A legtöbb embernek születésileg hajlama van valamilyen bûnre... Megromlott emberi természetünkbõl fakadóan - habár küzdünk ellene - évekig, évtizedekig vagy akár halálunkig, ki vagyunk szolgáltatva a bûnnek valamilyen területen. Van aki hajlamos a lopásra, vagy a harácsolásra, van aki durva lelkületű, van aki hajlamos a részegeskedésre, vagy a paráznaságra... Hasonlóképpen, van aki hajlamos arra, hogy könnyen megharagudjon, hogy haragtartó legyen... De van akinek enyhébb a természete és ha megharagszik is, hamar megbocsájt, nem duzmál és könnyen megbékél. Erre mondják, hogy ez nem érdem, hanem ez természetszerûen van így...
Jómagam is, ilyen soha meg nem bántódó tipusú ember voltam. Édesanyám is ilyen volt. Mindig azt gondoltam, hogy nálam olyan, hogy harag, haragtartás, nem létezik. Ez igaz is volt, egésszen addig, amig az egyszerû, gyarló, világi emberek közt forogtam. Ha úgy adódott, egyszerûen lehülyéztem az illetőt, egyet legyintettem és a dolog el volt intézve. A probléma akkor kezdõdött, amikor már megtértem és a keresztény közösség belsõ életével kerültem kapcsolatba. Ott menyországra számítottam, de amikor azt tapasztaltam, hogy az az ember, aki leginkább ismeri és hirdeti az igazságot, az ver át, az csal meg, és az semmiz ki, akkor beengedtem a szívembe a haragot. Ez olyan volt, mint amikor egy svábbogár besurran a fehér hálószobába... Ott aztán elszaporodik és megkeseríti, nyugtalanná teszi az ott alvók életét...
A harag, a megbántódás, olyan repedést okoz az ember szívén, lelkén, ami nagyon fájdalmas... Ez a fájdalom, a továbbiakban, olyan lelki gyengeségként nyilvánul meg, amely döntõen tudja befolyásolni a megbántott ember érzéseit, kapcsolatait, döntéseit és cselekedeteit. Ha ez a folyamat nem áll le, nem gyógyul meg, akkor annyira elmérgesedhet, hogy végül tragikus véghez vezethet. Egy egyszerû, mindennapi megbántódás, akár emberöléshez is vezethet, ha nem uralkodik az ember érzésein és cselekedetein. A harag gerjedésének kezdetétõl és keletkezésétõl fogva, az ördög mindvégig hatékonyan dolgozik, hpgy az embert romlásba döntse. Ha lehetséges, akkor bemagyarázza, fokozza a haragot, mert neki az tetszik ha békétlenség van és ha az embert helyrehozhatatlan, tragikus cselekedetekre veheti rá...
A hívõ ember ebbõl a példabeszédbõl is, és a Miatyánkból is tudja, hogy mindenkinek meg kell bocsájtania, mert különben számára sincs bûnbocsánat. Csak a teljesen elvetemült emberek tagadják, hogy meg kell bocsájtani... De ennek ellenére, nagyon sok embernek megy nehezen a megbocsájtás. Ha megbocsájtásról van szó, akkor leginkább a szájukkal bocsájtanak meg, de a szívükben ott marad a harag. Azt mondogatják: Megbocsájtok, megbocsájtok, de nem felejtek...
A megbocsájtás nem érzelem kérdése, hanem az egy személyes döntés. Döntenünk kell, erõs elhatározással, hogy megbocsájtunk az ellenünk vétõnek. Megtegyük ezt a lépést formailag és mégis, egy idõ után arra ébredünk, hogy ugyanott vagyunk ahol voltunk. Ugyanúgy fáj a szívünk, a lelkünk, ugyanúgy haragszunk, úgyanúgy szapuljuk a másik embert, mint korábban...
A haragnak és a megbocsájtásank van egy bensõ lelki mechanizmusa. Tudatosítanunk kell, hogy ha lekünk van, akkor az érinthetõ, és ha érinthetõ, akkor sebezhetõ is. Ha már megsebzõdik, akkor annak fájnia is kell és ha meggyógyul, akkor heg is marad rajta. Tekintsünk a lelkükre kivülrõl és kezeljük el úgy, mintha egy idegené lenne. Ismerjük meg sebeinket, tartsuk számon és gondozzuk azokat. A lelki sebeket csakis az Úr tudja meggyógyítani... Ezért van szükség a lelkigondozásra. De minden lelkigondozás ellenére megtörténhet, hogy a fájdalom nem tûnik el hamar.
Ha megbocsájtottunk és mégis, akkár egy életen át fáj az a seb, akkor egy életen át kell folyamatosan megbocsájtunk. A megbocsájtás nem maradhat csupán lelki síkon, hanem meg kell nyilvánulnia az életben is. Ez leginkább egy kimodott fohász által nyilvánulhat meg: Uram! Bocsáss meg ennek a testvéremnek, aki megkeserítette életemet, megfosztott az örömtõl és megsebezte szívemet. Áld meg õt és vezesd el õt a Te országodba. Habár ma még cselekedetei miatt el vagyunk egymástól választva, add, hogy egykor együtt játszodhassunk Tenálad a mennyek országában.
A megbocsájtás egy életre szóló kihívás. Hányszor kell megbocsájtanom testvéremnek? Hétszer? Bizony, hogy hetvenhétszer (Mt 20:22), vagyis mindig. Meg kell bocsájtanunk akár kér bocsánatot az illető, akár nem... Miért? Mert a megbocsájtás a mi érdekünk is.
Ha nem bocsájtunk meg, akkor annak következménye lelki betegség lesz (pl. depresszió), amelyet hamarosan követhet testi betegség is. A harag és a meg nem bocsájtás szorongást, félelmet és belső feszültséget okoz, amely kihat valamelyik testrészünkre... A harag lehet oka az agyvérzésnek, gyomorbajnak, idegbajnak, stb. Ezek már önmagukban büntetései a haragtartásnak, de a legnagyobb büntetés a bûnbocsánat elvesztése és az ítélet, amely lelki tömlöcbe juttathat, ami a tisztítótûz.
Törekedjünk ezért minden nap megbocsájtani és imádkozni azokért az emberekért, akikkel ütközéseink, koccanásaink voltak. Legyünk türelemmel egymás iránt, mert nem tudhatjuk, hátha eljön az a nap, amikor eltünnek azok az átléphetetlennek tûnõ bántó akadályok, amelyek köztünk állnak.
Ha nem bocsájtunk meg, akkor annak következménye lelki betegség lesz (pl. depresszió), amelyet hamarosan követhet testi betegség is. A harag és a meg nem bocsájtás szorongást, félelmet és belső feszültséget okoz, amely kihat valamelyik testrészünkre... A harag lehet oka az agyvérzésnek, gyomorbajnak, idegbajnak, stb. Ezek már önmagukban büntetései a haragtartásnak, de a legnagyobb büntetés a bûnbocsánat elvesztése és az ítélet, amely lelki tömlöcbe juttathat, ami a tisztítótûz.
Törekedjünk ezért minden nap megbocsájtani és imádkozni azokért az emberekért, akikkel ütközéseink, koccanásaink voltak. Legyünk türelemmel egymás iránt, mert nem tudhatjuk, hátha eljön az a nap, amikor eltünnek azok az átléphetetlennek tûnõ bántó akadályok, amelyek köztünk állnak.
Ima: Uram Jézus, add meg nekem az alázat kegyelmét, amely soha sem enged komolyan haragudni és az igazi szeretetet, amely mindig kész megbocsájtani. Ámen.
P.
VálaszTörlés