Nagy szakadék

(Lk 16:19-31) Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: ,,Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!'' Ábrahám ezt felelte neki: ,,Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.'' Erre az így szólt: ,,Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.'' Ábrahám ezt válaszolta: ,,Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!'' Az erre így könyörgött: ,,Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.'' Erre ő azt felelte: ,,Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!''

Amikor egy közeli rokonom halálos beteg lett, két alkalommal is olyan rosszúlléte volt, amely alatt azt érezte, azt látta és élte meg egy pillanat erejéig, hogy egy végtelenül mély, sötét szakadékba zuhan bele. Ekkor rettenetesen felsikoltott... Ezt a jelenséget még mások is említették, akik súlyos betegek halálközeli állapotának szemtanúi voltak...

Szakadék az életünkben

Isten akarata az egység: legyen a család egységes, ennek ellentéte a házasságtörés és a válás; legyenek a barátok egyek, ennek ellentéte az harag és az ellenségeskedés; legyen a munkaközösség egységes, ennek ellentéte az egymás elleni munkahelyi áskálódások; legyen a társadalom egységes, ennek ellentéte a gazdagok és a szegények közötti olló folyamatos nyílása és a társadalmi megosztottság; legyenek a keresztények egyek, mint Krisztus misztikus teste, ennek ellentéte az egyházszakadások és a szektásodások...

A szakadék mindig egy repedéssel kezdődik, és a repedés mindig két ember véleménykülönbsége vagy érdeke mentén jön létre. Később, amikor a repedés nagyobbra nyílik, az emberek a szakadék egyik vagy a másik oldalára állnak. De vannak olyan emberek is, akik lélekben vállalják, hogy beállnak résbe, a szakadékba, hogy mintegy feszületként áthídalják azt. Ezek a békességszerző emberek...

(Mt 5:9) Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

A szakadékok kialakulását párbeszéddel, engedményekkel, megkövetéssel, kiengesztelődéssel és jóvátétellel lehet megakadályozni. A szakadékokat az igazság és az igazságosság tömi be, illetve a megbocsátás és a megújult szeretet heggeszti össze. Ez a békesség záloga. A házastársak megbeszélik az egymás iránti panaszukat, megbocsátanak egymásnak és igazságban, szeretettel kiigazítják a korábbi hibákat. Az összeveszett barátok leülnek, és egymás iránti tisztelettel megbeszélik nézeteltéréseiket. Megbocsátanak egymásnak, és többé nem tesznek olyat, ami sérti a másikat. A munkaközösségben elősegítik a párbeszédet, az együttmüködést, és egymást tisztelve, nem sértik meg többé egymás hatáskörét és személyét. A keresztény közösségekben lépéseket tesznek az egység és az igazság keresésének irányába, tiszteletben tartva a másik testvér hitét. A gazdagok nem gazdagítják többé magukat visszaélésekkel, hanem vagyonuk egy részét a gyengébbek és a kisebbek megsegítésére fordítják. A nemzetben, a különböző politikai nézetű emberek nem ragadtatják magukat szélsőséges kijelentésekre, döntésekre, hanem törekednek az együttmüködésre, a nemzet és az ország javára. Ezek azok a jó irányok, amelyek nem kellene föltétlenül utópiák vagy elérhetetlen ideálok legyenek, hanem egy normális társadalomhoz illő, megújító, gyógyító folyamatok.

A szakadék szükségessége és a szigetek

Ahogy a bűn nem Isten akarata, de mégis jelen van a világban, úgy a szakadékok sem Isten akarata szerint valók. Mégis, úgy tűnik, mintha a szakadék egy szükséges rossz lenne... 

A szakadék szükségességének evangéliumi megtestesítője az iskarióti Júdás. Az apostolok közössége már kezdettől fogva nem volt egységes. Egyvalaki nem volt közülük való...

(Mt 18:7) Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

(Mt 26:21) Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."

(Jn 6:64)... de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.

(Jn 13:10-11) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

A júdási állapot akkor kapott tágabb értelemet, amikor az Úr Jézus azonosította magát minden egyes emberrel. Isten Fia, magára öltve az emberi természetet, és megváltva az emberi nemet, azonosult minden egyes emberrel. Ezért aztán, aki júdási magatartást gyakorol akár egyel is a legkisebbek közül, az megismételi az iskarióti Júdás tettét...

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

A júdási magatartás mára már igen gyakorivá vált... Nem ostorozhatjuk folyton a posztmodern világot, mert nincs semmi új a nap alatt (Préd 1:9), és minden gonoszság megvolt már korábban is, de tény, hogy a mai világban megsokasodott a gonoszság. Nehéz időket élünk, amikor a szakadékok az emberek között megsokasodnak és elmélyülnek (2Tim 3:1)... 

(Préd 1:9-10) Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik, és semmi sem új a nap alatt.

(2Tim 3:1) Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek.

A hívő, igaz emberek elszigetelődve érzik magukat, és gyakran elszigetelődve is élnek. Sőt, olyanok ezek, mintha szigetek lennének a hitetlenség és a gonoszság tengerében. Az ilyenek epekedve várják az igazság napját és a Megváltó visszajövetelét...

(Iz 41:5) A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyűlnek.

(Iz 42:12) Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét.

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

A szakadék áthídalása

A bűn és annak következménye nem orvosolható emberileg. Azért jött el Isten Fia a világba, hogy felvigye bűneinket a keresztfára és, hogy odaszegezze adóslevelünket, eltörölve minden adósságunkat (Kol 2:14). A kereszten bevégzett megváltó művével, az Úr Jézus Krisztus áthídalta a szakadékot Isten és ember között, az élet és a halál között (Lk 16:26, Jn 10:10)... 

(Jn 10:10) Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

(Lk 16:26) Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.

(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.

Ezt gyakran ábrázolják úgy, hogy egy kereszttel hídalják át a szakadékot, ami lehetővé teszi, hogy az ember átkeljen a halálból az életre. Krisztus keresztje nemcsak Isten és ember közötti híd, hanem ember és ember közötti is. A megtért ember rálép a kereszt hídjára, és közeledik rajta Istenhez és embertársaihoz. A megtért ember rendezi kapcsolatait Istennel és embertársaival, kiengesztelődik mindenkivel, és ha csak mód van rá, mindenkivel békességben él...

(Róm 12:18) Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.

(2Kor 13:11) Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.

(2Tessz 3:16) A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!

(Zsid 12:14) Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.

De az Úr Jézus határozottan feltárja az elkárhozás lehetőségét és valóságát is. Aki nem hisz Őbenne és megveti Őt, az elkárhozik. Az ilyenek nem veszik igénybe a kereszt hídját, hogy átjussanak a szakadék felett az életre, hanem megmaradnak a test halálában...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

A gazdag ember és Lázár esete drámai módon szemlélteti, hogy a szakadék egyszer végleg különválik, és nem lesz már ott a kereszt, hogy áthidalja azt. A híd meg az átjárás egyszer végérvényesen megszűnik, és ki ahová rekedt, ott marad. Aki test szerint élt, az a test halálban marad, és aláhullik a szakadékba, mert ez a világ elmúlik...

(1Ján 2:17) Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

A kárhozat egy olyan szörnyű valóság, amelyet a keresztény ember még a legnagyobb ellenségének sem kívánhatja. Ezért hát szeressük ellenségeinket, és próbáljuk megmenteni őket a kárhozat szörnyűségétől. Reménykedjünk minden ember megtérésében és üdvösségében. Reméljük mindig, hogy abban az emberben is van egy porszemnyi hit, egy leheletnyi jó, ami által irgalomra talál az Úrnál...

Uram Jézus! Hála és dicsőség Neked, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Köszönöm, hogy szent kereszted ma is híd a szakadék fölött, amelyen átmehetünk az örök életre. Ámen.