Az egyik kisgyerek homokvárat épített a tengerparton. Meglátta a szomszéd gyerek, és ő is odament játszani. Egy ideig együtt burrogtak, autóztak a homokvár körül, majd az a gyerek, aki a homokvárat építette, elkezdte széttaposni alkotását. Erre a másik gyerek elkezdett sírni és toporzékolni.
- Hülyeeee! – bömbölte – Miért rontottad szét?…
- Azért - rándított egyet a válán a másik – mert úgy volt kedvem... Én építettem…
Így tetszett Neki
Úgy tetszett az Úrnak az idők kezdetén, hogy kezdjen el teremteni. Miért? Hát csak… Mondhatjuk, hogy azért, mert Isten a szeretet, és Ő kiárasztotta végtelen nagy szeretetét a teremtésben. De tulajdonképpen a kérdés mégiscsak megválaszolatlan marad. Miért kezdett el Isten teremteni? Addig miért nem teremtett? E világ elmúlása után még fog-e teremteni? Stb... Az egyetlen kézenfekvő válasz az, hogy: Így tetszett Neki...
Isten örök, hatalmas, mindenható, mindentudó, mindenhol jelenlévő... Ő maga az élet és a lét törvénye. Ő mindenek fölött áll, és senki sincs, aki számonkérhetné. Mindent megtehet, amit csak akar. Ezért bármit is cselekszik, az teljesen tökéletes, és azért teszi, mert „így tetszik Neki”...
Az Úr Ábel áldozatára tekintett, de a Káinéra nem (Ter 4:4). Miért? Mert így tetszett Neki. Aztán az Úr kiválasztott egy embert, akit Ábrámnak hívtak (Ter 12:1). Miért? Mert így tetszett Neki. Ábrámot megáldotta, és Ábrahám lett a neve, mert nagy nemzettség atyja lett. Miért? Mert így tetszett Neki. Ézsau és Jákob közül, Jákobot választotta (Ter 25:26). Miért? Mert így tetszett Neki. Jákob nemzetségét kihozta az egyiptomi fogságból az ígéret földjére (Kiv 3:17), a kananeusokat pedig kiírtotta. Miért? Mert így tetszett Neki. Sault elvetette és Dávidot választotta ki (1Sám 18:12). Miért? Mert így tetszett Neki. Évát, minden élő anyját (Ter 3:20), hagyta megkísírtetni, de Máriát kiválasztotta és megóvta, hogy Isten Anyja legyen. Miért? Mert így tetszett Neki. A káldeai és egyiptomi papok, a görög bölcsek, minden erejükkel törekedtek az igszságra és az isteni halhatatlanságra, de mind meghaltak. Viszont Isten Izraelnek, majd Szent Fia által az apostoloknak nyilatkoztatta ki magát... Miért? Mert így tetszett Neki...
Van akit bosszant Isten önkényessége. Perbe akar szállni vele, hogy miért így határozott, vagy miért úgy... De perbe szállhat-e az alkotás alkotójával?...
(Iz 45:9) Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mû: „Milyen ügyetlen vagy!”?.
- Azért - rándított egyet a válán a másik – mert úgy volt kedvem... Én építettem…
Így tetszett Neki
Úgy tetszett az Úrnak az idők kezdetén, hogy kezdjen el teremteni. Miért? Hát csak… Mondhatjuk, hogy azért, mert Isten a szeretet, és Ő kiárasztotta végtelen nagy szeretetét a teremtésben. De tulajdonképpen a kérdés mégiscsak megválaszolatlan marad. Miért kezdett el Isten teremteni? Addig miért nem teremtett? E világ elmúlása után még fog-e teremteni? Stb... Az egyetlen kézenfekvő válasz az, hogy: Így tetszett Neki...
Isten örök, hatalmas, mindenható, mindentudó, mindenhol jelenlévő... Ő maga az élet és a lét törvénye. Ő mindenek fölött áll, és senki sincs, aki számonkérhetné. Mindent megtehet, amit csak akar. Ezért bármit is cselekszik, az teljesen tökéletes, és azért teszi, mert „így tetszik Neki”...
Az Úr Ábel áldozatára tekintett, de a Káinéra nem (Ter 4:4). Miért? Mert így tetszett Neki. Aztán az Úr kiválasztott egy embert, akit Ábrámnak hívtak (Ter 12:1). Miért? Mert így tetszett Neki. Ábrámot megáldotta, és Ábrahám lett a neve, mert nagy nemzettség atyja lett. Miért? Mert így tetszett Neki. Ézsau és Jákob közül, Jákobot választotta (Ter 25:26). Miért? Mert így tetszett Neki. Jákob nemzetségét kihozta az egyiptomi fogságból az ígéret földjére (Kiv 3:17), a kananeusokat pedig kiírtotta. Miért? Mert így tetszett Neki. Sault elvetette és Dávidot választotta ki (1Sám 18:12). Miért? Mert így tetszett Neki. Évát, minden élő anyját (Ter 3:20), hagyta megkísírtetni, de Máriát kiválasztotta és megóvta, hogy Isten Anyja legyen. Miért? Mert így tetszett Neki. A káldeai és egyiptomi papok, a görög bölcsek, minden erejükkel törekedtek az igszságra és az isteni halhatatlanságra, de mind meghaltak. Viszont Isten Izraelnek, majd Szent Fia által az apostoloknak nyilatkoztatta ki magát... Miért? Mert így tetszett Neki...
Van akit bosszant Isten önkényessége. Perbe akar szállni vele, hogy miért így határozott, vagy miért úgy... De perbe szállhat-e az alkotás alkotójával?...
(Iz 45:9) Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az anyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mû: „Milyen ügyetlen vagy!”?.
(Iz 10:15) Vajon hõsködik-e a fejsze az elõtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fûrész azzal, aki húzza? Mintha a vesszõ meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.
Isten tetszését keresni
Nem azé a győzlem, aki gyorsabban fut, aki többet dolgozik, aki jobban erőlködik vagy, aki nagyobb áldozatot hoz, hanem azé, aki elnyeri Isten tetszését. Csak egy szabály van: elnyerni Isten tetszését...
(Róm 9:15-23) Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.” Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erõlködik vagy törekszik, hanem a könyörülõ Istenen. Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.” Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar. „Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelõsségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra?
Tehát nincs más dolgunk, minthogy Isten tetszését keressük. De hogy keressük Isten tetszését? Hogy nyerhetjük el az Ő tetszését? Úgy, ha hiszünk az Ő Szent Fiában, Jézus Krisztusban, és megcselekedjük az Ő parancsolatait...
Isten tetszését a következőkben nyerhetjük el:
- A hitben: hit nélkül nem nyerhetjük el Isten tetszését (Zsid 11:6)...
(Zsid 11:6) Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.
- Az igazságban: ha életünket igazságban éljük Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal szemben is (MTörv 32:4, Jn 4:23)...
- Az igazságban: ha életünket igazságban éljük Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal szemben is (MTörv 32:4, Jn 4:23)...
(MTörv 32:4) Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, igaz és egyenes.
(Jn 4:23) De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.
- Az irgalmasságban: ha az igazságot elsősorban magunktól követeljük meg, másokkal szemben viszont engedékenyek vagyunk, és irgalmasan megbocsátjuk nekik az igazságtalanságokat (Zak 7:9)...
- Az irgalmasságban: ha az igazságot elsősorban magunktól követeljük meg, másokkal szemben viszont engedékenyek vagyunk, és irgalmasan megbocsátjuk nekik az igazságtalanságokat (Zak 7:9)...
(Zak 7:9) Ezt mondja a Seregek Ura: Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt.
- A szeretetben: ha szeretjük tesvéreinket, az embereket, bűnösségük dacára (Jn 13:34, Gal 5:14)...
- A szeretetben: ha szeretjük tesvéreinket, az embereket, bűnösségük dacára (Jn 13:34, Gal 5:14)...
(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!
(Gal 5:14) Mert az egész törvény egyetlen mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”
- Az alázatosságban: ha nem helyezzük magunkat embertársaink fölé (Szám 12:3, Mt 23:11-12)...
- Az alázatosságban: ha nem helyezzük magunkat embertársaink fölé (Szám 12:3, Mt 23:11-12)...
(Szám 12:3) Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
(Mt 23:11-12) Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
- A gyermeki lelkületben: ha dolgainkat kicsinységben, engedelmességben, egyszerűségben és lelki szegénységben végezzük (Mt 18:2-3)...
- A gyermeki lelkületben: ha dolgainkat kicsinységben, engedelmességben, egyszerűségben és lelki szegénységben végezzük (Mt 18:2-3)...
(Mt 18:2-3) Erre ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
- A tisztaságban: ha tisztán tartjuk testünket, szívünket, lelkünket és életünket (Mt 5:8, Jn 13:10)...
- A tisztaságban: ha tisztán tartjuk testünket, szívünket, lelkünket és életünket (Mt 5:8, Jn 13:10)...
(Mt 5:8) Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent.
(Jn 13:10) Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan."
És lehetne folytatni még: a szelídségben, a béketürésben, stb...
Demokrácia vagy teokrácia?
A demokráciában felnőtt nemzedék azt gondolja, hogy neki mindenhez joga van. Valahogy bement az ember fejébe, hogy ha nincs meg valami, az azért kijár neki, mert hát joga van hozzá… Azt hiszik, hogy joguk van igényelni a vadházasságban élőnek gyermek megkeresztelését, joguk van az azonos neműeknek kérni a házasságot az oltár előtt, joguk van a nőknek kérni az egyházirend szentségét, joguk van az elváltaknak igényelni a szentáldozáshoz való járulást, stb... Ha nem telejesíted követeléseiket, akkor bepanaszolnak az diszkriminációellenes tanácsnál, az NGO-knál, a sajtónál, stb… Ez így demokratikus... Punktum!...
Hát igen… Csakhogy az élet valósága egyebet mutat. Nincs jogunk, hogy magunktól megszülessünk és éljünk. Az élet ajándék... Nincs jogunk, hogy minden nap felkeljünk az ágyból és dolgozzunk. Az erő ajándék... Nincs jogunk tanulni és tudást birtokolni. A tudás ajándék... Nincs jogunk a keresztséghez. Az istengyermekség ajándék... Nincs jogunk az Egyházban és a közösségben dirigálni, hogy milyen legyen. Az keresztény közösség ajándék...
Fel kellene fogni, hogy jogunk csak embertársainkkal szemben van, de csakis annyi, amennyit a jó Isten adott nekünk, és csakis a szeretet határain belül. Az embernek nincs joga Istennel és az Egyházzal szemben ágálni... Az Egyházi Törvénykönyv meghatározza a krisztuskövetők jogait, de nem azért, hogy követelőzzenek. Isten teremtett bennünket és az Egyház szült minket önmagába befelé az istengyermekségre. Hogyan jöhetnénk mi ahoz, hogy követelőzzünk Istennel szemben és az Egyházzal szemben... Mi teremtettük? Mi alkottuk? Mi hoztuk létre? Mi szültük a világra? Mi formáltuk?...
A Sátán bűne abban állt, hogy megfeledkezve Teremtőjéről, az iranta való köteles hódolatról, helyébe akarta emelni önmagát a kevélysége által. A Sátán azt gondolta, hogy joga van isten lenni Isten helyett: mondjuk, pl. 4 évente, demokratikus választások által... Hát ezért hullott alá a Sátán a magas helyéről (Lk 10:18)...
Demokrácia vagy teokrácia?
A demokráciában felnőtt nemzedék azt gondolja, hogy neki mindenhez joga van. Valahogy bement az ember fejébe, hogy ha nincs meg valami, az azért kijár neki, mert hát joga van hozzá… Azt hiszik, hogy joguk van igényelni a vadházasságban élőnek gyermek megkeresztelését, joguk van az azonos neműeknek kérni a házasságot az oltár előtt, joguk van a nőknek kérni az egyházirend szentségét, joguk van az elváltaknak igényelni a szentáldozáshoz való járulást, stb... Ha nem telejesíted követeléseiket, akkor bepanaszolnak az diszkriminációellenes tanácsnál, az NGO-knál, a sajtónál, stb… Ez így demokratikus... Punktum!...
Hát igen… Csakhogy az élet valósága egyebet mutat. Nincs jogunk, hogy magunktól megszülessünk és éljünk. Az élet ajándék... Nincs jogunk, hogy minden nap felkeljünk az ágyból és dolgozzunk. Az erő ajándék... Nincs jogunk tanulni és tudást birtokolni. A tudás ajándék... Nincs jogunk a keresztséghez. Az istengyermekség ajándék... Nincs jogunk az Egyházban és a közösségben dirigálni, hogy milyen legyen. Az keresztény közösség ajándék...
Fel kellene fogni, hogy jogunk csak embertársainkkal szemben van, de csakis annyi, amennyit a jó Isten adott nekünk, és csakis a szeretet határain belül. Az embernek nincs joga Istennel és az Egyházzal szemben ágálni... Az Egyházi Törvénykönyv meghatározza a krisztuskövetők jogait, de nem azért, hogy követelőzzenek. Isten teremtett bennünket és az Egyház szült minket önmagába befelé az istengyermekségre. Hogyan jöhetnénk mi ahoz, hogy követelőzzünk Istennel szemben és az Egyházzal szemben... Mi teremtettük? Mi alkottuk? Mi hoztuk létre? Mi szültük a világra? Mi formáltuk?...
A Sátán bűne abban állt, hogy megfeledkezve Teremtőjéről, az iranta való köteles hódolatról, helyébe akarta emelni önmagát a kevélysége által. A Sátán azt gondolta, hogy joga van isten lenni Isten helyett: mondjuk, pl. 4 évente, demokratikus választások által... Hát ezért hullott alá a Sátán a magas helyéről (Lk 10:18)...
(Lk 10:18) Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből.
Ezzel szemben, az Úr Jézus, Isten létére, megalázta önmagát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig...
(Fil 2:6-8) Õ Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlõséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ez a lelkület nyeri el Isten tetszését, és ez az amire törekednünk kell. Felejtsük el a lelki dolgokban a demokráciát, azt, hogy jogaink vannak az Egyházban, és kövessük a teokráciát, vagyis Isten tetszését és az Ő abszolut uralmát...
Drága jó mennyei Atyám! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megfeledkeztem keresni tetszésedet, és csak a saját fejem után mentem. Add, hogy mindig azt keressem, ami Neked tetszik, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
(Fil 2:6-8) Õ Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlõséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ez a lelkület nyeri el Isten tetszését, és ez az amire törekednünk kell. Felejtsük el a lelki dolgokban a demokráciát, azt, hogy jogaink vannak az Egyházban, és kövessük a teokráciát, vagyis Isten tetszését és az Ő abszolut uralmát...
Drága jó mennyei Atyám! Bocsásd meg, hogy oly sokszor megfeledkeztem keresni tetszésedet, és csak a saját fejem után mentem. Add, hogy mindig azt keressem, ami Neked tetszik, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése