Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van és az autómmal próbálok átvergõdni egy jeges hómezõn. Az autóm fuladozott, a kerekei helyben pörögtek és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam. Aznap elmentünk segíteni a rokonoknak szobát festeni. A sógorral kerültem egy szobába festeni. Beszélgettünk... Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam az idõt, hogy az örömhírre tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor végighallgatott, de nem szólt egy szót se. Éreztem, hogy nehezen tudom elérni a szívét. Lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergõdni...
A lelki tél
A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, a víz felmelegedik... A termés érik és lehet napozni meg fürödni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban süt. Aztán a napok elkezdenek rövidülni és eljön az õsz. A falevelek lehullnak és nemsokára fagyos, rideg tél jön. A természet mintha meghalna, hóba és jégbe burkolózik...
Ilyen a lelki életünk is. Amikor Isten közel van hozzánk, akkor nyár van és forróság a szívünkben. Mikor Isten távol van tõlünk, akkor tél, hóréteg és jég van a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott járt. Nem csak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében ...
Isten nem változik. Õ mindig és mindenhol ugyanaz... Ahogyan a Nap relatívan mozdulatlan, és a Föld forog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentõl. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szórakozásokban, akkor mindig elfordulunk Istentõl. Ilyenkor jön a lelki alvás. Ha ez elhúzódik, akkor beáll a lelki tél. Amint a természet alszik télen és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza...
(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.
(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
A virrasztás és a lelki felmelegedés
A lélek alvásának, sötétségnek, az Istentõl való eltávolodásnak, azaz a lelki télnek ellentéte a virrasztás, a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, azaz a lelki nyár...
(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
A helyes lelki állapot a lelki éberség, amit a szûntelen ima és elmélkedés által lehet elérni. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folyamatos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.
Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor már Õ már ott is van a lelkünkben. Így nem kell félnünk a kísértésektõl, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít és akkor a gonosz léleknek nincsen helye ott...
( Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.
(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...
(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
A modern ember problémája, hogy megfeledkezik Istenrõl, lélekben alszik és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Õ napja...
A lelki felkészültség
A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei nyitva vannak, lelke a kegyelem díszes, menyegzõs ruhájába van öltözve és készen áll Isten fogadására. Az ilyen ember lelke fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkezõ Urát és mindig össze van csomagolva, hogy induljon, ha netán szólítják. Az ilyen ember lelkében mindig nyár van és mindig készen áll a versenyfutásra...
(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, ezen életbõl való menekülésünk, ne egy lelki télben következzen be. Jussanak eszünkbe azok a szerencsétlen háborus menekültek, munkatáborosok, szibériai foglyok vagy Napoleon katonái, akik a rettenetes, fagyos télben menekülve hulltak el. Imádkozzunk és virrasszunk, hogy lelkünk menekülése ne télen következzen be...
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
Ima: Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik és fázok. Ne engedd, hogy elaludjak és megfagyjon a lelkem. Ámen.
