Érdekes, hogy a szent író fontosnak találta megjegyezni azt, hogy: Tél volt. Miért?...
Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van és az autómmal próbálok átvergődni egy jeges hómezőn. Az autóm fuladozott, a kerekei helyben pörögtek, és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam...
Aznap elmentünk segíteni a rokonoknak szobát festeni. Én a sógorral kerültem egy szobába festeni. Beszélgettünk. Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy az örömhírre tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor végighallgatott, de nem szólt egy szót se. Éreztem, hogy nehezen tudom elérni az ő szívét. Lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergődni...
A lelki tél
A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a víz felmelegedik. A termés érik, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban süt. Aztán a napok elkezdenek rövidülni és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára fagyos, rideg tél jön. A természet mintha meghalna és hóba meg jégbe burkolózna. Ilyen a mi lelki életünk is: Amikor Isten közel van hozzánk, akkor nyár és forróság van a szívünkben. Amikor Isten távol van tőlünk, akkor tél, hóréteg és jég van a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott járt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...
Isten nem változik. Ő mindig és mindenhol ugyanaz... Ahogy a Nap relatív mozdulatlan és a Föld forog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza.
(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.
(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
A virrasztás és a lelki felmelegedés
A lélek alvásának, sötétségnek és Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...
(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
A helyes lelki állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima és elmélkedés által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folyamatos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.
Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...
( Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.
(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...
(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
A modern ember problémája az, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...
A lelki felkészültség
A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem díszes, menyegzős ruhájába van öltözve és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és mindig össze van csomagolva, hogy induljon, ha netán szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a versenyfutásra...
(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való menekülésünk, ne lelki télben következék be. Jussanak eszünkbe azok a szerencsétlen háborús menekültek, munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetes, fagyos télben, menekülve hulltak el. Imádkozzunk és virrasszunk, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
Ima: Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik és fázok. Ne engedd, hogy elaludjak és megfagyjon az én lelkem. Ámen.
A lelki tél
A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a víz felmelegedik. A termés érik, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban süt. Aztán a napok elkezdenek rövidülni és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára fagyos, rideg tél jön. A természet mintha meghalna és hóba meg jégbe burkolózna. Ilyen a mi lelki életünk is: Amikor Isten közel van hozzánk, akkor nyár és forróság van a szívünkben. Amikor Isten távol van tőlünk, akkor tél, hóréteg és jég van a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott járt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...
Isten nem változik. Ő mindig és mindenhol ugyanaz... Ahogy a Nap relatív mozdulatlan és a Föld forog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza.
(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.
(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
A virrasztás és a lelki felmelegedés
A lélek alvásának, sötétségnek és Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...
(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
A helyes lelki állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima és elmélkedés által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folyamatos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.
Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...
( Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.
(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...
(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
A modern ember problémája az, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...
A lelki felkészültség
A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem díszes, menyegzős ruhájába van öltözve és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és mindig össze van csomagolva, hogy induljon, ha netán szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a versenyfutásra...
(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való menekülésünk, ne lelki télben következék be. Jussanak eszünkbe azok a szerencsétlen háborús menekültek, munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetes, fagyos télben, menekülve hulltak el. Imádkozzunk és virrasszunk, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
Ima: Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik és fázok. Ne engedd, hogy elaludjak és megfagyjon az én lelkem. Ámen.
