi emberek meghallották, hogy az Úr Jézus megszállt Péter házánál, odasereglettek, odacipelve problémáikat, betegségeiket és gyengeségeiket. Ma, amikor megjelenik az Úr Jézus az Ő szolgája által, a krisztusi közösség által, mi hogyan viszonyulunk?...

- Elmegyek-e oda ahol az Úr Jézus megjelenik? Van-e bennem restség Isten keresésében? Buzdítok-e másokat is Isten keresésére?

- Miért keresem Jézust? Csak azért, hogy meggyógyitsa a testemet, hogy sikeressé, gazdaggá tegyen, vagy hogy meggyógyítsa a lelkemet? Keresem-e a lelkieket?...

(Jn 6.63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.

- Van-e hitem, amit megláthat az Úr Jézus?

- Megbotránkozok-e az Úr Jézus szavait hallgatva? Gondolok-e arra, hogy Ő belelát a gondolataimba?...

Hogyan látom lelki értelemben a történteket?

Jézus a házban van... A ház az emberi lelket jelképezi. A ház, amelyben az Úr Jézus megszállt, nem más, mint egy neki szolgáló, Szentlélekkel és erővel eltelt, igét hirdető ember. A béna ember pedig a bűnben lelkileg megbénult emberi lelket jelképezi, akinek nincs hite, és aki már képtelen odamenni az Úr Jézushoz és képtelen Istenhez közeledni. 

A hordágyat vivők, azokat jelképezik, akik már hitben járnak, és tudnak másokat is imában hordozni. Ezeknek az a feladatuk, hogy a bűnben lebénult embert elvigyék Jézushoz. A ház tetejének megbontása jelenti Isten szolgája lelkének és életének kiszolgáltatottságát. Akik az Úr Jézusnak szolgálnak, azoknak élete, lelke, ki van téve a háborgatásoknak azok részéről, akik nála, az Úr Jézust által, szabadulást keresnek. 

A “Mi könnyebb?” kérdés, megvilágítja a lelki és testi bénaság közötti összefüggést. Amint a test és a lélek egységet alkotnak, és a lélek magasabbrendű, mint a test, úgy a lelki gyógyulás is megelőzi a testit, avagy elhozza a testi gyógyulást is. 

Az ágy hazavivésének kihangsúlyozása a tanuságtételre való felhívást jelenti. Ez nem véletlen, hiszen ugyanezt mondta az Úr Jézus a Bethesda tó partján fekvő embernek is, aki 38 éve volt beteg:

(Jn 5:8) Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!”

A hordágy bizonyítja az ember elmúlt betegséget, és emlékezteti az embert gyógyulása előtti beteg, nyomorúságára, szenvedő életére. Azt kell vinnie meggyógyultan, hogy megmutassa az embereknek, és tanuságot tegyen Isten irgalmas jóságáról...

Én hol tartok? Bűnben, lebénult hitetlen vagyok? Másokat imában hordozó hívő vagyok? Az Úr Jézusnak szállást adó, Őt szolgáló ember vagyok? Akarok-e gyógyulni, akarok-e szolgálni másoknak, akarok-e szolgálni az Úr Jézusnak?...

A megváltás művének gyógyító hatása

Az Úr Jézusnak van hatalma megbocsátani a bűnöket. Azért van hatalma, mert Ő valóságos Isten, és istenségét bizonyította is az azonnali fizikai gyógyulás csodájával. Az Úr Jézus magára vette a bűntől megsebzett lelkünk betegségeit, és bűneinket felvitte a keresztre...

(Iz 53:4) Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentõl) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.

(1Pét 2:24) A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.

(Mt 8:16-17) Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

Téves az az értelmezés, hogy az Úr Jézus már ebben az életben megváltotta testünket és mentesek vagyunk minden a testi betegségtől. Mi most még várjuk testünk megváltását, és a testi betegségektől való mentesség csak a feltámadt, megdicsőült testünkben lesz...

(Róm 8:22-23) Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

(1Kor 15:53-54) Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.

A Úr Jézus mindenkit meghív az Ő országába, minden lelkileg sántát, bénát és csonkát. Ott majd mindenki egészséges lesz és ott majd letöröl arcunkról minden könnyet...

(Iz 25:8) Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népérõl a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.

(Jel 21:4) Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.

További sürgető kérdések

Hogyan viszonyulok a bűnre hajló természetemhez? Megmosakodok-e, gyógyulok-e a Szentlélek által a rendszeres szentgyónásban? Keresem-e lelki gyógyulást, esetleg egy lelki gondozásban? Hogyan viszonyulok a testi betegségekhez? Rohanok-e a testi gyógyulások után, miközben eszem ágában sincs változtatni bűnös életemen? Elrugaszkodok-e téves hiedelmekkel a józanságtól, azt gondolván, hogy az Úr Jézus föltétlenül mindenkit meggyógyít?...

Higgyünk Isten gyógyító hatalmában, de azt helyesen tegyük. Az Úr Jézus feltámadt és él. Ő ma is gyógyít, de nem mindenkinek adatik meg a testi gyógyulás, mert nem mindenkinek válik az a javára. Van, akinek hasznosabb és üdvösebb ha betegségben marad...

Uram Jézus, kérünk Téged, add nekünk kegyelmedet a lelki gyógyuláshoz, a hitben való növekedéshez, és add meg nekünk szolgálatod örömét is. Ámen.

Mit mondasz magadról?

(Jn 1:19-28) János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" - Erre is nemmel válaszolt. Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?" János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

Ez az evangéliumi rész Keresztelő Szent Jánosról nyújt nekünk képet, amint talán éppen, vízben derékig, kereszteli a bűneiket megvalló embereket, talán éppen a vámosokat meg a paráznákat.

Amint a zsidók küldöttsége odaérkezik, megszólitja őt fennhangon és hivatalosan. A küldöttség csupa vallási előljáró. A helyzet nagyon feszült. Nyíltan és nyilvánosan kérdezik meg Keresztelő Jánostól: Ki vagy te? Te vagy-e a Messiás? Illés vagy-e? Talán próféta vagy? 

A kérdések jogosak, ugyanis Izrael népe feszülten várta az írásokba foglalt igéreteket, a Messiást. János tagadja, hogy bármelyik is lenne ezek közül. Ekkor hangzik el az evangéliumi szakasz központi kérdése: Mit mondasz magaról?

Igen… Mit mondasz magadról, mert mi képet akarunk alkotni rólad, és ezt a képet el kell vigyük azoknak, akik minket küldtek. Keresztelő János ekkor Izajás próféta szavait alkalmazza önmagára...

(Jn 1:23) „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.

Ekkor a küldöttség látva, hogy János semminek sem vallja önmagát, számonkéri tőle, hogy akkor miért keresztel. Miért keresztel, ha nem ő az Istent felkentje? János megvallja, hogy ő nem Szentlélekkel keresztel, hanem csak vízzel, de már itt van Ő, a Felkent, Aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni (Mt 3:11), Akinek János, a saját megvallása szerint, még a saruszíjját sem méltó megoldani.

Ki az akitõl kérdezik, hogy mit mond magáról?

Erre a kérdésre a szentírás ad választ. Keresztelő János, Zakariás pap és Erzsébet fia. Születése körül nagy kavarodás történt, amint azt a Luk 1.-ben olvashatjuk. Zakariás pap éppen szolgálatos volt a templomban, amikor megjelent neki Isten angyala, és hírül hirül adta, hogy imája meghallgatásra talált és fia születik. Erről a fiúról ezt mondta az angyal...

(Lk 1:15) Mert nagy lesz az Úr elõtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

Tehát János születésétől fogva elhívott, kiválasztott személy volt. A második tény, amit az írások feltárnak az, hogy Erzsébet, János anyja és Mária, Jézus anyja, rokonok voltak. Ez akkor derül ki, amikor ugyanaz az angyal, Gábriel (Lk 1:19), megjelent és hírül adta a Szűzanyának, Isten nagy kegyelmét, az Üdvözitő megtestesülését...

(Lk 1:36-37) Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddõnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

Innen gondolhatjuk, hogy Mária és Erzsébet a következő harminc év alatt, az Úr Jézus rejtett életének ideje alatt, többször is találkozhattak. Tehát az Úr Jézus és János "testvérek" voltak és jól ismerték egymást.

A harmadik tény, amit a szentírás Keresztelő János életéről rögzít, hogy nagyon önmegtartóztató életet élt...

(Mt 3:4) János teveszõrbõl készült ruhát viselt, csípõjét pedig bõröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele.

Mit mond magáról a megkérdezett?

Semmi nagy... Két dolgot figyelhetünk meg: tagadja, hogy ő “Illés” lenne és tagadja, hogy ő “a Próféta”...

A prófétaság tagadását úgy lehet értelmezni, hogy János “a Próféta” megnevezés alatt szintén a “Krisztust” vagyis “a Messiást” értelmezte, amint Mózes könyvében áll...

(MTörv 18.18-19) „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik körébõl, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s õ mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertõl.

Viszont az illési szerepének tagadását úgy lehet értelmezni, hogy nem akarta magát mesterként tiszteltetni, és le akart tünni a Jordán színteréről, hogy helyet adjon annak, Akinek az útját készítette...

(Jn 3:30) Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.”

De az Úr Jézus, a maga idejében, vallomást tesz Keresztelő Jánosról és arról, hogy ő valóban Illés volt...

 
(Mt 11:14) S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie.

(Mt 17:12) Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is." Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Itt fontos leszögezni, a tévedés elkerülése végett, hogy Keresztelő János illési mivoltát nem úgy kell értelmezni, mintha Illés újra megszületett volna Jánosban, hanem úgy, hogy János, Illés prófétai lelkével felkent küldött volt. A szó szerinti téves értelmezést használják a New Age-esek, akik Keresztelő János példájával próbálják igazolni reinkarnációs tévhitüket. Tehát Illés nem reinkarnálódott Keresztelő Jánosban...

Mit mond János magáról? Azt mondja, hogy õ nem más, mint "kiáltó szó a pusztában".
Mit értsünk ez alatt? Hogy ezt megértsük, képzeletben menjünk ki mi is a pusztába és kezdjünk el kiabálni... Kiabáljuk torkunk szakadtából hogy: Jézus él! Jézus él!…

Így két dolgot érthetünk meg:

- Az első, hogy hangunk nagyon messzire elhallatszik. Nem látjuk, de elképzelhetjük, hogy a puszta vadjai mind felkapják a fejüket és csodálkozva hegyezik fülüket. Mi volt ez? Mit akar ez jelenteni? … Tehát a pusztában kiáltó szava messzire elhallatszik. Az emberek felijednek szunyókálásukból és elgondolkodnak. A pusztában kiáltó szó FELÉBRESZT, felhívja a figyelmet, várakozásra sarkall és befogadóvá tesz.

- A második pedig, hogy aki a pusztában kiált, nem látja, nem tapasztalja kiáltásának eredményét. Csak sejti, reméli a várt hatást, ami a füleken keresztül a szívekben történik, de annak eredményét nem láthatja meg és nem arathatja.

Tehát valójában ezt vallja magáról Keresztelő János: Én útkészitő vagyok, azáltal, hogy kiáltó szóval felébresztem az embereket a bűnös élet mély álmából, hogy készségesek legyenek az eljövendő Megváltó befogadására.

Mit mond a kiáltó szó a pusztában?

Ugyanakkor János, Izajás próféta szavaival mondja el az útkészités módját...

(Iz 40.3-4) Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.

Vajon itt az Úrnak, a proféta szava által, a környező tájra, a hegyekre meg a völgyekre volt gondja, vagy ez inkább valami emberek lelkére vonatkozó dolgokat közöl? Azt hiszem, hogy itt a hegyek és a völgyek a társadalmi berendezkedést szemléltetik. Vannak gazdagok és szegények, hatalmasok és elnyomottak, vannak erősek és gyengék... A hegyek és a völgyek, az ezek közötti különbségeket szemléltetik. A hatalmasok és a gazdagok a hegyek tetején pöffeszkednek, míg a szegények a völgyekben görnyednek. Egyik ember a másik farkassa, és a gazdag a szegényt falja fel... Ezekre az állapotokra János konkrét válaszokat is ad a kérdezőknek...

(Lk 3.11-14) „Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen”. „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.”„Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”

De az egyenes utat az emberek lelkében kell előbb elkészíteni a megtérés által, hogy mindez létrejöhessen...

(Mt 3:2) Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.

És mit mond még Keresztelő János? Megmondta Heródesnek, a királynak, a legmagassabb hegycsúcsnak, hogy nem szabad testvére feleségével együtt élnie. Megmodta neki, hogy a házasságtörés bünében él. Ezért aztán a fejét vették…

Mit mond az Úr Jézus a megkérdezzettről?

Az Úr Jézus megvallja Keresztelő Jánost:

- János lelkének, jellemének sziklaszilárdságát a lengedező nádszál ellenpéldájával szemlélteti; 

- János aszkéta életmódját a királyok palotáiban forgolódó emberek ruházatának ellenpéldájával szemlélteti.

(Mt 11:7-8) … Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltõl hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik.

Továbbá, az Úr Jézus megvallja Jánosról, hogy próféta, sőt még a prófétánál is nagyobbnak mondja...

(Mt 11:9) Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

És harmadszorra, az Úr Jézus megvallja, hogy Keresztelő János valóban a megjövendölt Illés...

(Mt 11:14) S ha tudni akarjátok, õ Illés, akinek el kell jönnie…

Az Isten Fia felmagasztalja Keresztelő Jánost az emberek között, igen nagynak nevezve őt...

(Mt 11.11 Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelõ Jánosnál.

De ugyanakkor, kiemeli azt is, hogy milyen nagy dicsőségre hívja meg Isten az embert, mivelhogy a mennyek országában a legkisebb is nagyobb, mint az ott működő Keresztelő János (de nem a mennyben lévő Keresztelõ Szent János).

Te mit mondasz magadról?

Keresztelő János személyén és életén keresztül, ma újból felülvizsgálhatjuk életünket:

- Szentlélekkel vagyunk-e eltelve, vagy inkább borral, és részegítő italokkal? Itt nem föltétlenül arra kell válaszolnunk, hogy alkoholisták vagyunk-e vagy sem, hanem azt kell felülvizsgálnunk a “bor” szimbóluma alatt, hogy a világi örömöknek hódolunk-e, vagy Isten országát keresve, Szentlélekkel vagyunk eltelve?...

- A ruhánk teveszőr pokrócból van-e, vagy inkább finom, puha divatos öltözék?
Itt megint nem arra kell gondolnunk, hogy Assisi Szent Ferenc módjára pokrócba kell öltözzünk, mert az ma nevetséges lenne, de a “puha ruha” szimbóluma alatt vizsgáljuk meg, mennyire hódolunk a hiúságnak és a divatnak? Mennyire vagyunk egyszerűek, szemérmetesek és illedelmesek az öltözködésben? A “ruha” szimbóluma alatt vizsgáljuk meg lelki téren, mibe vagyunk öltözve. A Szentlélek adta erényekbe, az alázatosságba, irgalmasságba, szelídségbe, vagy inkább a világiasság rongyaiba?...

- Az eledelünk sáska és vadméz, vagy pedig egyik lakomáról a másikra, egyik dorbézolásról a másikra vágyódunk? Itt felül kell vizsgálnunk, hogy mennyire szeretjük az önmegtartóztatást és a böjtöt, azaz mennyire probléma ez számunkra. Ha nem szeretjük az önmegtartóztatást, akkor talán az imaélet is sántít. Az “eledel” szimbóluma alatt, lelki téren, vizsgáljuk meg lelki táplálékunkat is. Milyen a mi táplálékunk? Istentől, a Szentlélektől kapott táplálék-e, vagy a világ szellemi mosléka?...

- Az Úr prófétái vagyunk-e vagy a világ és a prosperitás prófétái. Krisztusban mindnyájan részesülünk az Ő prófétaságából, de mi mennyire működünk közre Isten kegyelmével, hogy ahol élünk, Isten szavát, akaratát váltsuk valóra. Megvalljuk-e Istent, az Úr Jézus Krisztust környezetünkben? Életünkkel megvalósitsuk-e Isten országát a közvetlen környezetünkben, vagy inkább a világi, anyagias lelkületet éljük meg, árasztjuk magunk körül?...

- Mi Illés vagyunk-e, aki kiáltó szóval előkésziti az útat a lelkekben, vagy inkább elzárjuk az Úr útját az emberek elől? Készen állunk-e tanuságot tenni reménységünkről, a Jézus Krisztusban ígért üdvösségrõl, az örömhírről? Felébresztjük-e az embereket a bűn ámából, hogy nyitottá tegyük őket az Jézus Krisztus befogadására?...

- Heródeseket, királyokat megintők vagyunk-e, vagy inkább olyanok vagyunk mint a nádszál, amely oda hajlik amerre a szél fúj? Készen állunk-e a kihívásokra, készen állunk-e ha kell az összetűzésekre Isten igazságáért, készen állunk-e az üldöztetésekre, vagy inkább csak kompromisszumokra telik és nagyon hamar megbotránkozunk?...

Mit mond rólunk Jézus Krisztus?

A keresztény ember nem lehet álmodozó, hanem józanul kell értékelje önmagát. Nem is becsülheti nagyra, de nem is értékelheti le önmagát. A keresztény ember tudja, hogy egyszer majd szemtől-szembe kell megállnia az Úr előtt, az Ő ítélõszéke elõtt. Mit mond ekkor rólunk Jézus?

A keresztény ember sejti, hogy körülbelül hányasra vizsgázott, de még önmagát sem ítélheti meg. Ezért az Úr Jézus arra tanít, hogy ne ítéljük meg magunkat, hanem hagyjuk az ítéletet egésszen Őrá, és üljünk az utolsó helyre...

(Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt.

Hasonlóképpen ír Szent Pál is:

(1Kor 4:3-4) A magam részérõl nem törõdöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felõlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bûnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet.

A kérdés tehát megválaszolatlan marad, de földi zarándokútunk alatt, mindig szemünk előtt lebeg az a kérdés: Mit mond rólam az Úr Jézus?...

Uram Jézus, add nekünk a lelki erőséget, hogy követhessünk Téged, és add nekünk az istenfélelem lelkét, hogy mindig szem előtt tartsuk eljövendő ítéletedet. Ámen.

Verőfényes alkony

Krisztus dicsősége az ember eltárgyiasodásában

A fiatal ember élete

A fiatal, erőteljes ember élete és lelkülete:
- erős, vidám, reményekkel és életkedvel teli;
- nem gondol a betegségre meg a halálra;
- a világ dolgai elvonják minden figyelmét;
- azt hiszi, hogy ez mindig így lesz.

De az idő hamar elrepül, mert az élet olyan, mint egy nap napkeltétől napnyugtáig, ahol aztán az alkony az öregkor, az éjszaka pedig a halál.

Milyen lesz a mi alkonyunk, vagyis a mi öregkorunk?

Olyan lesz-e mint az elszáradt koró, vagy olyan mint a virágzó májusi ág? Van egy közmondás: Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát... Senki sem tudhatja mit ér meg, mert az Úr Isten senkinek sem engedi, hogy megismerje jövőjét, de egy dolog biztos: egy szép napon nekünk is meg kell halnunk. Nekünk is el kell aludnunk Krisztusban, ahogyan Pál irja...

(1Kor 15:20) Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.

(1Tessz 4:13-15) Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.

Azt mondják: Ki hogyan élt, úgy hal meg... Tehát, fel kell készülni a öregkorra és a halálra. Készülnünk kell, hogy Krisztusban aludjunk el. Ez a legnagyobb vizsga, amely az életünk végén vár ránk...

Az öreg ember élete

Az öregember élete és lelkülete:
- lassan megszűnik tevékenykedése, egyre inkább nem fontos, egyre inkább nincs szükség rá;
- megfogyatkozik ereje, egyre inkább érzi életének és testének súlyát és fájdalmait;
- az újságban nézi a gyászjelentőket, egyre fogynak a kortársai;
- a betegségek szaporodása, ágybaesés és a tehetetlenség.

A eltárgyiasodás folyamata

Az eltárgyiasodás egy folyamat, melyben:

- az ember lassan kikopik az életből, mint a kaszakő, mint egy elhasznált szerszám, vagy mint az öregasszony lyukas fazaka;

- az ember egyre inkább nem lesz ura testének, egyre többet lesz mozdulatlan, teste egyre inkább teher lesz, olyansmi, mint egy idegen, tehetetlen tárgy;
- az ember testének eltárgyiasodása akkor áll be teljesen, amikor az ember meghal és a lelke különválik a testétől.

Reménységünk az eltárgyiasodásban

Eltárgyiasodásunknak oka az eredeti bűn...

(Ter 3:19) Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.

De Isten, a mi Teremtőnk, nem hagyott bennünket a nyomoruságban, hanem már kezdettől fogva megígérte a megváltást és az üdvösséget. Tehát Istennek egy üdvterve van számunkra. Isten vissza akar vonni bennünket az Ő szeretetébe, és nem akar bennünket számkivetettként hagyni. Az idők teljességében Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megtestesüljön és a kereszten megváltson bennünket...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Ezért Isten Fia, Aki értünk emberré lett, hírdette az evangéliumot, hírdette, hogy a mennyek országa elközelgett és minden ember hivatalos oda. A megtestesült Ige, a megváltás műve által, az eltárgyiasodás, a megsemmisülés lejtőjét az élet emelkedőjévé változtatta, amelynek az égben van kifutása, mert szent teste feláldozása által megnyitotta az útat a szentélybe...

(Zsid 10:20) Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ út gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,…

Az Úr Jézus meghalt értünk a kereszten, de amint megmondta, harmadnapra feltámadt, és amint mondta, minket is, akik benne hiszünk magához hasonlóan fel fog támasztani...

(Jn 11:25-26) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”

Hiszed ezt?

Nagyon fontos tudatosítani! Ha kételkedünk a feltámadásban, akkor hiábavaló a mi hitünk...

(1Kor 15:12-18) Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenrõl azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bûneitekben vagytok. Sõt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.

Útravaló az eltárgyiasodásban

A feltámadás reménysége azonban nem elegendő az embernek a végső küzdelemben, a testi megsemmisülés útján. Ezért az Úr segitő és megszentelő kegyelmét adja nekünk. De nemcsak az Úr kegyelmére van szükség, hanem a mi közremüködésünkre is.

Rendeznünk kell életünk szekerét, a mi szénánkat és be kell pakoljunk a bőröndünkbe. Ezért rendeznünk kell:
- Az Istennel való viszonyunkat;
- Az embertársainkkal való viszonyunkat;
- Az Egyházzal és a papsággal és való viszonyunkat;
- A házastársi viszonyunkat;
- A szentségekhez való viszonyunkat.

Ki kell használjuk ezt az utolsó száz métert: jócselekedetek, napi szentmise, napi szentírás olvasás, napi bensőséges ima, rózsafüzér imádkozása, keresztút, stb. Állandóan virrasztani kell lélekben, minden nap felkészülni a nagy utazásra. A végső órában tudatosítani kell, hogy a halál beáltával nem szűnünk meg, még a feltámadásig sem (ellentétben a szektások tévedéseivel), hanem oda megyünk ahol az Úr Jézus van, mert Ő megígérte, hogy helyet készít számunkra...

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

A betegségben és a végső elgyengülésben igényelni a betegek szentségét. Ez megadja az lelki erőt elviselni az eltárgyiasodást, hogy kitartsunk a hitben és a reményben, hogy ne essünk kétségbe az utolsó órák nehéz pillanataiban.

Krisztus segitő és megszentelő kegyelme kiárad a betegek kenetének szentségében és megőriz a végső küzdelemben. Legyőzi a megsemmisülés és az eltárgyiasodás reménytelenségét, mert már a eltárgyiasodásban átragyog a haldoklóban a feltámadt Krisztus dicsősége. Ezért, minél inkább szánalomra méltóbb testileg a haldokló ember, annál inkább dicsőségesebb és tiszteletre méltóbb lelkileg, mert átragyog benne a megfeszített Krisztus.

Kedves testvérem, mindnyájan el kell jussunk ebbe az állapotba, és mindannyian át kell haladnunk ezen. Ki az, aki leginkább segíthet nekünk ezekben a megpróbáltatásokban. Nyilvánvaló, hogy csakis az, aki az kereszt alatt állt, aki a haldokló Jézus mellett is ott volt, aki a halott Jézust az ölében tartotta, aki ismeri a fájdalmat, mert hét tőr járta át az ő szivét: a Fájdalmas Szűzanya.

Asszonyonk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?

(Mt 11:16-19) "Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok. Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel."

Képzeljük el az akkori főteret, vagy az ottani piacteret... Tele van emberekkel, csak amúgy nyüzsögnek az asztalok és a kirakott áruk között. Az egész tér zsong a beszélgetésektől, alkudozásoktól. Mindenkinek dolga van, mindenki el van foglalva a maga bajával. Az egyik el akarja adni a portékáját, a másik szeretne valamit vásárolni, a harmadik csereberél, a negyedik beszélget egy rég nem látott ismerősével. Szóval, tele van a főtér élettel…

A főtér az emberi társadalmat jelképezi

A főtéren mindenki megtalálható, vagy megjelenik egy bizonyos időintervallum alatt. Muszáj itt mindenkinek megfordulnia, mert a főtér nélkül, az ember nem tudja kielégíteni alapvető szükségleteit. Az ember társas lény, tehát nem élhet a főtér nélkül. Ebben a zsivalyban, a főtér egyik jól látható pontján, összejön és ott tanyázik néhány kisgyerek, akik elkezdenek furulyázni. A közelben lévők egy pillanatra felfigyelnek, odafordulnak a gyerekek felé, belehallgatnak a produkciójukba, majd feleszmélnek: “Na jó, de most már nézzünk a magunk dolga után…” 

A főtéren nyüzsgő embereknek nincs idejük abbahagyni a munkájukat, űgyes-bajos dolgaikat. Nincs idejük ráhangolódni a furulyázásra, hogy kedvet kapjanak és táncra perdüljenek. Aztán, amikor a gyerekek furulyázás helyett síratót énekelnek, az emberek megint csak leállnak egy pillanatra, elgondolkodnak, de erre sincs idejük, hogy átérezzék a a síratót, és nem kezdenek el könnyezni. Nincs idő ilyensmire... Menni kell, mert sok a dolog…

Ha a főtér a társadalom, akkor a tereken tanyázó kisgyerekek, a mennyek országának hírnökeit jelképezik...

Az Úr Jézus így szólt az apostoloknak a mennyek országának lakóiról...

(Mt 18:3) "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”

A jelenet kétpólusú

Az egyik pólus a főtér, ami a világ, míg a másik pólus a furulyázó, énekelő gyerekek, akik a mennyek országának hirnökei. Isten meghívja az embereket így is, meg úgy is, tánccal is, meg siratóval is, de sajnos az embereknek nincs idejük válaszolni a hívásra. Az emberek tulságosan el vannak foglalva a maguk földhözragadt életével meg a dolgaikkal, és nincs idejük elmenni a királyi menyegzőre (Mt 22:1-6).

Isten, az Ő végtelen szeretetében, nagyon találékony, és az embert mindenféle képpen hívja, csakhogy valahogy megmenthesse. Eljött Keresztelő János az ő aszkétikus életével, a bűnbánattal, meg a böjttel, és meghívta az embereket Isten országának befogadására. Ő utat készített az Üdvözitőnek. Eljött az Úr Jézus örömet hozva, a vizet borrá változtatva és irgalmasságot hirdetve (Mt 12:7). Beült a vámosok közé, megbocsátott a parázna nőnej, szabadulást hozott nagy erővel és hatalommal a foglyoknak, ördögöket űzve, betegeket gyógyítva és Isten országának örömhírét hírdetve. De az embereknek sem ez nem jó, sem az nem jó... Isten követe ha böjtöl, miért böjtöl, ha pedig eszik-iszik, miért eszik-iszik... Így is, úgy is az ördögtől valónak mondják (Mt 12:24). Mindig a küldöttel van a baj, csakhogy ne kelljen őszintén szembenézniük önmagukkal, ne kelljen hinniük és ne kelljen megváltoztatniuk életüket...

Ez ma is így van

Megjelent a Szűzanya Medjugorjeba és Szőkefalván, és a látnokok által kéri az emberektől, hogy imádkozzanak, böjtöljenek, olvassák a szentírást, járuljanak szentségekhez és éljenek tiszta életet. Erre azt mondják: Nem bíztos, hogy Istentől való, hiszen meg van írva, hogy az utolsó időkben sok hamis próféta lesz. Aztán meg, nincs is meg az egyházi elismerés a jelenésről.

Másfelől, ott van a katolikus karizmatikus megújulás, az örömével, a hallelujázásával, a karizmákkal, a Szentlélek adományaival, Jézus szabadító és gyógyító erejével. Erre azt mondják, hogy vallási pszihózis, szektások, protestáns beütések, félrecsúszottak és elszállottak.

Itt is, meg ott is, úgy gondolják, hogy félrecsúszott emberekről van szó, ha netán nem bolondokról vagy éppen az ördöngősökről. Pedig valójában, nem-e arról van szó, hogy az itélkezők jól megvannak a vasárnapi tessék-lássék vallásosságukban, főtéri elfoglaltságaikban?...

Fújhatják a karizmatikusok a szentlelkes furulyát és énekelhetik a máriás lelkületűek a böjtös siratót, az embereknek nincs idejük se táncolni, se könnyezni. Jól megvannak a főtéren a mindennapi lótás-futásunkban...

Az elutasítás nem marad következmények nélkül

A király előbb-utóbb haragra gerjed, elküldi hadseregét a hűtlenek ellen (Mt 22:7-8), és levágatja őket. A szűntelenül lótó-futókat, csak a vásárral törődőket, az anyagiakat bálványzó elmaradókat, Isten végül átengedi a gonosznak (Jel 13:15-16), és ezeket az örök gyötrelemre juttatja (Jel 14:9-11).

Mérjük fel életünket és gondoljuk meg, amíg nem késő: mi hogyan válaszolunk Isten hívására? Rendelkezünk-e mennyei, lelki antennával, hogy felfogjuk Isten hívását? Van-e hallókészülékünk, hogy meghalljuk a Jó Pásztor hangját, bármilyen formában is jelenik az meg? Vagy inkább leragadtunk a mindennapi életünkben, a megrögzött felfogásainkban, a külsőségekben, saját foglalatosságainkban...

Uram Jézus, add hogy táncoljak vagy sírjak, csak éppen közönyös ne maradjak. Te azt mondod, hogy: ”Mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” (Jel 3:16). Ments meg Uram minket a világias lelkülettől és a közönyösségtől. Ámen.

Legyetek egyek

(1Kor 1:10) Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.

Ezt a témát a mai magyarországi vagy erdélyi társadalmi, politikai helyzet hozta fel bennem. Annélkül, hogy tényekről, konkrét helyzetekről beszélnék, szeretném ha megvizsgálnánk azt a szentírás és a keresztény tanítás fényében.

Már az első keresztények között támadtak viszályok, pártoskodások, ezért Szent Pál szükségesnek látta inteni őket...

(1Kor 1:10) Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.

Mindnyájan tudjuk, hogy mennyire káros a viszály egy közösségnek és mennyire fontos az egység.

Az egység titka az egyetértés

Az Úr Jézus Krisztus elénkbe tárta ezt az igazságot, mind univerzális törvényt...

(Mt 18:19) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

Isten igéje törvényszerűen működik. Amint biztosra vesszük, hogy a villamos konektorba lévő áram meghajtja a villanymotort, ugyanúgy biztosra vehetjük, hogy Isten igéje késedelem nélkül beteljesedik...

(Iz 55:10-11) Amint az esõ és a hó lehull az égbõl, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termõvé, gyümölcsözõvé teszi, hogy magot adjon a magvetõnek és kenyeret az éhezõnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.

(Mt 5:18) Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.

Ezért kulcsfontosságú az egyetértés, ami egy óriási ajándék...

Minden közös akció sikerének titka az egyetértés

Ha csak két ember is egyetért valamiben, akkor Isten megadja azt nekik, na persze, ha az nem ellenkezik Isten akaratával, vagy a dolgok természetével. Persze az is fontos, hogy az egyetértés az érintettek között jőjjön létre, nem pedig a helyzeten kivül állókkal...

Egyetértés közösségi szinten és nemzeti szinten

Az egyének közötti szabályok vagy a krisztusi közösségeken belőli egyetértésre vonatkozó szabályok, érvényesek lehetnek nemzeti szinten is...

(Mk 3:24-25) Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább.

(Lk 11:17) De õ átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.

Lásd a NATO egységének megtörése az iraki űgyben és ennek káros következménnyei, vagy például a mai erdélyi magyarság megosztottsága...

Az avarok történelme egy intő példa

A VI. század végétől az avarok nagy hatalommá nőtték ki magukat Kelet és Közép Európában. A mai Magyarország, és Erdély uralmuk alatt állt több mint 200 évig. A VIII. században Nagy Károly második hadjárata idején a két avar vezér, a khágán és a jugur között meghasonlás történt, és így a francia király megsemmisitő csapást mért az avarokra. 150 év múlva azt írták az avarokról, hogy “hírük, hamvuk sem maradt”...

Ma ugyanez a helyzet az erdélyi magyarság körében is: az egyik vezér leléptette a másikat, az pedig új hasereget szervezett, hogy fellépjen ellene. Az előbbi útját állta, hogy ne érvényesüljön, az utóbbi pedig ellene támad. Tény az, hogy ma két hadsereg áll egymás ellen, ugyanabból a népből, miközben a határon ott az ellenség...

Mit lehet tenni? A megoldás az ima, a böjt, és a Szűzanyának való önfelajánlás. És persze egy határozott igen az egyetértésre...

Sajnos, gyakran, azok akiknek hivatásuk lenne a népért imádkozni, vagy az egyik, vagy a másik oldalon kardoskodnak, pedig az ige azt mondja, hogy ne legyünk pártos nép...

(Ez 2:5-8) Õk pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük. Te pedig, embernek fia, ne félj tõlök, és az õ beszédöktõl se félj; ha bogácsok és tövisek * vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktõl ne félj, orczájoktól ne rettegj, mert õk pártos ház. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház. Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked. ( idézet a Károli Szentírásból)

A Szent István féle szentírásban a “pártos” helyett lázadó áll, ami azt jelenti, hogy Isten igazsága ellen lázadó, vagyis emberi érdekek szerint pártoskodó.

Történelmi példák

A Szűzanya a Fatimai jelenésben kérte a pápától Oroszország felajánlását, mert ha nem, Oroszország el fogja terjeszteni tévedéseit az egész világban. Lucia nővér el is jutatta az üzenetet a pápához, de a felajánlás késett. 

II János Pál volt az a pápa aki komolyan vette a Szűzanya kérését:
- 1981 május 13-án Ali Agca rálőtt II. János Pál pápára;
- 1982 május 13-án II János Pál pápa feajánlotta magát Fatimában a Szűzanyának;
- 1984-ben II. János Pál pápa felajánlotta Oroszországot a Szűzanyának (ha nem is tökéletesen...);
- 1989-ben összeomlott a keleti kommunista blokk;
- 2000 október 8-án II. János Pál pápa, az Egyház összes püspökei jelenlétében felajánlotta az egész világot, és a harmadik évezredet a Szűzanyának.

A mai helyzetben ránkférne összegyűlni Csíksomlyóra és ünnepélyesen felajánlani az erdélyi magyarságot a Szűzanyának...

Befejező ima: Uram, irgalmazz nekünk. Szűzanyánk segíts ma rajtunk. Ámen.

Kegyelemmel teljes

(Lk 1:26-38) Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: ,,Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.'' Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: ,,Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége'' [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: ,,Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?'' Az angyal ezt felelte neki: ,,A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen'' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.'' És eltávozott tőle az angyal.

Szemlélődés

Gábriel arkangyal megjelenik Máriá előtt, és meghajolva, nagy tisztelettel köszönti őt. Ellenképe lehet ennek János lélekben való találkozása az angyallal, a Jelenések könyvében...

(Jel 19:10) Lába elé borultam, hogy imádjam, de õ így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!”

Ha egy ilyen hatalmas arkangyal meghajolt Mária előtt, akkor milyen nagy tisztelet jár ki a Szűzanyának?... Mária zavarba jön és elcsodálkozik az angyal beszédén. Még nem érti teljesen, hogy milyen nagy művet hoz létre benne az Úr. Erre csak akkor jön rá ténylegesen, amikor a Szenlélektõl indíttatva elmondja Erzsébetnél a Magnificatot.

Az angyal bátorítja Máriát az ő nagy hivatásában. Elmondja neki, hogy az Úr vele van és tudtára adja, hogy Erzsébet nénje is várandós. Gondolom ezt azért is teszi, hogy Mária társat kapjon, akinél lelki támaszra és megerősítésra lel. Az Úr angyala csak akkor távózik, amikor Mária kkmondja az igenjét. Az evangelista fontosnak tartotta lejegyezni, hogy az angyal csak akkor távózott, miután Mária válaszolt...

Mária kegyelemmel teljes

Mi a kegyelem?

A megszentelő kegyelem az a lélekbe áradó természetfeletti és állandó járulék, amely által valóságosan, habár csak járulék formájában, részesedünk Isten természetében és életében. A kegyelem hasonlatos az álandóan ömlő forrásvízhez, csúrgó drága olajhoz, vagy a hömpölygő lávához, amely folyamatosan betölti szívünket, lelkünket és lényünket.

A megszentelő kegyelem hatásai

- Megigazulttá, szenté teszi a lelket;
- Isten ellenségéből, Isten barátjává teszi az embert;
- Isten fogadott fiává és a menyország örökösévé teszi a hívőt.

Mária kegyelemmel teljességének három forrása

- Mária benső kapcsolata Krisztussal: minél közelebb áll valami a kútfőhöz, a forráshoz, annál nagyobb mértékben részesül ennek hatásaiban;
- Istenanyaságra való kiválasztottsága: Isten egyik kiváló sajátossága, hogy akiket országában bizonyos méltóságra vagy tisztségre ruház fel, azokat erre a méltóságra és tisztségre elő is készíti;
- Mint kegyelmi közbenjárónak az emberiséghez való viszonya: Szűz Mária az egész emberiségre nézve a kegyelem közvetítője, mivel a kegyelem kútforrását és teljességét fogadta méhébe és szűlte a világra.

Mária nemcsak egy csatorna a kegyelem közvetítésében, hanem annak részesedője, megélője és szereplője is.

Mária kegyelembősége összehasonlítva Krisztuséval, az angyalokéval és a szentekével

- Míg Krisztus kegyelemmel való teljessége abszolut, autonóm és kifogyhatatlan forrás, addig a Máriáé viszonylagos, azaz Krisztushoz viszonyúl;
- Mária kegyelembősége nagyobb, mint az angyalok vagy a szentek kegyelembősége eggyüttesen, mivel annyival nagyobb az ő hivatása.

Mária a kegyelemben való állandó gyarapodása

A szeplőtelen fogantatás után, a személyes bűn elleni vértezettségen túl:
- A Szentlélek egésszen sajátos bennelakása a várandóság kilenc hónapja alatt, amíg az örök Igét hordozta;
- A kegyelemben való gyarapodása a szentségek vétele által, a Szentlélek leereszkedése és az Egyház megszületése után;
- A kegyelemben való gyarapodása az szenvedő és érdemszerző cselekedetei révén: mivel a Szűzanya minden cselekedete tökéletes, ezért nagy érdemszerző erejű is.

Egy anya kérését soha nem utasítja vissza az Ő fia. Egy jó anya kérését, nem tudja visszautasítani egy jó Fiú. Az Emberfia nem tudja visszautasítani Isten és az Egyház Anyjának kéréseit.

Uram Jézus! Gyakran megfeledkezünk arról, hogy milyen nagy dicsőségre hívtad meg a Szűzanyát. Vezess el minket Édesanyád csendes hajlékához. Az Úr angyala köszönti a boldogságos Szűz Máriát... Ámen.