Nagy szakadék

(Lk 16:19-31) Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: ,,Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!'' Ábrahám ezt felelte neki: ,,Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.'' Erre az így szólt: ,,Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.'' Ábrahám ezt válaszolta: ,,Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!'' Az erre így könyörgött: ,,Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.'' Erre ő azt felelte: ,,Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!''

Amikor egy közeli rokonom halálos beteg lett, két alkalommal is olyan rosszúlléte volt, amely alatt azt érezte, azt látta és élte meg egy pillanat erejéig, hogy egy végtelenül mély, sötét szakadékba zuhan bele. Ekkor rettenetesen felsikoltott... Ezt a jelenséget még mások is említették, akik súlyos betegek halálközeli állapotának szemtanúi voltak...

Szakadék az életünkben

Isten akarata az egység: legyen a család egységes, ennek ellentéte a házasságtörés és a válás; legyenek a barátok egyek, ennek ellentéte az harag és az ellenségeskedés; legyen a munkaközösség egységes, ennek ellentéte az egymás elleni munkahelyi áskálódások; legyen a társadalom egységes, ennek ellentéte a gazdagok és a szegények közötti olló folyamatos nyílása és a társadalmi megosztottság; legyenek a keresztények egyek, mint Krisztus misztikus teste, ennek ellentéte az egyházszakadások és a szektásodások...

A szakadék mindig egy repedéssel kezdődik, és a repedés mindig két ember véleménykülönbsége vagy érdeke mentén jön létre. Később, amikor a repedés nagyobbra nyílik, az emberek a szakadék egyik vagy a másik oldalára állnak. De vannak olyan emberek is, akik lélekben vállalják, hogy beállnak résbe, a szakadékba, hogy mintegy feszületként áthídalják azt. Ezek a békességszerző emberek...

(Mt 5:9) Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

A szakadékok kialakulását párbeszéddel, engedményekkel, megkövetéssel, kiengesztelődéssel és jóvátétellel lehet megakadályozni. A szakadékokat az igazság és az igazságosság tömi be, illetve a megbocsátás és a megújult szeretet heggeszti össze. Ez a békesség záloga. A házastársak megbeszélik az egymás iránti panaszukat, megbocsátanak egymásnak és igazságban, szeretettel kiigazítják a korábbi hibákat. Az összeveszett barátok leülnek, és egymás iránti tisztelettel megbeszélik nézeteltéréseiket. Megbocsátanak egymásnak, és többé nem tesznek olyat, ami sérti a másikat. A munkaközösségben elősegítik a párbeszédet, az együttmüködést, és egymást tisztelve, nem sértik meg többé egymás hatáskörét és személyét. A keresztény közösségekben lépéseket tesznek az egység és az igazság keresésének irányába, tiszteletben tartva a másik testvér hitét. A gazdagok nem gazdagítják többé magukat visszaélésekkel, hanem vagyonuk egy részét a gyengébbek és a kisebbek megsegítésére fordítják. A nemzetben, a különböző politikai nézetű emberek nem ragadtatják magukat szélsőséges kijelentésekre, döntésekre, hanem törekednek az együttmüködésre, a nemzet és az ország javára. Ezek azok a jó irányok, amelyek nem kellene föltétlenül utópiák vagy elérhetetlen ideálok legyenek, hanem egy normális társadalomhoz illő, megújító, gyógyító folyamatok.

A szakadék szükségessége és a szigetek

Ahogy a bűn nem Isten akarata, de mégis jelen van a világban, úgy a szakadékok sem Isten akarata szerint valók. Mégis, úgy tűnik, mintha a szakadék egy szükséges rossz lenne... 

A szakadék szükségességének evangéliumi megtestesítője az iskarióti Júdás. Az apostolok közössége már kezdettől fogva nem volt egységes. Egyvalaki nem volt közülük való...

(Mt 18:7) Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

(Mt 26:21) Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."

(Jn 6:64)... de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.

(Jn 13:10-11) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

A júdási állapot akkor kapott tágabb értelemet, amikor az Úr Jézus azonosította magát minden egyes emberrel. Isten Fia, magára öltve az emberi természetet, és megváltva az emberi nemet, azonosult minden egyes emberrel. Ezért aztán, aki júdási magatartást gyakorol akár egyel is a legkisebbek közül, az megismételi az iskarióti Júdás tettét...

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

A júdási magatartás mára már igen gyakorivá vált... Nem ostorozhatjuk folyton a posztmodern világot, mert nincs semmi új a nap alatt (Préd 1:9), és minden gonoszság megvolt már korábban is, de tény, hogy a mai világban megsokasodott a gonoszság. Nehéz időket élünk, amikor a szakadékok az emberek között megsokasodnak és elmélyülnek (2Tim 3:1)... 

(Préd 1:9-10) Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik, és semmi sem új a nap alatt.

(2Tim 3:1) Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek.

A hívő, igaz emberek elszigetelődve érzik magukat, és gyakran elszigetelődve is élnek. Sőt, olyanok ezek, mintha szigetek lennének a hitetlenség és a gonoszság tengerében. Az ilyenek epekedve várják az igazság napját és a Megváltó visszajövetelét...

(Iz 41:5) A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyűlnek.

(Iz 42:12) Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét.

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

A szakadék áthídalása

A bűn és annak következménye nem orvosolható emberileg. Azért jött el Isten Fia a világba, hogy felvigye bűneinket a keresztfára és, hogy odaszegezze adóslevelünket, eltörölve minden adósságunkat (Kol 2:14). A kereszten bevégzett megváltó művével, az Úr Jézus Krisztus áthídalta a szakadékot Isten és ember között, az élet és a halál között (Lk 16:26, Jn 10:10)... 

(Jn 10:10) Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

(Lk 16:26) Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.

(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.

Ezt gyakran ábrázolják úgy, hogy egy kereszttel hídalják át a szakadékot, ami lehetővé teszi, hogy az ember átkeljen a halálból az életre. Krisztus keresztje nemcsak Isten és ember közötti híd, hanem ember és ember közötti is. A megtért ember rálép a kereszt hídjára, és közeledik rajta Istenhez és embertársaihoz. A megtért ember rendezi kapcsolatait Istennel és embertársaival, kiengesztelődik mindenkivel, és ha csak mód van rá, mindenkivel békességben él...

(Róm 12:18) Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.

(2Kor 13:11) Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.

(2Tessz 3:16) A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!

(Zsid 12:14) Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.

De az Úr Jézus határozottan feltárja az elkárhozás lehetőségét és valóságát is. Aki nem hisz Őbenne és megveti Őt, az elkárhozik. Az ilyenek nem veszik igénybe a kereszt hídját, hogy átjussanak a szakadék felett az életre, hanem megmaradnak a test halálában...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

A gazdag ember és Lázár esete drámai módon szemlélteti, hogy a szakadék egyszer végleg különválik, és nem lesz már ott a kereszt, hogy áthidalja azt. A híd meg az átjárás egyszer végérvényesen megszűnik, és ki ahová rekedt, ott marad. Aki test szerint élt, az a test halálban marad, és aláhullik a szakadékba, mert ez a világ elmúlik...

(1Ján 2:17) Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

A kárhozat egy olyan szörnyű valóság, amelyet a keresztény ember még a legnagyobb ellenségének sem kívánhatja. Ezért hát szeressük ellenségeinket, és próbáljuk megmenteni őket a kárhozat szörnyűségétől. Reménykedjünk minden ember megtérésében és üdvösségében. Reméljük mindig, hogy abban az emberben is van egy porszemnyi hit, egy leheletnyi jó, ami által irgalomra talál az Úrnál...

Uram Jézus! Hála és dicsőség Neked, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Köszönöm, hogy szent kereszted ma is híd a szakadék fölött, amelyen átmehetünk az örök életre. Ámen.

Mózes székében ülnek

(Mt 23:1-12) Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ,,Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg -- de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

Van egy kollegám, akinek néha el szoktam kérni az irodáját, amikor bizonyos programokat nem tudunk lebonyolítani a miénkben. Az íróasztala mögött egy szép, kényelmes, fekete bőrhúzatú, forgós karosszék áll. Amikor beleülök, mosolyogva szokott figyelmeztetni: Ez a szék kényelmesnek látszik, de a látszat csal... 

Igen, sokan kívánnak bizonyos főnöki, igazgatói, főpapi székeket, de nem tudják, hogy valójában mit is kívánnak. Mindenki maga tudja, hogy mennyire kényelmes az ő széke. Sok olyan szék van, amelyik egyáltalán nem kényelmes, hanem inkább olyan, mintha egy szöges, kínzó vasszék lenne, mintha Dózsa György felforrósított vas-trónusa lenne...

Mózes széke az ószövetségben

Hol volt Mózes széke? A fáráó udvarában?... Hiszen onnan el kellett menekülnie, mert megölt egy egyiptomi katonát. Midián pusztájában? Hiszen ott csak egy pásztor volt, és a sátorban a földön ült. A pusztai vándorlásban? Hiszen ott csak egy botja volt. Néha ugyan leült Mózes a nép előtt, de akkor is csak egy kőre...

(Kiv 17:11-12) Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig...

Mózesnek nem volt széke, nem volt trónusa, nem volt háza, sőt, még egy darab földje se volt. Az ígéret földjét is csak a hegy tetejéről pillanthatta meg, de rá nem léphetett.

Mózes széke az ő prófétai küldetése volt. Ez a szék vitte, repítette, miután az Úr elhívta őt a csipkebokornál. Mózes székét a csipkebokor tüzében kovácsolták (Kiv 3:12), és az nem volt egy kényelmes szék. Nem a hatalom és az erő széke volt, hanem a gyengeség és az alázat széke. És nem volt Mózesnél alázatosabb ember a földön...

(Kiv 3:12) Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van… Ha majd kivezetted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.”

(Szám 12:3) Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.

Mózes küldetése óriási feladat volt... Amint Ábrahám, hit szerint, a fiát feláldozó mennyei Atyát jelenítette meg (Ter 22:10), úgy Mózes az eljövendő Prófétának, Isten Fiának, Jézust Krisztusnak előképe volt...

(Ter 22:10) Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát.

(MTörv 18:17-19) Erre így szólt hozzám az Úr: "Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki." Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.

Mózes székét aztán a papok és a leviták, az írástudók és a farizeusok örökölték, akik a vezetést, a Törvényt, a tanítást és a hatalmat gyakorolták Izrael népe fölött. Ők örökítették át Mózes székét az ószövetség ideje alatt...

Mózes széke az újszövetségben

Amint az ószövetség Mózesen alapszik, aki által az Úr átadta a Törvényt Izraelnek, úgy az újszövetség, az idők teljességében, már Jézus Krisztuson alapszik, Akit Mózes megjövendölt, Akiről az írások szóltak, és Aki nem azért jött, hogy a törvényt és a prófétákat érvénytelenné tegye, hanem hogy betöltse azokat...

(Mt 5:17) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

(Lk 24:27) Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

Tehát, amint a törvény nem vált érvénytelenné, úgy Mózes széke sem múlt el, hanem beteljesedett Jézus Krisztusban, és Őáltala, az apostolok székeiben. Az Úr Jézus részesítette az apostolokat az Ő székében (Mt 19:28), hogy majd egykor Vele együtt ítélkezzenek, és átadta nekik a kulcsokat, meg az oldozzó-kötöző hatalmat (Mt 16:19; 18:18)...

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is.

(Mt 18:18) Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.

(Mt 19:28) Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét."

Ahogy Mózesnek nem volt földje, háza és széke, úgy az Úr Jézusnak sem volt háza, földje vagy széke itt a földön. A széke az Ő küldetése volt itt a földön (Mt 15:24), és a mennyben volt az Ő elkészített trónusa (Mt 20:23). És hasonlóképpen volt az apostolokkal is (Mt 29:28)...

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

(Mt 15:24) Ekkor így szólt: „Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.”

(Mt 19:28) Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.

(Mt 20:23) Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, ám nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az a hely azoké lesz, akiknek Atyám készítette.”

Amint az írástudók és a farizeusok átörökítették Mózes székét nemzedékről nemzedékre Izrael körében, úgy az apostolok székeit is átörökítik az apostolutódok, vagyis a püspökök, nemzedékről nemzedékre, a kézrátételek által. A püspökök megbízottjai pedig az újszövetség presbiterei és a diákónusai, akik a mai papok és diakónusok. 

Ők a püspökök megbízásából, ugyancsak az apostolok székeit képviselik. Ezeket a székeket nem a plébániákon vagy a templomokban kell keresnünk, hanem az apostolutódok küldetésében. Ezek a székek is kényelmetlenek, mintegy forró, szöges vasból készített székek. Akinek kényelmes ez a szék, annak meglehet, hogy nincs rendben a hivatása. S ha valakinek nincs rendben hivatása, annak milyen a küldetése?...

Mózes széke a mi életünkben

Amint mindnyájan részesülünk az Úr Jézus királyi papságában és prófétaságában (1Pét 2:9), úgy mindnyájan részesülünk az Ő székében is (Jel 3:21). Tehát visszavezetve az ószövetségre, Krisztusban, mi, a pogányok ivadékai is, bizonyos értelemben részesülünk Mózes székéből (Róm 11:24)...

(Szám 11:29) Mózes így válaszolt: "Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!"

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

(1Kor 14:5) Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Ha nekünk is részünk van Mózes székéből, azaz Krisztusban, Krisztus és az apostolok székéből, akkor nekünk is vállalnunk kell e széknek szögeit, forróságát ebben a világban, azzal a tudattal, hogy annak dicsősége a mennyben van.

Nagyot téved az az ember, bármilyen hivatása is legyen, aki azt gondolja, hogy a széke kényelmes lehet, evilági dicsőséget hozhat neki, vagy visszaélhet vele. Az ilyen nem nyeri el az örök élet székét, ami mennyekben van (Jn 14:3). Nekünk mindig a székre kell tekintenünk amelyben az előljáró ül, nem pedig az emberre, aki benne ülve vétkezik...

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

A székben mindig Jézus Krisztust kell látnunk, Aki az első és az utolsó, a kezdet és a vég, Aki az Alfa és az Ómega (Iz 44:6, Jel 22:13), Dávid fia és Ura (Mt 22:45), Aki Mózes székének és Dávid trónjának alapja és beteljesítője. Az Egyház mindenkori tanítását tartsuk szemünk előtt, de a rossz szolga életpéldája mellett tekintsünk el...

(Iz 44:6) Így szól az Úr, Izrael királya és megváltója, a Seregek Ura: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó, rajtam kívül nincs Isten.

(Mt 22:45) Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?

(Jel 22:13) Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Uram Jézus, hálát adok neked, hogy a Tied lehetek és részesülhetek dicsőségedben. Kérlek add, hogy soha meg ne feledkezzek arról a székről, amelyet számomra készítettél a mennyben. Ámen.

Elveszik tőlük a vőlegényt

(Mt 9:14-15) Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?' Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

A megtérés kegyelmi időszakának öröme

Isteni hívogató, segítő kegyelmének időszaka talán a legszebb az egész kegyelmi életben... Az ember kíváncsian, megrendülve, szent izgalommal és örömmel fedezi fel Istent és országának titkait. Az ember azt gondolja, hogy megtalálta Istent, de valójában Isten mutatja meg magát az embernek. Sokaknak, sokféleképpen mutatkozik meg Isten. Minden történet egyedi és személyre szabott. Ahogyan nincs két egyforma szerelmi történet, úgy nincs két egyforma istenélmény, vagy két egyforma megtérés se. Egy álom, egy különös megtapasztalás, egy villanásnyi felismerés, egy csodás gyógyulás, egy megrendítő figyelmeztetés, stb., ezek mind-mind arra valók, hogy Istenre tereljék az ember figyelmét. Isten beleszól az ember lelkébe: Itt vagyok! Én vagyok az, aki VAGYOK (Kiv 3:14)...

Ha az ember hisz és kész megteremni a lelki gyümölcsöket (Mt 13:8), akkor elkezd haladni a kegyelem útján, amelyet Isten nyitott meg neki és készített számára. Az ember elkezd imádkozni, elkezd istenes könyveket, olvasmányokat olvasni, megismeri az evangéliumokat, és lassan megismeri bensőségesen a Szentírást, az Egyházat, stb. Az ember elkezd fokozatosan előrehaladni a kegyelmi élet útján, és elkezd megtisztulni... Krisztus tanítása, a Szentlélek által, lassan megtisztítja az embert, mert az igazság szabaddá tesz...

(Mt 13:8) Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.

(Jn 8:32) ... megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

(Jn 8:36) Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Ebben az időszakban, ezekben az években, minden élmény nagy öröm, és Isten jelenlétét folyamatosan érzékeli a megtért ember. Ilyenkor minden olyan jó, és minden oly nagyon rendben van... Az ember lelkében a kegyelmi folyó bőségesen árad, a fák zöldelnek, és vidám, mintegy lakodalmi muzsika zeng a szívében. A frissen megtért ember nem is gondol arra, hogy egyszer a kút kiszáradhat, a vásárcsarnok kiürülhet és a lakodalmas muzsika elhallgathat...

A kegyelmi vásárcsarnok

Az ember először felismeri, hogy ott van az Isten. A lelkileg vak embert a mennyei Atya vezeti a Fiúhoz. Senki sem mehet magától a Fiúhoz, az Úr Jézus Krisztushoz, csakis akkor, ha az Atya adja meg neki (Jn 6:65). Aki megismeri Jézus Krisztust és meg is szereti Őt, az megtartja parancsolatait, és annak a Fiú megmutatja az Atyát (Mt 11:27). Az Atya és a Fiú megismerése viszont a Szentlélek által lehetséges (1Kor 2:11), így aztán az ember megismeri a Szentlélek Úristent is, Aki majd bevezeti őt az Egyház életébe... 

(Mt 11:27) Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

(Jn 6:65) Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.”

(1Kor 2:11) Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember bensejében levő lelke? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.

Az Egyházban, Krisztus misztikus testében (1Kor 12), mindenki keresi a neki rendelt helyet. Ez szakasz a kegyelmi ajándékok felismerésével és megtapasztalásával jár. Minden tagnak előre elrendelt helye és feladata van, amely megvalósításához bizonyos lelki felszereltséget kap. A tagot fel kell öltöztetni és fel kell fegyverezni (Ef 6:13; Kol 3:12)...

(Ef 6:13-17) Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.

(Kol 3:12) Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatot, a szelídséget és a béketűrést!

Ezért aztán cipőt, ruhát, ékszereket adnak neki, amelyek lelki, kegyelmi ruházatok és ékességek. Ezek a Szentlélek ajándékai és adományai, amelyeket Isten kegyelmi vásárcsanokában árusítanak. Vannak ott szerszámok a munkához, szemüvegek a látáshoz, fegyverzetek a harchoz, és gépek is a hatékonyság növeléséhez. Van, aki kardot kap, hogy harcoljon; van, aki egy szerszámot kap, hogy dolgozzon; van, aki szemüveget kap, hogy tisztán lásson; de van olyan is, aki versenyautót vagy traktort kap, hogy erővel és gyorsan haladjon. Aztán van, aki zeneszerszámot kap: gitárt, hegedűt vagy zongorát, hogy dicsőítsen. Ezek mind-mind olyan kegyelmi, lelki eszközök, amelyekkel Isten országát építhetjük az emberek szívébe, és ezek mind ki vannak állítva Isten vásárcsarnokában...

Lelkünk gyermeki csodálkozással jár körbe a vásárcsarnokban, bámulva mindezt a gazdagságot. Tudjuk, hogy ezek a dolgok nagyon drágák, és nem tudjuk kifizetni őket, de szívünk mélyén érezzük, hogy a tulajdonos végtelenül nagylelkű, és ingyen adja azt, ami nekünk való. A 2000-es milleniumi kegyelmi évet hasonlították egy ilyen akcióhoz, amikor ingyen osztogatták a kegyelmet az Egyház kegyelmi vásárcsarnokában...

A kifosztott vásárcsarnok

A sok örömhöz, Isten folyamatos jelenlétéhez, a díszes, zsúfolt kegyelmi vásárcsarnokhoz szokott hívő előtt, egyszer csak felötlik egy elszomorító jövőkép, egy  nyugtalanító sejtelem. A kút kiapadhat, a folyó kiszáradhat, a virágzó kert elhervadhat, a lakodalmas zene elhallgathat és a vásárcsarnok kiürülhet. Egyszer csak, ahol korábban oly sok ruha, ékszer, fegyverzet, zeneszerszám, autó, meg sokminden egyébb volt, üressen áll. Csak egy-egy polcmaradvány, lelógó vezeték, vagy piszkos reklám jelzi, hogy valamikor ott vásárcsarnok volt. Nem tudjuk mi történt... Lehet, hogy csődöt mondott a csarnok, lehet hogy továbbköltözött, mert az emberek nem akartak vásárolni... A patron, vagyis a Vőlegény elment... Eltávózott, és Vele együtt a Szentlélek is elvitte a kegyelmi ajándékait... És ez a lelki szárazság... 

Az első szerelem ideje elmúlt, és Isten magára hagyja szerelmesét, hogy kipróbálja hűségét. Hadd lássuk, a lelki szárazságban, a lelki éhségben és szomjúságban, a rongyos kegyelmi ruhákban és a lyukas cipőben, hű marad-e hozzám?... Visszaveszi a gyémántos nyakéket és a rubintos pecsétgyűrűt, mintha felbontotta volna a jegyességet. Oda az öröm, és oda az ékesség... Lám, kifosztottságában (Jób 1:11) megmarad-e hű menyasszonynak, hitvesnek, vagy paráznává, házasságtörővé válik, azokhoz pártolva, akik a bálványok díszeivel kecsegtetik. Magára ölti-e a kevélység köntösét? Felrakja-e nyakára a hiúság gyöngyeit? Vigasztalja-e magát a Mammon biztonságával?...

(Jób 1:11) Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!”

Elveszik tőlük a Vőlegényt

Nem kell különleges böjtöket kifundálnunk magunknak... Nézd meg jól a nagypénteki oltárfossztást, és fakadj könnyekre... Elég böjt már az is önmagában, hogy nincs többé veled a Vőlegény és az Ő vigasztaló jelenléte. Nincs többé ott az öröm bora, és nincs ott a Szentlélkek bőséges áradása. Mintha minden homokká változott volna, és a sivatag állapotába zuhant volna vissza... Csupa lelki éhség és szomjúság van bensődben. Elég ez böjtnek. Elég ezt elviselni úgy, hogy nem veted bele magad a világi örömek vigasztalásába. Oh, marana tha, marana tha... Jöjj el Uram újra... Oly hosszú volt már ez a böjt... Erőm ellankad, testem is kiszárad, s már a szemem sem tudom nyitva tartani, hogy virrasszak...

(Zsolt 104:29-30) De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha leheletüket megvonod, elenyésznek, porrá lesznek ismét. Ám ha kiárasztod lelkedet, ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.

Uram Jézus, csakis Te vagy az egyetlen vigaszom, erőm és éltető forrásom. Marana tha! Jöjj vissza már, hogy véget érjen hosszú, kilátástalan szűkölködésem. Ámen.

Nem fogadnak be

(Mk 6:6-13) És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Tapasztaljuk az életben, hogy bizonyos személyek, bizonyos közösségek, bizonyos helyeken, nem fogadnak be minket, vagy nem fogadnak szivesen... Kelletlenül, hűvösen kezelnek, átnéznek rajtunk, megpróbálnak mellőzni, és a lehető legkevesebbre próbálják redukálni a velünk való személyes kapcsolatukat. Ilyenkor mindig rossz érzés fogja el az ember szívét, gyomrában szorongó érzés motoszkál, és azon tűnődik, hogy vajon miféle rosszat követett el, miféle leprát látnak rajta...

Nem fogadnak be a világba

Az anyaméhben megfogant élet már valóságos emberi természettel rendelkező személy, aki képes érezni, szeretetet befogadni vagy félni. A magzat megérzi az őt körülölelő anyai testtől és lélektől feléje irányuló szeretetet, közömbösséget vagy elutasítást. Később, már az anyuka hasfalán, méhén és magzatvízen keresztül is érzékeli a külső környezet elfogadását, szeretetét vagy elutasítását. A magzat nem érti a szavakat, amelyekkel szüleik, rokonaik, kimondják ellenük a halálos ítéletet, az abortuszt, de megérzik azt. Ilyenkor a magzat összeszorul az anyaméhben, fél és hangtalanul tiltakozik. Azt mondják, hogy ez a félelem fokozottan jelen van, hogyha abban az anyaméhben már korábban is történt abortusz. Akkor úgy érzi magát a magzat, mintha egy halálbarlangban lenne...

Aki magzat korában ilyent tapasztalt, annak később komoly problémákkal kell megküzdenie életében. Mivel a lelke mélyén ott van a család elutasító szava, ezért, amikor később egy közösséggel szembesül, akkor minden ok nélkül elkezd szorongani és félni. Amikor ki kell álljon a közösség elé, akkor nem bír megszólalni, könnyezik a szeme, vagy remeg. A tanítóhoz, előljáróhoz vagy a főnökhöz, félve, bizalmatlanul és szorongva közeledik. Nem mer kérni, nem bízik senkiben és semmiben, és folyamatosan azt érzi, hogy őt elutasítják...

(Zsolt 139:13-17) Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

Ha ilyen problémáid vannak, akkor imádkozz, és kérjed az Úrtól gyógyulásodat...

 
Uram, Te mindig is akartál engem, Te befogadtál engem és életet adtál nekem. Köszönöm, hogy egy jó terved van velem. Ámen.

Nem fogadnak be a családba

Van, akit nemcsak, hogy el akartak "teteni", hanem később se fogadnak el a családban. Van, aki helyett mást vártak: lány helyett fiút, vagy fiú helyett lányt. Van olyan is, aki nemkívánt utolsónak, vakarcsnak, fölöslegesnek születik meg, aki csak még egy száj pluszban, amely a család eledelét pusztítja. Van, aki okos gyermeket szeretett volna, de az csak rossz tanuló lett. Olyan is van, hogy a szülő önmagát látja és utálja gyermekében, és azért utasítja el. A családban el nem fogadott gyermek ősbizalma ilyenkor komolyan megsérül. Mivel kiskorban az ember szüleiben látja az Istent, ezért a sérült ősbizalommal rendelkező emberek nehezen tudnak hinni egy szerető, befogadó mennyei Atyában. Isten nagyon szereti az ilyen sérült embert, és vigasztalni, gyógyítani akarja őt...

(Iz 49:15) De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

Ha ilyen problémád van, akkor imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram, Te soha nem feledkezel meg rólam, és nem utálsz meg engem. Köszönöm, hogy felépíted testemet és lelkemet. Ámen.

Nem fogadnak be az osztályba

Sokan keserűen tapasztalják, hogy nem fogadják be őket az osztályközösségbe. A be nem fogadásnak többféle oka lehet. Az újonnan érkezettenek lehet más a faja, a bőrszíne, a nemzetisége, a ruházata, a vallása, a neveltetése, az anyagi vagy a kulturális háttere, esteleg lehet egy betegsége, egy fogyatékossága, stb. Az el nem fogadott tanulót kizárják az osztály klikkjeiből, nem játszanak vele és kihagyják őt a bulikból. De olyan is van, hogy a be nem fogadás nyílt elutasítással, kicsúfolással és bullyinggel társul. Az ilyen gyerekek lázadni kezdnek, nem tanulnak és erõszakosokká válnak. A szeretethiányt droggal, szex-el, vagy más kemény élményekkel próbálják pótolni. Az amerikai iskolai lövőldözések, tömeges gyilkosságok, világosan mutatják, hogy milyen súlyos sérülések keletkeznek egyesekben az iskolai kudarc és elutasítás miatt. Nemrég, egy ausztriai iskolában, egy román kislány lett öngyilkos, mert folyamatosan kicsúfolták az iskolában egy látható bőrbetegsége miatt...

(Róm 15:7) Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed erre is a gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram, a Te osztályodba és a Te közösségedbe mindig szivesen befogadsz engem. Köszönöm, hogy elfogasz engem úgy, ahogy vagyok. Ámen.

Nem fogadnak be a munkaközösségbe

Gyakran megtörténik, hogy valakit nem fogadnak be egy munkaközösségbe azért, mert becsületes, mert nem akar csalni, lopni, orrozni, mert vallásos, mert erkölcsös, mert ragaszkodik elveihez, stb. A munkahelyi elutasítás is sérülésekkel jár, de itt már ellenállóbb lehet az ember, főleg ha erős az ősbizalma, és jó a családi háttere. Minden munkahelyi elutasításnál jusson eszünkbe, hogy Isten munkatársai vagyunk, és ugyanakkor, az Ő házának élő kövei. Nincs szükségünk arra, hogy emberek igazolják, bizonyítsák hovatartozásunkat...

(1Kor 3:9) Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat mutassatok be Jézus Krisztus által.

Ha ilyen problémád van, akkor imádkozz és kérjed erre is gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram Jézus, Te nemcsak magadénak ismersz engem, hanem azzal is megtiszteltél, hogy munkatársad lehetek szőlősödben. Köszönöm, hogy hasznossá teszel engem. Ámen.

Nem fogadnak be a krisztusi közösségbe

A krisztusi közösség nem a mennyország, de még csak nem is a szentek közössége. A krisztuskövetők bűnös emberek, akik magukkal hozzák rossz szokásaikat, sérült emberi természetüket, a világi beidegződéseket és magatartásokat. Ha előítéleteik voltak, elutasítók voltak a korábbi, meg nem tért életükben, akkor gyakran azok maradnak a krisztusi közösségben is. 

A krisztusi közösségben is jelen van a be nem fogadás, akár egy iskolai osztályban, vagy a munkahelyen. Ha valakinek más a faja, nemzetisége, kulturális vagy anyagi háttere, akkor gyakran pontosan úgy elutasíthatják őt, mint a világban. Ha valaki megmondja az igazságot, ragaszkodik hitéhez, elveihez, stb. akkor is pontosan úgy kirekeszthetik őt, mint a világban. A legfájdalmasabb be nem fogadás, a krisztusi közösségbe való el nem fogadás... És leginkább akkor az, ha ezt egy a pap, vagy egy közösségvezető teszi... Ha egy előljáró vagy közösségvezető kizár egy közösségi tagot a szívéből, akkor azt a közösségből zárja ki...

Ha ilyeneket éltünk meg, jusson eszünkbe, hogy Krisztus testének egysége akkor is valóság, ha az emberek azt nem fogadják el, vagy nem veszik tudomásul...

(1Kor 12:12-27) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

Ha ilyen problémád van, akkor imádkozz és kérd gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram Jézus, Te a Szentlelket adod nekünk, és Őáltala a Te szent és misztikus tested tagjai vagyunk. Kérlek bocsáss meg minden testvéremnek, aki nem tud befogadni, mert nem tudja, hogy mit cselekszik. Ámen.

Ha nem fogadnak be, jusson eszükbe, hogy az Úr Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát sem fogadták be...

(Jn 1:11) A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

(Jn 15:20) Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.

Ha nem fogadnak be, mint az Úr Jézus Krisztus követét, akkor az azt jelenti, hogy még a port is rázzuk le magunkról ellenük (Lk 10:11)?... Ha nem a kegyetlen igazság szerint, hanem az irgalmas szeretet szerint szemlélődünk, akkor a por lerázásának eszkatologikus értelme is lehet... Azt is jelentheti, hogy bármennyire is nem szeretnénk, úgyis lesznek majd olyanok, akik elkárhoznak, és akikhez nem lesz semmi közünk az örökkévalóságban. Mi azonban, míg élünk, nem mondhatunk le egyetlen embertársunkról se, hanem mindvégig reménykednünk kell megtérésükben és üdvözülésükben...

(Lk 10:11) Még a port is lerázzuk nektek, amely a városotokban lábunkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.

Uram Jézus, Te minden embert meghívtál az üdvösségre. Szabadíts meg attól, hogy végleg lemondjak valakiről. Ámen.

Olajat is vittek

(Mt 25:1-13) A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Az emberek gyakran felületesek, és nem nagyon szeretik a gondos, előrelátó embert, aki minden részletre odafigyel. Annyira fárasztó és kellemetlen ember – mondják róla. Állandóan csak kekeckedik... Sosincs jól neki úgy, ahogy van... Aztán meg elmennek utazni, kirándulni, és kiderül, hogy az elemlámpát bepakolták ugyan, de az elemeket már nem cserélték ki benne...

A lámpás szerepe

Ha egy lámpásra tekintünk, akkor mindenre gondolunk, csak éppen annak szerepére nem. Megcsodáljuk, hogy milyen a formája, miből van készítve, milyen az üvege, milyen a fogantyúja, stb. Mindenre gondolunk, csak éppen arra nem, hogy mi a szerepe... Pedig a lámpást azért készítették, hogy a benne égő és világító lángnak, amely megvilágítja a sötétségben az utat, tálpáló tartálya és védő tartója legyen. Az olajtartó táplálja az égő olajos kanócot, és az üvegbura védi a lángot, hogy ki ne aludjon használat közben. 

Tehát a lámpás használatánál, nem a lámpás a lényeg, hanem a benne égő láng. A lángban pedig nem az a lényeg, hogy elemészti az olajat vagy, hogy melegít, hanem az, hogy világít. A lámpás szerepe az, hogy tartsa a lángot és, hogy az világítson. Tehát végül, az a lámpás szerepe, hogy az embernek látást bíztosítson a sötétségben. Így hát, átvitt értelemben, a lámpás az ember lelki szeme, amellyel belelát a sötétségbe, vagyis a szellemi, lelki dimenzióba... Isten Lélek, és Isten dolgait csakis lelki szemekkel lehet látni. Isten is lámpások által lát, mégpedig a hét lámpás által, amelyek Isten hét szelleme...

(Zak 4:2) Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak.

(Zak 4:10b) „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.”

(Jel 4:5) A trónból zengõ, mennydörgõ villámok csapkodtak. A trón elõtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

(Jel 5:6) Most azt láttam, hogy a trón és a négy élõlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.

Régen, a zsidók menyegzői szokása szerint, a vőlegény a menyasszony szüleinek házához ment kíséretével. Ha a menyaszony messzébb lakott, akkor estére értek a leányos házhoz. Ilyenkor szokás volt, hogy a menyasszony kivonult övéivel a vőlegény elé. A lámpásoknak égniük kellett, hogy egymásra találjanak és meglássák egymást. Tahát látásra volt szükség ahhoz, hogy a menyasszony és a vőlegény találkozhassanak és megláthassák egymást...

( Szentírási lábjegyzék: A zsidó menyegzői szokás szerint a vőlegény kíséretével útnak indult a menyasszony szüleinek háza felé. Ha a vőlegény messzebb lakott, akkora menyasszony részéről is elindult a menet, melyben a nyoszolyóleányok vettek részt. A két menet vagy találkozott egymással, vagya menyasszony menete megvárta a vőlegényt egy helyen, s ezután közösen vonultak be a lakodalmas házba. Itt is ilyen menetről van szó. A példabeszédnek allegória jellege van. A tíz leány jelképe a keresztény embernek, aki várja Krisztust a halál órájában. Ha késik Krisztus, az nem jelentheti az éberség feladását: lámpájuknak elegendő olajjal kell rendelkeznie - ez a megszentelő kegyelem -, hogy Krisztust fogadhassák. Az ilyenek vonulnak be az örök életre, míg akik nem rendelkeznek a megszentelő kegyelemmel, nem mennek be.)

A lámpás működése

A lámpás működése egyszerű: a lámpásnak van egy tartálya amelybe olajat töltenek és, ami valamilyen módon, belőle adagolva, elég. Lehet a lámpásnak kanóca, lámpacsöve, burája, kanócmozgató szerkezete, stb., de a lámpás lehet akár egy egyszerű tartály is, amelyben lángol az olaj felülete. Bármilyen is legyen a lámpás, két-három dolog feltétlenül szükséges ahoz, hogy az működjön: olajtartály, olaj és védett láng...

Lelki síkon, az olaj a megszentelő kegyelem, amely által Isten Lelkéből és benső életéből részesülünk. Az olaj az a kenet, amelyet a Szentlélek Úristen által kaptunk az Ősszentségből, Jézus Krisztusból (Jn 1:16), Aki a kegyelem kifogyhatatlan forrása. A megtestesült Ige, Isten egyszülött Fia, testében hordozza a teljes istenséget, az isteni természetet. A megváltás beteljesülése után, a kereszten, a római katona megnyitotta az Úr Jézus szent testét a lánzsával, hogy a szent oldalsebéből kifakadhasson a világba a kegyelem folyama, a kegyelem kiapadhatatlan forrásából, hogy így mi mindenkor kegyelmet kegyelemre halmozzunk...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Az ószövetségben, az olaj, az olajjal való megkenés, a megszentelő kegyelmet vetítette előre, az Istennek számára való elkülönítést, és az Ő szentségéhez való odarendelést jelképezte. Az olaj így az Istentől kapott erőt, hatalmat, áldást és szentséget jelentette...

(Lev 8:12) Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte.

A lelki olaj forrásai elsősorban a szentségek, különösképpen a legméltóságosabb Oltáriszentség és a szentáldozásban való részesedés. De ugyanakkor, nagyon fontos forrás a kiengesztelődés szentsége (a szentgyónás) és a betegek kenete is... 

A mindennapok kegyelmi forrása pedig az ima és a szentírás olvasása. És az imák között nagyon fontos az elmélkedés. Az elmélkedésben mind a szív (az ember lelkének középpontja), mind az vese (az ember értelme), működésbe lépik, és ezek megnyílnak a lelket formáló és megszentelő kegyelem előtt.

A lámpás, vagyis a lámpás tartálya, az valójában a mi halhatatlan lelkünk. Megkeresztelkedünk, azaz belekeresztelnek az Egyházba, egy vallásba, és katolikusnak neveznek bennünket. A katolikus keresztény hitünk szerint, a lelkünk, a keresztség és bérmálás szentségei által, egy azok karakterével megpecsételt lámpássá vált. A kérdés az, hogy megtöltjük-e a mi lámpásunkat olajjal, azaz valódi krisztus követőkké válunk-e, vagy csak megkeresztelt, vallását nem gyakorló katolikusok... Ma már divat RRK-nak lenni, azaz "romlott római katolikusnak", és ezzel még viccelődni is. Talán ez jelenti az olaj nélküli lámpást...

Ha meghallgatjuk az Úr Jézus Krisztus igéit és tanítását az Egyházban, ha tettekre váltjuk, ha olvassuk a szentírást, és meg is éljük azt, ha rendszeresen szentségehez járulunk, ha időt szánunk az imára Isten jelenlétében, akkor a lelki korsónk mindig tele lesz olajjal. De akkor nemcsak a korsónk van tele olajjal, hanem a lámpásunk is készen is áll arra, hogy lángra lobbanjon. Tehát, ha így élünk, akkor mindig készen állunk arra, hogy lángra lobbanjunk az Úr jelenlétében.

A lámpások kialvása és feléledése

Ha ezt az evangéliumi részt szemléljük, akkor felvetődik bennünk a kérdés, hogy mi most melyik vagyunk: a szüzek, a kórsók vagy a lámpások? Elsőre a szűzekre tippelnénk, de valójában mindhárom bennünk van. A szűz ábrázolás azt jelenti, hogy az Egyház, Isten népe, Krisztusnak, a Vőlegénynek a Menyasszonya (Jel 21:9). Isten feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:5), amely sok szűznek az együttese. Az egy Vőlegénynek rengeteg menyasszonya van, de mivel a Vőlegény Isten, ezért mindegyik szűznek olyan bensőséges hitvese tud lenni, mintha csak egy menyasszonya lenne...

(Iz 62:5) Mert amint a võlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítõd; és amint a võlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

(Jel 21:9) Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”

A korsó ábrázolás azt jelenti, hogy a testünk, és ezáltal a szellemi lelkünk is, a Szentlélek temploma, vagyis a megszentelő kegyelem tartálya...

(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentõl kaptatok?

Az égő lámpás pedig a világosságot, a szellemi látást jelenti, ami által élő lesz bennünk a hit, a remény és a szeretet (1Kor 13:13)...

(1Kor 13:13) Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; de közülük legnagyobb a szeretet.

Tehát a hívő ember hasonlít egy szűz alakú olajkorsóra, amelynek a teteje egy égő lámpás...

A hívő ember bármennyire is buzgó, időről-időre belefeledkezik a világ dolgaiba és gondjaiba. Ilyenkor lelkileg elszenderedik és a lelki szemei lecsukódnak. A lelki szemek lecsukódása azonban a lámpás kialvását is jelenti... Tehát, amikor a hit dolgaihoz fordulunk, imádkozunk és Istenre tekintünk, akkor a lámpásunk kigyúlad, vagyis kinyílik a lelki szemünk, és amikor elfordulunk Istentől és a világ dolgaiba merülünk, akkor a lámpásunk kialszik, vagyis lecsukódik a lelki szemünk. Milyen nehéz folyamatosan virrasztani és lelki szemeinket nyitva tartani... Az apostolok még egy órát sem tudtak ébren maradni és virrasztani...

(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Aki gyakran járul szentségekhez, buzgón imádkozik és megéli hitét, annak folyamatosan teli van olajjal a korsója, és így nem marad olaj nélkül. Amikor Isten jelenlétébe kerül, hamar megigazítja lelkét, azaz lámpásának kanócát, és az azonnal lángra lobban Isten jelenlététől, a Szentlélek tüzétől. Aki viszont nem éli meg a hitet, nem imádkozik, nem járul szentségekhez, annak nincs lelki olaja. Az ilyen a végén elkezd kapkodni és keresni olajat, de mire találna, Isten már visszavonul, és ő kint reked a külső sötétségben. Tehát azért kell szüntelenül virrasztani és imádkozni, hogy folyamatosan kapjunk olajat, hogy íly módon mindig készek legyünk lángra lobbanni Isten jelenlétében. Ha lángra lobbantunk, akkor meglátjuk a Vőlegényt és létrejön a nagy találkozás...

A balga szüzek kérik az olajat az okos szüzektől, de az okosok nem segítenek nekik. Ez azt jelenti, hogy a közösség megtartó ereje csak addig érvényes, amíg el nem jön a nagy találkozás ideje. A Vőlegénnyel való nagy találkozás idején az okos szűznek nincs ideje a balgával foglalkozni, mint ahogy az ifjú asszony sem törődik többé a koszorús leányokkal, amikor belépik férjével a hálószobába a nászéjszakájukra. A Vőlegénnyel való találkozás annyira bensőséges minden szűznek, hogy oda nem férkőzhet közel egy másik, egy harmadik személy. Ezért aztán a kegyelem állapotában lévő szent ember halála hasonlatos egy nászéjszakához. Bizonyos szempontból, mindenki egyedül jön a világra, és egyedül is hal meg, vagyishogy mindig egyedül van az Istennel...

Uram Jézus, segíts, hogy mindig legyen olaj a korsómban, és ezáltal kellőképpen várjak rád és a Veled való nagy találkozásra. Ámen.

Engedelmes lélekkel

(1Tim 2:8-15) Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel. Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

Egy alkalommal megkértem imában a Szűzanyát, hogy mutassa meg nekem, hogy milyen ő. Egy pár nap múlva indíttatást éreztem, hogy bemenjek a templomba imádkozni. Nyári délután volt, és nem tudtam, hogy vecsernye következik. Amint gondolataimba mélyedve ott ültem a padban, elkezdtek szállíngózni be a hívek. Amikor felocsúdtam, már megtelt a templom, és engem beszorítottak legbelül, a fal mellé. Ki akartam kászálódni valahogyan, hogy távózzak, de végül ottragadtam. Nézelődni kezdtem előre meg hátra, és meglepődve láttam, hogy én vagyok az egyetlen férfi a templomban. Több, mint kétszáz nő volt ott, és csak én voltam egyedül férfi. Amikor a Lorettói litániát kezdték imádkozni, akkor beugrott, hogy mit kértem korábban az imában... A Szűzanya megmutatkozott nekem ott, abban a kétszáz imádkozó asszonyban, hogy milyen is ő valójában...

(ApCsel 1:14) Ezek valamennyien egy szívvel állhatatosan együtt imádkoztak az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és Jézus testvéreivel.

A teremtés rendje

Hiszem, hogy Isten teremtette meg az embert a föld porából, az Ő hathatós szavával (Ter 3:19). Ha hiszem, hogy Isten teremtette az embert, akkor azt is elhiszem, hogy először Ádámot teremtette meg, és csak azután teremtette meg Évát, Ádám csontjából és húsából (Ter 2:23). Nem azért teremtette Isten Évát Ádám csontjából és húsából, mintha nem tudta volna Évát is a föld porából megteremteni, hanem azért, hogy Éva Ádám csontjából és húsából való legyen, és így valóban találjanak egymáshoz. Ez azért lényeges, mert Ádámnak és Évának egy testnek kellett lennie (Ter 2:24), hogy szaporodjanak és sokasodjanak, és így benépesüljön a föld (Ter 1:28). Tehát a teremtés rendjében Ádám az első, és Éva, az asszony, a második...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!

(Ter 2:23-24) Az ember ekkor azt mondta:„Ez végre csont az én csontomból,és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!” Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.

(Ter 3:19) Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél,– mert por vagy, és visszatérsz a porba!

Nem úgy kell elgondolni az "egy testet", amelyet Ádám és Éva, az első család alkotott, mint valamiféle sziámi ikreket, hanem itt egy lelki egységre kell gondolni. Isten testileg, lelkileg egymásnak teremtette őket, Ádám "megismerte" feleségét Évát, és gyerekeket nemzettek. 

Isten teremté Ádámot és Évát az Ő képére és hasonlatosságára (Ter 1:26-27), de Ádám és Éva, az eredeti bűn esete után, már nemzették Szet-et és a többi gyerekeiket a saját képükre és hasonlatosságukra (Ter 5:3). És így továbbadták, az ősi bűn hatását... Az egy test azt jelenti, hogy a testi egyesülést követi a lelki egyesülés is. A testi egyesülés és lelki "egy test" gyümölcsei pedig Isten új teremtményei, akiket a szülők nemzenek, de Isten teremt új személyekké...

(Ter 1:26-27) Majd azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön, és minden csúszómászón, amely mozog a földön!” Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

(Ter 5:3) Amikor aztán Ádám százharminc esztendős lett, gyermeket nemzett a maga képére és hasonlatosságára, s elnevezte azt Szetnek.

A Sátán, az őskígyó, amikor megkísértette az embert, akkor ravasz módon a hátsó ajtóhoz került... Nem Ádámot, a teremtés koronáját kísértette meg, hanem az asszonyt, az ő oldalbordát, aki belőle lett teremtve, aki legközelebb áll az ő szívéhez, aki gyengébb, csábíthatóbb volt és, aki által Ádámot is megkörnyékezhette... Tehát a ősi bűnbeesés is bizonyítja, hogy a teremtés rendje szerint a férfi az első, az erősebb, a nő pedig a második, a gyengébb. A férfi és a nő egyforma méltósággal rendelkeznek, mindegyik a maga helyén, de a férfi befolyásolható az asszony által...

Megváltoztatja az időket és a törvényeket

Az ipari forradalom és a modernizmus kora óta, az emberek megszokták, hogy minden mindig változik, és változnia kell... A XX. század elején volt egy mondernizmus elleni egyházi retorika (sőt, eskű is), de aztán hamar elfogadta mindenki a folyamatosan modernizálódó társadalmat és életmódot. A tudomány, a technika, a tehnológia, a művészetek, stb. fejlődése, nagyban hozzájárultak ehhez a folyamathoz. Mára, a posztmodern világban, a fejlődés, a reformok, a progresszió, már kötelező paradigmák... Aki nem fogadja el a folyamatos modernizációt, a változást, a progresszív gondolkodást, az maradi és rossz értelemben vett konzervatív. Közben az emberek nem veszik észre, hogy a modernizáció pozitív eredményeinek leple alatt, az élet és annak alaptörvényei lettek megtámadva... 

De ki és miért akarná megtámadni az életet és annak törvényeit? Hát ki más, mint a Sátán, aki embergyilkos, és a hazugság atyja kezdettől fogva (Jn 8:44). Ő tervezi és viszi végbe az időknek és az élet alaptörvényeinek megváltoztatását...

(Dán 7:25) Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az idõket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy idõre, két idõre és egy fél idõre.

(Jn 8:44) Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.

A Katolikus Egyház már több mint 50 éve közelharcot vív azokkal az erőkkel, amelyek folyamatosan támadják a közerkölcsöt, a családot, a nő Istentől való státuszát, a megszületendő és a halálra váró életet... 

Az új "idők és törvények" rendje azt akarja, hogy:

- Mindenki azt tehessen a saját biológiai testével, amit csak akar: a nemek fogalmának kiiktatása (gender ideológia), a nemváltoztatás, a nemtől független szex;

- A család fogalmának megváltoztatása: legalizálni az azonos neműek kapcsolatát és házasságát, úgy államilag, mint egyházilag, hogy családot alapíthassanak és gyerekeket vehessenek örökbe;

- A feminizmus, a nők jogainak és egyenrangúságának hangoztatása, miközben kivetköztetik a nőket női mivoltukból és méltóságukból;

- Az abortusz, miszerint az anyának abszolut joga van saját teste fölött, és bárhogyan dönthet a magzata életről, a magzat személyére és életére való tekintet nélkül;

- Az eutanázia, amely szerint bárki, bármikor kérheti saját kivégzését, vagy netán a másik tehetetlen személy élettől való megfosztását...

A katolikus keresztény válasz

A mai, nehéz időkre, megvan a katolikus keresztény válasz: az engedelmes lélek. Az engedelmes lélek hallgat Isten szavára és az Egyház tanítására, amely már rég megfogalmazta válaszát a mai élet nagy kérdéseire. És ezeken senki nem tud változtatni, még akkor sem, ha ez látszólag úgy tűnik.

Az ember teste a Szentlélek temploma (1Kor 6:19) és Krisztus testének tagja (1Kor 12:12). Isten minden embert szeret, de ez nem jelenti azt, hogy az ember a saját bűnös vágyai szerint élhet. Tehát a testünk nem lehet sem italos korsó, sem drogok tégelye, sem bujaság fertője, sem paráznának tagja (1Kor 6:15)... Isten az embert férfinek és nõnek teremtette, hogy egy test legyenek, családot alapítsanak és gyerekeket hozzanak a világra. A homoszexuális vágy, a bűnös emberi természet beteges gerjedése (Róm 1:27), amelyet démonok gerjesztenek, és az ilyen testi kapcsolat utálatos Isten előtt (Lev 20:13). Az engedelmes lélek elutasítja az anglikán tévelygést, akik mára már nyilvánosan homoszexuális párkapcsolatban élő püspököt szenteltek...

(Lev 20:13) Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.

(Róm 1:27) Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

(1Kor 6:15) Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és egy parázna nő tagjává tegyem?

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi?

(1Kor 12:12) Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test. Így van ez Krisztussal is.

A katolikus keresztény engedelmes lélekkel felfogja, hogy egy nő soha sem lehet egyenlő minden szempontból a férfival és, hogy egy nő soha nem lehet pap. A nő valóban egyenrangú a férfival, de nem pozícióban, vagy szolgálatban, hanem méltóságban. A nő méltósága és szerepe az ő személyében, lényében és teremtettségének alkatában rejlik. A nőnek vállalnia kell saját szerepét, ami az ő lényében és alkatában rejlik: legyen feleség, legyen anya, legyen segítő és szerető társa férjének. Ugyanakkor a nőnek szűzi és természetfölötti hívatása is lehet efy szerzetben... Ez nem jelenti azt, hogy egy nő nem lehet nagy tudású, magas pozicíójú, hogy nem futhat be karriert, hogy nem lehet fontos szerepe a társadalomban. De az engedelmes lélek elutasítja azt a protestáns utat, amely szerint nőket szentelnek lelkésszé, sőt nő püspököket is szentelnek már...

Az helyes út az lenne, amit Szent Pál tanít. A nők hallgassanak a közösségekben és keressék üdvösségüket a család és a közösség csendes szolgálatában. Ugyanakkor, Szent Pál külön kiemeli a szűzi életre való elhívást is (1Kor 7:36-38). Az a tény, hogy mára a férfiak hallgatnak és félrehúzódnak a közösségtől és a lelkiségektől, míg az asszonyok abszolut többségben vannak mindenhol, a mai Egyház rogyadozó, sérült állapotát szemlélteti. De mára már sokan idejét múltnak gondolják Szent Pál szavait...

(1Kor 7:36-38) Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy nem tud tartózkodni szűz jegyesétől, és hogy történjenek meg a dolgok a maguk módján, kövesse akaratát. Nem vétkezik: házasodjanak meg. De ha valaki erősen elhatározta szívében, s minden kényszer nélkül, akaratának teljes birtokában azt tette fel szívében, hogy tartózkodik jegyesétől, jól teszi. Tehát az, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól cselekszik. De aki nem veszi feleségül jegyesét, az még jobban teszi.

(1Tim 2:12) Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben.

Ugyanakkor, a férfiak is gyakran nem hasonulnak Szent Pál kívánságához, és haragos szívvel emelik kezüket imára. Az Egyház, amit a hívek jelenítenek meg, aki az Asszony (az Úrnő, 2Ján 1:1-2), sokszor nem engedelmes lelkületű, és nem hallgat az előljáróra, hanem zúgolódik a Fej ellen, Aki a Vőlegény és, akit a papság képvisel. Nem vagyunk szerények viseletünkben és viselkedésünkben, sem a testiek, sem a lelkiek terén. Nem vagyunk csendesek és engedelmesek. Még sokat kell tanulnunk az engedelmesség és a jámborság terén, úgy férfiak, mint nők...

(2Ján 1:1-2) Én, az öreg elöljáró, a választott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az igazságban szeretek – de nemcsak én, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot – az igazság kedvéért, amely bennünk él és velünk lesz mindörökké.

A katolikus keresztény válasz a mai kihívásokra nem más, mint a jámbor élet, engedelmes lélekkel... Nem követhetjük a folyton lázadózó, károgó, protestáns lelkületet, amely a szüntelen viták és szakadások sorozata. A Szűzanya az ő "igen"-jével (Lk 1:38) és imádságos életével, példát mutatott mindnyájunknak, hogyan kell engedelmes lélekkel megélni a hitet...

(Lk 1:38) Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

Uram Jézus, bocsásd meg engedetlenségemet, lázadó lelkületemet és tisztátalan, önkényes életemet. Kérlek adj nekem jámborságot és engedelmes lelkületű életet. Ámen.

Mindenki téged keres

(Mk 1:29-39) Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

Nem tudom volt-e gyerekkorodban olyan élményed, hogy este későn mentél haza, és amikor hazaértél, az egész család szörnyülködő örömmel fogadott, ölelgetett, mert mindenki téged keresett. Az ember félti azt, akit szeret, és ha a szeretett személyt nem találja, akkor elkezdi keresni, és nem nyugszik, míg meg nem találja...

Az elveszett ember

Az eredeti szentség állapotában minden a helyén volt, mert Isten, az Ő dicsősége fényében, mindent jónak és helyénvalónak teremtett (Ter 1:31). Az ember otthon volt az atyai házban, az Éden kertjében és a természetben. Ha ebben az állapotban maradtak volna, akkor szaporodtak és sokasodtak volna Isten parancsolata szerint (Ter 1:28), majd egy idő után, az idősebbek, akik már kiteljesedtek, valószínűleg megdicsőülve változtak volna el (1Kor 15:52), és Istenhez emelkedtek volna az égbe, amint Hénoch is (Ter 5:24), meg Illés is el lettek ragadva (2Kir 2:11)...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!

(Ter 1:31) Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt. Azután este lett és reggel: hatodik nap.

(Ter 5:23-24) Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt. Kedves volt Isten előtt, és nem találták, mert Isten elvitte.

(2Kir 2:11) Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.

A Sátánnak azonban ez nem tetszett, mert ő örökké irigy, és így megkísértette az embert. Az ember, az asszony által, beleesett az eredeti bűn csapdájába (Ter 3:6-7), és amikor elkövette, akkor valami visszafordíthatatlanul megváltozott benne és az egész teremtett világban. Akkor valami nagyon drága dolog szakadt el... Ekkor megnyílt az ember szeme, meglátta saját mezteleségét, és ugyanakkor, mivel elszakadt Istentől, az élet forrásától (Jn 11:25), elhagyatottá vált. Az ember ekkor már valójában el is veszett, és kizuhant az Éden kertjéből. A továbbiak már csak részletkérdések voltak: az isteni átok kimondása, a kiűzettetés a paradicsomból, a természet rendjének megváltozása, stb. Ezek mind csak következmények voltak... 

(Ter 3:6-7) Az asszony látta, hogy a fa táplálkozásra alkalmas, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, aki vele volt, és az is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek, ezért fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak.

(Jn 11:25) Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog...

Az az egy harapás a tiltott gyümölcsbe, az volt az a pillanat, amikor az isteni napsütés hirtelen fagyos téllé és sötétséggé változott, és az ajándékozó természet burjánzó vadonná silányúlt. A meztelenségét rejtegető ember dicsőség nélküli lelkét akkor már tövisek és bogáncsok szúrták. Az ember ekkor már nem csak rejtőzködött, hanem el is volt veszve... 

Te érezted már a szívedben, hogy elveszett ember vagy, aki nem találja az utat hazafelé? aki nem találja az utat az élet dolgaiban? aki nem találja az utat az emberi szívek felé? és aki nem találja az utat a béke meg a megnyugvás felé?...

(Róm 3:23) ...mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Isten keresi az embert

Az ember rejtőzködik, mintha elrejtőzhetne, pedig hát teljesen el van veszve... Isten keresi az embert: Hol vagy? (Ter 3:9), pedig hát Isten tudja, hogy hol van az elveszett ember... Az elveszett ember, bűntudata nyugtalanságában, nyugtatgatja magát, hogy ő el van veszve. Úgy elvesztem, hogy Isten se tudja hol vagyok... Nem talál meg, nem kell szembesülnöm Vele, és így nem kell válaszolnom a kellemetlen kérdéseire. Mit tettél? (Ter 4:10)... 

Mit és miért tetted? A kérdést nem lehet megkerülni, és ki kell mondani az igazságot. Az igazság, az az átkozott igazság, mindig csak az igazság marad... Hát ássuk el az igazságot jó mélyre, és rakjunk rá egy nagy-nagy kőrakást, hogy senki ne tudja előásni... Az igazsággal ölni lehet – mondta egyszer egy sebzett lelkű ember. Pedig az Úr Jézus azt mondja, hogy az igazság életre vezet (Jn 14:6)...

(Ter 3:9) Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?”

(Ter 4:10) Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.

(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet. 

A bűnös ember nem akarja, hogy megtalálják az ő lelkét, de Isten nem hagyja elveszni azt, ami az övé. Isten, Aki mindent lát, mindent tud és mindenhol jelen van, keresi az embert. Ott van az ember mellett, és keresi őt. Miért? Mert azt akarja, hogy az ember is keresse Őt, és a megtalálás valójában egymásra találás legyen...

(Luk 15:8) Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

(Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?

Sokmindent rejtegetsz az életedben? Mi mindent sepertél a szőnyeg alá? Elég nagy már a te kőrakásod? Vigyázz, hogy az alatta való meg ne rohadjon... Szereted az igazságot, vagy már az igazság szó említése is iritál téged?... Te is úgy érzed, hogy ölni lehet az igazsággal, vagy szereted az igazságot, és naponta megvizsgálod magad az igazság tükrében?...

Az ember keresi Istent

Az eredeti bűn utáni időkben az emberek nem mindig keresték Istent. Megfeledkeztek Istenről, és mindenestől belemerültek a bűn mocsarába. Olyannyira belemerültek, és annyira megsokasodott a földön a bűn, hogy Isten elhatározta, eltörli az embert a föld színéről vízözön által (Ter 6:13-14)... 

(Ter 6:13-14) Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről.

Ugyanakkor, még mindig voltak emberek, akik nem feledkeztek meg Istenről. Ilyenek voltak az ősatyák, a pátriárkák, akik közül Énos volt az első, aki segitségül hívta Isten nevét (Ter 4:26). De ott voltak azok a királyok is, akiknél Ábrahám járt, és akik félték Ábrahám Istenét (Ter 20:1-18). Aztán ott volt az a titokzatos pap is, Melkizedek, akiről nem tudni honnan származik (Ter 14:18), és akinek Ábrahám tizedet fizetett... 

(Ter 4:26) Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.

(Ter 14:18-20) Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert ő a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: „Áldja meg Ábrámot a magasságbeli Isten, aki az eget és a földet teremtette, és áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!” Erre ő tizedet adott neki mindenből.

Valójában az ember soha nem felejtette el teljesen Istent, mert Isten képét semmi sem törölheti ki az ember lelkéből. De mivel az ember inkább hajlik a rosszra, Isten elhatározta, hogy új rendet hoz a világba azáltal, hogy egy Őutána való szomjúságot olt az ember szívébe. Ezentúl a szűzek járnak a Vőlegény után...

(Ám 8:11) Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!

Elmerültél a bűnben? Megkeseredett az életed, amely kezdetben olyan édes volt? Vágyódsz a szívedben valami szebb és jobb után? Érzed, hogy el kellene hagynod az eddigi életed és, hogy valami mást kellene tenned? Felismerted-e, hogy csakis Isten hozhat felüdülést a fáradt, elgyötört lelkednek?...

(Mt 11:28) Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.

Az alagút vége

Amikor a vonat beleszalad az alagútba, a fülkéket sötétség borítja el. Az utasok feszülten várják, hogy mikor ér ki már a vonat az alagútból, s mikor kezd feltűnni a világosság az alagút végén. Az  eredeti bűn által, az emberiség is egy ilyen alagútba futott bele, és ezzel együtt a te életed is. A jó hír az, hogy az alagút végén már látszik a világosság. Ez a világosság nem más, mint maga a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, és a remélt üdvösség. A halálközeli állapotot megtapasztaló emberek arról tesznek tanúságot, hogy egy alagútat láttak, és az alagút végén egy hatalmas, szerető és átölelő világosságot...

(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

Mindenki keresi Istent, de nem mindenki találja meg. Pedig ennek nem így kellene lennie...

(Mt 7:8) Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.

Az a baj, hogy az emberek nem jól kérnek, nem jó helyt keresnek és nem jó ajtót zörgetnek. Sok ember tévelyeg hamis istenkeresésben, természetimádásban, pogány vallásokban, vagy gnosztikus okoskodásokban. Ez azért van, mert nem találkoztak még az élő, feltámadt Jézus Krisztussal. Van, akinek Jézus Krisztus tanítása egy a sok vallás közül és van, aki Jézus Krisztus szavait a saját kénye-kedve szerint értelmezi, ferdíti. Az igaz út, az értünk kereszthalált szenvedő és feltámadt Jézus Krisztus, Akit az Egyház mutat fel nekünk. Sok hamis próféta támad napjainkban (Mt 24:11)... Ne hagyjuk, hogy az igazi világosság helyett, hamis tündöklésekkel ámítsanak. Vigyázzunk, hogy ne tegyünk magunkévá megtévesztő műanyag istenországokat, hanem keressük az igazi Isten országát...

(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

Ki neked Jézus Krisztus? A Megváltó? Az Üdvözítő? Vagy egy tanító? Egy gyógyító? A testvéred? A barátod? Csak egy próféta? Isten egyszülött Fia? Talán pártus herceg? Vagy tálán egy csaló? ...

Vágyódsz-e az igazi világosságra? Hiszel-e az apostoli Anyaszentegyház tanításanak? Tálán egy egyház nélküli Krisztust akarsz, vagy talán Krisztus nélküli Egyházat?... Vagy se Krisztus, se az Egyház nem kell már neked? Valójában mi a te problémád? Hiszed-e, hogy a problémádat csakis a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus tudja megoldani?...

Uram Jézus, add, hogy életünk minden napján szomjazzunk Téged, és keressünk naponta minden erőkkel. Ámen.