Meztelenséged szégyene

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség ősi szimbólum a szentírásban, amely megjelenik az első könyvtől az utolsóig... Már a biblia első lapjain találkozunk vele (Ter 3:10), hogy aztán még markánsabban láthatssuk azt Noé esetében, aki megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában (Ter 9:20-21). Később, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében is láthatjuk (Jel 16:15)...

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”

(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember test szerinti atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegűek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell előbb ellemezni Noé esetének szimbólumait...

1. Noé sátra

Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz (2Kor 5:1-3, 2Pét 1-14), amelyben az ember eltölti élete evilági, „hiábavaló napjait” (Préd 9:9)...

(2Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

(2Pét 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

2. Az alvás

Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást, és az Úr Jézustól és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja...

(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.

3. A meztelenség

Lelki szemponból, a meztelenség, az eredeti bűn által eltorzúlt, szeplősitett lelki testünkre utal. Az eredeti bűn előtt, az eredeti szentség állapotában, az ember nem szégyelte testi és lelki meztelenségét (Ter 2:25). A bűnös ember azonban elrejtőzik Isten és embertársai elől (Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és a titkos, gonosz gondolataival (Ter 3:10-11). Az új ember pedig (2Kor 5:17), betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

(Ter 3:8) S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

(Ter 3:10-11)) Az így válaszolt: „Hallottam hangodat a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?”

(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség

Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság és a lelki erő elvesztését jelenti, vagyis az ember bűnös lelki állapotát...

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.

(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

(Iz 29:9) Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!

A szimbólumok megértése után gondolom, hogy nyilvánvaló, mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bűn megrészegíti az ember lelkét, és sötétségbe vezeti. A részegség és a sötétség pedig lelki álmot hoz az ember szemére. Ezen álom öntudatlansága az, ami a lelki ruházat elvesztéséhez vezet. Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert Isten és a szentek közössége előtt…

*

A fenti figyelmeztetések leginkább a mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene őrizniük és továbbadniuk, azok lettek részegek és alszanak lelkileg részegségükben. Arra használják teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egyből rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, az ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sőt az égbekiáltó bűnök is elfogadhatóak Isten színe előtt, merthogy az idők megváltoztak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek (2Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

5. A tévtanítók sorsa

A tévtanítók sorsa, az ószövetségi hamis próféták és a bukott angyalok sorsa, vagyis a kárhozat...

(2Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Júd 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

A mai nehéz időkben helyes út:

- A hallgatás a megpróbáltatásokban;

- A napi szentmisén való részvétel;

- A szentségek gyakori vétele;

- A napi szentírás olvasás;

- A napi rózsafűzér imádság.

Van, aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem kontraproduktív, mert akkor az Egyház ellen kell harcolnia, amely nékünk anyánk. Az ilyen harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnőt (2Ján 1:1), talán hatékonyabb. A napi szentáldozás táplál lelkileg, megrősít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk a mindennapok dolgaiba. A napi rózsafűzér imádság elvezet a pusztába a Szűzanyához. És ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet utol minket a gonosz áradata...

(Jel 12:6; 15-18) ... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

A protestánsoknak is ajánlatos, hogy tanulják meg a rózsafűzér imádságot. Hiszik, hogy a Sola Scriptura megtartja őket? Hát jól van, de akkor olvassák el a Lk 1:26-28; 42-44-et...

(Lk 1:26-28) A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

(Lk 1:42-44) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

Az evangélium szerint ez azt jelenti, hogy Mária kegyelemmel teljes, vagyis teljesen el van telve a Szentlélek kegyelmével. Ő az Úr anyja lett, vagyis Istennek anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...  

Hiszem, hogy a Szűzanya Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megőrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene. És szükséges a mindennapi jócselekedetek, a Hegyi beszéd receptje szerint (Mt 5), és minden nap kell törekedni a szeretetre...

Uram Jézus! Áldunk és magasztalunk Téged. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus... Ámen.