Egyszülött Fiát adta

(Jn 3:13-21)  Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia aki a mennyben van.  Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Azt mondják, hogy ez a szentírás legidézettebb igéje. És azt is mondják, hogy ha valamiképpen eltűnne minden szentírás a világból, és csak ez az egy mondat maradna meg, akkor ez is elég lenne örömhírnek...

Amikor ezt az igét halljuk, olvassuk, mindig a Megváltásra gondolunk. Arra gondolunk, hogy a mennyei Atya nekünk adta Szent Fiát, hogy keresztre feszítsék, meghalljon értünk és megváltson minket a bűntől és az örök haláltól. És ez így is van... Hiszen az adott szentírási részben, ez az ige szorosan összefügg a Mózes által felemelt rézkígyóval (Szám 21:8)... 

(Szám 21:8) S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!”

Amint Izrael népe a pusztában a felemelt rézkígyóra tekintett és megszabadult a mérges kígyók marásának következményétől, úgy mi is, ha feltekintünk a felemelt, keresztre feszített Úr Jézus Krisztusra, megmenekülünk a bűn halálos mérgétől, és örökké élni fogunk. De Isten nagy szeretete nem csak ennyiből áll. Isten egyszülött Fiának odaadottságát mélyebben kell szemlélnünk...

1. Egyszülött Fiát adta az örökkévalóságban

Az idők kezdete előtt, volt az Isten, Akinek neve Jahve, és a régi, talán találóbb neve: Éli. Ő az abszolut és kezdet nélküli kezdet az örökkévalóságban... Aztán megszületett a Logosz, az Ige, Aki született, de nem teremtmény, hanem Isten, a második isteni személy. Született, de nem tetemtmény, nincs születésnapja, mert az örökkévalóságban született (Zsid 5:5)...

(Zsid 5:5) Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, amikor főpappá lett, hanem aki azt mondta neki: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”

Ő az első, az Ige, Isten örökre kimondott Szava... Minden más csak ezután lett. Az Ige által lett minden, ami csak lett, és nélküle semmi sem lett. Őbenne foglaltatik össze a mindenség, minden Őbenne áll fenn, és Ő a Testnek, vagyis az Egyháznak Feje...

(Jn 1:1-3) Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.

(Jn 8:58) Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.

(Kol 1:16-18) Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje.

Isten lélek... Az Atya a saját lényéből és szubsztanciájából szülte a Fiút, az örök Igét, Akinek megadta, hogy Ővele egylényegű legyen. Isten az Istenből, világosság a világosságból... És megadta, hogy élete legyen önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26)...

(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

 

Az Atya úgy szerette a Fiút, hogy teljesen belelehelte lényét a Fiúba, minden dicsőségével, hatalmával és kincsével. A Fiú pedig úgy szerette viszont az Atyát - alávetve magát szereteből az Atyának, kinek Ő Egyszülöttje -, hogy teljesen visszalehelte lényét az Atyába, minden dicsőségével, hatalmával és kincsével, amit csak az Atyától kapott. Így az Atya a Fiúban van, és a Fiú az Atyában (Jn 10:38). Ez a lehelet - mivel Isten leheletéről van szó, Aki l de Lélek – ez a harmadik isteni személy, vagyis a Szentlélek...

(Jn 10:38) De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van, s én az Atyában vagyok.

Ennek a szeretetkörforgásnak nincs kezdete, sem vége, mert az örökkévalóságban van, ahol nincs idő... A Szentháromság egy Isten tér és idő fölött létezik, az anyagi világon kívül és fölött, és ez az ember számára felfoghatatlan. Olyan ez, mintha a papírlapra rajzolt és megelevenedett pálcika emberke elmélkedne a harmadik és negyedik dimenzióról...

Már az idő kezdete előtt, a Szentháromság egy Isten örökké boldog benső életében, nekünk adta az Atya az Ő szeretett, egyszülött Fiát. A mindentudó és mindenható mennyei Atya jó előre tudja, hogy mi kell az Ő terve véghezviteléhez és teremtményeinek üdvözítéséhez. Ő akkor ezt kérdezte: Ki menjen el?...  Erre pedig a Fiú azt válaszolta: Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat...

(Zsid 10:5-7) Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.”

2. Egyszülött Fiát adta a Megtestesülésben

Az idők teljességében (Gal 4:4), amint a próféták megjövendölték, Isten belépett a történelembe (Mt 1:1-17), egy bizonyos térbe és időbe, egy vérvonalba, Dávid házába, hogy megszülessen testben Mária által, ebbe a világba... 

(Mt 1:16-17) Jákob pedig nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

(Gal 4:4) De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek...

Isten, az Ő Szent Fia által, leszállott a mennyből, emberré lett, magára vette emberi természetünket, hogy hordozója legyen isteni természetének. Ez egy olyan nagy esemény volt, hogy ennek tiszteletére az angyali kórusok dicsőítettek a földön, a pásztorok szeme láttára... 

(Lk 2:8-9) Azon a vidéken pásztorok tanyáztak és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket.

(Lk 2:13-14) Ekkor azonnal mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!”

"Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek!" -, mert az Ige nem csak egy rövid időre lett testté, amíg megváltott minket, hanem a magára vett emberi természetet soha többé nem veti le. Ebben érzékelhető leginkább az isteni odaajándékozottság, mert igaz, hogy a Megváltás műve a legnagyobb, de a Megtestesülés, azzal, hogy nem múlik el soha, szívet megejtő. A mennyei Atya úgy szerette a világot, hogy örökre nekünk adta Szent Fiát, hogy örökre valóságos ember legyen...

3. Egyszülött Fiát adta a Jordán folyóban

Keresztelő János ott keresztel a Jordán vizében... Egyszer csak maga az Úr Jézus jelenik meg a sorban, és kéri Jánostól a keresztséget. János tudja, hogy az Úr Jézus az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29), a szeplőtelen Bárány (1Pét 1:18-19), Akinek nincs szüksége a bűnbánat vízkeresztségére, és vonakodik Őt megkeresztelni. De az Úr Jézus, szeplőtelen létére, egy akart lenni a bűnös testvérei közül (Zsid 4:15), hogy magára véve bűneinket, kiengesztelje a mennyei Atyát, és bocsánatot kérjen minden bűnös ember nevében (Zsid 5:7)...

(Mt 3:13-17) Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik«.

(Jn 1:29) Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"

(Zsid 4:15) Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

(Zsid 5:7) Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.

(1Pét 1:18-19) Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán.

A mennyei Atya odaadta az Ő szeplőtelen Szent Fiát a bűnös embereknek, mert a bűn rabságában sínylődő ember már képtelen volt bocsánatot kérni vétkeiért. A mennyei Atya odaadta a világnak az Ő Szent Fiát, hogy szószólója legyen a bűnben elnémult és elrejtőzött emberiségnek (Ter 3:8)... 

(Ter 3:8) S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

Amint az Úr Jézus felemelkedett a Jordán vizéből, rászállott a Szentlélek, galamb formájában, és megtelepedett rajta. Ekkor is nekünk adta a mennyei Atya az Ő Szent Fiát, mert Őbenne, mindnyájunkra, a Benne hívőkre is leszáll a Szentlélek, és mi is Isten szeretett fiai leszünk, akikben kedve telik (Mt 3:17). Ezután az Úr Jézus böjtölt a pusztában, imádkozott és esedezett az emberiség bűneiért, hiszen az emberek még imádkozni sem tudtak. Hiszen a tanítványok ezután kérték az Úr Jézust, hogy tanítsa meg őket is imádkozni (Lk 11:1)...

(Mt 3:17) És íme, egy hang hangzott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”

(Lk 11:1) Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: „Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.”

4. Egyszülött Fiát adta a Megváltásban

A Megváltás művére nincsenek méltó szavak... Az Úr Jézus megváltott minket a keresztfán, kifizette adósságainkat, felszegezte adóslevelünket a keresztfára (Kol 2:14), átokká lett értünk (Gal 3:13), sebei által gyógyulást szerzett nekünk (Iz 53:5, 1Pét 2:24) és kiengesztelte bűneinkért a mennyei Atyát (Ef 2:15-16)...

(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: „Átkozott mindaz, aki a fán függ.”

(Ef 2:15-16) Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.

(1Pét 2:24) A mi bűneinket fölvitte saját testében a fára, hogy a bűnöknek meghaljunk, és az igazságnak éljünk; az ő sebei által gyógyultatok meg. (v.ö. Iz 53:5)

Nem tudjuk átfogni elménkkel a megváltás nagy művét... Csak annyit tudunk elképzelni, hogy odafenn a Kálvárián, rettenetesek lehettek az Úr Jézus testi és lelki kínjai. De azt, hogy milyen volt az Úr Jézusnak magára venni a világ bűneit, milyen volt átoknak lenni, milyen volt az „Eli, Eli, lama szabaktani?”, milyen volt kimondani az utolsó szavakat a kereszten, azt esetleg majd csak a saját haláltusánkban sejtjük meg... 

Itt, ekkor már csak a csend maradt... Isten odaadta az Ő egyszülött Szent Fiát a világnak az lándzsával átdöfött Szent Szíven keresztül. Odaadta nemcsak testileg, hanem lelkileg és istenileg is, hogy amint az Isten emberré lett, úgy az emberi is megistenesedjen. Ott csordult ki az Ősszentségből a kegyelem kiapadhatatlan forrása, az Ő oldalából kifolyó vér és víz által...

(Jn 19:33-34) Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki.

(1Ján 5:6) Hiszen Jézus Krisztus az, aki víz, vér és Lélek által jött. Nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által. Erről a Lélek tanúskodik, hiszen a Lélek az igazság.

5. Egyszülött Fiát adta az alvilágban

Tudjuk, hogy az Úr Jézusnak, az Ő kereszthalála után, még dolga volt... Meghalt az Isten. Meghalt és alászállt a poklokra.  Leszállt az alvilágba, mert Ő nemcsak az akkoriaknak adatott oda, nemcsak a kereszthalála után született hívőknek adatott oda, hanem a kereszthalála előtt élő embereknek is... Ők, nélkülünk nem juthattak el az üdvösségre (Zsid 11:39-40)...

(Zsid 11:39-40) Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet, mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.

Emberek milliárdjai szálltak le haláluk után az alvilágba, a börtönbe, minden remény nélkül... És ezek között a leginkább megszenvedettek, a mi testi ősszüleink voltak: Ádám és Éva... Óh, hányszor, de hányszor járta át a fájdalom szívüket, látván, hogy az ő bűnük miatt, minden leszármazottjuk aláhull az alvilágba. Minden egyes lélek lehullása újabb és újabb gyötrelmet okozott lelkükben. Milyen hosszú és gyötrelmes lehetett az ő négyezer éves fogságuk... Ezért hát, az Úr Jézus első útja a pokolban minden bizonnyal Ádámhoz és Évához vezethetett, hogy megvigasztalja és kiszabadítsa őket, az oly sokat raboskodott és megszenvedett ősszülőket. Nem is hagyta őket többé az alvilágban, hanem felvitte őket a mennybe, és így foglyokat vitt fel magával a magasba...

(Mt 27:52) A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

(Ef 4:8) Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.

6. Egyszülött Fiát adta a Szentírásban

Minden idők embere, akár az ószövetségben, akár az újszövetségben, a szent Írásokban, a nekünk odaadott örök Igét olvasta, illetve olvassa ma is. Az örök Ige nekünk adatott a Szentírásban. Táplálkozzunk hát Őbelőle, és akkor megtaláljuk az örök életet...

(Mt 13:51-52) Megértettétek mindezeket?” „Igen” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.”

(Lk 24:27) Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

(Tim 3:16-17) Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.

7. Egyszülött Fiát adta a közösségben és a kenyértörésben

A mennyei Atya nemcsak az eljövendő Igét adta nekünk, hanem a feltámadt Úr Jézus Krisztust is, az idők végezetéig, amikor majd mi is Őneki adatunk, mint Menyasszony a Vőlegénynek (Jel 21:2). Ezért az Úr Jézus mindig jelen van a közösségben (Mt 18:20), amely az Ő nevében gyűlik össze, illetve a kenyértörésben, ami a szentmise és az Oltáriszentség (Mt 28:19-20, ApCsel 2:42, 1Kor 11:23-26)...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

(Mt 28:19-20) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.

(ApCsel 2:42) Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

(1Kor 11:23-26) Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

(Jel 21:2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen." Úgy szerette Isten az embert, hogy mindenét odaadta érte... Ennél többet már nem tud adni és nem tud tenni értünk. Nekünk csak hinnünk kell az Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki nekünk adatott. Ha nem hiszünk egy ekkora nagy ajándékban, akkor Istennek már nincs mit kezdenie velünk, és akkor kárba veszünk...

 

Uram! Drága jó mennyei Atyám! Add nekem Szent Fiadat, az Úr Jézust, hogy ne csak értelmemmel, hanem teljes szívemmel, teljes lelkemmel, teljes lényemmel és egész életemmel higgyek Őbenne. Ámen.