Az Úr Jézus Krisztus, Aki valóságos Isten és valóságos ember, az Ő emberi természete szerint, rendelkezett minden emberi tulajdonsággal és így, akár türelmetlen is tudott lenni. Mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt...
(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, és kiengesztelje a nép bűneit. ( v.ö. Fil 2:7)
(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.
Jézus türelmetlen volt, hogy:
Jézus türelmetlen volt, hogy:
- már megszabadulhasson a gonoszok és a hitetlenek társaságából;
- már visszamenhessen a mennybe az Atyához;
- már egyesülhessen a hívőkkel, akik az Ő megváltó és közvetítő műve által és a Szentlélek egyesítő ereje által megigazulnak, és visszakapcsolódnak a Szentháromság egy Isten életébe.
1. Az Úr Jézus türelmetlensége világosan kifejezi, hogy Ő nem szivesen tartózkodik a hitetlenek és a gonoszok társaságában...
(Mt 17:17) Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”
Ezt nem mindenkire mondta, hanem csak a hitetleneknek és a gonoszoknak... A
hívőknek pedig, akik befogadják Őt, akiknek megadja, hogy Isten fiai legyenek (Jn 1:12-13), ezt mondja:
(Jn 1:12-13) Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.
Mi milyen keresztények vagyunk: hívők vagy hitetlenek, igazak vagy gonoszak? Olyanok, akiknek az
Úr Jézus szívesen van a társaságában, vagy olyanok, akik közül inkább kivolnulna?...
Fontoljuk meg: ha a hitetlenséget és a gonoszságot választjuk, akkor az Úr Jézus egyszer majd végleg kivonul az életünkből, és a végső ítéleten ezt fogja mondani:
Fontoljuk meg: ha a hitetlenséget és a gonoszságot választjuk, akkor az Úr Jézus egyszer majd végleg kivonul az életünkből, és a végső ítéleten ezt fogja mondani:
2. Az Úr Jézus türelmetlenül várta már a megváltó művének beteljesedését és, hogy visszatérhessen a mennyei Atyához. Akkor, felemelkedve a mennybe, megmutathatta az Ő dicsőséges szent sebeit, amelyek által véghezvitte az Atya akaratát. A mennyei kórusok örvendezve tapsolták és dicsőítették a Fiút, Aki íly nagy művet vitt végbe...
(Jn 13:1) Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.
(Jn 14:28) Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.
(Jn 16:28) Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
3. Az Úr Jézus türelmetlenül várta a hívők egységét az Ő szent testében, amelyet az utolsó vacsorán adott nekünk (Mt 26:26; Mk 14:22; Lk 24:30). "Őáltala, Ővele és Őbenne" egyesülnek mind az övéi, az egy kenyérben (1Kor 10:17), akik testének tagjai, vagyis az Egyház (1Kor 12:12)...
(1Kor 10:17) Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.
(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.
Vágyva vágyott arra, hogy megválthasson minket, feltámadjon,
felmehessen az Atyához, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Lk 24:49; Jn 16:7),
Aki majd összeszerkeszti Krisztus misztikus testét, az Egyházat...
(Lk 24:49) Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el benneteket a magasságból.
(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
Ezáltal valósul meg az egység, hogy amint az Atya Őbenne van és Ő az Atyában, úgy Ő legyen a hívekben, és a hívek is egyek legyenek Őbenne, a Szentlélek egyesítő ereje által. Erre vágyott Ő türelmetlenül...
(Lk 12:25) ... és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.
(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!
(Jn 17:21) Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
És a Vőlegény türelmetlenül várja, hogy karjára emelhesse a számára felékesített menyasszonyt, az új Jeruzsálemet, a megváltottak összességét...
(Jn 3:29) A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
(Jel 21:2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Uram Jézus, add, hogy hívők legyünk, ne hitetlenek. Add, hogy mindig jó gyümölcsöt teremjünk, hogy ne kelljen megtapasztaljuk türelmetlenségedet. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése