Tabita

(ApCsel 9:3-43) Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot. Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették. Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!” Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik. Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. A dolognak híre futott egész Joppében, és sokan hittek az Úrban.

Valahogy ez a szentírási rész, mintha feledésbe merült volna... Pedig fontos lenne elgondolkodni rajta. Mit is mond ma nekünk ez a történet?...

Volt egyszer egy Tabita nevű asszony (amely névnek Gazella, vagy másutt Zerge a jelentése) Joppéban, aki kiérdemelte azt a jelzőt, hogy Krisztus tanítványa. Mivel érdemelte ki ő ezt a jelzőt? Az írás azt mondja róla, hogy: „sok jót tett és gyakorolta az irgalmasságot” vagy máshol: bőven osztott alamizsnát. Vagyis tulajdonképpen, megcselekedte az Úr Jézus tanítását:

 
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

És ezt nem Tabita állította önmagáról. Ez már nem állt módjában, ugyanis megbetegedett és meghalt. Mások jöttek és igazolták őt. Nem azt mondták róla, amit mi szoktunk mondani, hogy a halottról jót vagy semmit, hanem tárgyi bizonyítékokkal, sírva tanusították, hogy Tabíta milyen jó asszony volt, és milyen nagy veszteség számukra az ő halála...

De vajon Tabita hogyan vált ilyenné? Hogyan lett belőle Krisztus tanítványa? Úgy, hogy eljött a Szentlélek az ő szívébe, és ő hagyta, hogy átalakítsa. Mert ki az, aki megtartja az Úr Jézus parancsolatait? Az, aki szereti Őt:

 
(Jn 14:15) Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat ...

Így aztán az Úr Jézusnak, Aki a Vőlegény, lett szerelmese és megélte az Énekek Énekét:

(Én 2:9) Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelõdik a rácson át.

(Én 8:14) Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.

Tabita valószínűleg sokat gondolkodott és keresett... Hogyan cselekedjen Isten tetszése szerint? Milyen legyen és kinek a példáját kövesse?... Gondolom, végül rájött, hogy a példaképe csakis a Szűzanya lehet. Ez nem egy elméleti mariológia, hanem egy gyönyörűséges, szívmelegítő édes érzés, majdnemhogy fizikai jelenlét és pártfogás:

(Sir 24:19-20) Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.
Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.

Gondolom Tabita rájött, hogy a Szűzanya szíve mennyire jóságos, tekintete mennyire meleg, beszéde mennyire megértő, kezei mennyire jóságosak és kérgesek a sok gondoskodó munkától. Tabita rájött, hogy a Szűzanya nem egy tündér, nem egy fényes tünemény, hanem egy nem túlságosan szép, nem is fiatal, de végtelenül jóságos, megbocsájtó, szerető, segítőkész, dolgos asszony. Vagy az is lehet, hogy személyesen is megismerte őt...

Tabita nem állt meg ennél a felismerésnél, hanem azonnal nekilátott a munkának. Talpra állt hitében, és elkezdett száguldani a lelki dombokon, az ő szerelmese felé, az ő célja felé, a jócselekedetek sorozatain keresztül. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy elkezdte látogatni a testvéreket, a gyengéket, a rászorulókat, és kileste, hogy ki miben szenved szükséget. Aztán lehetősége szerint elkezdett dolgozni, hogy meglepje, megajándékozza ezeket az embereket az ő keze munkájával...

Megnyitotta a szegények, a magányosok ajtaját, együttérzett velük, kileste miben nélkülöznek és megajándékozta őket. Abban az időben nem volt turkáló. Egy ruhadarab előállítása nem volt kicsi dolog. Csepülni, szőni, fonni, kötni, varni kellett naphosszat, sokszor a lámpás fényénél... Nem volt olyan egyszerű, mint manapság... És a szükséget szenvedő testvérek, meglátták benne a jóságos Isten arcát, meglátták benne a Szűzanyát, Isten Anyját, a visszatükröződő jóságos anyai szívet...

De Tabita egyszer csak meghalt és célba ért. Megpróbáltatott, győzött és elnyerte lelke üdvösségét...

(1Pét 1:8-9) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsõültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Vajon milyen lehetett Tabitának tudomásul venni, hogy fel kell támadnia és vissza kell térnie romlandó testébe? Gondolom Tabita sokkal jobban érezte magát a menyországban, ahová joggal feltételezzük, hogy bejutott. Amint Szent Pál is mondta, valószínüleg ő is szivesebben maradt volna a mennyei hazában...

(Fil 1.23-24) Mind a kettõ vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.

De Isten akarata más volt. Felhasználta Tabítát, hogy eszköz legyen az Ő dicsőségére, és az Egyház hitének megerősítésére. És Tabita ezt felvállalta... Hiszem, hogy felvállalta, és nem úgy lett rákényszerítve, mert Isten tiszteli az ember szabadságát, és a Vőlegény szereti a menyasszonyát. Amint a Szűzanya igent mondott istenanyaságára, úgy Tabita is valószínűleg igent mondott az e világba való visszatérésére. Szükség volt erre, hogy az emberek lássanak és higgyenek, az egész Egyház javára.

Tehát Tabitának a halálából való feltámadása nem neki volt jó, hanem a testvéreknek, a közösségnek, a frissen rügyező Egyháznak. Tehát, Tabita az ő feltámadásával is szolgálatot vállalt, talán földi élete legnagyobb szolgálatát. Felvállalta az élet bajainak újrakezdését, a kisértések elleni ismételt harcot, és a halál angyalának másodszori eljövetelét...

Uram Jézus, elkérjük mi is Tabita áldozatos lelkületét. Ámen.