Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt második levelében

 

(2Tessz 2:15) Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok. 

(2Tessz 3:1-2) Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől.

(2Tessz 3:6) Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.

(2Tessz 3:7-12) Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek; senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.

(2Tessz 3:13) Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe. 

(2Tessz 3:14) Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen. 

Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt elsõ levelében

 

(1Tessz 4:3-5) Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.

(1Tessz 4:6) Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük.

(1Tessz 4:11) Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük.

(1Tessz 5:11) Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.

(1Tessz 5:12-13) Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.

(1Tessz 5:14) Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. 

(1Tessz 5:15) Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.

(1Tessz 5:16) Legyetek derűsek.

(1Tessz 5:17) Imádkozzatok szüntelenül.

(1Tessz 5:18) Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.

(1Tessz 5:19-20) Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. 

(1Tessz 5:21) Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. 

(1Tessz 5:22) Mindenféle rossztól óvakodjatok.

Szent Pál intelmei a kolosszeieknek írt levelében

(Kol 2:4) Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket.

(Kol 2:7) Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.

(Kol 2:7) Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

(Kol 2:16) Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.

(Kol 2:20-22) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. 

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

(Kol 3: 8-10) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.

(Kol 3:13-14) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

(Kol 3:16) Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.

(Kol 3:17) Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

( Kol 3:18) Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban.

(Kol 3:19) Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.

(Kol 3:20) Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. 

(Kol 3:21) Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.

(Kol 3:22) Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben testi uraitoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében.

(Kol 3:23) Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. 

(Kol 4:1) Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. 

(Kol 4:2) Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban. 

(Kol 4:5) A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak. 

(Kol 4:5) Az időt jól használjátok fel.

(Kol 4:6) Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.

 

Elhanyagoljátok az igazságot

(Lk 11:42;46) De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.’’ Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: ,,Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.’’ Ő ezt felelte neki: ,,Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 

Mostanában sokan beszélnek a szeretetről... Ez aféle divat lett. És gyakran hamisan beszélnek róla. Ilyenkor mindig arra gondolok: Hogyan is merészelnek beszélni a szeretetről, amikor tudják, hogy maga Isten a szeretet? (1Ján 4:8)...

(1Ján 4:8) Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

+Bálint Lajosérsek úrnak volt egy kis hitvédelmi füzete a szektákról, a Ne osszátok meg Krisztus köntösét!, Gyulafehérvár, 1993. Abban olvastam először arról, hogy nincs igaz szeretet, csakis az igazságban. Minden, amit szeretetnek neveznek, de az igazságon kívül helyezkedik, az csak hazugság...

A bevezető igerészben nyilvánvalóan megmutatkozik, hogy az igazságban való élet megelőzi a szeretetet. Mindenféle szeretetet... Az Isten iránti szeretet magába foglalja azt is, hogy szeresd Uradat Istenedet, és azt is, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A második szeretetparancs valójában Isten szeretete, mert hogyan szerethetnénk Istent, ha nem szeretjük felebarátunkat? És ha szeretjük Istent, akkor az Ő szeretete elvezet minket a felebaráti szeretetre is. És Isten szeretetének bizonyítéka pedig nem más, mint a felebaráti szeretet...

(Mk 12:30-31) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancs. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

(1Ján 4:20-21) Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

(Gal 5:14) Mert az egész törvény egyetlen mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Mi következik ezekből? Az, hogy egy dolog a mi szeretünk, és más dolog Isten szeretete. Ebből viszont három dologra jöhetünk rá:

1. Ha szeretjük Istent, akkor rendeznünk kell életünket Isten igazsága szerint;

2. Az igazság meg kell előzze a mi emberi szeretetünket. De az igazságot bennünk Isten kegyelme munkálja ki, mert Ő előbb szeretett minket (1Ján 4:19). És az igazság az, ami elvezet minket a helyes szeretetre. Aztán ismét: a szeretetben való tökéletesedés elmélyíti bennünk az Isten igazságát...

(1Ján 4:19) Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket.

3. Nincs igaz szeretet igazság nélkül, és az igazságon kivüli szeretet csak hamis szeretet, vagyis bűn...

(1Ján 5:17) Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

Ilyen például a "szivárványos" szeretet és a humanizmus. Isten megteremtette az embert: férfinak és nőnek teremtette őket, és látta, hogy ez nagyon jó (Ter 1:31). De mit jelent az, hogy "jó"? Azt jelenti, hogy működőképes... És mit jelent az, hogy az ember működőképes? Azt, hogy életképes, szaporodik, önálló és uralma alá tudja hajtani a földet...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.  

(Ter 1:31) Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt. Azután este lett és reggel: hatodik nap.

Ha az óraműves órát alkot, akkor utána felhúzza, és megfigyeli hogyan működik. Megfigyeli, hogy ketyeg-e, hogy a mánusok jól járnak-e és, hogy az óra hosszútávon pontosan jelzi-e az időt... Összehasonlítja az óra járását egy etalon órával. Ha azok eléggé egyeznek, akkor azt mondja az órás, hogy az óra "jó". Így van ez az emberrel is, akinek etalonja maga az Úr Jézus Krisztus, a Mester...

A „szivárványos óra” nem jó... Nem életképes, nem termékeny, nem szaporodik, és csakis gyengeséget, kihalást von maga után. Ezért aztán nem is tudja uralma alá hajtani a földet... Az a nép, az a civilizáció, amelyben hamis szeretet uralkodik, amely Isten igazságán kívül helyezkedik, halálra van ítélve. Tehát itt elsősorban nem az erkölcsről van szó, hanem az Isten igazságában való életről...

Első az igazság. A többi csak utána következik... Elhanyagoljátok az igazságot? Hát, ami Isten igazságán kivül helyezkedik, az pusztulásra van ítélve. Vagy másképpen mondva: aki Isten igazságán kívül építi életét, az menthetetlenül romba dől, és el fog veszni... 

(Mt 7:26-27) Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy rommá lett.

Uram Jézus, szeretem az igazságot, mert Te vagy az út, az igazság és az élet. Ámen.

Álljon el a hamisságtól

(2Tim 2:19-21, Károli) Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Sokat rágódtam azokon a híreken, amelyek ránk zúdultak az utóbbi évtízedben a világi vagy egyházi, hivatalos vagy nem hivatalos hírportálokon. Hát, mindettő felkavaró, főleg az egyházi hírek... Van, aki azt mondja, hogy nem szabad ezeket olvasni; van, aki azt mondja, hogy mindez sátáni rosszindulat, egyházellenes támadás; van, aki inkább behunyja a szemét, és végzi a maga dolgát; stb... Viszont, egy dolog, amikor csak az interneten olvasod ezeket, és más dolog, amikor melletted, a szemed láttára történnek hasonló dolgok... Mit tegyünk? Milyen véleményünk legyen és milyen következtetésre jussunk? Milyen döntéseket hozzunk? Mert ha nem hozunk semmilyen döntést, az is egy döntés lesz.

Ha felemelem lelki szemeim és körbenézek, gyakran csupa hamisságot, tisztátalanságot, önzést, becstelenséget és förtelmet látok. És itt nem a világra gondolok... Nincs egy ép hely a testben, amint a próféta megmondta (Iz 1:4-6), és a test mi más, mint mi, Krisztus teste (1Kor 12:12)...

(Iz 1:4-6) Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Még említeni is szégyen, ami egyes helyeken történik... Vannak, akik az Egyház vagyonát lopva építenek maguknak házakat; vannak, akik az árvák sonyorú sorsára kapaszkodva szereznek maguknak dicsõséget és vagyont; vannak, akik a legnemesebb nemzeti érzésekkel élnek vissza Isten nevében; vannak, akik a nemzetet istenítik; vannak, akik paráznaságban vagy házasságtörésben élnek; vannak, akik folyamatos szentségtörésben élnek; vannak, akik hűtlenek a szerzetesi fogadalmukhoz; vannak, akik csak a pénzt harácsolják; vannak, akik a házasság érvénytelenítésével élnek vissza; vannak, akik titokban szodomiták; vannak, akik gyerekekkel, fiatal lányokkal vagy fiúkkal élnek vissza; vannak, akik New Age-el és okkult bálványimádással foglalkoznak; vannak, akik piszkos politikai játszmákba bonyolodnak bele; vannak, akik egyházi hatalmukkal és törvénnyel élnek vissza; stb...

De egy dolog van, ami nagyon fájó... Sokmindenre lehet valamilyen magyarázatot, mentséget keresni, mint pl: az a bizonyos hamis irgalmasság fogalma, vagy a kulturális párbeszéd a pogányokkal és más egyebek is, de az égbekiáltó bűn templomban való megáldására nincs semmilyen mentség... Hányszor hallottuk már prédikációkban, hogy: A vétkesek közt cinkos, aki néma...  Na, akkor most hol vannak azok, akik ezt prédikálták? A szodomia egyházi megáldása nemcsak, hogy nem lehetséges (a Hittani Kongregáció szerint sem), de nagy valószinűséggel kimeríti az istenkáromlás fogalmát is... 

Miért van az, hogy egy-két bátor püspökön, bíboroson kívül, senki sem szólal meg? Méghogy távol van ez tőlünk!... Az Egyházban nincs távolság... Ha a Katolikus Egyházban megáldanak valamit egy helyen, akkor az meg van áldva az egész Egyházban... Úgy érzem, hogy a püspökeink és papjaink elárultak minket... És nemcsak ezzel a hallgatással, hanem a Pachamama üggyel is, a német szinodalitással is, a Great Reset-el is, a migránsűggyel is, a Covid-al is, a vakcinával is, és egyáltalán mindazzal, ahogyan mellénk álltak az egész pandémia ideje alatt...

Mit lehet tenni? Erre csak azt tudom mondani, amit Józsué mondott (Józs 24:15)...

(Józs 24:15) De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! 

Vagyis, legalábbis én, személyesen, megpróbálok helyt állni ebben a helyzetben, és az Urat szolgálni...

Azt, aki testvér létére, ilyen dolgokat cselekszik, de azt is, aki ezeket a dolgokat hallgatólagosan elfogadja, azt kerülni kell, és még egy asztalhoz sem szabad vele ülni (1Kor 5:11)...

(1Kor 5:11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!

Ha pedig valaki a bálványimádást, az égbekiáltó bűnt, vagy Isten törvényeinek meggyalázását akarja megáldani templomainkban, akkor meg kell próbálni meginteni és leállítani. Ha nem hallgat az intésre és nem áll le, akkor szerintem még a port is le kell ráznunk a ruhánkról, és ki kell mennünk abból a templomból. Nem maradhatunk olyan templomban, amelyet megszentségtelenítenek... Az ilyen templomot újra kell szentelni...

Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja! Ha nem, akkor részese lesz annak a bűnnek. Ha pedig részese lesz a bűnnek, akkor részese lesz a büntetésnek is... Az Írás világosan tanít az elpártolt, bálványímádókkal kapcsolatosan (Jel 18:4)...

(Jel 18:4) Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból...

Legyünk állhatatosak, és álljunk el a hamisságtól, a bűntől és a gonoszságtól. Tartsuk tisztán magunkat a világ szennyétől (Jak 1:27), hogy Istenünk aranyedényei lehessünk (2Tim 2:20-21)...

(2Tim 2:20-21) Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra. Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.

(Jak 1:27) Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.

Uram Jézus, őrizz meg minket az ítélkezéstől, de adj nekünk erős akaratot is, hogy távol tartsuk magunkat minden hamisságtól. Ámen.

Nyújtsd ki a kezedet!

(Mk 3:1-6) Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: ,,Állj középre.’’ Aztán megkérdezte tőlük: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?’’ Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!’’ Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

Vagy, amint a Lukács evangéliumában áll...

(Lk 6:6-11) Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: ,,Kelj föl és állj a középre!' Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: ,,Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?' Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!' Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Életemben két elszáradt kezű embert ismertem. Mindkettő fiatalon halt meg. Az egyik az unokatestvérem férje volt, aki kb. harminchárom évesen hunyt el, és a másik egy szomszéd fiú volt, aki talán a huszadik évét sem érte meg. Amint felnőttek, a zsugorodott kar mindkettőnél olyan vérkeringési problémákat okozott, amelybe aztán korán belehaltak.

Hajlamosak vagyunk ne gondolni az ilyen sorsú emberekre. Nem szeretjük magunkat a helyükbe képzelni.... Hálistennek nem mi vagyunk azok... Szegények... Azzal rohanunk is tovább, hogy bűnt bűnre halmozzunk. Pedig ha leállnánk egy percre, és odahajolnánk az ilyen életekhez, az talán a javunkra válna.

Őket is nagy reményekkel várták a világra. Először úgy látszott, hogy minden rendben van. Aztán, amikor kiderült a baj, beköltözött a nyomorúság a családba. Ideig-óráig reménykedtek, ilyen-olyanban hittek, de aztán szép lassan belefáradtak, elcsüggedtek és elfogadták az elfogadhatatlant. A szomszédok először sajnálkoztak, aztán meg arra gondoltak, hogy vajon mit véthetett a család, hogy ilyen nagy büntetést mért rájuk a jó Isten. Vajon ki vétkezett? A gyerek biztos nem... Talán az apja? Az anyja? Vagy talán a nagyszülők?... Aztán szép lassan megfeledkeztek róluk a szomszédok, elkerülték portájukat, és a szenvedő család meg a beteg gyermek maradtak a nyomorúságos életükkel. Minden nap figyelni a növekvő gyermeket, és fájlalni a zsugorodó karját... Minden nap aggódni érte, szégyenkezni miatta... Próbálni takargatni, rejtegetni a probémát, és próbálni normálisan viselkedni, beilleszkedni az iskolai vagy munkahelyi közösségbe...

Ne kerüljük irtózattal a szenvedést és a szenvedőket. Ne kérdezzük, hogy miért van a szenvedés. Ha az Úr Jézusnak szenvednie kellett, hogy bejusson dicsőségébe, akkor nekünk is szenvednünk kell. Hiszen Szent Pál is megírta a szenvedés hasznát (Róm 5:3-5, Zsid 5:8)...

(Róm 5:3-5)  De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből meg remény. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.

(Zsid 5:8) Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett...

Azt gondolhatnánk, hogy távol áll tőlünk ez a fajta nyomorúság... Nagyon fittek vagyunk, kemény fiúk, és jól elrejtjük problémáinkat, érzéseinket és fájdalmainkat. Pedig odabent, a szívükben, a lelkünkben, sokan nagyon csonkák vagyunk (Mt 15:30, Luk 14:21, Fil 3:2)...

(Mt 15:30, Károli) És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket...

(Lk 14:21, Károli) Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

(Fil 3:2, KNB) Ügyeljetek a kutyákra, ügyeljetek a rossz munkásokra, ügyeljetek a megcsonkítottakra!

Hogy melyek a mi csonkaságaink?... Hát olyan sokan vagyunk, akiket nem akartak elfogadni, befogadni, akiket nem szerettek, nem dicsértek meg, nem ünnepeltek meg középre állítva:

- Már anyánk méhében összehúzódtunk, összezsugorodtunk, amikor megéreztük, hogy el akarnak tetetni, és kaparókanalat szánnak nekünk...

- Összeszorult a szívünk, amikor szüleink nem fogadtak el, nem szerettek és nem dicsértek meg, mert tán fiút vártak; mert csak a testvérünket szerették; mert önmagukat, az ő szüleiktől kapott sérüléseiket látták bennünk; mert nem voltunk olyan ügyesek és okosok, ahogyan azt elvárták volna...

- Félelem és szorogás költözött a szívünkbe, amikor a durva osztályközösség vagy rideg munkaközösség nem fogadott el, kiközösített, mert mi valahogyan mások voltunk...

- Súlyosan sérültünk, amikor házastársunk nem szeretett eléggé, megcsalt, elhagyott, eldobott, vagy amikor a hívatásunk síklott félre életünkben...

- Hasonlóképpen sérültünk, amikor árvák maradtunk, özvegyek vagy magányosok...

- Vagy talán akkor sérültünk, amikor keményen megbántottak, erőszakosok voltak velünk, vagy szexuálisan bántalmaztak...

Aztán, szép lassan, a sok félelem, sérülés, szorongás és összeszorulás, lelki zsugorodássá vált bennünk, és elzsugorodtak lelki tagjaink, amelyek bízalomra, hitre, tettvágyra, jócselekedetekre kellett volna segítsenek minket. Testvérem! Miben áll a te lelki csonkaságod? Mi történt a te életedben?...

Talán könnyes szemmel nézünk egy szép amerikai filmet, amelyben meglepetésszerűen ünnepelnek meg valakit egy szép születésnapi tortával meg pezsgővel, ahol a család és a sok barát örömmel, tiszta szívből énekeli a „Happy birth day to you”-t. Nekünk, talán soha nem volt születésnapi tortánk, talán soha nem ünnepeltek meg minket és soha nem álltunk középen. Talán ez a mi lelki csonkaságunk, az, hogy mi soha nem állhattunk közepén... Talán soha nem volt olyan, hogy legalább néhány percig minden csak rólunk szóljon és, hogy mindenki minket szeressen...

Amikor az Úr Jézus azt mondta az elszáradt kezű embernek, hogy: Állj középre!, akkor a zsinagógában minden szem a csonka emberre szegeződött, és minden csak róla szólt. Róla, akit soha, senki nem vett számba és, akit mindig félretaszígáltak a fal mellé. És most egyszerre csak a Mester szólította őt a zsinagóga közepére. Ez a pillanat volt ennek az elszáradt kezű ember születésnapja, a „Happy birth day to you”-ja... 

Az Úr Jézus bement a zsinagógába, és jócselekedetével megdicsőítette a mennyei Atyát. Ma is, ezen a képzeletbeli helyen, egy zsinagóga van... Az Úr Jézus itt van közöttünk, mert többen összejöttünk az Ő nevében (Mt 18:20). Ha felismertük a szívünkben, lelkünkben lévő csonkaságunkat, bizzunk az Úrban, és ma, itt és most, nyújtsuk ki imában az elszáradt tagunkat: Íme Uram, itt van az én elszáradt kezem! Gyógyítsd meg kérlek... 

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

Higgyük el, hogy itt van a mi „Happy birth day to you”-nk is, amikor mi vagyunk közepén, amikor egyedül miránk figyel az Úr Jézus és az egész szentek közössége, és mindnyájan minket ünnepelnek...  Az Úr Jézus meggyógyít majd minden csonkaságot (Jer 34:6), és letöröl minden könnyet (Jel 7:17; 21:4), mert mi, akik Őbenne bízunk, örök boldogságra vagyunk híva...

(Jel 7:17) ...mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.

(Jel 21:4) Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.

Uram Jézus, kérlek mutasd meg dicsőségedet és kegyelmedet. Kérlek gyógyítsd meg csonkaságomat, hogy a jót cselekedhessem, és töltsd be szeretetéhségemet, hogy én is szerethessek másokat. Ámen.

Szamárcsikó

(Mt 21:1-7) Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt. Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.  Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott: "Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián". A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk. (KNB)

Ha figyelmesen elolvassuk ezt az evangéliumi részt, akkor láthatjuk, hogy van benne néhány tisztázandó dolog:

1. Az világos, hogy a szamár, a hátaslóhoz viszonyítva, az alázatot szimbolizálja, de miért választott az Úr Jézus egy olyan szamarat, amelynek csikója is volt?...

2. Az is világos, hogy az Úr Jézus nem ültetett „rájuk” (mármint egyszerre két szamárra), ahogyan azt leforditották, hiszen nem szoktak egy fenékkel két lovat ülni, de még két szamarat sem...

3. Akkor most melyikre ült az Úr Jézus? A kancára vagy a csikójára?...

A jobb megértés végett, olvassuk el a Szent István féle biblia szerinti  fordítást is:

(Mt 21:1-6) Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.

Tehát itt már világos, hogy csak az egyikre ült fel, de vajon melyikre? Mert hát minden Jeruzsálembe való bevonulás jelenetben csak egy szamár szerepel, nem kettő. A válasz szerintem egyértelmű: az Úr Jézus a szamárcsikó hátán vonult be Jeruzsálembe...

Ennek pedig a magyarázata a következő:

1. Istennek mindenben kijár az elsőbbség;

2. Isten lefoglalja és kisajátítja az övéit.

1. Istennek mindenben kijár az elsőbbség

Már az ószövetségben láthatjuk, hogy az Úr minden elsőszülöttet lefoglalt magának, akár ember, akár állat. Egyiptomban minden elsőszülöttet elpusztított, amikor kiszabadította Izrael népét az egyiptomi rabságból...

(Kiv 34:19) Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is.

(Szám 3:13) Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!«

Az újszövetségben, az Úr Jézus, Aki Isten egyszülött Fia, Aki megtestesült, megváltott minket kereszthalálával és feltámadt a halálból, Ő az „Alfa” (Jel 1:8), vagyis a kezdet, és az elsőszülött (Róm 8:29), vagyis az Egyháznak, Krisztus misztikus testének Feje (Kol 1:18)...

(Jel 1:8) „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

(Kol 1:18) Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

Tehát azért választotta az Úr Jézus azt a szamarat, amelynek csikója is volt, mert a csikó még nem volt elválasztva az anyjától, és még nem használták sem teherhordásra, sem megülésre. Így érvényesült és beteljesedett ezen a szamárcsikón is az Úr elsőbbsége. Hogy mi lett a továbbiakban a szamárcsikó sorsa?... Ki tudja... Lehet, hogy az apostoloknak maradt teherhordó állatként...

2. Isten lefoglalja és kisajátítja magának az övéit

Ez szorosan összefügg az előbbiekkel. Isten nemcsak elsőbbséget kíván az övéitől, hanem le is foglalja magának, ki is sajátítja magának az övéit, akik a választottak. Ilyen Istennek lefoglalt emberek voltak az ószövetségben pl. az ősatyák, a pátriárkák, a próféták, a bírák, a papok, stb... Majd végül pedig maga a Szűzanya Mária, aki méhébe fogadta Isten egyszülött Fiát. Ő lett a lefoglalt Szűz, aki által Isten eljött közénk (Mt 1:23)...

(Mt 1:23) Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

De ott van Sámson példája (Bir 13:4-5)...

(Bir 13:4-5) Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.”

Vagy Keresztelő Szent János példája (Lk 1:14-17)...

(Lk 1:14-17) Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

És a Szűzanya példája, aki szűzen szűlő és Isten Anyja (Mt 1:20-23)...

(Mt 1:20-23) Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. ( v.ö. Iz 7:14, Lk 1:26-38)

Ilyen Istennek lefoglalt emberek voltak a szentek is: az apostolok, az egyházatyák, Nursiai Szent Benedek, Szent Domonkos, Casciai Szent Rita, Assziszi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Svéd Szent Brigitta, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Viannei Szent János, Szent Pio atya és sokan mások. Ők is mind szamárcsikói voltak az Úrnak, azaz Isten szent emberei...

Az Úr Jézus az ilyen Őneki lefoglalt szentekkel kisérteti magát az Ő dicsőségéges működésében...

(Jel 14:1-5) S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése. Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.

Isten szamárcsikói kell legyünk

Nem vagyunk sem szüzek, sem a világból kivonultak, sem teljesen lelki emberek... Mégis, arra kell törekedjünk, hogy az Úr Jézus szamárcsikói legyünk. Törekednünk kell arra, hogy Ő legyen az első helyen a szívünkben és az életünkben. Engednünk kell, hogy egyre inkább lefoglaljon minket magának. Ha ezt tesszük, akkor Őneki van hatalma, hogy megtisztitson minket, hogy olyanok legyünk, mintha szüzek lennénk, mintha egy lennénk a szentek közül. Jusson eszünkbe, hogy Szent Ágoston is milyen világi ember volt, és mekkora nagy szent lett belőle. Ha engedjük, hogy a Szentlélek alkalmassá tegyen minket (1Kor 6:11), akkor az Úr Jézus szamárcsikója lehetünk, amelyen bevonul az emberek Jeruzsálemébe, azaz a szívükbe, lényük legmélyére...

(1Kor 6,:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Ennek ellenkezője, amikor az embert az ördög lovagolja meg és használja eszközként, hogy romboljon és pusztitson a szívekben meg a világban. Rajtunk áll, hogy kinek leszünk az eszköze: az Úr Jézus szamárcsikója, vagy az ördög fekete paripája...

Jézusom, tudom, hogy még mindig inkább vagyok dacos ló, mintsem alázatos szamárcsikó. Add nekem Szentlelkedet, hogy átformáljon engem, és így egyre inkább alkalmas legyek, hogy eszközöddé váljak. Ámen.