Jézus magányossága

(Mt 27:45) A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, akkor leginkább dinamikus jeleneteket láthatunk. Az Úr Jézus körül gyakran olyan intezitással peregtek az események, hogy még étkezni vagy imádkozni is alig maradt ideje (Mk 6:31; 6:46). Eszünkbe se jut, hogy miként érezhetett... Gondoltunk-e arra valaha, hogy vajon nem-e volt magányos?... 

Olvashatunk errõl a témáról Márton Áron püspök írásaiban: Oltáriszentség, Krisztus király, 2008, Márton Áron hagyatéka sorozat 4., "Jézus idegensége" rész, 219-225 oldalak...

Jézus magányossága a mássága miatt

A Szûzanya tudta, hogy az Õ Szent Fia a Szentlélektõl fogant. Szent József titokként õrizte, hogy Jézus nem az õ vér szerinti fia, hanem Mária fia, aki a csodálatos módon fogant. A Szent Család titokként õrizte a külvilág elõtt, hogy József csak Jézus nevelõatyja. Ez a titok létfontosságú volt Egyiptomban is, amikor elmenekültek és a Názáretben is, amikor visszatértek Izraelbe. A titok csak utólag, a feltámadás fényében lett felfedve, az apostolok és az evangelisták tanuságtétele által...
 

(Lk 1:30-35) Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

(Mt 1:19-21) József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

Az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, mindenkitõl különbözött, mert neki nem volt földi apja. Egyedül volt az Ő másságával a családjában, a kortársai között és Názáretben. Tehát emberi természete szerint más volt, mint a többiek, mintegy nevelő apával. Ezért aztán Jézus Krisztus különösen módon azonosul minden árvával, elhagyott, édesapját nem ismerõ emberrel...

Jézus magányossága a meg nem értés miatt

Valójában, földi élete során, soha senki nem értette meg az Úr Jézust. Ennek a meg nem értésnek az Õ isteni természete volt az oka. Olyan nagy dolog az Úr Jézus istensége, az örök Ige megtestesülése, hogy azt soha senki sem tudja valójában megérteni itt a földön. Filozófálhatunk, a teológusok elmélkedhetnek, a pásztorok bámulhattak, a Szûzanya hordozhatta és a tanitványok követhették, de valójában senki sem értette meg az Úr Jézust. Ez a meg nem értés egy nagy magányosság volt...

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

(Lk 2:19) Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

(Mk 9:32) Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.

Az Úr Jézus, mivel az Õ emberi természete, hordozója volt az isteni természetének, az istenség teljességének, mint valóságos ember, egyedül volt és magányos ezen a világon. Olyan volt, mint Ádám az Éden kertjében, Éva megteremtése elõtt. Ádám végignézte az egész teremtett élő világot, de nem talált magához illő társat. És Ádámnak sem volt jó magához illõ társ nélkül (Ter 2:18). De ki lehetett volna méltó társ a megtestesült, második isteni személyhez... Senki...

Ezt az igazságot akarják megrontani azok az istenkáromlók, akik azzal vádolják az Úr Jézust hamis evagéliumokkal, hogy Magdolna az Õ feleségge lett volna... Talán azért volt János apostol a kedvenc, szeretett tanítvány, mert õ értette, érezte meg az Úr Jézus magányosságát. A János evangéliuma nem csak hogy különbözik a szinoptikus evagéliumoktól, nem csak hogy utólag pótolja, mindazt ami kimaradt az elsõ három evangéliumból, hanem megírja azt, hogy ki is valójában az Úr Jézus. János evangéliuma egy “én vagyok” evangélium (7-szer "én vagyok" fordul elõ), amelyben János apostol felfedi, hogy ki valójában Jézus Krisztus...

(Jn 8.58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.”

(Jn 19.26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

Minden életszentségre törekvõ ember azonosul az Úr Jézus magányosságával, mert õket sem érti meg senki... Az Isten országát keresõ embert nem érti meg sem a családja, sem a barátai, sem a közösség, ezért magányosság az osztályrésze...

 

Jézus teljes magányossága a kereszten

A kereszten, azokban a sötét órákban, valami felfoghatatlan nagy misztérium ment végbe. Soha, senki sem fogja tudni felmérni a megváltás mûvének árát. Mi történt akkor és ott?... A valóságos Isten, Jézus Krisztus, felkiált a mennyei Atyához: Miért hagytál el engem?!... Hát hogyan szakadhatott volna szét a Szentháromság?... Hogyan rejtõzhetett el a mennyei Atya a vele teljes egységben lévõ Fiú elõl?... Ezt nem lehet megérteni…  Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez felkiáltás minden idõk legdrámaibb kiáltása, amelyre megrendültek a föld alapjai és az egek-egei... A sziklák megrepedeztek és könnyeket csorgattak. A teremtett világ tartó oszlopai beleremegtek. Aki ennek szemtanúja volt, soha el nem felejtette. Ekkor az Élet átadta magát a halálnak és a menny dicsõsége az alvilágnak. Igen nagy volt a megváltásunk ára...

Jézus magányossága megtartó erõ nekünk, "szigeteknek", akik a hitetlenség tengerében magunkban fohászkodunk. Néha találkozik sziget a szigettel vagy halom a halommal, de a magányosság, a meg nem értettség, a kirekesztettség, sorsunk lesz ebben a világban...

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Ima: Uram Jézus, méltatlanul és megrendülten állok nagyságod elõtt. Fogadj el engem, mint kistestvéredet és légy az én Nagytestvérem. Ámen.

Jézus engedelmessége

(Fil 2:5-8) Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Az engedelmesség akarat kérdése, és ha akarat kérdése, akkor azt egy döntés előzi meg... A döntés pedig az ember szívéből jön, ahol a személy legbensőbb központja van (Péld 4:23). A meghozott döntést három tulajdonság határozza meg: az érzelem, az értelem és az akarat.  Felfogjuk a dolgokat értelmileg, majd ha megértjük azokat, akkor megkedveljük érzelmileg, és ha megkedveltük érzelmileg, akkor döntünk is mellettük akaratilag. Gyakran az érzelmek vezetik az embert, és kiiktatják az értelmet. De ha az érzelmek veszik át az irányítást, akkor az ember a szenvedélyek rabjává válik...

(Péld 4:23) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.

Az Úr Jézus Szent Szívében, egy személyben, két természet és két akarat van: az isteni és az emberi. Emberi természete és akarata hordozza, és egésszen aláveti magát az isteni természetnek és akaratnak. Tehát ha Jézus engedelmességéről elmélkedünk, akkor azt az Ő isteni természete és emberi természete szerint kell tennünk...

Az engedelmesség általában abban áll, hogy alávetjük akaratunkat egy másik személy, egy felettes hatalom akaratának. Nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem azt, amit másvalaki akar. A mi akaratunk belesímúl a másik, felettes személy vagy hatalom akaratába. Tehát az engedelmesség valójában alázat és gyermeki lekület. Könnyű engedelmes lenni, amikor megvan hozzá az értelmi és az érzelmi hozzájárulás. Az engedelmesség akkor nehéz, amikor olyan valaminek kell alávetnünk akaratunkat, amit nem értünk és, ami nem is  vonz érzelmileg, azaz nem szeretünk...

A. Az örök Ige engedelmessége a megtestesülés előtt

Az örök Ige, a második isteni személy, öröktől fogva aláveti magát a mennyei Atyának:

(Zsid 10:5-7) Ezért mondja, amikor a világba lép: „Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, engesztelés sem kedves, s égő áldozat. Így szóltam hát: itt jövök, Istenem,  hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van.”

Tehát a második isteni személy, öröktől fogva, már a megtestesülés előtt is, tökéletesen engedelmes volt a mennyei Atya iránt. A Szentháromság egy Isten örökké boldog harmóniában él. Az Atya szeretetből mindent odaad a Fiúnak, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát (Jn 5:22-23), és a Fiú, szeretetből és engedelmesen, mindent visszaad az Atyának, hogy csak egyedül az Övé legyen az uralom (1Kor 15:28). A szeretet és dicsőség oda és visszaadása a Szentlélek által történik, Aki a harmadik isteni személy...

(Jn 5:22-23) Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

(1Kor 15:28) Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.

B. Jézus engedelmessége az Ő emberi természete szerint

1. Jézus engedelmeskedett szüleinek

Olvashatjuk a Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus, 12 éves korában, engedelmesen hazament a szüleivel Názáretbe. Ott növekedett testben és bölcsességben, korban és kedvességben az emberek előtt, élve az Ő rejtett életét, mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán folyónál...

(Lk 2:51-52) Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

2. Jézus engedelmeskedett  a törvénynek, az írástudóknak és a papoknak

Az Úr Jézus a Szent Családba született bele, József házába, akik Mózes törvénye szerint éltek. Egész rejtett élete alatt, tökéletes engedelmességgel tartotta meg a törvényt. Sőt, színrelépése után is azt tanította, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem azért, hogy beteljesítse azt. Gyógyításai után pedig azt kérte a meggyógyítottól, hogy menjen el a papokhoz, mutassa meg magát, és vigyen áldozatot a megtisztulásáért...

(Mt 5:17-20) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

(Mt 23:1-3) Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.

(Lk 5:14)  És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik.

3. Jézus engedelmeskedett a mennyei Atyának

Az Úr Jézus elfogadta és véghezvitte küldetését a mennyei Atya akarata szerint, szolgálta a hitetlen és romlott nemzedéket, míg végül kereszthalálra nem ment értünk, mindnyájunkért...

(Mt 17:17) Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!”

(Jn 6:37-39) Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.

 

C. A feltámad és megdicsőült Jézus engedelmessége

 

A megdicsőült Úr Jézus mindenkor engedelmeskedik a mennyei Atyának, Akinek a jobbján áll (ApCsel 7:56). Ez az engedelmesség akkor teljesedik be, amikor már mindent lába alá vetett, és akkor majd önmagát is aláveti a mennyei Atyának...

(ApCsel 7:56) Így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”

(1Kor 15: 25-28) Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

D. Az engedelmesség gyümölcsei

Az engedelmesség csak akkor igazi, ha azt önként vállaljuk, és ha értelemes és szeretetből fakadó. Ha az nem ilyen, akkor csak egy kényszer... Az engedelmesség elsősorban is gyógyír a kevélység ellen, ami a főbűnök leggonoszabbja, másodsorban pedig isteni eledel (Jn 4:34)...

(Jn 4:34) Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

Az igazi engedelmesség eltölti a lelket mennyei örömmel és szent lelkesedéssel. Az igazán értelmes és szerelmes engedelmesség kulcsa a kegyelem kiapadhatatlan forrásának (Jn 1:16). Ez olyan, mint amikor egy bőséges lakomán eltelünk mindenféle jó étellel, kövér falatokkal és édességekkel. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy az Ő igája édes és az Ő terhe könnyű (Mt 11:30)...

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Mt 11:30) Az én igám édes,  az én terhem könnyű.”

Uram Jézus! Bocsásd meg kevélységem és engedetlenségem, mert azok az én megromlott természetemből fakadnak. Add mindig kegyelmedet, hogy megnyíljon a szívem az értelmes, szerelmes és tökéletes engedelmességre. Ámen.

Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni...

A. Az Úr Jézus szegénysége az Ő emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége a megtestesülésében

Az idők teljességében, az Ige testté lett, az Isten Fia megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:29-32), Dávid házába, vagyis konkrétan József házába, az ő menyasszonyának, Máriának méhébe... És beteljesedett a próféta szava: Neve Emmanuel! - vagyis - Velünk az Isten (Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38), hogy Isten Fia belépett az emberiség történetébe...

(Mt 1:23) Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

Fel kell fognunk szívünk mélyén, hogy az Úr Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos történelmi személy, Aki beleszületett a történelmünkbe, és Akinek születése új időszámítást hozott a világba (K.e. és K.u.)...

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak meg a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerű pásztoroknak (Lk 2:6-14)...

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Az Úr Jézus szegénysége a rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus türelmesen, egyszerűen és szerényen élte rejtett életét mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán partjánál...

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Ő szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül semmije sem volt (Mt 8:20)... Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott, és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is (Mt 10:9-20)...

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember érzett indittatást szívében, hogy támogassa az Úr Jézust az Ő küdetése során. Ilyenek voltak Lázár, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatunk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáiról, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés idején (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója előkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás előtt (Mt 21:2; Lk 19:31), vagy az utolsó vacsora termének előkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, de egyszer csak ott voltak... 

(Mt 4:11) Akkor elhagyá őt az ördög; és íme angyalok jövének, és szolgálának neki.

(Mt 21:2) Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el, és vezessétek ide!

(Mk 1:13) Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.

(Lk 22:10) „Menjetek a városba – felelte –, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy...

B. Az Úr Jézus szegénysége az Ő isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tűnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Ő emberi természete szerint, akkor még csodálatos a szegénysége az Ő isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni dicsőségéből és gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bűnösökkel vállaljon közösséget és megváltson minket...

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseményeinek mélysége, amikor az Úr Jézus önként felment értünk a keresztre, és mindentől meg lett fosztva: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtől és a földtől, keresztre függesztve Őt... 

Az Úr Jézus, az ég és föld között, a kereszten függve, már nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csak a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Őt jelenlétük biztonságától, édes érzésétől és bátorításától... Nem maradt Neki semmi más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt fájdalma...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ még soha nem hallott ilyen megrendítõ szavakat... Az Igaz, a Szent, Aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva kiáltott fel az égre... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység nem cél, és nem is erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk... Minden emberbe, egésszen pici korától fogva, bele van kódolva egy egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak. De mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem ebben a világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendő örök életben. Az evilági nagyság és hatalmaskodás, az evilági szépség és hiúság, a gazdagság és a bőség, csupa  kizsákmányolás...

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1Ján 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy mivel Őérte és Isten országáért mindent elhagytak, azért nagy lesz a jutalmuk a mennyek országában...

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk vállalt,  dicsőség, hatalom és a mennyei bőség követte a feltámadás után, amikor visszatért a mennyei Atyához. Ebben a dicsőségben, hatalomban és bőségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Ő követőit országában. Ez a mi reménységünk...

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

(Lk 19:16-19) Jött az első, és azt mondta: »Uram, a mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.« Jött a második is, és így szólt: »Uram, a mínád öt mínát nyert.« Ennek is azt mondta: »Uralkodj öt város felett.«

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Uram Jézus, segíts nyitva tartani lelki szemeimet, hogy bele ne aludjak a világi dolgokba, el ne szenderüljek lélekben, és nehogy mulandó gazdagságot hajszoljak. Ámen.

A hamis próféták

(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
 

Nemrég olvastam egy frappáns meghatározást a hamis prófétákról egy baptista oldalon. Idézem, mert részben képviseli az én meglátásaimat is:

„A hamis próféták pedig azokat a szolgálatevőket takarják, akik az igazi prófétai ajándékot kihasználva akarnak befolyásokat elérni egyes emberek és közösségek felett. Számuk radikális módon megemelkedett napjainkra. Jellemzőjük, hogy már meglévő közösségek, gyülekezetek felett vesznek át uralmat és irányítást. Hatásos szónokok, és kitűnő píárral rendelkeznek. Könyveik által igyekeznek még nagyobb befolyásra szert tenni. Leginkább a hamis tanítások és az emberi fül számára kellemes prédikációk által csábítják el a gyanútlan keresztényeket. Alapból tekintélyellenesek, sokszor a vezetőség megkerülésével érik el a gyülekezet tagjait, konferenciákat, prófétai estéket, gyógyító alkalmakat hirdetve.  Tévtanításaik - bár bibliai idézetekkel vannak megtűzdelve - alapvetően más Jézust, más szellemet és más evangéliumot hirdetnek. Rengeteget hivatkoznak személyes látomásaikra, kijelentéseikre és a Jézussal való személyes találkozásra. Ugyanakkor hataloméhesek, és nem tűrnek ellentmondást. Mindenekfelett az anyagi haszonszerzés motiválja őket, és hamis bűntudat keltése által biztatnak a minél bőségesebb adakozásra alkalmaikon. Aki nem teszi, az természetesen meglopja Istent, és átkot hoz be az életébe.”  

Forrás: Új Remény Baptista Gyülekezet internetes oldala

 

Ezekből a leírásokból indulva, megpróbálom körülírni a hamis prófétákat, a szentírás alapján...

 

Sokan lesznek

Amikor olvastam az Úr Jézus szavait, miszerint az utolsó időkben sok hamis próféta lesz (Mt 7:15, Mt 24:11;24), arra gondoltam, hogy ezeket közvetlenül a gonosz fogja támasztani, úgymond “gyártani”, azzal a céllal, hogy összezavarják, elmaszatolják az utolsó idők globális evangelizációját (Mt 24:14). A dolog azonban, sokkal összetettebb…

Mózes és a vének esetében (Szám 11), 70 vénnek kellett volna szakíttatni Mózes lelkéből, hogy segítsenek neki Izrael népének vezetésében, de kettő közülük únta az egészet, és otthon maradt a táborban. Ennek ellenére, rajtuk is megnyugodott a Lélek, és elkezdtek prófétálni. Amikor Józsue elkezdett méltatlankodni, Mózes nyugtatta, hogy ne sajnálja tőlük Isten ajándékát. Mózes azt kívánta, hogy bárcsak az egész nép prófétálna. Ez egy prófétai kijelentés volt Mózes részéről, amelyet majd Joel próféta fejtett ki bővebben (Joel 3:1-2), és amelyet Péter apostol idézett az első Pünkösdkor (ApCsel 2:17-18), a Szentlélek eljövetelekor.

(Szám 11:25-29) Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak.Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: Eldád és Medád prófétálnak a táborban. Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! Ám ő azt mondta: Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!

(ApCsel 2:17-18) És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

Tehát az utolsó időkben, amikor kiélleződik a harc Isten országa és a sátán országa között, amikor mindenhol hirdettetnie kell Isten országának örömhíre, akkor sokakra kiárad a Szentlélek, és sokan lesznek próféták. Alapjába véve, itt arról van szó, hogy minden keresztény részesül Krisztus királyi papságából és prófétaságából. De a hamis próféták úgy támadnak, ahogyan a búza közé veti az ellenség a konkolyt (Mt 13). A búza Isten igéje, amelyet Krisztus vet, a konkoly pedig az ördög hazugsága. Aki Isten igéje mellett dönt és azt megéli, az önmaga is egésszen tiszta búza lesz és Isten csűrébe gyüjtetik. Aki az ördög csábítása mellett dönt, az konkollyá válik, és a végén, az ördöggel együtt, az örök tûzre vettetik...

Tehát arról van szó, hogy az antikrisztus lelke megrontja a keresztények prófétai küldetését azért, hogy egy hamis Krisztust, egy csillámporos,  műanyag Isten országot hirdessenek és eltereljék az embereket az üdvösség útjáról. A hamis próféták néha csak emberi módon, a maguk vágyai szerint prófétálnak hamisan, néha a Szentlélek adományait használva. Az a döbbenetes, hogy használhatja a Szentlélek adományait egy olyan ember is, aki nem Isten Lelkétől van indittatva...

Az evangéliumokban, a szomszéd tartományban, egy ember Jézus nevében ördögöket űzött, de nem akarta követni az Úr Jézust és az apostolokat (Mk 9:38). Amikor a tanítványok meg akarták tiltani ezt neki, akkor az Úr Jézus azt mondta, hogy hagyják, mert ez is Isten országának hasznára válik. Az egy talentummal rendelkező szolga esetében is láthatjuk, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vet (Mt 25:24). Tehát nem mindenki, aki a prófétál vagy nagy dolgokat művel Jézus nevében igaz próféta és üdvözül, hanem csakis az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi (Mt 7:15-23). Az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi, az jó gyümölcsöt terem és az igaz próféta...

(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

(Mt 24:24-26) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok, előre megmondtam nektek. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek.

(1Ján 4:1-5) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk.

Gyümölcseiről ismerni fel

Az igazi és hamis próféták annyira hasonlítanak, hogy még a választottakat is megtévesztik (Mt 24:24-26). De vajon kik a választottak? Azok, akik predesztinálva vannak az üdvösségre? Azok, akik predesztinálva vannak Isten népének szolgálatára? Igen, de nem csak... A választottak predesztináltak is, de a kegyelemmel való közremüködésük által, Krisztusban átalakultak, újjászületettek is. A választottak azok, akiket Isten öröktől fogva meghívott az Õ országába (2 Tim 1:9), és akik a kellõ időben meg is teremték a méltó gyümölcsöket, némelyek 30-szorosat, némelyek 60-szorosat és némelyek 100-szorosat (Mt 13:8; Mk 4:8). A választottak azok, akiket Isten kifogott az Ő országának hálójába, de ugyanakkor, a kegyelem által, szép nagy halakká is nõttek, amelyeket nem vetnek ki, hanem edényekbe raknak (Mt 13:48). A választottak azok az okos szüzek (Mt 25:1-2), akik válaszolnak Isten örök vonzására és égõ mécsesekkel várnak a Võlegényre. A hamis próféták, még ezeket a választottakat is be tudják csapni, sőt, még azokat is, akik jól ismerik Jézus illatát, illetve jól ismerik a Pásztor hangját (Jn 10:16)...

A hamis prófétát lelkének és tetteinek gyümölcseiről lehet megismerni:

1. A hamis próféta kevély, nagyravágyó, erőszakos, kiméletlen, és nem válogat az eszközökben célja elérésében. Amikor kimutatja a foga fehérjét, kivillan a farkasbunda a báránybőr alól. Az ilyenek gyakran durva, látványos és hiú  mozdulatokkal döntenek le a lábukról embereket lélekben való elnyugvásba, anélkül, hogy megérintenék azokat...

2. A hamis próféta hataloméhes: nem ismeri a visszalépést, a pozícióból való visszavonulást, a lemondást és a megalázkodást...

3. A hamis próféta anyagias, kihasználó, nem segítőkész, nem nagylelkű, nem adakozik, és az istenfélelemből anyagi hasznot húzva, a nyájon élősködik. Manapság leginkább alapítványokon, bankszámlákon keresztül gyűjt nagy pénzösszegeket...

4. A hamis próféta elferdíti az igaz tanítást, az evangéliumot a saját érdeke szerint alakítja, értelmezi, hogy megfeleljen az érdekeinek, a hatalmasoknak, gazdagoknak, és így anyagi előnyökre, pozícióra tegyen szert...

5. A hamis próféta nyughatatlan: olyan dolgokat csempész bele a keresztény tanításba (2Pét 2:1), amelyek eltérnek az Úr Jézus egészséges tanításától (1Tim 6:3-4), és ami tetszik az embereknek, csiklandozza az emberek füleit...

6. A hamis próféta lelki uzsorás: szerinte azért kell adakozni és jót cseledni, mert ezzel, az igére hivatkozva, Istent százszoros jutalom adására és áldásra kényszeríthetjük. Nem ismerik az Úr Jézus iránti, ingyenes szeretetből fakadó, áldozatvállalást...

7. A hamis próféta nem lelki ember: az ilyen mindig a test szerint él, érzékiségben, világiasságban és anyagiasságban...

8. A hamis próféta engedetlen, kikerüli az egyházi előljáróságokat, vezetőséget, a közösségek felelõseit, és tekintélyellenesen végzi szolgálatát...

9. A hamis próféta összeférhetetlen, nem képes közreműködni, nem hajlandó az összefogásra...

10. A hamis próféta botrányt okoz, a zűrzavar embere, aki kiszipolyozza, kihasználja a híveket és a végén, botrányok és összetört életek maradnak a nyomában...

 

Még sok más, hasonló rossz gyümölcse is van, amelyek a hét főbűnben gyökereznek. Ugyanakkor, soha sem lehetünk egésszen biztosak abban, hogy valaki hamis próféta-e vagy sem... Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi lennénk azok?... Amikor az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, kijelentette, hogy egyvalaki el fogja Őt árulni, mindegyik apostol azt kérdezte:

(Mt 26:22) Talán csaknem én vagyok az, Mester?...

Olvassuk el az alábbi igerészeket:
 

(Ez 13) Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok – mondja az Úr, az Isten. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten. Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket? Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

(Jer 28:8-9) Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.  Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát.

(Ám 7:14) Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.

(1Tim 6:3-5) Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást, az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.

(2Tim 4:3-4) Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.

(2Pét 2:1) Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.

A helyes út

Először is, ott vannak nekünk példának a nagy szentek. Nursiai Szent Benedek, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Szent Pio atya, stb... Szent Benedek kivonult Rómából és a világból, hogy megnyerje Krisztust, majd amikor felnövekedett lélekben, felépítette regulájával a szerzetesrendet és a keresztény Európát. Néri Szent Fülöp el akart menni a világ végére, hogy misszionárusként hirdesse a evangéliumot, de Isten akarata szerint Rómában maradt és újraevangelizálva Rómát, megújítva így az egész egyházat. Páli Szent Vincze bement a hitetlenek közé, az elhagyott templomba, és a szegényekért elment a gazdagokhoz is, hogy így mindenkit elvezessen Krisztushoz. Szent Pió atya pedig Krisztus szenvedéseivel egyesülve, az Ő sebeit hordozva és rejtegetve, elvezette az elvilágiasodott embereket Krisztushoz. Ők az igazi próféták, őket kövessük...

Néhány gyakorlati szempont:

1. Fontosak a Szentlélek karizmái, adományai, de nem elsődlegesek. Az elsődleges mindig a mennyei Atya akarata és annak megcselekvése...

2. Ne hagyjuk magunkat elkápráztatni különféle csodák, látomások és adományok által. Azok lehetnek igazak vagy hamisak...

3. Ne hagyjuk, hogy valaki, egy állítólagos küldetéssel, látomással, próféciával elkápráztasson bennünket, vagy egy ilyent a nyakunkba varjon...

4. Mindent vizsgáljunk meg tüzetesen, hogy vajon összhangban van-e a szentírással és az Egyház tanításával. Ha valami gyanúsnak tűnik, akkor ne is próbáljunk tovább kutatni, mert nem érdemes. Isten dolgai egyszerűek, világosak és nyilvánvalóak. Ennyi elég nekünk...

5. Ne engedjük meg senkinek, hogy lelki függőségbe hálózzon minket, vagy valamivel lelki uralma alá vonjon és megkötözzön. A lelki szabadságunk az Úr Jézustól van, és senkinek sincs joga elvenni azt tőlünk...

6. Nem tartozunk senkinek anyagi támogatással, csakis az egyháznak. Ebben az irányadó, az egyház aktuális hagyománya, ami az egyház parancsolataiban van foglalva, és nem egy-egy kiragadott szentirási idézet. Pl. most, egy évre az adó 1% az éves nettó jövedelmünknek, vagy 10% az egyhavi átlag jövedelmünknek. Ha megadtuk az egyháznak, amivel tartozunk, akkor adakozhatunk laikus keresztény közösségeknek is, akinek csak akarunk. De az, hogy az egyházi hozzájárulás helyett, tizedet fizetünk egy vádorpédikátornak, az nem helyes... 

7. Adakozásunk legyen meggyőződésből, szeretetből és teljes szabadságban. Ha kényszer alatt adakozunk, akkor az már nem Krisztusban való jócselekedet...

8. Szent Pál példájára, soha ne fogadjunk el pénzt az evangelizációs szolgálatunkért, hanem dolgozzunk meg a kenyerünkért, amint Szent Pál is tette. Szent Pál, habár jogosult lett volna arra, hogy a közösség eltartsa, nem fogadta el ezt. Azért, hogy jutalma legyen a mennyben, lemondott jogáról és két kezével kereste meg a kenyerét. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok... Ámosz próféta is azzal bizonyítja hitelességét, hogy nem volt fizetett próféta, hanem a maga kenyerét ette, mint pásztor és fügetermesztõ. Szent Bernadettnek is megparancsolta a Szűzanya, hogy senkitől semmit el ne fogadjon, hogy a prófétai küldetése nehogy hitelét veszítse...

9. Ha egy próféta kinyilatkoztatása zavaros, nem derít fényt, csak részleges igazságokat tartalmaz, nem átlátható, vagy nyugtalanító, akkor el kell vetni. Az igazi próféta szavai világosságot hoznak, megnyugtatnak, biztonságot adnak, átláthatóak, érthetőek és egyszerűek...

10. Törekedjünk az utolsó helyre, az egyszerűségre és a gyermeki lelkületre. Ne fogadjunk el egykönnyen megbízatásokat, pozíciókat, megtiszteltetéseket és rangokat, hanem ítéljük meg, hogy ki és miért kért fel minket, avagy méltóak és alkalmasok vagyunk-e a feladatra. Ha azt látjuk, hogy nem vagyunk alkalmasok a feladatra, akkor ne fogadjuk el a tisztséget, még akkor sem, ha egy előljáró kéri azt...

Uram Jézus, add nekünk Szentlelkedet, a józanság és a tisztánlátás ajándékát, hogy el ne tévelyedjünk. Ámen.

Jézus hűsége

(Jel 1:4-6) János a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól, aki van és aki volt és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak; és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, és fejedelme a föld királyainak; aki szeretett minket és megszabadított bennünket bűneinktől a saját vére által, és Istene és Atyja számára királysággá és papokká tett minket; övé a dicsőség és az uralom örökkön-örökké! Ámen.

Keveset gondolunk a hűségre, és még kevesebbet beszélünk róla... Ha a hűség szót halljuk, akkor leginkább az jut eszünkbe, hogy ki hogyan csalta meg házastársát, illetve kik azok, akik elváltak. Evangéliumi vonatkozásban pedig a hűség leginkább a hűtlen sáfár példázata által jut eszünkbe (Lk 16:1-2). Ilyenkor, esetleg eljutunk addig a kérdésig, hogy: vajon mi hűségesek vagyunk-e?…

(Lk 16:1-2) Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.

Mi jelent hűségesnek lenni? A hűség tömören azt jelenti, hogy "megőrizni"... Megőrizni: az egységet, az adott ígéretet, a fogadalmat vagy eskűt, az igaz hitet, a megkötött egyességet, a létrehozott szövetséget, stb… 

Amikor a hűségre gondolunk, megfeledkezünk visszamenni egésszen a forrásig, az Úr Jézus Krisztusig... Mi csak az emberi hűségre gondolunk, pedig a hűség nem más, mint a Szentlélek egyik gyümölcse, ami az Igazból és a Hűségesből származik...

(Jer 42:5) És ők mondák Jeremiásnak: Legyen az Úr miközöttünk az igazság és hűség tanúja, ha nem cselekszünk mindazon ige szerint, melylyel téged a te Urad Istened mihozzánk küld.

(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség...

A hűség ellentétének pontos meghatározása nem annyira a hűtlenség, hanem inkább az árulás. Az iskarióti Judás esetében láthatjuk, hogy mennyire súlyos dolog az árulás. Ezért annyira fontos a hűség, és fontos elmélkedni a hűségről...

(Lk 22:22) Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!

Jézus hűsége hármas jellegű:

1. Jézus hű a mennyei Atyához;

2. Jézus hű önmagához;

3. Jézus hű a követőihez.

1. Jézus hű a mennyei Atyához

Az Úr Jézusnak küldetése volt. Az örök Igét, Aki megtestesült és a világba jött (Jn 1:14), a mennyei Atya küldte, és Ő megígérte az Atyának, hogy teljesíti küldetését...

(Mt 15:24)  Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”

(Jn 14:24) Aki nem szeret engem, nem tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

(Zsid 10:5-7) Ezért mondta, amikor a világba jött: „Áldozatot és ajándékot nem akartál,
de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!.”

Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, hűen megtartotta az Atyának tett igéretét... Mindvégig hű maradt ígéretéhez és az Ő küldetéséhez. Küldetése végén pedig az utolsó szava az volt, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30). Ez azt jelenti, hogy: Íme, beteljesítettem ígéretemet, amelyet öröktől fogva ígértem, még a korábbi dicsőségemben…

(Jn 19:30) Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

A negyven napos pusztai kísértés ideje alatt, a Sátán - aki egy rövid időre kisebbnek látta önmagánál Isten Fiát (Zsid 2:9) - arcátlanul megpróbálta eltéríteni az Úr Jézust küldetésétől (Mt 4:8-10), de Ő mindvégig hűséges maradt. Az Úr Jézus hűséges maradt mindvégig, megfeszítve magát, magányosan, kicsorgatva értünk az utolsó csepp vérét is (Jn 19:34)…

(Zsid 2:9) … azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

(Mt 4:8-10) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

(Jn 19:34) ...az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

Ezért az Úr Jézus neve nemcsak az, hogy "a Szent" és "az Igaz", hanem "a Hűséges" is...

(Jel 3:14) A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje...

(Jel 19:11) Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol.

(Zsid 3:1-2) Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust: milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.

2. Jézus hű önmagához

Mi nemhogy Istenhez vagy embertársainkhoz nem vagyunk hűek, hanem gyakran még önmagunkhoz sem... Oly gyakran meghasonlott emberek vagyunk. Meghasonlunk az értelmünkkel, vágyainkkal, a jobb énünkkel... Akarnánk a jót, de a tagjainkban munkálkodó bűn miatt, engedünk a bűnös gondolatoknak és vágyaknak. A meghasonlott, bűnre hajló emberi természetet Szent Pál fogalmazta meg a igazából...

(Róm 7:14-25) Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.

Az Úr Jézus azonban hű marad önmagához... Hű volt önmagához akkor is, amikor teljesen elhagyottnak érezte magát, és így kiáltott fel: “ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI?", azaz: "Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?”(Mt 27:46). És hű marad akkor is, amikor mi hűtlenek vagyunk, mert Ő önmagát meg nem tagadhatja (2Tim 2:11-13), és mi az Ő teste vagyuk (1Kor 12:27)...

(1Kor 12:27) Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

(2Tim 2:11-13) Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

3. Jézus hű a követőihez

A krisztuskövetés egyik legfontosabb követelménye a hűség...

(1Kor 4:2) Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen.

(ApCsel 11:23) Amikor megérkezett, és látta Isten kegyelmét, megörült, és – mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel – buzdította mindnyájukat, hogy teljes odaadással maradjanak hűek az Úrhoz. Nagyon sokan csatlakoztak az Úrhoz.

Az Úr Jézus hűséges a hűségeshez, megbocsátja a bűnöket, és megvallja a mennyei Atya előtt azt, aki Őt megvallja az emberek elõtt...

(Zsolt 18:26) A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.

(Mt 10:32) Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

(Zsid 10:23) Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette ...

(1Ján 1:9) Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.

Az ember hűsége

1. Az ember hűsége a Megváltóhoz;

2. Az ember hűsége önmagához;

3. Az ember hűsége az Egyházhoz és embertársaihoz.

A pogányok között is, a történelem folyamán, láthatunk hűségeseket. Voltak és vannak hűséges házastársak, királyi szolgák, katonák, stb. De az igazi, lelki, Istenhez és az Ő törvényeihez való hűség, csakis az Úr Jézustól van, a Szentlélek által... A kegyelem az, ami megerősít és képessé tesz minket megmaradni a hűségben...

1. Az ember hűsége a Megváltóhoz

Aki mindvégig hűséges marad az Úr Jézus Krisztushoz, és mindvégig kitart, az üdvözül és elnyeri jutalmát. A hűségben nem a szolgálat nagysága számít, hanem a szolgálathoz való ragaszkodás minősége...

(Mt 24:13) De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

(Mt 24:45) Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik?

(Mt 25:23) Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.

(Jel 2:10) Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

2. Az ember hűsége önmagához

Az ember csak akkor tud hű lenni önmagához, ha egység van benne, és szereti önmagát. Ez egy egészséges önszeretet, amelyet önbizalomnak is szoktak nevezni. Az ilyen ember tud bízni, és tudja szeretni Istent és embertársait. A meghasonlott ember nem tud bízni sem önmagában, sem másokban. Istenben aztán végképp nem...

(Jak 1:8) ... hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.

3. Az ember hűsége az Egyházhoz és embertársaihoz

Isten nem egyenként akar bennünket üdvözíteni, ezért az Úr Jézus Krisztus Egyházat alapított, amely az Ő misztikus Teste (1Kor 12:12) és felékesített Menyasszonya (Jel 21:2). A egy igaz hithez, az Egyházhoz és a krisztusi közösséghez való ragaszkodás a hűség feltétele...

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

(Kol 4:9) Vele megy Onezimosz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. Ők mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.

(1Pét 5:12) Szilvánusz által, akit hű testvérnek tekintek, röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igaz kegyelme. Tartsatok ki benne!

(Jel 21:2) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

A testvérek közötti hűségre az Úr Jézus adott példát, mint első a testvérek között (Róm 8:29), mint Isten előtt és jobbján álló szent Főpap (ApCsel 7:56, Zsid 2:17)...

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

(ApCsel 7:56) Így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

Urunk Jézus, tarts meg minket hűségben, és szabadíts meg a Júdás sorsától. Ámen.