Mint a gyerekek

(Mt 18:1-5) Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.

Amikor gyermeki lelkületrõl van szó, akkor sokan valamiféle édeske, gyermekes magatartásra, naiv egyszerûségre és jáborságra gondolnak. Azonban, valójában, a gyermeki lelkület egy józan, realista, önmagunk igazi helyét ismerõ magatartás eredménye...

A gyermeki lelkületet három dolog követeli meg:

1. A Sátán piramidon státusza;
2. A láthatatlan teremtés koloszális volta;
3. A kisded Jézus.

1. A Sátán piramidon státusza

A piramidon, a piramis azonos arányú csúcsa, amely a piramis legtetején áll. A piramidon magába foglalja a piramis arányainak principiumát és maga alatt tudja az õ formájára alkotott piramis minden egyes kövét. Ez egy kegyetlenül gonosz, önmagasztaló hierarchia csúcsa. Ez tette a Sátán, amikor fellázadt Isten ellen, amikor magával csábította a bukott angyalokat és a démonokat (Jel 12:4), elrabolta a világot Teremtõjétõl és mindezek fölé magasztalta magát. Olyannyira megtette ezt és olyannyira magáének gondolja a világot, hogy még az Úr Jézust is megkisértette és az Úr Jézus is a világ fejedelmének nevezte a Sátánt.

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.”
(Jn 14:30)  Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

Innentõl kezdve, az isteni logika szerint, a piramis a feje tetejére áll, a kicsi lesz a nagy és a nagy lesz a kicsi. Ettõl kezdve a kicsik és az alázatosok azok, akiket Isten felmagasztal és a nagyok, a hatalmasok azok, akiket letaszít.

(Mt 23:12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
(Lk 1:51-52) Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.

A Sátán logikája a könyörtelen leigázás és az uralom. Láthajuk az okkult szimbólumokon, pl. az amerikai egydollároson vagy a délamerikai okkult jellegû, titokzatos eredetû régiségeken, hogy a piramis csúcsán egy piramidon lebeg, amelyen egy mindent látó szem van ábrázolva. Ez a gonosz szeme, amely mindent figyel, mindent uralni, leigázni és hatalma alá akar keríteni. Ennek az uralomnak hajtóereje a versengés, az önfelmagasztalás és a gyûlölet.

 

 

Ezzel szemben az Úr Jézus arra hív, hogy rendeljük alá magunkat mindenkinek, legyünk a legkisebbek, mindenkinek a szolgái és az utolsó hely elfoglalói. Ennek az elvnek hajtóereje az alázat, a nagylelküség és a szeretet.

(Mk 9:35) Leült, odahívta a tizenkettőt, s így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.”
(Lk 14:10) Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt.

2. A láthatatlan teremtés koloszális volta

Isten minden láthatónak és láthatatlannak Teremtõje. A hitetlen ember, csak ezt az anyagi dimenzíót látja hatamasnak és végtelennek, de valójában a látható világ semmi a transzcendens, láthatatlan, szellemi világhoz képest. Itt a világban, az emberek futkosnak, törtetnek, kevélykednek, egymás fejére hágnak, de ha láthatnák a szellemi lényeket, az angyali karokat, akkor igencsak megrettennének és nevetségesen apróknak látnák önmagunkat. A kevély ember, aki önmagát mások fölé helyezi, egyszerûen nevetséges a mindenség rendjében...

(Zsolt 37:13) Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.

Mi, emberek, annyira picik vagyunk az angyalokhoz képest méreteinkben, képességeinkben, lehetõségeinkben és hatalmunkban, hogy ha tényleg tudatosítanánk, látnánk helyzetünket, akkor igencsak behúznánk a farkunkat. Láthatunk egy-egy nagy szentet, akiket a világ ugyan nem becsül nagyra, de a szentségre törekvõk nagyra tartanak és még azokról is azt mondja az Úr Jézus, hogy bizony nagyon kicsik...

(Lk 7:28) Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelő) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő.”
(Jel 19:10)  Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. A Jézusról tett tanúság a prófétálás lelke.

Tudomásul kell vennünk, hogy mi emberek, a teremtés rendjében a legkisebbek, a legalacsonyabb rendûek vagyunk, mert legközelebb állunk az angyagi világhoz, az angyagi testtel rendelkezõ emberi természetünk által. Mi itt vagynuk a földön, az anyagi világban és csak kegyelembõl vétetünk fel a magasba, az emeletre, vagyis a mennybe...

(Préd 5:2) Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen...

A kisded Jézus

Az örök Ige testté lett Mária méhében ( Jn 1:14) és teljesen kiüresítette önmagát. Kisdedként jött el az emberek közé a betlehemi istállóban. Ha Isten Fia, Jézus Krisztus, Isten létére felvállata a legkisebbek és legszegényebbek sorsát, akkor a nagyravágyó embereknek semmilyen mentségük sincs...

(Fil 2:5-8) Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
(Mt 11:23) Te meg Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna.

A szenteskedõ nagyravágyás és a szent hirarchia

Sajnos, gyakori, hogy egyes krisztuskövetõk karriert látnak Isten szolgálatában. Legyen az pap, szerzetes vagy világi evangelizátor, gyakran átmentik világias gondolkodásukat, törtetésüket és önmegvalósítási vágyaikat az Úr szõlõsébe. Ott elkezdik a többi munkás fölé helyezni magukat, poziciót, rangot, címet, megtiszteltetést és kitüntetést akarnak szerezni maguknak. Az ilyenek semmit sem értettek meg a nemes harcból, a krisztusi küzdelembõl. Márpedig, aki nem küzd szabályszerûen, az nem nyeri el jutalmát...

(2 Tim 2:5) Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.  
( Mt 23:10 Károli) Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
(Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.            

                                            

Istennél nyerjük el igazi jutalmunkat, ami abból áll, hogy kegyelembõl megkapjuk örök helyünket, pozíciónkat a szent hierarchiában, amelyet Isten öröktõl fogva fenntartott és elrendelt választottainak ( Lk 16:12). A mi dolgunk közremûködni a kegyelemmel és Isten akaratát megcselekedni... Akkor lesznek majd az elsõkbõl utolsók és az utolsókból elsõk... Akkor nyeri el mindenki jutalmát, valós érdemei szerint...

(Mt 19:30) Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.
(Mt 16:27) Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten.
(Jn 14:3) Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

Jusson eszünkbe mindig, hogy amikor kicsik voltunk nem volt semmink, nem voltunk senkik és minden bajunkkal a szüleinkhez szaladtunk...

Ima: Urunk Jézus! Belátjuk kicsinységünket és nyomorúságunkat. Köszönjük, hogy kegyelmedbõl megirmerhettük valós mivoltunkat és érdemeid által felemeltetünk a magasba. Ámen.